Délmagyarország, 2007. november (97. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-10 / 262. szám

10 SZIESZTA • REJTVÉNY 2007. november 10., szombat Maigret riválisai Angliában Sherlock Holmes és Miss Marple, Skóciában Rebus, Franciaországban Maigret, Belgiumban pedig Poirot volt a leghíresebb képzeletbeli detektív. De vajon mi a helyzet Európa többi országával? A brit krimik vége általában világos, és minden jóra fordul, de az olaszok mindig nyitva hagytak néhány kérdést. Ok megértik azt is, hogy a politikusok és az intézmények korruptak, és az emberek gyakran gyengék, kapzsik, lusták és hazugok. Ezért az olaszok képzelt detektívjei is gyakran semmirekellő emberek. A spanyolok leghíresebb kitalált detektíve Pepe Carvalho, őt Manuel VázMagyar krimi Az ml Tűzvonalban című, űj produkciója próbálkozás a magyar krimisorozat műfajának életben tartására - a Kisváros és a Linda után. Olyasmi, mint mikor a magyar és „szocialista" bűnügyi film meghonosításával próbálkozott a nyolcvanas években „Ötvös Csöpi", vagyis Bujtor István mondjuk a Pogány madonnában. A Dögkeselyűt ellenben jó kriminek tartják az ítészek, mert egy kisregényen, Munkácsi Miklós művén alapul. A kevés magyar detektívregény egyike Lengyel Pétertől a Macskakő. quez Montalban álmodta meg. Ez a magánnyomozó ellentmondásos személyiségű, és Barcelona utcáin dolgozik. Fiatal korában volt kommunista és CIA-ügynök, annak a nagyszerű kultúrának a terméke, amelyben az emberek nem idegenkednek a könyveket gyújtósként használni. Pepe Carvalho emellett igazi ínyenc, és Montalban könyveiben rengeteg étel leírását olvashatjuk. Franciaországban született meg az realista detektív archetípusa, Francois Vidocq. Legendás alvilági figura volt, később a francia civil ruhás nyomozószervezet vezetője. Ő volt az első igazi magánnyomozó. Emilé Gaboriau a minden krimijében szereplő, Monsieur Lecoq nevű nyomozót róla mintázta meg. Ezenkívül még büszkélkedhetnek Maigret felügyelővel is, a nyomozásairól szóló történeteket Georges Simenon írta. Meg kell emlékeznünk az amerikai Edgár Allan Poe alakjáról, C. Auguste Dupinről is. THE MAIL ON SUNDAY, FORDÍTOTTA: NYEMCSOK ÉVA A NÉVTELEN NULLA EGYKORI SZÓLÓGITÁROSA MANAPSÁG AZ APEH FŐOSZTÁLYVEZETŐJE Nappal munkahely, éjjel zenekar Környezetük élelmiszer-ipari mérnökként, filozófiatanárként, az APEH főosztályvezetöjeként, illetve egy számítástechnikai cég üzletvezetőjeként ismeri őket. Háló Pál, Bajnóczi Sándor, Nagy Péter és Szalma Emő merthogy róluk van szó - foglalkozása más és más, a hobbijuk azonban azonos: valamennyien Szeged egy-egy ismert zenekarában játszanak. - A környezetem egyáltalán nem tart csodabogárnak, pedig még az irodámban is tartok dobpadot, kottát és dobseprűt. Legalább egy órát mindennap püfölöm a dobokat. Lánygyermekeim is muzikálisak, mindketten zongoráztak, és a koncertjeinkre is eljárnak, akár külföldre is árulta el a civilben élelmiszer-ipari mérnök Háló Pál. Dobpad az irodában A Storyville Jazz Band zenekarvezetőjének 10-12 alkalmazottat foglalkoztató cége fagyasztott élelmiszereket gyárt. Az együttesben ugyan akad néhány profi zenész, aki a zenélésből keresi a kenyerét, de a legtöbbjük a civil foglalkozásából él. Akad közöttük kémikus, vízügyi szakember és vállalkozó is. A Storyville 1997-ben alakult Szegeden, tehetséges, fiatal muzsikusokból. Zenéjük az 1900-1920-as évek New Orleans-i hangulatát idézi. 1998 óta ók jelentik a házigazda zenekarát és egyben szervezőjét a Szegedi Szabadtéri Játékok dixie-fesztiváljának, ahol az elmúlt években a műfaj legelismertebb zenészei koncerteztek. A legtöbb szegedi zenekarnak ugyanakkor egyáltalán nincs lehetősége arra, hogy több ezer fős közönség előtt lépjen fel. - Rétegzenét játszunk kisebb, de értő közönségnek, ezért kizárólag a zenélésből nem tudnánk megélni vallotta meg a szegedi Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskola filozófiatanára, Bajnóczi Sánáor, a koncertjein balladai légkört teremtő Gőzerő folk-rock zenekar egyik alapító tagja. A magyar-filozófia szakon végzett pedagógus korábban hét évig hegedült, manapság