Délmagyarország, 2007. október (97. évfolyam, 229-254. szám)

2007-10-18 / 244. szám

12 •KAPCSOLATOK* CSÜTÖRTÖK, 2007. OKTÓBER 18. éj AZ UGYVED VALASZOL Dr. Juhász György Az elővásárlási jogról Tisztelt ügyvéd úr! Egy kis faluban lakom. A központban nemrég a végrehajtó elárverezett egy szép régi házat. Elég alacsonyak nálunk az ingatlanárak, de még ehhez viszonyítva is nevetséges összegért kelt el. Szerintem az épület tökéletes lenne közösségi háznak vagy a községnek bármilyen más célra. Korábban arról írt, hogy az önkormányzatnak ilyen esetekben elővásárlási joga van. Szóltam az egyik képviselő ismerősömnek. ő pedig beszélt a polgármesterrel. Azt mondták, nincs rá lehetőség, hogy elővásárlási joggal éljenek. Azt megértem, hogy szűkös a költségvetés, de szerintem remek alkalom lett volna, és jó befektetés. Most akkor van az önkormányzatnak elővásárlási joga vagy nincs 1 Tisztelt olvasó! Valóban, a 2006. február 9-i lapban azt írtam, hogy az ingatlan-végrehajtás során a végrehajtás alá vont ingatlanra az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzatot elővásárlási jog illeti meg. Ezt a jogot a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi L1II. törvény 136/A. $ biztosította. Viszonylag fiatal rendelkezés volt, 2006. január 9-0)1 lépett hatályba. Azért csak volt, mert az Alkotmánybíróság 31/2007. (V. 30.) AB határozata megállapította alkotmányellenességét és megsemmisítette, így az 2007. május 30-ától hatálytalan. Kérdésérc a válasz nagyon rövid: már nincs az önkormányzatoknak ilyen jellegű elővásárlási joguk. Annak idején idéztem a törvénymódosításhoz fűzött indokolást, miszerint: „Az új tj bevezetésével az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat számára biztosított elővásárlási jog megteremti annak a lehetőségét, hogy az un. lakásmaffia áldozatává vált tulajdonos ne veszítse el végérvényesen az ingatlantulajdonát." Kérdésként bennem is felmerült már akkor, hogy ha ez volt a jogszabály célja, akkor miért minden ingatlanra és miért nem csak a lakóingatlanokra biztosítottak elővásárlási jogot. Úgy tűnik, nemcsak nekem voltak a jogszabállyal aggályaim, hiszen konkrét ügyben eljáró bíró, bírósági titkár is az Alkotmánybírósághoz fordult e kérdéskörben, és mások is indítványt tettek a vitatott jogszabályhely utólagos alkotmányellenességének megállapítására, annak megsemmisítésére. Az Alkotmánybíróság határozatának indokolása szerint a rendelkezés azért volt alkotmányellenes, mert sértette az alkotmány 70/A pontját, ami kimondja, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint - a települési önkormányzat szociális funkciójával összefüggésben - a „lakásmaffia" áldozatainak védelme, szociális biztonságuk megteremtése megfelelő alkotmányos indoka lehet annak, hogy az ingatlan-végrehajtás során - a cél megvalósításához szükséges mértékben - az önkormányzatok speciális jogokkal rendelkezzenek. A vitatott paragrafusban azonban e szabályozási cél érvényesítésén túlmenően a települési önkormányzat számára biztosított többletjogosítványok alkotmányos indoka nem állapítható meg, ilyen indokot a jogalkotó sem jelölt meg. Ezért az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a megkülönböztetésnek tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka nincs, így az önkényes, ezért sérti az alkotmány 70/A paragrafusban szabályozott jogegyenlőség követelményét. Az önkormányzatok ezen kiváltságos joga tehát megszűnt. • POSTABONTÁS Hajrá Makói Sportmúzeum! A sport évszázadokon keresztül nevelte, kiemelkedő tevékenységre ösztönözte az emberiséget. Barátságok, baráti közösségek alakultak. Életünk fö idejét vagy szabadidejének hasznos eltöltését célozták és célozzák ma is. Makó városából elszármazott vagyok, de mindig szívesen látogatok haza. A város életéről, az új létesítményekről, rendezvényekről boldogan szerzek tudomást. Legutóbbi látogatásomkor a Makói Sportmúzeum létrejöttéről értesültem. A gondolat Balázs Tibortól, az MSV SE ügyvezetőjétől származik. 