Délmagyarország, 2007. december (97. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-22 / 298. szám

Szombat, 2007. december 22. Aktuális | 3 A DELI HATÁRON NEM JELENTETT NAGY VÁLTOZÁST A CSATLAKOZAS Röszkén pezsgővel ünnepelték Schengent A határőrök tegnap, azaz 21-én, nul­la órakor, pezsgővel ünnepelték meg Röszkén a schengeni csatlakozást ­bár munkájukban nem lesz sok vál­tozás. A schengeni csatlakozás rövi­den azt jelenti: 2k országban szaba­don közlekedhetünk, és a határnál, ha úgy tetszik, akár gyorsíthatunk is. KUNSTÁR CSABA A schengeni övezet kibővülésével „nem pusztán az utazás szabaddá vá­lását ünnepeljük, hanem Közép-Euró­pa újjászületését" - közölte címlapján a Die Presse című osztrák újság. Úgy tűnik, ez a Balkánon is új reményeket ébresztett. - Közelebb került hozzánk Európa ­nyilatkozta lapunknak Dusán Deja­nac. A kikindai szerb népművelő teg­nap reggel éppen Szegedre igyekezett, hogy magyar kollégáival találkozzon. Úgy véli, hamarosan Szerbia is az Eu­rópai Unió tagja lehet, és azzal, hogy Magyarország a schengeni övezethez csatlakozott, a szerbek is közelebb ke­rültek az uniós álomhoz. Röszkénél a magyar határőrök négy - egy uniós és három nem EU-tagok ÉLET NAGYLAKNÁL. Mivel a nagyla­ki határátkelőhely már tavaly telje­sítette a schengeni követelménye­ket, a Romániába itt átlépni szán­dékozók semmi változást sem ta­pasztalhatnak tegnap óta. Az átke­lőhelynél továbbra is csak egyszer kell megállni. Hazánk tegnapelőtti csatlakozása csak az úgynevezett harmadik országból érkezőket érinti - nekik schengeni vízummal kell rendelkezniük. számára fenntartott - sávon engedték át az autókat. Bár csúcsforgalom volt, így sem kellett fél óránál többet várni­uk a belépő autósoknak. Forgalma­sabb napokon akár 35-40 ezren is át­lépnek a röszkei határon. - Havonta egyszer jövünk át „ma­gyarba" bevásárolni - mondta Herédi Zsolt, miközben a szigorú vámtiszt ko­csija csomagtartóját ellenőrizte. A sza­badkai fiatalember éppen a héten kap­ta meg vízumát, amivel harmincszor lépheti át a határt. - Ezért nem kellett fizetnem - magyarázta, majd hozzátet­te: szeretné, ha az anyaország mindent megtenne azért, hogy a vajdasági ma­gyarok továbbra is könnyen és olcsón átjöhessenek. - Nem jelent számunkra nagy válto­zást, hogy beléptünk a schengeni zóná­ba. Már több mint egy éve ebben az el­lenőrzési rendszerben dolgozunk - ma­gyarázta Darvasi Richárd százados. A Szegedi Határrendészeti Kirendeltség hatósági osztályának vezetője új elem­ként említette a SIS-t, vagyis a Schenge­ni Információs Rendszert. Ez egy nagy számitógépes adatbázis, amelyből utá­na tudnak nézni a körözött személyek­nek, lopott tárgyaknak vagy autóknak. Darvasi Richárd elmondta: havonta többször az osztrákok, a szerbek és a magyarok úgynevezett „háromoldalú akciókat" szerveznek. Ilyenkor az oszt­rák határőrök - néhány óráig - Röszkén adnak szolgálatot és a szerbek is átláto­gatnak a magyar oldalra. A százados szerint ez azért fontos a szerbeknek, mert egyszer ők is szeretnének az uniós és a schengeni államokhoz csatlakozni. További fotók a témáról az interneten: delmagyar Az pedig külön történet, hogy mit álltunk ki a határokon, mennyit packáztak velünk vámosok és határőrök. SZÁVAY ISTVÁN Százas a bugyiban Számomra tizenkilenc évesen, 1965-ben adatott meg először, hogy át­léphessem az országhatárt. No nem útlevéllel, csak a szabadkai vásár alkalmából a szegediek által igényelhető, a személyi igazolványhoz ka­pott betétlappal, amit hazaérkezésemkor természetesen bevontak a ha­táron. Ettől úgy érezhettem magam, mint a rab, amikor becsapódik mögötte a zárkaajtó. Az utazás sokáig álom volt csupán. Igaz, az '56-os forradalom után már nem voltunk „erős bástya" a szocializmus frontján, de a hatvanas években még csak kevesek juthattak el külföldre. Aztán jött a kishatárfor­• I Az pedig külön galmi, ami legalább Szabadkáig