Délmagyarország, 2007. december (97. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-27 / 300. szám

Csütörtök, 2007. december 27. Bizalmasan 113 Öltözetünk éke lehet a kalap, ha jól tudjuk viselni A SZEGEDI MASAMÓD MOSTOHA SORSA Kevés mai nő olyan merész, hogy hétköznapokon is egy csinos kalappal a fején lépjen ki az utcára. Holott ez a kiegészítő jelen van a nemzetközi trendben. Mindennapi elfoglaltságaink azonban nem az elegáns, sokkal inkább a lezser öltözködést igénylik, amelyhez kevéssé illenek díszes fejfedők. FÁBIÁN BARBARA A Kalap alatt Szeged egyik legnépszerűbb szobra. 1975-ben készült, amikor nagy divatja volt az elegáns fejfedőknek. Manapság a retro a sikk, így joggal várhatjuk, hogy a hölgyek szebbnél szebb ékes darabot válasszanak és tegyenek a fejükre. Az utcán sétálva azonban csak elvétve látunk kalapban pompázó nőket. Varsányiné Székely Anna, az egyik szegedi üzlet tulajdonosa huszonöt éve nyitotta meg boltját. - Az első hét évben kizárólag kalapokkal voltak tele a polcaim - meséli. - Most már azokból van a legkevesebb, a méteráru elfoglalja a helyüket. Ráadásul már nem mindegyik az én kezem munkája. Az egykori masamód - vagyis kalapkészítő - nem látja derűsen a helyzetet. Legfőbb bajnak azt tartja, hogy a mai nők nem úgy öltözködnek, ahogy azt egy szép kalap megkívánná. Ezen a véleményen van Fekete Gizi is, a Szegedi Nemzeti Színház színésznője, aki leginkább akkor visel míves fejfedőket, ha szerepe megkívánja. Hétköznapokon is szívesen hordanám, azonban igazán igényes megjelenést kíván. Gondosan meg kell választani hozzá a ruhákat, kiegészítőket vázolja a kalap mostoha sorsának okait a művésznő. Holott jól állnak neki a fejfedők. Kedvencei a nagy karimás darabok, amikkel mostanában nehezen azonosul. Egy kalapos hölgy Varsányiné egyre kevesebb kalapot készít fotó: frank yvette 2007-2008-as trendben abszolút jelen van. Sajnos a funkcionális divat korát éljük. Nem lenne szabad azonS Szegedi fejfedőválaszték Nincsenek igazán fiatalos kalapok Szeged boltjaiban. Színben bőven akad választék, anyagban viszont már kevésbé: leggyakoribbak a filc- és szőrmekalapok. Formájuk sem túl változatos. A legtöbb fejfedő átmenet a kalap és a sapka között. Az elegánsabb modellek hétköznapokon nehezen hordhatók. Pedig - ahogyan az áruk is mutatja - a luxus és elegancia, a valódi nő megtestesítői lehetnének. A konfekciópéldányok már ötezer forintért kaphatók, egy egyedi darabért viszont elkérhetnek tíz-tizenötezer forintot is. ugyanis látványos jelenség, ő pedig inkább rejtőzködne. Kétségtelen, hogy a fejfedő általában feltűnő darab. Ahogy Papp Janó jelmeztervező fogalmaz: a kalap megtiszteltetése az öltözetnek. - A ban elvonatkoztatni az efféle díszítőelemektől sem - mondja. Szerinte rengetegféle van forgalomban, csak meg kell találnunk a megfelelőt. Állítja: a 80-as évek hatását lehet érezni a modelleken. A legfőbb szabály: minden mehet, ha jól áll. - A mai divat rendkívül nyitott és felszabadult, a turbánok, csavart textilek ugyanúgy megállják a helyüket, mint az egyszerűbb modellek. A klasszikus kalapok méltók lennének arra, hogy utódaik ma is megjelenjenek az utcákon - vélekedik Papp Janó. - Egy franciaországi utam során szereztem be az egyik kedvencemet: egy püspöklila, ovális, nyolc-tíz centiméter magasságú darabot. Itthon sokáig abban pompáztam, és mindig úgy éreztem magam, mint egy párizsi grácia - emlékszik vissza Szondi Ildikó önkormányzati képviselő, aki szerint a kalap mindkét nemnek egyéni arcot, személyiséget ad. A gond csak