Délmagyarország, 2007. december (97. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-22 / 298. szám

101 Szieszta ÖREG-RÓKUS VONZZA AZ ÉPÍTKEZŐKET Rókus sorsának alakulása Kalmár Ferenc képviselő szívügye FOTÓ: FRANK YVETTE Jaj, csak Öreg-Rókuson ne! Tíz éve még így kezdődött a beszélgetés, ha egy szegedi család azon gondolkodott, hol vehetne lakást. A városrész rossz híre messze túljutott a város határain, míg ma azzal büszkélkednek az itt lakók: Szeged egyik leggyorsabban fejlődő körzetében élnek. És ebben a megújulásban nagy szerep jutott Kalmár Ferencnek, a városrész önkormányzati képviselőjének. BÁTYI ZOLTÁN „Képviselő úr, sétáljunk oda ahhoz a csoporthoz, és beszélgessen ott a kollégámmal, amíg én elkészítem a képet. Talán nem szúrnak minket hátba." Ezek a mondatok úgy tíz perccel azután hangzottak el, hogy megismerkedtem Kalmár Ferenccel, Öreg-Rókus önkormányzati képviselőjével. Tizenkét éve történt. Szeged előbb említett városrésze annyira lepusztult akkorra, utcáin oly sok lumpen verődött bandákba, hogy fotós kollégám, Karnok Csaba bátorságra buzdító szavai csöppet sem tűntek fölösleges szócséplésnek. Szerencsésen megúsztuk a faggatózást, de akkor komolyabb összegbe mertem volna fogadni arra, hogy Kalmár képviselő még mandátuma lejárta előtt bedobja a törülközőt. Nem így történt. Az MDF-Fidesz-KDNP-s színekben, 1994-ben megválasztott városatya immár tizenharmadik éve formálja a négyezer lakosú városrész arculatát. Vagyis a városházi torony alatt eltöltött időt tekintve dobogós helyezést ért el: az örök aranyérmes Katona Gyula (Móraváros) mögött holtversenyben második Gila Ferenccel, aki a petöfitelepi körzetet szintén 13 éve képviseli a torony alatt. - Amikor rókusi lakosként megnyertem '94 őszén az önkormányzati választást, pontosan láttam: hatalmas bajok tornyosulnak ebben a városrészben. Azt hittem, az infrastruktúra fejlesztésével, új csatorna- és úthálózat kiépítésével orvosolhatóak lesznek a gondok. Gyorsan rá kellett döbbennem: amíg a bűnözés melegágyának számító romtanyákat nem tüntetjük el innen, esélyünk sincs egy nyu- Ilyen közállapotok mellett csak a széles körű összefogás segített. Szerencsére támogatást kaptam az akkori városvezetéstől, az IKV-tól, így megindulhatott a romos házak felmérése, majd 2000-ben a bontások is elkezdődtek. Egyetlen esztendő alatt tíz romos épületet tűnt el, majd sorra a többi. Addigra megújult a nagykörútra csatlakozó utolsó sáros utca, az Ösz utca is, csatorna- és útépítők vették birtokba öreg Rókust, megépült a Tesco. Mire elérkezett megválasztásom tizedik évfordulója, Öreg-Rókus olyan városrésszé vált, amilyennek az itt élők, és magam is látni szerettem volna - beszélt immár a sikerekről a képviselő, miközben az utcákat járva megszámolni sem tudtuk, hány új társasház épült a századforduló óta Öreg-Rókuson. - Tíz éve itt egyetlen lakást sem lehetett eladni, ma újabb és újabb beköltözők ismerkedhetnek a városrész sajátos, kisvárosias hangulatával. Ennyi évi küzdelem után nekem külön öröm, ha egy-egy újabb építkezésbe botlom, bár tudom: még mindig akad tennivaló. Már olyan utcarehabilitációkat szeretnék látni, amikor a járdától a csapadékvizet elvezető csatornán át az aszfaltburkolatig minden elkészül. A Körtöltés utca, Öreg-Rókus nemrégiben megújult egyik határa erTársak a bajban - Egyedül természetesen nem tudtam volna ilyen látványos eredményeket elérni Öreg-Rókuson - mondta Kalmár Ferenc. Szerencsére a bajban rengetegen mellém álltak, nincs olyan utca, ahol ne támaszkodhatnék azóta is több lakó hathatós segítségére. Mivel nem akarok senkit sem megsérteni azzal, hogy kifelejtem a listáról, neveket nem sorolnék. Inkább az összefogás erejét dicsérem, azt a jobbító szándékot, ami az itt lakókat jellemzi. Nem csoda, hogy mind többen szeretnének az öreg-rókusi közösség tagjai lenni. Ha így haladnak az építkezések, megújul még néhány elöregedett épület, lassan el is felejtjük rossz emlékeinket. Egy biztos: a múlt század végi Rókust nem sírja vissza senki. godt környék kialakítására. Sajnos 1997-re már pattanásig feszült a