Délmagyarország, 2007. december (97. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-31 / 303. szám

Hétfő, 2007. december 31. Megyei tükör 17 Egészségünkre! MÉHES GÁBOR Mint egy idegen felségterületre té­vedt Rejtő lenö-hős, úgy érezte ma­gát az a néhány magyar, aki 2007. január 22-ére virradóra betoppant a kiéli Ostseehalle melletti söröző aj­taján. Alig néhány órával korábban férfi kézilabda-válogatottunk elkalapálta Norvégiát, és kiharcolta a világbaj­nokságon a középdöntős szereplést, márpedig a csodás győzelem után sem szem, sem torok nem maradha­tott szárazon. A küszöbön túl azon­ban kiderült, az arénába bezsúfoló­dott ötezer keserű norvég többsége ugyanezen a helyen próbált vigaszt találni bánatára. Az egységben ural­kodó hangulatról és az időt múlató mulatók állapotáról legyen elég any­nyi: az asztalokon, padokon horkoló vikingek között néhányan még ak­kor is ropták a táncot, amikor a hangszórókból dübörgő rádió zene helyett éppen hírösszefoglalót sugár­zott. Láttak már a szerbiai parla­menti választások eredményeire meghitten lassúzó párokat? Sajnál­hatják. Hely csak a pultnál, sört kérünk gyorsan, de két percnél tovább nem ússzuk meg, az első nyakunkba sza­kadt norvég világgá kürtöli a szenzá­ciót: „ezek itt öten magyarok". A hír hallatán azonnal kisebb csetepaté tá­mad, nekünk pedig csak jókora ké­séssel esik le a tantusz, nagyhangú­éknak eszük ágában sincs verekedni, sőt éppen azon pörölnek, hogy ki hívja meg a „nyúhángérienfrende­ket" egy körre. A vita győztese röviditalt rendel, és a kedves gesztus csupán akkor válik gyanússá, amikor az öt kupicáért há­rom, azaz három eurót penget ki. Ha már ittak borzasztót... „Skol!" - üvölti a bódult norvég. „Skol!" - válaszolja a kétkedő ma­gyar. „Egészségedre!" - szól a ma­gyar. „Ege... ege" - próbálkozik hosz­szú perceken át hiába a viking, majd amikor végre kinyögi a nyelvtörővel felérő szót, gyermeki boldogság ül az arcán. A magyar válogatott éppen szerte­foszlatta a vb-éremről szőtt álmaikat, de szeretnek bennünket. Sehol egy rossz szó, sehol egy ellenséges moz­dulat. Kár, hogy máshoz vagyunk szokva. Tanár úr! Jó utat! SÜLI RÓBERT A sportolókra mindig jellemző a tréfál­kozás. Nem hinném, hogy akadna olyan Csongrád megyei egyesület, ahol valakit ne vicceltek volna már meg. A poénok természetesen a Szeviép-Szeged női kosárlabdacsapatára is jellemző. Az őszi BSE elleni idegenbeli rangadó után a Tisza-parti vezetők jókedvűen beszél­gettek a városmajori sportcsarnok büfé­jében. Volt ok az örömre, hiszen a rang­adón 74-70-re nyert a szegcdi együttes. Domokos Mihály ügyvezető is majd kiugrott a bőréből. Mivel az ünneplés nem tarthatott hajnalig, hiszen haza kel­let utazni, így este kilenc óra környékén indulásra szánta el magát a társaság. Igen ám, de ekkor jött a legnagyobb meglepetés. A büfés hölgyet a szegedi vezetők felbérelték, hogy jó hangosan köszönjön Domokos Mihálynak, és mondjon néhány szép mondatot még. - Viszontlátásra, tanár úr! Jó utat hazáig! - jóit a bérelt mondat. - Viszontlátásra! - érkezett