2003. júniusában elkezdődött az épület keresése, ahol méltóan lehetne tárolni az anyagokat. A volt MTH-kollégium (Makó, Szent János tér 19.) emeleti helyisége bizonyult megfelelőnek a több mint 10 éve összegyűjtött anyag kiállítására. Molnár László, az akkori sportbizottság elnöke előterjesztése alapján a városi önkormányzat biztosította a helyiséget. Búzás Péter polgármester 2004. december 32-én megnyitotta a Makói Sportmúzeumot, a fenti személyek és aktivisták közreműködésével. Az ünnepélyes megnyitás óta, az összegyűjtött anyagok mellett, folyamatosan érkeznek a sportolók által elért sporteredmények dokumentumai. A sportmúzeumban, az első sportanyag 1922-ből származik és a lakosság körében ma is rendkívül népszerű labdarúgó sportágból. A kiállított anyagok, a versenysport (NB I., NB II., NB III.) és a tömegsport dokumentumai. Versenysportban: labdarúgás, asztalitenisz, kézilabda, teke, sakk, ökölvívás és atlétika szerepel. Tömegsportban: kerékpár, asztalitenisz, röplabda, tenisz, valamint iskolai rendezvények, tornák Láthatók alapító okiratok, fényképek, igazolványok, oklevelek, érmek és kupák, amelyekből kb. 40 db van, a több száz, több ezer anyag mellett. Jelenleg Keresztes Zoltán irányításával rendszerezik a beérkezett anyagokat. Örömmel újságolta: még egy helyiséget kapott a múzeum, így fel tudják dolgozni a meglévő anyagokat, és ki is tuják állítani azokat. A sportmúzeum emléket állít mindazoknak, akik nincsenek közöttünk, például a testvéremnek, Erdei István asztaliteniszezőnek, utánpótlás nevelőnek. Köszönet azoknak, akik még közöttünk vannak és fényképeikkel, dokumentumaikkal gazdagítják a sportmúzeumot, gyermekeik és unokáik számára példaként. A magam nevében gratulálok Makó város vezetésének, illetve a közreműködésnek a múzeum létrehozásához. Makó a jövő városa lehet, hiszen a múltnak megbecsülése nélkül, jövőt építeni nem lehet sikeresen. A Makói Sportmúzeum megtekintését mindenkinek figyelmébe ajánlom. PRIBENSZKY ALAJOSNÉ ERDEI MÁRIA, SZEKSZÁRD UTANAJARTUNK 0LVAS0INK PANASZAINAK kapcsolatok@delmagyar.hu LAMPAT KERNEK Süthi Brigitta azzal hívta fel rovatunkat, hogy közlekedési lámpát szeretnének a Petőfi Sándor sugárút és a Rákóczi utca sarkára. Ugyanis nem lehet a sugárútra rákanyarodni, csak 10-15 perces várakozás után, akkora a forgalom. Csamangó Attila, az önkormányzat fejlesztési irodájának közlekedési referense szerint az ötlet megfontolandó, mert azon a részen valóban jelentős a forgalom. Az idei keretbe már nem fér bele egy ilyen beruházás, de a jövő évi tervezési előirányzatba bekerülhet. A szakember megjegyezte: talán a lámpánál jobb megoldást kínálna egy körforgalom, a kérdést azonban még részletesebben meg kell tárgyalni. DIÁKKEDVEZMÉNY BUSZON, VONATON Elvileg a diákok az iskola és a lakhelyük között 90 százalékos kedvezménnyel utazhatnak. A volán és a MAV mégis félárú jegyeket ad a tanulóknak - legalábbis így tudja olvasónk, aki a 30/328-3627-es telefonszámról küldött SMS-t. A Tisza Volán Zrt. forgalmi és kereskedelmi főmérnöke, Heincz Ferenc azt mondta: május l-jétől az érvényes kormányrendelet szerint a diákok a lakóhely és az iskola között 50 százalékos kedvezménnyel válthatnak jegyet. A 90 százalékos kedvezmény a lakóhely és az iskola között közlekedő buszjáratra váltott bérlet esetén jár. A diákok a lakóhelyük és más települések között minden esetben szintén 50 százalékos kedvezménnyel utazhatnak. A MÁV-START Zrt. szóvivője, Balogh-Fazekas Anita megkeresésünkre úgy tájékoztatott: az utazási kedvezmények mértéke és igénybevétele hatóságilag szabályozott, ezeket a kedvezményeket nem a vasúti