Délmagyarország, 2007. december (97. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-24 / 299. szám

Szombat, 2007. december 22. Aktuális | 13 Van valami egyetemes csoda abban, ahogy a szentestéhez közeledve valamilyen láthatatlan aranyszálak hálózzák be a világot. ŐRFI FERENC Törött angyalszárny Alapvetően jó emberek vagyunk. Ami úgy tör elő belőlünk ilyenkor ünnepek táján, mint búvó patak bő víz idején. Szorítsunk is vagy imádkozzunk, hogy kitartson szentestéig, holnapig meg holnaputánig. Es azutánig. Lions klubos barátaimmal, karácsony előtt, évek óta gyűjtjük az adományokat a legszerencsétlenebb sorsú, halmozottan fogyatékkal élő gyerekek számára. A helyszín mindig a Cora Áruház főbejárata. Egyórányi csodát próbálok most néhány mondatba sűríteni. Nem voltam elég figyelmes, mert egy szemlátomást szegény aszszonyt is megszólítottam, hogy adakozzon a szerencsétlen sorsú gyerekek javára. Zavarban volt szegény, összevissza kotorászta zsebeit, mígnem talált egy százforintost. Odaadta, mondta, szégyelli, hogy csak ennyit tud adni, de neki sincs több pénze. Invitáltam, jöjjön, válasszon valamit a gyerekek által készített emléktárgyak közül. Szabadkozott, nem, nem, ennyi pénzért nem jár semmi. Karon fogtam, közelebb húzi Van valami tam asztalunkhoz, vegyen el bármit, # # egyetemes csoda a legszebbet. Elvett. Azt a picinyke angyalkaszárnyat, ami nem sokkal korábban tört le az egyik kis gipszlenyomatról. Hiába mondtam neki, hogy az a száz forint nekünk sokkal kedvesebb, mint sokak ezrese, kétezrese, ötezrese, hiszen ö most minden pénzét odaadta a még nála is elesettebbeknek. Ahogy érkezett, ugyanúgy el is tűnt a forgatagban... Ügy emlékszem, Krisztus-arca volt. Egy középkorú férfiút szándékom ellenére leválasztottam családjától, neki mondtam el, hogyan élnek a fogyatékos gyerekek, s mit tudunk javítani életkörülményeiken mi, egészségesek. Akart adni, de az előresietett asszonynép kabátjával együtt betolta az áruházba pénztárcáját is. Azt mondja, majd kifelé jövet adakozik. Jeleztem, mi már akkor biztosan nem leszünk itt, hiszen hamarosan csomagolunk. Megnyugtattam, ne csináljon ebből problémát, nem a pénz számít, hanem a jó szándék, amit hálásan köszönünk. Kisvártatva, a sietségtől kissé ziláltan, visszaérkezett drága emberünk, elhelyezte pénzét adománygyűjtő perselyünkben - úgy emlékszem, neki is Krisztus-arca volt. Volt egy kötöttsapkás, bőrkabátos emberem, akire nagyon megharagudtam, mert úgy lerázott, mint kutya a vizet. Futtában mondta, nagyon siet, majd visszajön. Persze. És visszajött. Egyszer csak ott termett előttem, mintha az égből pottyant volna közénk. Itt vagyok, most mondjad, mire gyűjtötök, miben segíthetek? Krisztus-arca volt. A december, az advent, a karácsonyi készülődés tényleg megforgatja az embereket. Lassan már úgy érzem, beleszédülünk a jó cselekedetek gyakorlásába (áldott szédülés), lapunkban is elvesztettük a fonalat, képtelenek voltunk beszámolni valamennyi jóságról. Csak a Délmagyarország, a szegedi önkormányzat és a Rádió 88 közös szeretetsátrában tizenhat cég látta vendégül nap mint nap azokat, akikről év közben hajlamosok vagyunk megfeledkezni. Van valami egyetemes csoda abban, ahogy a szentestéhez közeledve valamilyen láthatatlan aranyszálak hálózzák be a világot, összekötnek ismerősöket és ismeretleneket, szegényeket és gazdagokat, erőseket és gyengéket, fiatalokat és öregeket. És mindenekelőtt a családokat. Az aranyszálak talán itt a legfinomabbak, de a legérzékenyebbek is, könynyen elszakadhatnak. Mert ilyenkor a legnagyobb az elvárásunk, de a felelősségünk is egymás iránt. No nem az ajándéktárgyak számában, értékében, minőségében, mert akkor régen rossz, hanem gesztusokban, figyelmességben, s ha kell, bizony hogy kell, türelemben, megértésben. Egy