fuvolán, furulyán és töröksípon játszik. Zavarta, hogy A Storyville Jazz Baná - a áoboknál: Háló Pál hangolás közben állandóan elszakadtak a húrok, így a konzervatóriumba már fuvola szakra jelentkezett. Filozófiatanár hangszere - A SZIN-es koncertünkre jó néhány diákom eljött, de nem a jobb érdemjegy miatt. A zenészpalánták annak ellenére kikérik a véleményemet, hogy ők merőben más stílust képviselnek. Még a rapperek is meg szokták mutatni a dalszövegeiket, és arra is akadt példa, hogy az egyik hastáncos-fuvolás diákunk megkért, javítsam meg a hangszerét - beszélt a műfajokon túlmutató kollegialitásról a Gőzerő szövegírója és zeneszerzője, aki annak idején együtt muzsikált a Szeged Táncegyüttesnél a Gőzerő másik alapító tagjával, Szurái Zsolttal. A filozófiatanár minden egyes percet élvez a színpadon: a közönséget kínai nyelvtudásával és mókás sapkáival is szórakoztatja. Nagy Péter hétköznapjai korántsem a szórakozásról szólnak: a 48 esztendős férfi az APEH egyik főosztályvezetője, és mellette az egyetem jogi karán is oktat. Tagja volt a később sikert sikerre halmozó Hevesi Tamás vezette Névtelen Nullának, de a hírnév helyett a hivatást választotta. A szólógitáros azért nem szakadt el a zenéléstől, jelenleg két vasat is tart a tűzben: a Dollár Boys együttes vezetője, és a Riverside zenekar tagja. - Alig akad olyan ismerősöm, aki csak az egyik vagy a másik oldalamról ismer. A környezetem tisztában van a hivatásommal, és azt is tudják, hogy zenélek. Szóval nem igazán lepődnek meg, ha színpadon látnak. Ez a kitétel Szalma Ernőre is igaz. Sőt a Volvox zenekar billentyűséről szinte kivétel nélkül minden ismerőse tudja, hogy zenél. Arra inkább FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA rácsodálkoznak, hogy a civil életben számítástechnikai céget vezet. A zene felhőtlen öröm - Amióta az eszemet tudom, zenélek. Nyolcadikos ballagásomra kaptam a szüleimtől egy kétsoros elektromos orgonát, és 15 évesen már egy beatbandában játszottam - beszélt zenekari pályafutásának első állomásáról. A billentyűs 1992-ben csatlakozott a Volvoxboz. Az első koncertjük után ügy tűnt, hogy szétszéled a csapat, de aztán összerázódtak - manapság nemcsak Szegeden, de az egész országban az egyik legsikeresebb funkyzenekarként tartják őket számon. És hogy Szalma Ernő számára mit jelent a zene? - Felhőtlen örömöt, kikapcsolódást, feltöltődést. Kiutat a hétköznapok taposómalmából. HORVÁTH LEVENTE Az életnek olyan mozzanatáról, történéséről ejtenék most néhány szót, mely többnyire fájdalmakkal és könnyekkel jár együtt. Amikor csere van. Aligha akad olyan játékos, akit ne cseréltek volna le már az életében, ilyen vagy olyan okokból. Öreg vagy például, add át az öltözőszekrényt, a padot, jönnek a fiatalok. Hallok egy női lágy, keserű mézzel átitatott hangot, „szépen kérlek, ne cserélj le". De hallok egy férfihangot is, ugyanazt és ugyanígy mondja, és a szív szakad meg. És mégis. Mária, Ferenc, csere van! És Mária, Ferenc, Jóska, Klára ballag lefelé a véres, családi füvön, és sír, de eztán talán majd játszik máshol, egy másik csapatban, jobban, eredményesebben, bár a seb, a csereseb, az örökre megmarad, és fáj. Induljunk ki mármost kézenfekvő helyzetből! -Felsorolást kell abszolválnunk. Játékost több nyomós oknál fogva szokás lecserélni, íme, néhány szempont: 1. Rosszul játszik. 2. Lesérül. 3. Mert valamilyen oknál fogva - kiállítás, sérülés, stb. - át kell alakítani a játékszerkezetet. 4. Ö maga kéri, mert fáj neki, fáradt, nem bírja, elege van. 5. Tévedésből. E legutóbbi szempontra több példa akad, például az orvostudomány tárgyköréből, az ép fogat húzzák ki a bánatosan sötétlő arcüregből a szúvas helyett, a jó szívet vagdossák ki. Vagy lecserélik a játékost; és aztán döbbennek rá, hogy mégsem lett volna szabad, hiszen ő a jobb játékos, képzettebb, mint aki helyette jött, és csak csetlik-botlik a harmatos füvön, hanem az is egy alapigazság, hogy házassági cseréknél gyakran olyan játékos érkezik a lecserélt helyet, aki pedig a másik klónja, ikertestvére lehetne, az ember nem is érti ezt, rosszra