helyzet, önvédelmi csoportok alakultak, attól lehetett tartani, hogy összetűzés robban ki az „őslakosok" és a városrészbe az ország minden tájáról, de még a határon túlról is beszivárgó önkényes lakásfoglalók között. Éjjel-nappal rendőrök járták az utcákat, a lepusztult rókusi temető romjai között tábortüzek gyúltak, a Franciahögyön még gyereket is gyilkoltak - sorolta legkellemetlenebb emlékeit Kalmár Ferenc. re szép példa - véli Kalmár Ferenc. Megtudtuk tőle: ez a környék is nagyon várja, hogy elkészüljön az M43-as út várost elkerülő szakasza, ugyanis Öreg-Rókus főutcája, a Kossuth Lajos sugárút majd' összeroskad a kocsiforgalom súlya alatt. Aztán ott a Klapka tér: még korántsem sorolható a város szép közterei közé. Vagyis lenne mire költeni - összegzett Kalmár képviselő -, de azt is tudomásul kell venni, hogy Szegeden nem csak Öreg-Rókus várja a fejlesztési pénzeket. Szombat, 2007. december 22. Elhunyt a rock and roll úttörője, Ike Turner A SLÁGERLISTÁK ÉLÉN San Diegó-i otthonában, Californiában hunyt el 76 éves korában a rock'n'roll úttörője, Ike Turner, aki számaival rengeteget szerepelt a zenei listák élén. Hétszer uralta a slágerlisták első helyét a rhythm and blues egykori legendás alakja, Ike Turner Tina Turnerrel együtt, mielőtt a pár elvált volna 1978-ban. VALENTINE LOW (EVENING STANDARD) Ike Túrner első lemeze, a Born in Clarksdale, Mississippi 1951-ben jelent meg, hivatalosan ezt tartják az első rock and roll felvételnek. A dal szerzője maga Ike Turner volt. A zenész 1959-ben találkozott a 18 éves Anna Mae Bullockkal, duettet alakítottak. A fiatal nő ekkor vette fel a Tina Turner nevet. Első közös albumukat 1959-ben jelentették meg. Legemlékezetesebb lemezük a River Deep, Mountain High című volt. Válásuk után Ike karrierje kettétört, Tináé - aki két fiút szült Ike-nak - viszont gyorsan ívelt fölfelé. A kokainfüggő Ike jó néhány évet töltött börtönben fegyverek és kábítószer birtoklása miatt. Ezért például azon az ünnepségen sem tudott részt venni, amikor 1991-ben Tinával együtt helyet kapott a rock and roll hírességek csarnokában. Tina a nyolcvanas évek közepén tért vissza a színpadra, a Priváté Dancer és a What's Love Got To Do With It hatalmas sikert hozott neki. Ike, miután leszokott a kábítószerről és megpróbálta rehabilitálni hírnevét, megalapította a The Kings of Sí ÉN, TINA. Turner egykori felesége Én, Tina címmel 1987-ben adta ki önéletrajzát, amelyből film is készült What's love Got To Do With It címmel. Állította, hogy volt férje házasságuk 16 éve alatt rendszere. sen verte és megalázta. Eltörte a bordáit, cigarettával égette a bőrét, betörte az orrát. Ike szó szerint az öngyilkosságba kergette az énekesnőt, aki 1968-ban megpróbálta megölni magát - szerencsére túlélte. Ike Turner tagadta ezeket a vádakat. 1993-ban azt nyilatkozta, hogy csak egyszer bántotta Tinát, akkor is csak ököllel vágta orrba. Bordatörésről és más kínzásokról szó sem volt - mondta. A Rolling Stones gitárosa, Keith Richards viszont azt mesélte egykori zenésztársáról, hogy Ike nagyon gyakran tartott a nadrágjába dugva pisztolyt. Rhythm nevű zenekarát. Két éve feltűnt a Gorillaz rendkívül sikeres albumán, a Démon Days-en is, ahof* egy számban zongorázott, a Risin With the Blues című önálló albumáért pedig Grammy-díjjal jutalmazták a tradicionális blues kategóriában. Ike Hirner halálhíre gyorsan bejárta a világot. Tina Turner szóvivője azt mondta a sajtónak, az énekesnő tud volt férje haláláról annak ellenére, hogy több mint harminc éve nem találkozott és nem beszélt vele. Fordította: Nyemcsok Éva Turner 1959-es lemezét tartják az első rock and roll felvételnek DARVASI LASZL0 A Dakota-háznál Pontosan tudom, mit csináltam 1980. december 9-én, délután ötkor, a gyűlölt matematikafüzet felett. Sírtam. 