szóval a szeretetben. De ne harsányan, hanem úgy, ahogy Márai Sándor tanítja: „Szeress egészen mellékesen és szelíden". Nekünk, szerencsésebb sorsúaknak megvan a lehetőségünk, hogy ne csak csupán illúzió maradjon a karácsony bejgli ízű, narancsillatú, fenyőgallyas, csillagszórós, szent varázsa. Vannak viszont közöttünk olyanok, akiknek éppen ez az este az év legnagyobb megpróbáltatása. Pár óra múlva eltűnik mindenki az utcákról, a villamos is leáll, a moziban sem vetítenek filmet, a kocsma is bezár. Ez a csönd azonban nem az ünnep bensőségessége, ez az apátlanság, az anyátlanság, az otthontalanság, a nélkülözés, a szeretetlenség rémisztő csendje. Minden tekintetben jó alkalom tehát a ma este arra, hogy a pásztorokhoz vagy a háromkirályokhoz csatlakozva, valamennyien bekukucskáljunk abba a kis betlehemi jászolba. Változnak a menetrendek az ünnepek alatt MUNKATÁRSUNKTÓL Módosított menetrend szerint közlekednek a vonatok a karácsonyi ünnepnapok alatt. Ma és holnap az ünnepnapi menetrend lesz érvényben, december 26-án vasárnapi rend szerint járnak a vonatok. A legnagyobb utasforgalmat lebonyolító vonalakon több kocsit kapcsolnak a szerelvényekhez. A Tisza Volán és az SZKT Szeged helyi járatain ma a munkaszüneti napokra érvényes menetrend lesz érvényben, 16 óra körül a járatok leállnak. Ezután a 2-es, a 11-es, a 20-as, a 73Y és a 74A jelzésű autóbuszvonalakon üzemzárásig óránkénti követéssel közlekednek még buszok. A 11-es buszok a nagyállomáson az érkező vonatokat bevárják. A mai éjféli misére, illetve a miséről a 2-es, 10-es, 35Y és a 73Y jelzésű autóbusszal közlekedhetnek az utazók. A járatok Makkosházról, Dorozsmáról és Tápéról 23.20-kor indulnak, vissza irányban pedig az éjféli mise után, várhatóan 1.20-kor. Az l-es villamos Rókusról a nagyállomásra óránként jár 17 és 23.15 között, visszafelé 17.20 és 23.35 között. Üzemzárás után az 5-ös és a 8-as troli 23.20-kor indul a Vértótól a gyermekkórházhoz, Üjszegedről pedig 23.40-kor indul, és a Széchenyi térig közlekedik. A 9-es troli 23.15-kor indul Makkosházról, 23.35-kor a Lugas utcából. Az éjféli mise után, nagyjából 1.20-kor indul az l-es a Somogyi utcából Rókusra, az 5-ös és a 8-as a Széchenyi térről a Körtöltés utcába, a 9-es a Széchenyi térről a Lugas utcába. 25-én és 26-án a munkaszüneti napokra érvényes menetrend szerint járnak a buszok, villamosok és trolik. LAPUNK A HIVATÁSOS NEVELŐSZÜLŐKET ÉS CSALÁDJAIKAT LÁTTA VENDÉGÜL Gyermekénektől volt hangos a Szeretetsátor PAP KLÁRA KIADÓIGAZGATÓ LAPUNK AJÁNDÉKAIVAL KEDVESKEDETT A VENDÉGEKNEK Fotók: Frank Yvette A Délmagyarország, a Rádió 88, a város önkormányzata és Szeged meghatározó cégeinek segítségével életre hívott, és ünnepi díszbe öltöztetett Szeretetsátor szombaton utolsó vendégeit fogadta a Dugonics téren. A karitatív rendezvénysorozat tizenhatodik napján lapunk látta vendégül védenceit, a hivatásos nevelőszülőket és családjaikat. KANCSÁR TÍMEA Mennyből az angyal... Kicsi gesztenye... - Szabó Norbert zenész válogatott karácsonyi és gyermekdalokat énekelt. A gyerekeknek nem kellett sbk noszogatás, a finom ebéd után felpattantak az asztaltól, és már táncoltak is az ismert dallamokra. A tizennégy éves Lilla és a tizenhárom éves Dóra háttértáncos lányok vezetésével a fiatalok vonatozni kezdtek az asztalok között. Kellemes hangulatban telt az utolsó ebédidő, a Dugonics téren felállított Szeretetsátorban szombaton. A mi napunk A Délmagyarország, a Rádió 88, a város önkormányzata és Szeged meghatározó cégei által életre hívott karitatív rendezvénysorozat tizenhatodik, záró napján a Lapcom Kft. Délmagyarország Kiadó látta vendégül a hivatásos nevelöszülőket és gyermekeiket. Kilenc, Csongrád megyéből érkező család, azaz közel nyolcvan rászoruló fogyasztotta el a meleg húslevest és a