rosszat húzni, nyilván ilyen az élet. Vagy, ilyen is. Külön drámai fejezet az, amikor az egyébként lecserélt játékost A lecserélt játékos cserélik le. Már eleve megalázó helyzet, hogy nem kezdő a játékos, és aztán a drámaiság még inkább fokozódik, hogy tíz, húsz, harminc perc után kiderül, nem érte meg pályára küldeni, elrontja a legegyszerűbb szót, nem illik a mondatba, nem tudja a végszót. De legalább a tréner is belátja, hogy hibázott. A lecserélt játékos többnyire csalódott, mint egy kirúgott, elhagyott, papírfecniként összegyűrt és eldobott szerető. A csalódottság tökéletesen érthető. Ráadásul a szituáció valóban hasonlít a szerelmi szakítás-publicitásához, hiszen nyomban barátok, társak, rokonok, az árnyas utca végén lakó özvegy, akinek kapus volt a férje, amíg a szemétszállító kocsi alá nem esett, is tudja a dolgot, éppúgy, akár a tömött lelátó népe, vagy a falusi körkeritésre könyöklő helybéli birkapásztorok és lángossütő milliomosok. A csere tehát nyilvános megaláztatás, távoli rokona a középkori kaloda. Mit szokott tenni a lecserélt játékos? Nem fog kezet az edzővel. Szétrúgja a vizeskannát. Szétrúgja a cserepad műanyag esővédőjét, a cipőjét eldobja, mutogat az őt kritizáló közönségnek. Hiába, minden hiába, már lecserélték. Előfordult már az is, hogy a lecserélt játékos megverte az edzőjét, derékon harapta, az arcába fújta a fagyasztó spray-t. Mindenki tudja, efféle helyzetekből a lecserélt játékos nem jöhet ki győztesen, elvileg még fagyasztott arccal is az edző az úr, persze más a helyzet, ha a játékos a klubelnök fia vagy éppen maga a klubelnök. Magam például egy mérkőzésen, a festői Toscana egyik gyönyörű pályáján, hol magyar írók és skandináv írók gyötörték egymást, tanúja voltam, hogy a lecserélendő - magyar - játékos nem volt hajlandó lemenni, úgy tett, mintha nem hallaná a hívó szót, elfordult, süket lett, a másik oldalra futott, játszott tovább, na, ilyenkor mi van. Ez rendkívül komplikált helyzet, és profi körülmények között nyilván nem is lehetséges, de az az igazság, hogy többnyire amatőr szituációkban rúgjuk, kergetjük a labdának nevezett életet, és ilyenkor gyakran előfordul, hogy akit le akarunk cserélni, az tojik a szándékra, és játszik tovább. Egyszer egy Csintalan nevű játékost lecseréltek, azóta csak az ellenfél szurkolóival hajlandó beszélgetni, szidja is rendesen volt csapatát. Az is egy vélemény ma Magyarországon, hogy a két, egymásnak feszülő főcsapatból le kellene cserélni a csapatkapitányokat, és akkor jó lesz. Vagy legalább is jobb lesz. Békésebb utca, piac, kevesebb viharfelhő a meggyötört magyar égen. Én azonban azt mondanám, szivárványos illúziónak tetszik ez az okfejtés. Mert a szurkolókat, a felhevült, ingerült, mértéket vesztett szurkolókat le nem lehet cserélni, ez alapigazság máskülönben, és akkor hiába a kölcsönös csere, minden folytatódik elölről. A csere alapvetően drámai helyzet. Feleslegessé válsz, nem kellesz. Erős kritika a létezésedre, a játékodra, a mozdulataidra, a vágyaidra, arra, hogy te miként gondolod. A kritika pedig fáj, mint a szívgödörre mért kalapácsütés. Mi azt látjuk, mi, szurkolók, hogy ilyenkor sokan magukba néznek, két kétségbeesett kézzel nyúlnak le lelkük elhanyagolt világába, és hozzák fel az eltemetett jót, bájt, figyelmet, kedvességet. Csakhogy többnyire már későn teszik. Mert olyankor már nem lehet jól játszani, amikor már lecseréltek. Van azonban a cserének egy finomabb, boldogabb változata, a meccs hősét még éppen a végső sípszó előtt cserélik le, csak hogy ünnepelhesse a közönség. Ez leginkább a jó tréner ajándéka. S hányszor fordul elő az is, hogy már a váltótárs az alapvonalnál dzsoggingol, már bevetésre kész, s te, akit lecserélnének, az utolsó pillanatban mégis valami döbbeneteset cselekszel. Gól, gólpassz, önfeláldozó védés, egy olyan életturmix, amit még soha, semmikor. Legyen ez kívánva mindenkinek, minden kicsi, nagy, egyszerű vagy bonyolult játékosnak. Egyébként pedig még annyit, hogy a temetőben sincs biztonságban az ember. Hiszen ott is van csere. Lásd, a történelem a bizonyság erre! SZÍV ERNŐ