a válasz. Senki sem mert röhögni, pedig majd szétvetette a bandát. És Domo­kos tanár úr mesélt! - Látjátok, mindenhol vannak tanít­ványaim! Hihetetlen! Hazáig ment a füzge. Mint újság­író Szegedig tettem alá a lovat, a vá­laszokat pedig a másik gépkocsi utasainak küldtem SMS-ben. Öle dőltek a röhögéstől, mi csak csend­ben ültünk a gépjárműben. Volt ott minden! Csak egy látványos idézet ezek közül. „Én mindig mondom a tanítványok­nak, hogy nem azért nem köszönök az utcán, mert fenn hordom az orrom, hanem azért, mert nem ismerem meg őket, olyan sok tanulóval van dol­gom!" No de a lényeg, hogy a BSE-s bérelt tanítvány köszönt! Természetesen jó sportvezetőhöz méltóan nyomozásba kezdett Domokos Mihály. Hívott min­denkit, hogy ki lehet az ismeretlen lány... „Levelezős lehetett, vagy pedagógia szakon végzett! Őket ismerem a legke­vésbé!" Mivel a tanár úr nem adta fel a ku­tatást, másnap kiderült a turpisság, hogy csak vicceltünk vele. Hungerit: kupabronz A Hungerit MetalCom Szentes női ví­zilabdacsapata miután az elődöntő­ben vereséget szenvedett a Domi­no-Honvédtól, bronzérmesként zárt a Fioriol Magyar Kupában. MUNKATÁRSUNKTÓL Nem született meglepetés a Hungerit MetalCom Szentes női pólócsapatának Magyar Kupa szereplését illetően. A BVSC Szönyi úti uszodájában megren­dezett négyes döntő első napján a címvédő Domino-Honvéd (16-7) túlsá­gosan nagy falatnak bizonyult a Kur­ca-partiak meglehetősen tartalékos összeállításban szereplő csapatának. Az elődöntő már idejekorán el­dőlt, az Elizabeth Magannt, Anas­tasya Kotovát és Dalmády Petrát nélkülöző szentesiek képtelenek vol­tak mit kezdeni a Honvéd lefordulá­saival és átlövéseivel. Már az első negyedben meglépett a fővárosi ala­kulat, amely a másodikban is szi­porkázott. A forduláskor már 9-2-re vezettek Kisteleki Dóráék, minden az ő kényük, kedvük szerint zajlott a vízben. A nagyszünetet követően a Csongrád megyeiek tréneré, Kocsis István edző lehetőséget adott csapa­tából a legfiatalabbaknak is, akik él­tek is a lehetőséggel. Közelebb ugyan nem sikerült férfőzni a Domi­nóhoz, de már az nagy tettnek volt nevezhető, hogy a meccs más mene­tet vett, mint amire az első két ne­gyed után számítani lehetett. Mivel kiírás szerint az elődöntők veszteseinek nem kellett a harmadik hely eldöntéséért vízbe szállniuk, a Hungerit MetalCom Szentes és a Duna­újvárosi Főiskola gárdája is bronzér­mesként fejezte be az idei Magyar Ku­pa-szereplést. 1 Az elődöntő jegyzőkönyve Hungerit MetalCom Szentes-Domino-Honvéd 7-16 (1-5,1-4,2-4,3-3) Fioriol női Magyar Kupa, elődöntő. Budapest, Szönyi út, 300 néző. Vezette: Bátori, Dodog. Hungerit MetalCom Szentes: Tóth A. -GYŐRI 2, Hevesi 1, Szabó X., Molnár A., SZREMKÓ1, Ábel. Csere: Kertes, Pengő N., Kövér-Kisl, GÉMES 2, Brezovai (kapus). Edző: Kocsis Istvám Domino-Honvéd: HORVÁTH P. - T0MASK0VICS1, KISTELEKI D. 3, Takács 0.2, GYÖRE 2, TÓTH I. 5, Tóth L. 1. Csere: Németh E., (totsidou, Klingl, Bódi A. 2, Kiss A., Gyöngyössy. Edző: Györe Lajos'. Gól - emberelőnyből: 7/1, ill. 