Délmagyarország, 2007. december (97. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-06 / 284. szám

A -—•———— | íí Partner Utazási Iroda "" 3 SflüW! ííti/.OTtKUS NVARVtáSOK ts KOktI XK Kun t/MkNV i.«s síirvk Karácsonyi i\jűnüéköi leiünk: Vtitlstí valóm szetMei almait. és lepje meg Őket U'IXSJSÍ UIDU-. JSÖTK4JLI Szeged, Fekete sas u. 19-21. Tel.: 62/55 20 22 i a Délmagyarország és ( a Délvilág világjáró melléklete 2007. december 6. MÚZEUM A VÍZ ALATT Víz alatti múzeumot akar építe­ni Kína egy 800 éves hajóroncs körül. A roncs 24 méter mélyen fekszik, az évszázadok során két méter vastagon rakódott rá a homok. Régészek vagy hat­ezer leletet hoztak a felszínre a hajó csupán egyetlen kis helyi­ségéből, és becslések szerint 60-80 ezer tételből állhat a tel­jes kincs. A tervek szerint ötezer ton­nás acélkonténert süllyesztenek a vízbe, és öttermes múzeumot alakítanak ki a roncsnál. Félő ugyanis, hogy ha felszínre emelnék, azonnal szétporladna - adta hírül a kínai sajtó. FEJLESZTIK PANNON­HALMÁT MTI A pannonhalmi monostor tu­risztikai vonzerejét kívánja to­vábbfejleszteni a bencés fő­apátság európai uniós támoga­tással. A nemzeti hagyomá­nyok európai integrációját szol­gáló tervet kiemelt projektként fogadta el a kormány - tájékoz­tatta a Nyugat-dunántúli Regio­nális Fejlesztési Ügynökség az MTI-t. Rábai László főapáti tit­kár a távirati iroda érdeklődé­sére elmondta, hogy szeretnék fejleszteni a turisztikai szolgál­tatásokat és az infrastruktúrát. Szerepel a tervek között az ar­borétum és a kolostorkert felújí­tása, valamint vendégház és if­júsági turistaszálló létesítése is. A főapáti titkár emlékeztetett arra, hogy a turisztikai fejlesz­tési program első üteme már megvalósult. Ennek keretében megújult a világörökségi ran­got elnyert Pannonhalmi Fő­apátság környezete. Megszé­pült a belső udvar, a monostor főbejárata előtti tér, megújult a monostort övező vársétány, és komfortosabbá vált a szabadté­ri rendezvények helyszíne. Az apátságot évente összesen mintegy százezer külföldi és hazai látogató keresi fel. Napfény, tenger, és hihetetlenül sok homok FUJ AIR AH, A BÚVÁROK PARADICSOMA • Fujairah tengerpartja nagyon tájékozott, és mindent tud. A Hajar-hegység törékeny szikláihoz igyekeztünk - a színe vörös és zöld -, ez választja el Fujairahot a többi emirátustól. A vadonról beszélgettünk, ahol a beduinok élnek és gaz­dálkodnak, majd megláttuk a Margham-sivatagot: tevék, ho­mokdűnék, bozontos fák tűn­tek fel. Hirtelen megérkezünk a dubai sivatagi rezervátumba. Ahogyan terveztük, itt fogyasz­tottuk el az ebédet. Továbbindultunk a dünék fe­lé, autóink konvojban halad­tak. Nagy kaland volt a homok­dombokra felkaptatni, majd a másik oldalon leautózni, ho­mok volt mindenütt, még a szánkban is. Ugyanakkor tud­tuk: kockázatos kalandra vál­lalkoztunk, hiszen a kerekek el­süllyedhetnek a homokban. Ahogyan végre újra kemény talajt éreztünk a lábunk alatt, kijutva a homokdűnék közül, egy szép, nyugalmas helyen ta­• A Dubaiból Fujairahba vezető országút a Hajar-hegység szikláival láltuk magunkat. Megálltunk egy beduin farmon, ahol rend­kívül erős kávét kaptunk, és megtekinthettük a házigazda fegyvergyűjteményét is. Ezt kö­vetően a beduin férfi kiment, hogy .megfejje a teheneket, mi pedig megnéztük, ahogyan a nap lenyugszik a homokdűnék mögött. Innen már csak egy ki­csit kellett autóznunk, hogy a táborba érjünk, amely színes sátrak sokaságával várt ben­nünket. A sátrakban apró búto­rok voltak, és színes, csoda­szép párnák. A sátor egyik ré­szében igen erős arab kávét kí­náltak nekünk, és aki akarta, hennát festethetett a kezére. Hogy minden kerek legyen, a tábor bejáratánál egy sor teve állt, arra várva, hogy megüljük őket. A levegőben ínycsiklan­dó, fűszeres étel illata szállt, ez pedig eszünkbe juttatta, hogy éhesek vagyunk. Nem is cso­da, a kanyargó út a dünék kö­zött sokáig tartott. Vendégségben a gyöngyhalászoknál