Délmagyarország, 2007. november (97. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-09 / 261. szám

10 DÉLMADÁR 2007. november 9., péntek November 7., fotópályázat Oroszországban még most is sok helyen emlékeznek a nagy októberi szocialista forradalomra, egy Moszkvához közeli kisvárosban évről évre fotópályázatot is hirdetnek az évfordulóra. Az indulók több kategóriában nevezhetnek, a Délmadár ezúttal a Villamosság témakörének két díjnyertes képét mutatja meg Megtalálták a legügyesebb szamurájt Egyszer régen egy japán császár rendeletet adott ki: keressék meg neki a világ legügyesebb szamuráját, hogy őt állítsa a serege élére. Egy év után hárman jelentkeztek: egy japán, egy kínai és egy zsidó jelölt Eljött a nap, hogy bemutassák tudásukat. A japán szamuráj kinyitott egy kis dobozt, ebből felröppent egy légy. A szamuráj kirántotta a kardját, és ssssssuuuhiiiii - a légy pontosan kettévágva hullott le. - Hihetetlen képesség! Lássuk, mit tud a következő! A kínai magabiztosan előlépett, szintén kieresztett egy kis legyet, és a kardjával sssssssüiitty-sssssssuuuutty - röptében négyfelé vágta! - Elképesztő! Kíváncsi vagyok, ezt még űberelni tudja-e az utolsó jelölt. A zsidó is felreptetett egy legyet, elő a kardját, sssiityi-sssittyi-sssitty-ssssuutty... a légy még mindig ott röpködött. - Na mi az!? Nem tudod megölni? - kérdezte gúnyolódva a császár. - Ugyan már! Megölni? Az túl könnyű lett volna! Na de körülmetélni! Pontosan Két amerikai turista Walesben kirándulgat kocsival. Megállnak ebédelni Llanfacwyrnirbw lantyslioggichban, és egyikük azt kéri a pincérlánytól: - Mielőtt rendelünk, segítene eldönteni a vitánkat? Megtenné, hogy lassan, tagoltan kimondaná a hely nevét, ahol vagyunk? A lány odahajol, és szótagolva elmondja: - Böör-ger-kiiing. Telefonhívás - Szia, drágám, itt apu... Anyu a közelben van? - Nem, apu. Anyu fent van a hálószobában Frank nagybácsival. Kis szünet után apa válaszol: - De kicsim, neked nincs is Frank nagybácsid! - Dehogynincs, és éppen fent van anyuval a hálószobában. - Uh, rendben, szóval... figyelj rám, drágám. Tedd félre a telefont, szaladj fel, kopogj az ajtón, és kiabáld maminak és Frank bácsinak, hogy apu autója épp most állt meg a ház előtt. - Oké, apu! Pár perc múlva a kislány visszatér a telefonhoz. - Azt tettem, amit mondtál, apu! - És mi történt? - kérdi apu. - Hát... anyu nagyon megijedt, ruha nélkül kiugrott az ágyból, és sikítozva elkezdett rohangálni, aztán megcsúszott a szőnyegen és legurult a lépcsőn. Azóta nem mozdul. - jaj, ne... És mi van Frank bácsival? - Ő is kiugrott az ágyból ruha nélkül, és ő is nagyon ijedt volt, aztán kiugrott a hátsó ablakon át a medencébe..., de biztos elfelejtette, hogy a múlt héten leengedted a vizet, hogy ki tudd takarítani. így a medence aljára zuhant, és azóta nem mozdul. Hosszú szünet. Végül apu megszólal: - Medence??? Ez a 491-671-es szám? Mi ez?! Bemegy egy kocsmába Móricka, Pistike, a skót, a székely, a zsidó, a cigány, az angol, a francia, az aranyhal, a kisegér, a nyuszika, a medve, a farkas, a róka, a mérges kismalac, két rendőr és egy szőke nő. Méregeti őket a csapos egy ideig, majd megszólal: - Mi ez? Valami vicc? Drága egészség(ügy) Plasztikai sebészeten: - Doktor űr, mennyibe kerül, hogy eltüntesse a ráncokat az arcomról? - Százezer forintba. - Olcsóbb megoldás nincs? - De van. Hordjon