az, hogy a tervezők leginkább az idősekben gondolkodnak. ©AZ IGAZI SZEMPILLA DARVAS! LÁSZLÓ KI JÖHET, KI NEM Ha jól értem a lényeget, már mint a létezés lényegének corpusilag releváns különbözőségeit, Havas Szófia egy nő. Egy virtigli hölgy. S nemcsak egy nö, egy hölgy, hanem egy speciel politikus is, jelesül szocialista, szakterülete az egészségügy, továbbá arról lett híres, hírhedt, hogy az ötvenhatos forradalomról neki a zsidókereső, puskás csőcselék ötlött az eszébe, és, éppen ezért, mondta is jó hangosan, ötvenhatot nem tartja forradalomnak. Ez bizony roppant sarkos vélemény, magam sem osztoznék vele, ha ez ugyan jelent valamit. Ámde néhány hete a végtelenül bölcs, megfontolt és előrelátó szegedi közvezetés úgy döntött, hogy a Magyar Gárda nevezetű setét vándorcirkusz nemkívánatos a város kövezetén, ne masírozzanak a Kárász utcán, ne egyenek fagyit, na kanalazzanak sütikét a vaníliaillatú cukrászdákban, és ne izéigessék a demokrácia szüzhártyáját, még ha a Jobbiknak jelentős szegedi kötődései is akadnak. Szóval, hogy a kedves, gyomlálásra, palántázásra és múltidéző bábozásra kultúrálódott Magyar Gárda, rausz! Sztornó. Rendben, a városi közvezetés elfogadja a kiutasító javaslatot, ámde Kohári képviselő úr - éppenséggel Fidesz a mind inkább melegedő kádvizéből - hozzáteszi, egyebek mellett, hogydeakkorésviszont a forradalom szentségét megtagadó Havas Szófia is legyen nemkívánatos elem, vendég, látogató, stb., Szeged önbecsülő, magára sokat adó, s egyre csinosodó, szépülő városában. Igen tisztelt képviselő úr, ugyan tessék már kifejteni, akkor most mi a búbánatos harangvirág van Wittner Máriával - előkelő helyezésű tagtárs az önök országos listáján ő jöhet bármikor, tárt karok, süti, kakaó, japános hajlongás, stb., még ha avatta is a bakancsos ifjakat?! „Rejtőzködnek" a női szervezetek Csongrádban NÁLUNK IS SEGÍTIK A NŐKET Az egyenjogúság rég megvalósult ugyan, de a szüfrazsetteknek még manapság is akadnak követői. Csongrád megyében is küzd pár szervezet a női jogokért, hangjukat mégsem hallatják eléggé. MUNKATÁRSUNKTÓI A nőegyletek már a tizenkilencedik század derekán megjelentek Magyarországon. Manapság pedig újra virágkorukat élik. Bár az, hogy miért harcolnak, kissé átalakult elődeikhez képest. Az egyenjogúság ugyanis úgy-ahogy megvalósult, és városszépítést sem kell már magukra vállalniuk. Akadnak persze ilyen jellegű egyletek is. A segélyt nyújtó szervezetekre pedig a megyében is találunk példát: az Algyői Nőegylet például nevében is őrzi a hagyományt. Rászoruló családoknak segítenek, templomi nagytakarítást végeznek, magányos idősek mindennapjait teszik szebbé. Sokkal súlyosabbnak tűnő kérdések foglalkoztatják viszont az egyesületek legtöbbjét ma. Ilyen kikerülhetetlen téma a bántalmazott nők vagy a szexuális zaklatás áldozatainak helyzete. A legtöbb hasonló profilú női egyesület budapesti központú. Az egyenjogúság kérdése sem lecsengett téma azonban. Próbáltunk a nők jogaiért harcoló szervezetet találni Csongrád megyében is, de kiderült: nem vagyunk könnyű helyzetben. Kevés a szervezet, és nem is hallatják olyan hangosan a hangjukat. A hódmezővásárhelyi székhelyű e-NfVÓ Együttműködő Női Vállalkozók Dél-alföldi Regionális Közhasznú Egyesülete azért próbálkozik. - Az egyesület azért jött létre, hogy a vállalkozó nők segítsék egymást ecseteli Radics Edit elnökségi tag. Tulajdonképpen egymás beszállítói, szolgáltatói vagyunk. Egy példa: az egyik vezetőnknek baromfiboltja van, ezért természetes, hogy nála vásárolunk, tőle vesszük ezt a fajta