Végül vendéglátóink leültet­tek minket, ízletes kebabot, mártásokat és salátákat ettünk, majd arab süteménnyel fejez­tük be az étkezést. Leszállt az éjszaka, ideje volt hát nyugovóra térni. Lenyűgözve első kirándulá­sunktól egy másikra is befizet­tünk, idegenvezetőnk ezúttal is Marvin volt. Szerettünk volna kapni valamit Fujairah látvá­nyosságaiból és kultúrájából. Elsőként egy faluban álltunk meg, a neve A1 Bidiya. A telepü­lés kicsiny mecsetjéről híres, amelyet 1446-ban emeltek. A homokszínű épületnek négy tornya van, mindegyiket egy­egy oszlop támasztja. Messze nem hasonlított a mai modern mecsetekre, és sokkal nyugod­tabb volt városi társainál. Ezt követően elmentünk meg­nézni egy régi falu romjait, majd egy halász otthonába látogat­tunk. Vendégei voltunk gyöngy­halászoknak és gazdálkodók­nak is. Nagyon szép látványt nyújtottak a parton egymás mellett felsorakozott, ezüstösen csillogó halászhajók. A halat a halászok a homokra dobálták. A pálmafákon madarak csi­cseregtek, zöld tollú méhecske­evők, mögöttük pedig a kék és fehér hullámú Indiai-óceán ra­gyogott. Aztán elindultunk a barát­ságtalanabb nyugat felé, a táj drámaian megváltozott. Kopár dombok, mély kanyonok min­denütt. Megálltunk, hogy te­gyünk egy sétát és igyunk a Hi­jar Bani Hamid oázisban, amely hívogatóan csábított a sivatagban. Mangófák, pálmák, dohányültetvények vették kör­be, az öntözöcsatornáknak kö­szönhetően itt megmaradtak a növények. Pihentető masszázs A következő állomásunk ma­ga Fujairah városa volt, ahol megnéztük a lenyűgöző halpia­cot, fűszereket és halat vásárol­tunk a standoknál. A közeli történelmi városne­gyedet a XVII. században épí­tették újjá, itt található egy ki­sebb múzeum is, amely bemu­tatja a környék régészeti lele­teit. Mivel meglehetősen elfárad­tunk, következő kirándulásunk célpontja egy hotel gyógyfür­dője volt. Először egy Dhara nevü ajurvédás kezelést vá­lasztottam, amelynek során a homlokomat olajjal és írós vaj­jal masszírozták át. Nagyon pi­hentetőnek ígérkezett, de nem tudtam igazán kikapcsolódni. Sokkal boldogabb voltam, ami­kor ezt követően egy hagyomá­nyos masszázst kaptam - ekkor olajjal kenték be a testem. Utolsó napunkon búvárkodni mentünk a Dibba-sziklához. Egy húszperces hajóút után merültünk le a víz alatti világ­ba. A kristálytiszta vízben fan­tasztikus látvány tárult a sze­münk elé. Ez a kirándulás meg­adta a választ számunkra, hogy miért hívják Fujairaht a búvárok paradicsomának. Fordította: Nyemcsok Éva Mindannyian hallottunk már Dubairól. Fujairah egzotikus emirátusa, a búvárparadicsom azonban sokak számára máig ismeretlen - pedig csodálatos hely. CLAIRE GERVAT/DA1LY MAIL Elég vicces úgy nevetni, ha bú­várpipa van a szádban, de min­denesetre ezt is kipróbáltuk. A homokkal borított strandról visszaverődtek a hullámok, és én arra a helyre indultam, aho­vá idegenvezetőnk mutatott. Alattunk sziklás tengerfenék, és néhány cápa: nem rossz finálé a merülésünkhöz. Láttunk teknő­cöket és sok trópusi halat is. Az izgalmas víz alatti világ az - a sok látnivaló mellett -, amit Fujairah kínál. Ez egyike az Egyesült Arab Emirátusoknak, és az egyetlen, amely az Omá­ni-öbölben fekszik. Ez pedig megmagyarázza, hogy ez a hely miért is a búvárok kedven­ce. Az Egyesült Arab Emirátu­sok eme álmos része távol esik Dubai felhőkarcolóitól. Ötvenöt mérföld hosszú homokos ten­gerpartján szállodák sorakoz­nak, tökéletes hely arra, hogy a téli szünetben a tengerparton vagy az uszodákban időzzünk. Naplemente a homokdűnék között A Le Meridien A1 Aqah Beachet választottuk, egy cso­dálatosan felszerelt, modern, sokak által látogatott helyet az emirátus északi részén. Renge teg uszoda, számos étterem fo­gadja a látogatót. Az egyik kirándulásunkon tá­vol kerültünk a parttól, még­hozzá a sivatagba, és ott is ét­keztünk. Vezetőnk, Marvin olyan volt, mint egy lexikon. • A Le Meridien Al Aqah szálloda

Next

/
Oldalképek
Tartalom