9/2. Ötméteresből: 1/1, ill. 1/1. BRESZTBEN SOK A VÁLTOZÁS, DE AZ ELLENSÉGKÉP MARADT A repülőteret is kinyitották SZILVESZTERI FELADVÁNYUNK: KINEK MELYIK A KEZE? SÜLI JÓZSEF A Pick Szeged féri kézilabdacsapatát az elmúlt évben és az idén is össze­hozta a sors a Breszttel. A fehérorosz bajnok otthonában pedig mindig tör­téntek olyan dolgok, amelyek kö­zép-európai ember számára kissé fur­csának tűntek. Bár egy év alatt is szemmel láthatóan változott a breszti békekötésről ismert város külseje. Az emberek egyre inkább belebotlanak az egyre nagyobb teret hódító piacgaz­daság jó és rossz oldalaiba. Azonban a múlt nagyon sok területen kísérteti­esen jelen van még mindig. Tavaly a szegedi kézilabdásokkal a vonatállo­máson akarták érzékeltetni, hogy ott a hatóság az úr. Az idén pedig a Baj­nokok Ligája-csoportkörmérkőzés után pedig a repülőtéren kellett a hi­vatalnokok, a hatóság packázását át­élniük Puljezevicséknek. Amikor a Pick Szeged különgépe megérkezett a breszti repülőtérre, min­denkinek feltűnt, hogy fogadásunkra egy teljes apparátus sorakozott fel a pá­lyán. Ott aztán úgy méregettek ben­nünket, mintha más bolygóról érkezett volna a csapat. A helyi klub kísérőjé­nek jóvoltából valamivel egyszerűbb lett a bejelentő kitöltése, így viszonylag folyamatosan léphettünk Belorusszia földjére. Nem is ekkor történt a hivata­los közeg igazi packázása, hanem ami­kor visszautazáshoz érkezett a csapat. Legelőször is csak a Pick-különgép mi­Fotó: Schmidt Andrea att nyitották ki a repülőteret, de azt tel­jes kapacitással. Például kinyitották az elveszett csomagok bejelentésének iro­dáját, a büfét. De az igazi humort mégis a becsekkolás procedúrája szállította: útlevélkezelés (egy listán kipipálták a személy adatait), majd ki kellett nyitni a csomagot, amibe egy úr belekotort (ez volt az átvilágítás). Aztán egy újabb személy kocsira pakolta. Egy újabb he­lyiségben ismét elkérték az útlevelet. Majd elektromos kapun kellett átmen­ni. Ezt követően ismét útlevél-ellenőr­zés történt, ahol már számítógépbe is beírták a paszport számát. Ezután pe­dig el lehetett sétálni az október közepi mínusz öt fokban a háromszáz méterre lévő repülőhöz. Csúsztatott betonos szívatás SZÉLPÁl LÁSZLÓ Aki ismeri Juhász Györgyöt, az ponto­san tudja, hogy a Szeged Beton VE fér­fi vízilabdacsapatának szakosz­tály-igazgatója nem ellensége a hu­mornak, mások ugratásának. Ebből elevenítek fel most egyet. A Beton gárdája az őszi szezon egyetlen, a Domino otthonában el­szenvedett vereség után volt kényte­len a címvédő Vasas ellen a Komjádi uszodában vízbe ugrani. Ez a tény már önmagában sem tűnt túlságosan bizalomgerjesztőnek, pláne úgy, hogy a csapat két nagyágyúja, Varga Csuvi és a szerb óriás, Milos Korolija beteg­ség, illetve sérülés miatt nem lehetett ott a vízben. Még egy kiadós zakó le­hetősége is benne volt a levegőben, ráadásul ország-világ előtt, lévén, hogy a rangadót az ml közvetítette. Csakhogy nem élőben, hanem csúsz­tatva. A találkozó 14.45-kor kezdődött, a közvetítés pedig 15.30-kor. A három­negyed