fátylat. Lábadozásának vége felé Kovácsné így szól a kezelőorvosához: - Doktor úr, megkaphatnám a számlát? - Szó sem lehet róla, aszszonyom! - tiltakozik az orvos. - Ahhoz még nem elég erős. - És mondja, doktor űr, ha már olyan drága ez a hajnövesztő kűra, legalább használ? - Hogyne használna! mondja a doktor. - A kűra végére olyan hosszű haja lesz, hogy amikor megkapja a számlámat, már nyugodtan tépheti. Az orvos kérdi a páciensétől: - Miért küldte vissza felbontaüanul a számlát, amit küldtem? - Mert ön megtiltotta, hogy felizgassam magam. Az orvos haragosan telefonál Kovácsnak: - A csekk, amit adott, nem érvényes. - Akkor kvittek vagyunk. A gyógyszer, amit adott, nem használ. - Mondja, kolléga úr - kérdi a professzor az osztályos orvost -, miért olyan bánatos? - Kora hajnalban meghalt egy betegem. - Látja, látja, hányszor megmondtam, hogy a kezelésért előre kell kérni a honoráriumot! A sebész szokatlan módon műtét előtt kéri a honoráriumot betegétől. - Doktor úr, miért kell előre fizetni? - Maga rá merné bízni az életét egy olyan sebészre, akinek reszket a keze az idegességtől, hogy vajon megkapja-e a honoráriumot? A beteg altatás előtt megkérdi a főorvostól: - Jaj, doktor úr, drága lesz a műtétem? - Maga most ne törődjön a pénzzel. Bízza ezt az örököseire! - Mondja, doktor úr, feltétlenül szükségesnek tarja a második műtétet? Végül is nekem el kell tartanom a családomat... - Nekem is, nekem is! A nővér rohan az osztályos orvoshoz: - Doktor úr, a kettes beteg jobban van! - Megszólalt? - Igen. - És mit mondott? - Hogy rosszul van. Az orvos meglátogatja ágyban fekvő betegét,: - Már sokkal szebben köhög, mint tegnap. - Nem csoda, doktor úr, egész éjszaka gyakoroltam. Szemorvos megvizsgálja a pácienst, majd megkérdi: - Ne haragudjon, de hogy talált be a rendelőbe? - Doktor úr, túl nagy az orrom. Nem tudna ebből egy új orrot formálni? - Ebből? Akár hármat is! Nehogy azt mondja nekem, hogy maga tudja, miért éppen 125 köbcentis? Mint ahogy arról sincsen halovány fogalma sem, ezzel a 125 köbcentivel a motor hengertartalmát, netán a gumikba fújt levegő mennyiségét mérik, vagy mégis inkább a bukósisak díszítésére áldozott festék mennyiségét határozták meg. Akkor meg mit ugrál itt nekem az asztal tetején? - förmedt rá egyik vendégére Józsi csapos a Zsibbadt brigádvezető nagytermében. Vasárnap volt éppen, a Panel Pál-lakótelep közkedvelt kocsmájában nagy hőfokon izzott a jó hangulat. - És ha nem tudom, mitől 125 köbcenti? Attól még szétvethet az öröm - lépett bele Snájdig Pepi asztalon felejtett sörös korsójába a megszólított, vagyis Plüss Eta, s zavarában, meg abban a szép susogós nejlonmelegítőjében jót állkapcson is rúgta Józsi urat. - Mert ha nem tudná, a maga szemének láttára éppen most írt sporttörténelmet 2007. november 4-én egy aranyos magyar fiú, mindenki Talmácsi Gabikája. Világbajnok lett egy olyan sportágban, amiben nemhogy magyarnak, de még kelet-európainak sem sikerült soha győznie - harsogta Etus. S ha már harsogott, rúgott még egyet Józsin, teljesen magánszorgalomból. - Ejnye, mecsoda sporttörténészt faragott magából Talmácsi sikere! De nagyon helyes. Azt hiszi, én nem néztem utána, ki is ez a srác? Még Belami motorbajnoka azt is tudom róla, hogy 164 centi magas, 62 kiló, de a versenysúlya csupán 59 kilogramm kapcsolódott az általános lelkendezésbe a világbajnoki cím sorsát eldöntő