Délmagyarország, 2007. november (97. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-22 / 272. szám

10 BIZALMASAN 2007. november 22., csütörtök AZ IGAZI SZEMPILLA BOCHKOR, ÁRPA, GESZTESI: A LÁNYOS APUKÁK A veszekedésről Férfi és nő veszekedésében, történelmileg és poétikailag egyaránt hitelesített civódásában rendesen minden szubsztancia benne van, élet és halál kérdése, lesz-e harmadik világháború, van-e isten, hány felest ittál a dög barátaiddal, menyibe került a Zsidró-frizura, mit ér az élet, ne is soroljuk tovább. Veszekedés nélkül nem lehet szépen és tartalmasan élni, jól tudjuk, ahol nincs veszekedés, ott szörnyű elnyomás van, balos diktatúra és jobbos náci terror, a szívek helyén varrodai horogkereszt és Heinecken-vörös csillag van, vagy éppen jeges, végtelen hómező bontja a közös „életteret", hol egy ölelés esélye éppen annyi, mint a jégtáblák közül kiemelkedő vízilólány látványának. Veszekedni azért kell, mert utána ki lehet békülni. A békülésben újra meleg lesz, a férfiból kandalló lesz, a nőből kardigán vagy párna, és újra meg lehet ígérni mindent, azt is, amit már holnap újra megszegünk, azt is, amit soha, de soha nem tartottunk meg. És mégis. Nem azért ígérget az ember, hogy megtartsa, hanem mert olyan jó látni, hogy a másiknak jó lesz. Aztán persze nemsoká kell egy újabb veszekedés, hogy rendeződjenek a felbarázdált dolgok. Itt és most egy férfi, egy fiatalember különös tulajdonságára hívnánk fel olvasóink szíves figyelmet. Számtalan megoldást ismerünk arra nézvést, mit tesz a férfi, ha veszekszenek vele. Viszontveszekszik. Néha verekedik is, pfuj, barom. Hallgat, mint szemeteskuka ürítés után. Elmegy. Inni kezd. Rágyújt. Hanem ez a fiatalember, történetünk hőse, minden megoldásnál jobbat tud. Ha perelni kezd vele a társa, szemhéjai elnehezülnek, és amikor elhangzik például az a mondat, hogy, „és már hányszor mondtam neked, hogy...?!" ásít egy nagyot, a szeme lecsukódik, és - sssss, már alszik is. Szegény párja előtt két lehetőség adódik. Veszekszik tovább, vagy legott abbahagyja. De mivel dühös, s mivel a mérgét még nem adta ki, nem volt rá elég ideje, abba tehát nem tudja hagyni, tovább veszekszik, tovább mondja, ám, jaj, de borzasztó csapdahelyzet!, hiába teszi, mert a férje annál mélyebben és háboríthatatlanabbul alszik, mennél hevesebben és szenvedélyesebben veszekednek vele, sem a sikoltozás, sem az ajtócsapkodás, sem c-moll zokogással kísért záporkönnyek nem zavarják, egyszerűen leereszkedik alfába, óriási vattacukor, óangol lápköd, virágmézzel sűrített magzatvíz, amit akarunk, alvás van, alvás, alvás. És még horkol is! Horkol a szemétláda! Viszont ahogy a felesége felhagy a vádló szavakkal, s már csak áll fölötte, némán, szépen, könnyesen, abban a pillanatban felébred, és, mint aki csodásat álmodott, elmosolyodik. DARVASI LÁSZLÓ Megfizethető luxus Mitől olvadnak a macsó papák? Amikor a pink szaténnihához csillogó ékszereket viselnek a Dior modelljei a kifutón, egyetlen nő sincs a közönség soraiban, aki ne kívánná, hogy egyszer ő is ilyen ruhákban tündökölhessen. Sajnos azonban a nők többsége ezt nem engedheti meg magának. A kifutókon megmutatott ruhák tervezőinek ugyanis rögeszméje, hogy rendkívül drága áron kínálják kollekciójuk darabjait, egy táska ára például 700 font (250 ezer forint), egy ruha 1500 fontba (530 ezer forint) kerül, és egy kabát ára akár 5000 fontig (1 millió 700 ezer forint) is felmehet. Elképesztően sok nulla van az árakban! Ha azonban visszatérünk a való világba, láthatjuk, a piac bizonytalan, és az átlagnők talán kissé csodálkoznak azon, mennyit bír el a pénztárcájuk, amikor hitelt vesznek fel, hogy karácsonyra bevásárolhassanak. Soha ilyen egyenlőtlenség nem volt a divatvilág csúcstermékei és a való világ között — utóbbiban a nők szegények, kövérek. Egyikük sem akar fejjel a falnak menni. És közben beköszönt a L'Oréal-reklámok kora, amikor 2,99 fontot, vagyis több mint ezer forintot hagyunk a számlánkon, „mert megérdemeljük" mi is a kozmetikai termékeket. Vajon mi lehet a megoldás? Létezik egyáltalán olyan, hogy „megfizethető luxus"? Ha a luxus kategóriába önöknél is azok a termékek tartoznak, amelyek híres és jól ismert tervezők kézjegyével vannak ellátva, akkor a válaszunk: nem. DAILY MAIL, LAURA CRAIK FORDÍTOTTA: NYEMCSOK ÉVA Középen John Galliano brit divattervező érkezik a Dior divatház kifutójára FOTÓ: MTI ban gondolkodni, ami korábban egyáltalán nem érdekelt. G. K.: - Most már nagyon megválogatom, mit vállalok el. Néha napokra eltűnök, és csak a gyerekekkel foglalkozom, de még így is folyton azt hallom, hogy a csapból is én folyok. Pedig korábban az is előfordult, hogy reggel hétkor elindultam dolgozni, és éjjel egykor keveredtem haza. Mosolygós gyerek Kölcsönös a szerelem Bochkor Gábor és Nóra között Egy különleges kapcsolat: Árpa Attila és Amira rekre, majd az áruházban mindet levenni róla, mert me: lege van. Én azért nem vagyok ennyire „túlaggódós". G. K.: - Nincsenek viták köztünk, az élet nagy dolgaiban szerencsére egyetértünk. Vagány kiscsajt akarok nevelni Pankából, aki megvédi magát, ha bántják. Pontosabban van egy vitás dolog: következetlen vagyok. De annyira, hogy egyszer megharagudtam a nagyfiamra, mert rápakolta a ruháit a zongorára ez nálunk halálos bűn-, és mivel iskolában volt, megírtam neki, hogy aznap már ne is szóljon hozzám. Amikor nem sokkal később felhívott, hogy „Papa, ne haragudj!", arra sem emlékeztem, miért kellene haragudnom rá. Panka egyszerűen nem tud kiborítani. Persze a türelmemet próbára teszi, amikor már indulnék, fel vagyok öltözve, és nekiáll hisztizni, miközben dobálja magát - 12 kilós, „Öntörvényű vagyok, ez tény, de a gyerek átformált mindent" de annyi energia van benne, mint egy 150 kilós emberben! Altatás és pelenkázás - Pelenkázás, etetés, öltöztetés - sok apuka azt sem tudja, hogy álljon neki. Önök hogy álltaik a praktikus teendőkkel? B. G.: - Nekem arra volt hihetetlenül nehéz ráéreznem, hogy éppen mitől sír a kicsi: éhes vagy fáj a hasa, esetleg csak anynyira fáradt, hogy saját magától nem tud elaludni? Volt, hogy egy óra tíz percet sétáltam Nórát „lötyögtetve" a nappaliban, csak hogy elaludjon. A többivel soha nem volt gondom, igaz, Andi nem erőltetett semmit. A pelenkázást is sokáig csak figyeltem, aztán egyszer csak eljött az idő, amikor azt mondtam, hogy oké, akkor most én is megpróbálom. POMARANSKI LUCA BOCHKOR GÁBOR Mi az, amitől a legöntörvényűbb, legzordabb férfi is kenyéne kenhető kezes báránnyá változik? Eláruljuk: ha lánya születik! Három öntörvényű, macsó (vagy legalábbis annak elkönyvelt) férfi, Bochkor Gábor, Árpa Attila és Geszt esi Károly mesélt arról - és a Macsópapák című könyvben közhírré is tette -, mit tett velük az apaság. A Szeged Plázában az Alexandra Könyvesboltban tegnap dedikálták közös kötetüket. - Most, hogy hónapok óta benne vannak a „sűrűjében": mi igaz a lányos apákról élő sztereotípiákból? Bochkor Gábor: - Minden igaz! Igaz a kölcsönös szerelem, és igaz az a törvényszerűség is, hogy az anyuka előbb-utóbb féltékeny lesz az apukára. Nálunk is előjött, hogy Andi egész nap „gürizik" a gyerekkel, amikor azonban este hazaérek, Nóra elolvad apa látványától... Árpa Attila: - Minden igaz. Különleges kapcsolat van köztünk, és egyszerűen képtelen vagyok rá haragudni! Gesztesi Károly: - Rám nem teljesen passzolnak, a szerelem első látásra például nálam nem működött. Panka aranyos volt ugyan, de kopasz, ráncos, a füle is gáz - nézz rá, tisztára, mint Kellér Dezső! -, idő kellett, hogy kialakuljon ez a bensőséges kapcsolat köztünk. Sokkot kaptam - A legtöbb férji - még ha nem is vallja he - első gyereknek jiút, igazi trónörököst szeretne... B. G.: - Tipikus első gyerekes apukaként én is meg voltam győződve róla, hogy nekem csak fiam lehet, valósággal sokkot kaptam, amikor megtudtam, hogy lány lesz. Azt persze akkor még nem tudtam, hogy egy tündér is! Valójában már akkor ledöbbentem, amikor megtudtam, hogy egyáltalán gyerekünk lesz, hiszen Andinak nagyon sokáig azt mondták az orvosok, hogy természetes úton soha nem eshet teherbe. Amikor már tudatosodott bennünk a dolog, csodának éltük meg - és éljük meg a mai napig. Á. A.: - Legbelül még mindig „fiús apa" vagyok, csak éppen közbejött a világ legszebb dolga. Amikor megtudtam, hogy lányom lesz, sokáig erősködtem, hogy biztosan tévedés, hátha csak rosszul látja az orvos. Aztán amikor Amira megszületett, már annyira mindegy volt... Azért nem adjuk fel, és ha a következő gyerek is lány lesz, szerintem „futunk még egy kört"! - Független, macsó férfiként élnek a köztudatban, ahogy azonban elnézem önöket a kicsikkel, mintha megváltoztak volna. Tényleg megváltoztak? B. G.: - Előrebocsátom, hogy a sajtóban közölt képhez sok közöm nincs. Öntörvényű vagyok, ez tény, de a gyerek átformált mindent. A legfontosabb személy lett az életemben, és - amit korábban el sem Kölcsönösen elolvadnak egymástól: Gesztesi Károly és Panka tudtam volna képzelni - ha csak tehetem, felállók akár egy fontos találkozó közepén is, és rohanok haza, csak hogy lássam, hogyan ebédel... Sokat változott a jövőképem is, Nóra születése után jutott például először eszembe, hogy végrendeletet kellene készítenem. Korábban ügy voltam vele, hogy „majd örököl, aki örököl"... Á. A.: - Megfontoltabb lettem. Elkezdtem hosszú táv- Lassan abban a korba érnek a lányaik, hogy már nemcsak szeretgetni, hanem nevelni is kell őket. Mindenben egyetértenek a párjukkal? B. G.: - Egyelőre nem is a nevelés a nehéz, hanem kialakítani, felvenni a baba ritmusát. Nóra pár nap múlva lesz hét hónapos, és nagy szerencsénk van vele, mert hihetetlenül kiegyensúlyozott, mosolygós gyerek. Szerintem ez a későbbiekben is sokat segít majd nekünk. Velem az a baj, hogy el tudok olvadni... Tudom, hogy elméletileg néha hagyni kell sírni a gyereket, de nekem úgy megfájdul a szívem, ha pityereg, hogy mindig felveszem. Egyetlen dologban van vita köztünk Andival: az öltöztetésben. Képes nyolc polárpulóvert ráadni a gye-