krumplipürével tálalt, Dubarry-módra elkészített csirkemellet. - A gyerekekről való gondoskodás a legszebb dolog az életemben - mondta Sánta Lászlóné Margit hivatásos neveS Hagyományteremtő rendezvény - A legnagyobb alkotás, ha az ember felnevel egy gyermeket. Az egész emberiségért többet tesz, mint bármely művész vagy tudós - fogalmazta meg Pap Kára, a Lapcom Kft. Délmagyarország Kiadó igazgatója, miért tisztel minden szülőt. Fontosnak tartja, hogy végre figyelmet kapnak a hivatásos nevelőszülők is, hiszen sokan nem is tudják, milyen hasznos munkát végeznek. Elmondta, az adakozó cégek és a meghívott vendégek visszajelzései is nagyon pozitívak voltak, így jövőre is lehet létjogosultsága a hagyományteremtő rendezvénysorozatnak. Azok a vállalatok, amelyek most adományokat adtak, személyesen is találkoztak azokkal, akiken segítenek. Látják csillogó szemüket ás a mosolyt az arcukon, amikor kinyitják az általuk ajándékozott meglepetéseket. lőszülő. Tizennégy évvel ezelőtt meghalt a férje, egyedül neveli két saját, két örökbefogadott és négy nevelt gyermekét. A rendezvényre öten érkeztek. Az ötéves ikrek, Viki és Zoli, illetve édestestvérük, a négyéves Évi már egészen kicsi koruktól nála nevelkednek. Losonczi Anita januárban lesz tizennyolc éves. Már csak néhány hét, és életet ad első gyermekének. Nem régen, októberben került a családhoz, és az év elején önállóan kezdi volt, mindig is nagy családra vágyott. Van egy huszonnyolc éves fia és egy harmincnégy éves lánya, illetve egy unokája is. Emellett kilenc fogadott gyermeket nevel férjével. Ajándék, mindenkinek A jelképes koncert végén lapunk ajándékot osztott a családoknak. A szeretetládákban volt egy Délmagyarország szakácskönyv, lapelőfizetés, készségfejlesztő társasjátékok, labdák B

TÖBB MINT EZER AJÁNDÉK. Az elmúlt három hétben összesen tizenhat szegedi cég és vállalat látott vendégül rászorulókat a Szeretetsátorban. A karitatív rendezvénysorozat minden napján másik vállalat kedveskedett korábban meghívott vendégeinek. A száz fő befogadására alkalmas sátorban tizenhat nap alatt összesen 1115 főt láttak vendégül a házigazdák. Sokan nem csupán az ebéddel, zenés-játékos programokkal és értékes ajándékcsomagokkal lepték meg védenceiket. A jótékonysági rendezvénysorozatban részt vett hat cég a Csongrád Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat és Gyermekotthonok Igazgatóságának valamely szervezetét látta vendégül. A közvetítésben fontos szerepet töltött be a Tegyesz igazgatója, Barcsi Antal. KÓTI ZOLTÁN LAPJAINK TERJESZTÉSI VEZETŐJE „OSZTOZIK" A KICSIKKEL meg párjával és születendő kisfiúkkal a nagybetűs életet. Margit pedig a jövő héten hozza el a kórházból a család legújabb jövevényét, a két hónapos Évit. Mindannyian nagyon örültek a meghívásnak. Táncra perdültek - Nagyon szeretek táncolni és énekelni, jó így együtt lenni más gyerekekkel - mondta a tízéves Szandra, aki nővérével, Szabinával és hat „fogadott" testvérével érkezett a sátorba. Alig néhány szót váltottunk, már szaladt is vissza a többi aprósághoz énekelni. Hivatásos anyukájuk, a hatvanéves Bodor Jánosné Sándorfalváról érkezett. Elmondta, ő egyedüli gyerek és a család minden egyes tagjának hasznos ajándékok. - Ne menj el, puszit szeretnék adni az ajándékért - szaladt utánunk a hároméves Dzsenifer, miközben a kezében egy kékpöttyös gumilabdát szorongatott. A forráskúti Kálmán Vencelné, a csöppség hivatásos nevelőszülője elmondta, a gyerekek minden apró odafigyelésért nagyon hálásak. Náluk, ha az egész család összegyűlik karácsonykor, húsz gyerek ül az asztalnál. Horváth Éva, a Tegyesz hivatásos nevelőszülői hálózatának tanácsadója kifejtette: fontos, hogy az emberek mégismerjék és elismerjék ezt a fajta tevékenységet. Örülnek, hogy egy kicsit a középpontba kerülhetnek.