ki­ír W történet, hogy nyitotta számunkra a világot, ahol akár (ancsónak a hazai mozikból ki­cenzúrázott filmjét, a Magánbűnök, közerkölcsöket is megnézhettük. Ott is volt fél Szeged a moziban. Aztán jött a piros - csak a láger országaiba érvényes - útlevél (amibe eleinte minden alkalommal ki kellett váltani a Jugoszláviába érvényes külön ablakot!), és kérhettünk már nyugatra szóló kék turistaútlevelet is, amit háromévenként elvben meg is kaphattunk, ha éppen jobb lábbal kelt a nemzeti bankos Icuka, és jóváhagyta az utazás feltételéül szolgá­ló százdolláros valutakeretet. Az pedig külön történet, hogy mit álltunk ki a határokon, mennyit packáztak velünk vámosok és határőrök. És mi tűrtük, ha másért nem, hát az asszony bugyijában elrejtett százmárkás okán. Elképesztő idők voltak, amikor az ember halmozta az útleveleket, hogy mindig legyen legalább egy érvényes a fiókban. Vagy a kishatár­forgalmi, vagy az egy-egy utazásra szóló piros, netán a kék könyvecs­kéből, hogy ha kell, azonnal mehessünk. Főleg amikor a '80-as évek elején azt pusmogták, hogy Bulgária kérni fogja fölvételét a Szovjet­unióba, példáját pedig követi majd a többi szövetséges is. És végül az évtized végére vált normálisabbá a világ, a korlátlan számú utazásra érvényes, alanyi jogon járó világútlevéllel és a forint konvertibilitásá­val, melynek eredményeképpen 1989-ben az ausztriai rokonokat mint­egy Gorenje-folyamban úszva látogathattuk meg. De az útlevél leg­alább már nem a korlátozások eszköze volt, hanem a szabadságé. Mostanra pedig megvalósult az álom: belül kerültünk a schengeni övezeten, kinyíltak, légiessé-szimbolikussá váltak számunkra is az uniós határok. Tudom, tudjuk, hogy hihetetlenül fontos nap volt a tegnapi. Törté­nelmi nap, a javából. És én mégis hétköznapként éltem meg. Tán azért, mert ami történt, és ami bekövetkezett - az a természetes. Luxemburg után, szabadon 1985. június 14-én az NSZK, Franciaor­szág és a Benelux államok képviselői egy Schengen nevű luxemburgi borter­melő faluban írták alá „A határellen­őrzésnek a közös határokon történő fo­kozatos megszűnéséről" szóló egyez­ményt. Tegnap 0 órától az Európai Uni­óhoz három és fél évvel ezelőtt csatla­kozott tagállamokkal (Ciprus kivételé­vel) bővült ki a schengeni övezet. A magyar-osztrák, a magyar-szlovák és a magyar-szlovén határon megszűnt a határellenőrzés. Ettől függetlenül azonban a külföldre utazóknak ma­gukkal kell vinni személyi igazolvá­nyukat, illetve útlevelüket. A schenge­ni övezethez 24 ország tartozik. A bel­ső határokon át szabadon lehet közle­kedni. Mintegy ezer kilométeren, az ukrán, román, szerb és horvát határon azonban megmaradt a hagyományos határellenőrzés. A Ferihegyi repülőté­ren március 26-ától választják külön a külső és belső schengeni határokat. Ja­nuár l-jétől megszűnik a határőrség is, amelynek állománya beolvad a rend­őrségbe. A szomszédos ország hatósá­gaival együttműködve a magyar rend­őrök „mélységi ellenőrzéseket" végez­nek majd a közutakon. Határtalan bolyongás a szomszédoknál A csütörtök éjszakai határnyitással bárki szabadon utazhat Európa schengeni tagországaiban, ha már a külső' határokon belül van. Tegnap kipróbáltuk, a határok tényleg szabadon átjárhatók, Hegyeshalomban kétszer két sávon, akár a sztrádán haladhatnak az autók. TÖTH GYULA - KISALFÖLD Valóban igaz: a csütörtök éjszakai so­rompóleszerelős határnyitás szabad utat nyitott előttünk, akadálytalanul léphetjük át a schengeni belső határo­kat. Tegnap megbizonyosodtunk erről, amikor útnak indultunk, hogy megtud­juk, miként lehet hazánkból Ausztriába, onnét Szlovákiába, majd hazautazni. A Kisalföld szerkesztőségéből indul­va alig hagytuk el Győrt, az l-es és a 85-ös főutak kereszteződésében egy határőr és két rendőr alkotta mélységi ellenőrzési csoport tagjai figyelték a kocsisort. Ottjártunkkor éppen egy ro­mán rendszámú teherautó sofőrjének