személyszállító vállalat határozza meg. A diákok esetében ugyanaz érvényes, mint a Tisza Volán járatain: bármely viszonylatban válthatnak 50%-os kedvezménnyel menetjegyet. A lakóhely (tartózkodási hely) és az oktatási intézmény székhelye (gyakorlati foglalkozás helyszíne) között 90%-os kedvezményt biztosító havi vagy félhavi tanulóbérletet válthatnak. A jelenleg érvényben lévő kedvezmények mértékét a MAV-START Zrt. üzletszabályzata is tartalmazza, ez a dokumentum.bárki számára hozzáférhető, interneten a www.mav-start.hu honlapon, illetve minden állomáson megtalálható az üzletszabályzat egy-egy példánya. FOLYIK A VÍZ Nagy Ildikó (70/940-7864), a Tápai utca 4-6. közös képviselője azt panaszolta, hogy három napig hiába hívták a Szegedi Hőszolgáltató Kft. ügyfélszolgálatát: vagy foglalt volt, vagy nem vették föl a telefont. Pedig szükség lett volna rá, mert tárolójukban szombat óta csöpög az egyik vezeték. A képviselő szerint hétfőn délelőtt tudtak beszélni a diszpécserrel, aki azonnali segítséget ígért - ami azóta sem érkezett meg. Ezért maszekhoz fordultak - pedig van érvényes karbantartási szerződésük az önkormányzati céggel. Ficzere László, a Szegedi Hőszolgáltató Kft. műszaki vezetője azt mondta: utánanéztek a panasznak, és kiderült, hogy a diszpécser ugyan felvette a bejelentést, de elmulasztotta az intézkedést. Ezért „házon belül" felelősségre vonják. A telefonvonal zsúfoltságára utalva hozzátette: a fűtési szezon beköszöntével nagyon megnövekedett a telefonos ügyfélforgalmuk, ennek csökkenésére egyelőre nem lehet számítani. MEGJÖTTÜNK SZEGED KISS LÉDA Október 5., 4 óra 30 perc, 2740 g. Sz.: Bécs Adél és dr. Kiss Ferenc (Szeged). SZENTES RÁCZ KORNÉL Október 16., 9 óra 45 perc, 4480 g. Sz.: Faúr Julianna és Rácz Gábor (Szentes). RÉBELI-SZABÓ EDIT Október 16., 16 óra 55 perc, 3830 g. Sz.: Csatári Edit Eszter és Rébeli-Szabó Tamás (Szentes). MIZSEI KATA FLÓRA Október 16., 18 óra 15 perc, 3290 g. Sz.: Magyar Krisztina és Mizsei Gábor (Szentes). Gratulálunk! SMS-üzeneiek aa 30/573-1938: Négy hibabejelentés után sem hajlandó a Démász a szegedi Űrhajós utcai új kandelábert megjavítani. 30/336-4205: Vásárhelyen miért nincs ingyenes szemvizsgálat? Úgy tudom, három optika is működik a városban. Egyik sem tartja fontosnak ezt az akciót? 30/510-5516: Felesleges a sebességkorlátozás a vasúti átjárókban. Aki a tilos jelzés ellenére áthajt, azt büntessék meg. Nem kicsit, nagyon. E-MAIL ÜZENETEK Problémák a vasúti átkelőknél Az alábbi levelet olvasónk a keddi lapszámunkban megjelent, Nem veszik komolyan a pirosat című cikk kapcsán írta: Nem értem az újságírónő hatalmas csodálkozását a vasúti átkelőkkel kapcsolatban: az átkelés szabályozása teljesen rossz, tehát nincs mit csodálkozni azon, hogy egyesek nem tartják be azokat. Úgy ír, mintha még nem kelt volna át síneken, s nem tudná, hogy a sorompó már percekkel a vonat érkezése előtt lecsukódik! Tehát a vonat kilométerekre van az átkelőhelytől, amikor azt már lezárják, teljesen értelmetlenül várakoztatva a forgalmat. (Arra is van példa, ha jól tudom Tolna megyében, hogy az átkelőhely előtt körülbelül 100 méterre van a vonatnak megállója, és a sorompót lezárják már azelőtt, hogy a vonat a megállóba ért volna, és persze a megállóban is vesztegel jó sokat.) Mármost a semmire várni ki szeret? A rendőr megrökönyödését sem értem, egyrészt, mert legtöbben (sajnos) betartják a 40 km/h-s sebességkorlátozást, sokszor túlságosan is, és alig 30-cal vánszorognak át a síneken, másrészt pedig az ekkora korlátozás megint csak A piros jelzés ellenérc sokan áthajtanak a síneken Fotó: Miskolczi Róbert teljesen helytelen és indokolatlan, mert fölöslegesen lassítja a forgalmat, torlódást okoz, és a balesetveszélyt is fokozza azáltal, hogy a türelmét vesztett, siető autós esetleg