1980. december 8-án, este 10 óra tájékában megöltek egy embert. Lelőtték. öt lövés dörren el a New York-i kapubejáróban, egy golyó az üvegajtóba fúródik, a meglőtt ember még elvonszolja magát a lépcsőfordulóig, miközben azt hörgi, meglőttek, meglőttek, majd összeroskad. A Dakota-ház portása a köpenyével takargatja a sebesültet, az áldozat torkából ömlik a vér, a gyilkost a helyszínen találja a rendőrség, nem is akar menekülni. A Zabhegyező című Salinger regényt olvasgatja. A gyilkos texasi, Mark Dávid Chapman a neve, s aznap még autogramot kapott az áldozattól, aki megkérdezte, Dávid, akarsz még valamit? Chapman nem válaszol, csak néz bambán. Már tudja, hogy ölni fog. Dávid, akarsz még valamit? - kérdezi újra a későbbi áldozat, mire Chapman megrázza a fejét, nem, köszönöm, John. Aztán hosszan néz a férfi után, a zsebébe süllyeszti a kezét, és kitapintja a harmincnyolcas hideg fémét. És vár. Este tízig vár. A meglőtt emberrel már hiába süvít szirénázva a rohammentő a Roosevelt-kórházba. Ki vagy, tudod-e, ki vagy, kérdezgeti a mentőorvos, a sérült még bólint, igen, tudja, ki ő, de már nem mozdul, még újraélesztik, de a merénylet után alig egy órával már nem él. Másnap délután tudtam meg a hírt, ültem a meghalt nagyszülők szobájában, lakli kamasz, és, mondom, sírtam. Volt egy pici, fehér japán rádióm, abból mondták be, hogy meghalt, aztán a halott embertől felraktak egy számot. A férfi a nőkről énekelt. A halott embernek az volt a filozófiája, hogy az a legtöbb, hogy képesek vagyunk elképzelni a világot. A halott ember nem hitt Istenben. A halott ember visszavonult a hírességek nyüzsgő akváriumvilágából, hol hosszú éveken át élt, illetve próbált élni, és aztán öt évig csak a fiát nevelte, otthon, az árnyas park mellett. Soha nem gondoltam, hogy majd egyszer itt, ezen a környéken járok, soha nem gondoltam, hogy olyan közel jövök és megyek a tragikus helyszín mellett akár naponta is. A férfi az úgynevezett Dakota-házban lakott. A Dakota-házat 1880-ban építették, rengeteg balkon és terrakotta részlet díszíti, csinos kis csúcsos, fekete és kék tetők, fent apró tetőtéri ablakok, lentebb nagyobb, íves kilátók, a ház észak-német reneszánsz stílusban épült, és nem elhanyagolható a francia jelleg sem, amely akkoriban annyira jellemezte a New York-i architektúrát. Azért nevezték Dakota-háznak, mert még viszonylag kevesen éltek az Upper West Side-on, s a varrógépgyárosnak, aki az épületet megrendelte, tetszett a legenda, hogy olyan környékre költözik, mintha az akkor még kietlen Dakotába hurcolkodott volna. A Central park fái kopaszok, de a tegnapi süvítő fagyot hirtelen támadt meleg űzte el, a gyepek váratlanul kizöldültek, hamvasak és üdék lettek, hatalmas, szürke és kék sziklahátak nyújtóznak a zöldben, itt-ott hidacskák ívelnek át a csillogó gyalogutak és ösvények fölött, a vizekben kacsák és hattyúk úszkálnak. A park most is teli van emberrel, melegítős, fülhallgatós futókkal, egyszerű sétálókkal, nézelödőkkel, turistákkal, kutyákkal, na és mobiltelefonnal. A lelőtt ember egyszer Epermezőkről, eperföldekről, eperkertekröl is énekelt, ez a szám volt az úgynevezett „Stawberry Fields Forever". A dal egy liverpooli árvaházról kapta a nevét. A 72. utca sarkán a Dakota-ház előtt, melyet most is művészek és tehetős üzletemberek laknak, lebernyeges portás álldogál. Itt történt? - kérdezzük, rutinosan bólint, igen, pontosan itt. Hátrafordul, s a lépcsőre mutat, mely előtt a vérző férfi öszszeroskadt. Japán kislányok nevetgélnek, és fotózzák egymást. Olyan furcsa ez az egész. Minden békés, meleg és nyugodt. Átmegyünk a parkba, a csupasz ágak között egész New York mutatja magát, az acéllila és ezüstkék felhőkarcolók, a kisimult, melengető ég, s felettünk olyan magasan, hogy a hangját már nem hallani, csak áll, forgatja propellereit egy helikopter. Nincs is egyéb emlékhely, mini a nápolyi kövekkel kirakott díszkör a park betonjában, s benne a felirat: Imagine. És nincs név sem, nincs más felirat. Itt mindig állnak, gyászolnak emberek, most is vagyunk vagy húszan. Hatvanas házaspár ül a közeli padon, sírnak, az asszony az alsó ajkát nyalogatja, arcán végigfolyik a könnye. Mielőtt indulnánk, felnézek. A helikopter most is itt van, fölöttünk. Nem száll tovább, nem mozdul. Itt ölték meg, a 72. utca sarkán, a Dakota-házban, a nevét nem kellett sehová kiírni. Mindenki tudja, ki volt ő.