óra nem kevés idő, vízilabdá­ban az majdnem háromnegyednyi. Nekünk, akik a helyszínen láthat­tuk Baksa Laci fenomenális védéseit, Wesze bombagóljait, néhány perccel 16 óra előtt nagy jókedvünkben, bol­dogságunkban a fülünkig ért a szánk, miközben a végeredményről, a 4-3-as fantasztikus szegedi diadalról a csapa­tért a tévékészülék előtt szorítóknak fogalma sem lehetett. Abban az idő­pontban, közeledve a második ne­gyed végéhez, 3-1-es betonos vezetés­nél, még javában tusakodtak a felek a medencében. juhász Gyuri egyik jó barátja (név és cím a szerkesztőségben) nem volt hajlandó végigizgulni a mérkőzést, de mivel pontosan tudta, hogy annak már be kellett fejeződnie, felhívta hát cimboráját. A jókedvű sportvezető alig tudta visszafogni magát a röhö­géstől, gálád módon, kimért hangon azt találta mondani kedves ismerősé­nek, hogy a fordulásig ugyan szenzá­ciósan játszott a csapat, de a nagyszü­netet követően már nem tudott ellen­állni a Vasas rohamainak, így a rang­adót az angyalföldiek 7-5-re nyerték. A rossz hír után a barát úgy határo­zott, nem nézi tovább a tévét. Este vi­szont köpni, nyelni nem tudott, ami­kor a Telesport - vezető hírként - a Szeged Beton káprázatos, 4-3-as sike­réről számolt be. Azonnal a mobilja után kapott, és miután ingerülten el­küldte a jó francos fenébe, Gyurit, úgy búcsúzott: „Mondd meg a srácoknak, imádom őket!" A NOKNEL AZ OSC LETT AZ MK-GYOZTES Egri pofon a Honvédnak MUNKATÁRSUNKTÓL Egy évvel ezelőtt mind a nőknél, mind pedig a férfiaknál a Domi­no-Honvéd vízilabdacsapata végzett az élen a Magyar Kupában. Az idei kiírásban ismételni akartak, és erre minden esélyük megvolt. A fináléba könnyedén jutottak be (Tomasko­vics Eszterék a Hungerit MetalCom Szentest, Vári Attiláék pedig az Új­pestet intézték el könnyedén az elő­döntőben. A fináléban viszont már nem volt okuk örülni. Jókora meglepetést okoz­va a Honvéd női együttesénél az OSC-Cemelog két, míg Kiss Gergelyék­nél a Szeged Beton LEN-kupa negyed­döntős riválisa, az Eger hat(!) góllal bi­zonyult jobbnak. A Heves megyei ala­kulat 1972 után másodszor hódította el a díszes serleget. Az MK-döntőben, nők: OSC-Ceme­log-Domino-Honvéd 8-6 (1-2, 2-0, 2-2, 3-2). A végeredmény: 1. OSC-Ceme­log, 2. Domino-Honvéd, 3. Hungerit MetalCom Szentes és Dunaújvárosi Fő­iskola. Férfiak: Eger-Domino-Honvéd 12-6 (3-0, 3-2, 3-0, 3-4). A végeredmény: 1. Eger, 2. Domi­no-Honvéd, 3. FTC és Újpest. Elen az Arsenal MUNKATÁRSUNKTÓL Az Arsenal három góllal nyert az Ever­ton otthonában az angol labdarú­gó-bajnokság 20. fordulójában, és ez­zel a West Ham stadionjában elbukó Manchester Unitedet megelőzve visz­szaszerezte helyét a tabella élén. Eredmények: Everton-Arsenal 1-4, Birmingham City-Fulham 1-1, Chel­sea-Newcastle United 2-1, Portsmo­uth-Middlesbrough 0-1, Tottenham Hotspur-Reading 6-4, West Ham Uni­ted-Manchester United 2-1, Wigan Athletic-Aston Villa 1-2, Derby Co­unty-Blackburn Rovers 1-2. Az élcso­port állása: 1. Arsenal 47, 2. Manches­ter United 45,3. Chelsea 41.

Next

/
Oldalképek
Tartalom