megpróbál olyankor átslisszolni, amikor már túl késő. Az pedig nehezen hihető, hogy vannak, akik 90-nel vagy afölött hajtanának az átjárón keresztül, hiszen akkora tempónál már az autó is károsodik. Tehát nem a szabálytalankodókat kell szidni itt, mert a rossz szabálynak ez a következménye, és a szabály alkotói a hibásak, nem pedig a be nem tartói. PASINSZKI SÁNDOR, SZEGED Elégséges-e a tiltakozás ? Azért ragadtam tollat, mert elolvastam Szőke Ilona tiltakozó levelét a Délmagyarország 2007. október 11-i számában. Mondanivalójával egyet lehet érteni, ám ami az útválasztást illeti, engedje meg, hogy az ön által „játék"-nak nevezett társadalmi méretű problémáról egy másik szemszögből nézve a folyamatokat, néhány dolgot megemlítsek. Az ön által meg nem nevezett „szociológus hölgy" ajánlása - vagyis hogy „mindenki tartson önvizsgálatot, és kezdje meg mindenki magán a javulást" - szakszerű, pszichológiai irányultsága egyértelműen ösztönző. Igaza van, azért, mert a mai életforma és annak gyakorlata ezt a szigorú önvizsgálatot igényli, ha sikeresen meg akarunk küzdeni a mohóság, a kapzsiság és az önzés mindenki életét megrontó hatásaival, hatalmával. Igenis mindenki, mert csak ez vezethet el az általunk óhajtott "tiszta közélet kialakulásához. Napjaink tapasztalata igazolja, hogy a választások eredményeként hány új és fiatal ember kapott bizalmat a nép érdekképviseletére. Mindenki közülük esküt tett. Mi lett az ered-. mény? Az, hogy igencsak gyakran felvetődik a kérdés: honnan jöttek, hova jutottak és a következő generáció mit lát, mit tanul meg? Ami a neveltetést illeti, no meg azt, hogy ki és mikor milyen „táplálékon" nőtt fel - elgondolkoztató. Csak megemlíteni, hogy Jókai könyvein kívül elolvastam többek között Shvoy Kálmán egykori tábornok és országgyűlési képviselő titkos naplóját és emlékiratát is. Nem akarok a történelmi múlt mélységéből példákat meríteni, de a tábornok-országgyűlési képviselő az akkori ország vezetői közül többeket így jellemzett: „Zsinóron vezetett, tökéletlen, vén hülye", képviselőtársai közül pedig: „aljas, gyáva, rút áruló, csak a pénzszerzésen jár az esze, még a pap is hazudik", a Szegedi Új Nemzedék főszerkesztője pedig szerinte: „hitvány, részeges, erkölcstelen, gyűlölködő, folyton csak zsidózó" volt. Végső megállapítása: „A politika nem való becsületes embernek, ott a konjunktúrát kihasználni tudó, laza erkölcsű emberek érvényesülnek". Ez a minősítés az 1940-44-es évek politikai és közéleti szereplőit illeti, és néven is megjelöli. Hát kérem, ha az emlékiratban leírtaknak csak a fele vagy még annyi sem igaz, de valóságtartalma egy ember által átélt küzdelmes élet tapasztalata, akkor az utódokra hagyott örökség rettenetesen nyomasztó. Ezt a nyomasztó örökséget pedig nemcsak a társadalmi elit, hanem a közgondolkodás is „megkapta" - birkózik is vele. Tiltakozni is lehet, de ez még nem elég a kor világméretű korrupciós fertőzöttségének megszüntetéséhez, mert a kísértés valós szereplője mindennapi életünknek. A küzdelem alanya az egyén, akinek cselekedeteit a lelkiismerete diktálja, a lelkiismeretet pedig az önvizsgálat képes minőségi szintre emelni. Az önvizsgálat egyben számadást is jelent, és ha ezt a számadást mindenki naponta elvégzi - bízom benne -, új emberek „születnek". A reformfolyamatok valódi tárgya pedig maga az ember legyen, ne a struktúra. Az olyan értékrend szerint élőknek, akiknek a korrupció nem fér bele a napi életvitelébe példamutatásként elismerést és több nyilvánosságot kell adni a médiának és az irodalomnak is. Végül egy idézet a múltból: „Óh hazám, mikor fogsz ismét / Tenni egy sugárt, egy kis fényt / Megrozsdásodott nevedre? / Mikor ébredsz önérzetre?" (Petőfi Sándor, 1846, A Magyar Nemzet) Nem kevesebb, mint 161 év telt el azóta... ID. TARJÁNYI GYÖRGY, SZEGED