árut. Az egyesületben lévő vállalkozások elsősorban nőket alkalmaznak. Vezetők csak közülük kerülhetnek ki, még ha egyébként dolgozik is férfi a vállalkozásban. Igyekeznek segíteni a nőknek azzal is, hogy nagyobb tekintettel vannak a munkaidejük beosztására a család érdekében. Radics Edit sem tud túl sok egyéb megyei szervezetet említeni. Básthyné Tatár Julianna, a Szegedi Nők Klubjának elnöke azon a véleményen van, hogy a civil szervezetek működtetésének legnagyobb akadálya az anyagi háttér hiánya. Pénz nélkül ugyanis nehéz megjeleníteni és hangot adni az amúgy létező szervezeteknek. - A Szegedi Nők Klubja elsősorban tájékoztató jellegű szervezet - említi Básthyné. - Előadásokat tartunk szakértők bevonásával különböző női témákban, például az egészségmegőrzést vagy egyenjogúságot és más, a társadalmi változásokat érintő kérdésekben. Az érdekképviselet persze a mi szervezetünk esetében is megjelenik, de ez elsősorban egyéni jogsérelmekre koncentrál. Harcos szüfrazsettszerepet tehát ne várjunk a Csongrád megyei szervezetektől, de jó tudni, hogy van kihez fordulniuk a bajba jutott nőknek a megyében is. Még ha nem is gyakran hallunk róluk. KAPZSI, VULGÁRIS, LOMPOS A nárcisztikus Dávid Beckham egy olyan korszak ikonja, amelyben a mindent a hírnév és a vagyon jelenti. Most a híres divattervező, Giorgio Armani kampányában szerepel. AMANDA PLATELL (DAILY MAIL) A hátán fekszik és rosszra csábítóan néz ránk Dávid Beckham. Fehér selyemingben pózol, a lábait szétteszi, fehér alsónadrágot visel. Az Amerikába szerződött angol futballsztár Giorgo Armani új plakátkampányának arca. Eva Herzigovával ellentétben, aki egyaránt volt nők és férfiak kedvence, és egy generáció rajongott érte, Beckham inkább lompos. Pedig próbál jól kinézni. De mi mást is várhatnánk egy férfitól, aki a feleségével együtt nem tesz mást, mint játssza a modern híresség szerepét, közben pedig lerombol minden olyan értéket, amelyet modern társadalmunk még magáénak mondhat? Miért kell megmutatni Beckhamék privát életét, belevágni azt az emberek arcába, pusztán üzleti érdekek miatt? Nem vagyok prüd. Szeretem a férfitestet, de számomra van valami egyáltalán nem szexi ebben a fotóban. Mert ez a fotó nekem azt mondja: csak akkor lehetsz vonzó, ha úgy mutogatod magad, mint egy örömlány (vagy fiú) az amszterdami piroslámpás negyedben. És amit az álszent Giorgio Ármani mond ezzel a képpel: azért választottam Dávid Beckhamet, mert ő képviseli a modern eszmékben a modern férfiasságot - mint a sport hőse, férj és családapa. Beckham már sportolóként is önimádó volt, legalább olyan híres volt a frizurájáról, mint a góljairól. Dührohamai nagyobbak voltak, mint a tehetsége. Férjként pedig egyáltalán nem volt legendás. Ezt felesége, Victoria is bizonyíthatja, hiszen ő nagyon jól tudja, hogy a nyilvánosság mennyi kárt okozhat egy olyan férfinak, mint Dávid Beckham. Ámit pedig Beckhamről mint apáról tudunk: több időt tölt távol a gyermekeitől, mint velük, miközben azon dolgozik, hogy még híresebb és még gazdagabb legyen. Beckhamnek nem kellett volna elvállalnia ezt a kampányt. Nincs szüksége több pénzre vagy több nyilvános szereplése. De ahogyan a felesége, ő is imádja a rivaldafényt, és szereti, ha vágynak rá és beszélnek róla. A Beckham házaspár a fogyasztói társadalom szimbóluma, ök azokat jelemtik meg, akik számára nem fontos a tudás, a tanulás, a jó szándék és a munka - ez nekik ugyanis semmit nem jelent. Minden, amit akarnak: hírnév és gazdagság. Fordította: Nyemcsok Éva • Férfias vagy inkább önimádó?