valenciai verseny után immáron húsz perccel Cink Enikő, akin jói látszott, ebben a pillanatban talán még körbe is csókolná Talmát (naná, hogy a Zsibiben mindenki csak így szólította, ^ mintha húsz éve együtt fröccsöznének), hogy aztán addig ölelgesse, amíg kinyomja belőle az összes szuszt, de legalábbis 125 köbcentiméternyit. A nagy hangzavarból Józsi csapos elmenekült, így már csak egyetlen fanyalgó, bizonyos Bika Jenő maradt a kocsmában. Ő azt fejtegette: nem szereti a technikai sportokat, mert túl sok függ a géptől, s lehet valaki bármilyen tehetséges, ha bekrepál a masina, fuccs a győzelemnek. - Mi lenne, ha egy órára maga is befogná azt a szép, ápolatlan fogakkai kibélelt száját - dörrent ekkor már Belami hangja. A külváros nyugalmazott szépfiúja csilláron lógva ünnepelt volna legszívesebben, csak hát a Zsibiben - sok egyéb mellett - ezen a napon csillár sem tartózkodott. így Belami a mélyhűtőszekrény tetejéről küldte üzenetét a nagyérdemű ünneplőknek. - Észrevehetné végre: itt nem csupán egy világbajnoki címről van szó. Sokkal inkább hős született; szerethető példakép, amilyenekből ez az ország nincs valami nagy bőséggel ellátva. És ahogy elnézem az ünneplőket - mutatott a táncra perdülő Zsibi-lakókra Belami -, ők ezt pontosan tudják. Sőt mi több azt is érzik: bármilyen hihetetlen, de ebben a kifordult világban is elnyerheti a jó a jutalmát, a becsülettel dolgozó, egész életét egy cél érdekében feláldozó ember eljuthat a csúcsra, meghódíthatja a világot. Talmácsi ezt bizonyította be, így aztán ne csodálkozzon, ha egyszer valaki megírja a magyarok XXI. századi krónikáját, ez a borostás fiatalember ott fog mosolyogni a szép színes képen. És mi még akkor is könnyben áztatjuk a szemünket, ha már az orrunk hegyéig sem tudunk ellátni nagy vénségünkben. Belami tudta, nem kevés pátosszal párnázta ki a szavait, de egy percig sem bánta. Mint ahogy a Zsibiben ugrándozók sem, mert tudták: a lassan, de annál biztosabban vénülő széplegény nagyon igazat szólt. Firnájsz Egon mindezt átgondolva a következő szavakkal kommentálta Talma sikerét - Ő az a srác, akiből nem más faragott sztárt, hanem saját munkájával érte el, úgy, ahogy Belami mondja. Éppen ezért bízzunk abban, hogy nem csak két hétig hordozza a tenyerén az ország. És persze azt se bánnám, ha néhány kiskölyök, látva Talma sikerét, elhinné: az élet neki is tartogathat győzelmeket ha van ereje megküzdeni érte. - Én meg azt nem bánnám, ha néhány felpumpált médiasztár észrevenné: ennyi ünneplés után ís meg lehet őrizni a szerénységet, a száj szélén billegő huncut mosolyt, azt a kedves egyszerűséget, amivel ez a srác belopta magát minden magyarok szívébe - szipogta teli összes papír zsebkendőjét Minek Dönci, bejelentvén: egy órán keresztül mindenki az ő vendége, azt se bánja, ha kiisszák a vagyonából. Mivel a Zsibbadt brigádvezetőben többen is ismerték Döncit mint adóterhek alatt nyögdécselő kényszervállalkozót, átsuhant a gondolat a fejekben - na, ez a kiivás nem túl nagy feladat. De nem árt minél hamarabb elkezdeni - üvöltözte Ló Elek, s kora délutánra már egyetlen olyan ember sem maradt a teremben, aki elmondhatta magáról, túlságosan szomjas lenne. Csupán Plüss Eta nem italozott. Szép csendben azon agyalt, ugyan kihez forduljon tanácsért. Mert azt csak ki kéne deríteni valahogy, mitől is 125 köbcentis Talma motoija. BÁTYI ZOLTÁN