okmányait ellenőrizték, s mindent rendben találtak. Lapunk kérdésére a gépkocsivezető elmondta, Franciaországból tart Ro­mániába. A hegyeshalmi határon lé­pett be Magyarországra, s csak az au­tópályamatrica-vásárlás miatt kellett megállnia. A korábbi torlódásnak nyomát sem tapasztalta. Kíváncsian, némi fenntartással köze­ledtünk a hegyeshalmi határátkelőhöz, de még előtte megváltottuk az osztrák sztrádamatricát, a legolcsóbb az egyhe­tes, 2080 forintba kerül. Az átkelőn ­mintegy az autópálya folytatásaként ­két sáv vezetett ki az országból, kettő pedig befelé. Nyugodtan haladhattunk, s pillanatok alatt Ausztriában gurul­tunk. A terminálon egy teremtett határ­őrt, rendőrt nem lehetett látni. Odaát nem láttunk egyetlen osztrák rendőrt sem, híre-hamva sincs ellen­őrzésnek. Egészen Mönchofig halad­tunk a sztrádán, közben ízlelgetve a szabadság, a korlátok nélküli utazás érzését. Pozsony felé vettük az irányt, a kisfalvakban nem láttunk behajtani tilos táblát, de még rendőrt sem. Az osztrák-szlovák határátkelőn üres bódék között vezet át az autópá­lya két sávja s folytatódik a túloldalon. Az autósok szinte lassítás nélkül lép­ték át a határt, csak az autópálya-mat­rica vásárlása miatt álltak meg. Így tet­tünk mi is, az egyhetes zöld vignetta ára 150 korona vagy 5 euró. Sztrádán haladtunk tovább egészen Rajkáig, ahol elhagyott bódévárost ta­S Örömóda ás tűzijáték Hegyeshalomnál Megadtuk a módját, az uniós csatlakozáshoz hasonlóan megünnepeltük, hogy Magyarország péntek éjfél után teljes jogú schengeni tagállammá vált. Győr-Moson-Sopron megye minden meghatározó határtelepülésén, Soprontól Hegyeshalmon, Rajkán át a határőr-település Vámosszabadiig nagyszabású rendezvényeken köszöntötték az emberek a határátkelők megnyitását. Hegyeshalomban az Örömóda hangjai mellett szerelték le, majd szállították el a sorompót az átkelőről, megnyitva ezzel a szabad utat. A határátkelő megszüntetését jelképezte, amikor az útlevélkezelők kiléptek a fülkéjükből, ahol évekig szolgáltak, s bezárták a helyiségeket, mindeközben tűzijáték világította be az eget. Sopronban a páneurópai piknik helyszínén tartott határnyitással vette kezdetét az ünnepségsorozat, majd a város főterén négy ország rendőrzenekara hangversenyezett, s köszöntők sora hangzott el. Este, a díszközgyűlést követően a Bécsi úti határátkelőn valóságos népünnepély volt, amelyet tűzijáték zárt. láltunk. Teremtett lélek nem állta utunkat, s nem vettek bennünket ül­dözőbe, mint annak idején a belga so­főrt, aki állítólag áttörve a sorompót érkezett hazánkba. Annyira tetszett az akadálytalan utazás, hogy megfordul­tunk és Magyarországról léptünk be Szlovákiába, majd a régi rajkai hatá­ron érkeztünk haza. Amikor eleget „határtalankod­tunk", ismét Hegyeshalom követke­zett. De nem utaztunk, hanem az ott szolgálatban lévő mélységi ellenőrző csoport munkáját akartuk megismer­ni. A két határőrből és egy rendőrből álló csapat a szálláshelyeket ellenőriz­te s a közutat vigyázta a határtól 10 ki­lométeres mélységen belül. A hármas éppen a Pince csárdában vizsgálta egy szerb házaspár vízumát. Magyar volt a vízum, csütörtökön még nem mehettek volna át vele Ausztriába, csak schengenivel. Teg­nap akár utazhattak is volna, hiszen a határnyitástól a magyar vízum is schengeninek számít. A csárda résztulajdonosa, Stipkovits Mátyás kérdésünkre elmondta, még nem érezni a határnyitás okozta válto­zást, sok a román vendég. A vendéglá­tó reméli, továbbra is kihasználják az utazók a hegyeshalmi pihenőhelyeket. A mélységiek az első határtalan na­pon több autót, azok utasait és szá­mos vendéglátóhelyet ellenőriztek, mindent rendben találtak. TEGNAP 0 ORA UTAN EGY VAJDASAGI NO VOLT AZ ELSŐ HATARATLEPO ROSZKEN. AZ UJ SCHENGEN-VONALNAL A HATAR0R0K PEZSGŐVEL KOCCINTOTTAK KALABA VESNÁVAL ÉS BARÁTJÁVAL, MAJD EGY OKLEVELET ADTAK ÁT NEKI Fotó: Határőrség

Next

/
Oldalképek
Tartalom