Délmagyarország, 2007. október (97. évfolyam, 229-254. szám)

2007-10-15 / 241. szám

HÉTFŐ, 2007. OKTÓBER 15. • MEGYEI TÜKÖR" 7 F. Roland többször is végezni akart magával de egyszer sem sikerült Gyilkosság - hiányzó részletekkel F. Roland a kecskeméti börtön folyosóján Fotó: Segesvári Csaba Ibvábbra sem emlékszik minden rész­letre a barátnője meggyilkolásával gya­núsított F. Roland. Ha tehetné, visz­szamcnne az időben, hogy megaka­dályozza - ahogy fogalmazott - a tra­gédiát. A volt börtönőr a kecskeméti börtönben nyilatkozott lapunknak, azt is elmondta, megkönnyebbült, amikor elfogták. - Őt szerettem a világon a legjobban! Nem neki kellett volna meghalnia! ­mondja volt barátnőjéről, a 23 éves Kó­szó Katalinról az előzetes letartóztatás­ban lévő 27 éves F. Roland a kecskeméti börtönben. Kijelentését a majdnem kétórás beszélgetés alatt még többször is megismételte, ilyenkor, bár látható­an megpróbált uralkodni magán, ki­csordultak a könnyei, testét zokogás rázta. A szegedi rendelőintézet röntgenasz­szisztense bűncselekmény áldozata lett, augusztus 6-án 15 késszúrással megöl­ték saját, szegedi, Vág utcai lakásában. A Szegedi Nyomozó Ügyészség F. Rolan­dot, a volt börtönőrt gyanúsítja, aki be­ismerő vallomást tett, de bizonyos rész­letekre továbbra sem emlékszik. Például nem tudja, hogy miért ragadott kést, és azt sem, mi történt közvetlenül ez­után... Az első pillanattól Rolandot gyanúsították a gyilkossággal Kószó Katalin holttestét másnap fe­deztek fel családtagjai, F. Roland el­tűnt. A rendőrség az első pillanattól a lány volt barátját gyanúsította a gyil­kossággal. A Szegedi Fegyház és Bör­tönben dolgozó férfit munkahelye már másnap feljelentette szökés miatt. A rendőrök előbb F. Roland autóját talál­ták meg, majd öt nappal a bűncselek­mény elkövetése után őt is elfogták. Csongrádon, egy ifjúsági szállóban rej­tőzködött. - Sokszor még most sem tudom elhin­ni, hogy ez megtörtént. Hihetetlen! Sze­retnék egy időgépet, amivel visszame­hetnék, és megváltoztatnám az egészet, amivel megelőzhetném a tragédiát. Folyton erre gondolok - mondja F. Ro­land. A férfit megkértem, beszéljen a bűn­cselekmény napjáról, a gyilkosságról, a meneküléséről és az elfogásáról. Azt mondta, legalább két héttel korábbról kell kezdenie, ötéves kapcsolatuknak akkor lett vége, pontosabban akkor be­széltek arról, hogy befejezik, hogy végleg szakítanak. De minden másként alakult... - Talán tíz nap telt el, addig egyikünk sem kereste a másikat, Kati hívott fel, megbeszéltük, hogy találkozunk ­mondja F. Roland. Féltékeny lett A volt börtönőr megdöbbentő őszinte­séggel mesélt kapcsolatukról. Nem hall­gatta el azt sem, hogy a gyilkosság előtti hetekben, hónapokban felbukkant a „közelükben" egy férfi, aki később a leg­váratlanabb időben gyakran megjelent Kati lakásán. Egy nappal korábban, va­sárnap késő este is ott volt. Nem titkol­ta, féltékeny lett, és bár élettársa soha nem válaszolt egyértelműen, ő ennek el­lenére biztos volt abban, hogy „valami" van közöttük. Látott idegen férfipóló­kat, az egyik fiókból pedig előkerült egy férfipapucs. Megbeszélték, hogy hétfőn együtt vacsoráznak, megpróbálnak vala­milyen megoldást találni erre a „se vele, se nélküle" helyzetre. - Vasárnap este elhatároztam, hogy öngyilkos leszek. Ez már korábban is megfordult a fejemben. Magamhoz vet­tem két kést és egy üveg tömény italt. Beletettem egy zacskóba, de Kati észre­vette, kérte, ne tegyek ilyet, a késeket el­vette. Rövid időre - valószínűleg a stressz miatt - el is ájultam - beszél a gyilkosságot megelőző 24 óráról F. Ro­land. Az este kezdetben jó hangulatban telt, de ismét felvetődött a hogyan tovább, és persze az is szóba jött, hogy a lánynak van-e valakije. Katalin azt mondta; nincs, mégis a késő este megszólaló tele­fonján a már említett férfi kereste. Véres kézzel rohant ki a lakásból - Ekkor ismét arra gondoltam, hogy öngyilkos leszek. Magamhoz vettem C&y kést, betekertem a pólómba, visszamen­tem a nappaliba, ahol Katit hagytam. Éppen mondani akartam neki valamit, amikor kinéztem az ablakon. A ház előtt, az ablak alatt ott állt az a férfi... A következő, amire emlékszem, hogy az előszobából benézek a nappaliba, ott fekszik Kati félig letakarva, a kezem vé­res. Kirohantam a lakásból, és előbb gyalog, majd autóval elindultam. Nem menekültem, nem volt célom, csak mentem, mentem, mentem... F. Roland előbb a főváros felé indult, de Kecskemétnél visszafordult, a Kis­kunfélegyháza-Kistelek közötti utat többször megtette. A volán mögött azon töprengett, hogy valóban megtör­tént-e a gyilkosság vagy... Egy idő után autójából kifogyott az üzemanyag, a kocsit egy elhagyatott területen hagyta, és gyalog indult el benzinkutat keresni. Arra gondolt, öngyilkos lesz, de hiába vágta el a csuklóját, nem sikerült. Visz­szatért az autójához, „megtankolt", majd elindult Csongrád felé. Céltala­nul autózott, ezt az utat is többször megtette. F. Roland elmondta, az ifjúsági szállót találomra választotta ki. Elfogása nap­ján „várta" a rendőröket. Tudta, hogy jönnek, sok jel utalt erre. Elmesélte, hogy a rendőrautók szirénázása után a szálló egyik dolgozója kopogtatott be hozzá, és kérdezte tőle, hogy nem zavar­ja-e az egyszerre három irányból is hall­ható zene, ami idővel egyre halkabban szólt, majd meglátta a kommandósokat is. Hasra feküdt, a kezét hátul összekul­csolta, így várta a rendőröket, akik hang-, füst- és fénygránátokat bedobva rátörték az ajtót. - Megkönnyebbültem, amikor elfog­tak- mondja F. Roland. OLÁH ZOLTÁN Kálmán Imre nagyoperettje, A cirkuszhercegnő a Szegedi Nemzeti Színházban Mézédes romantikával ötvözött bódító nosztalgia Kálmán Imre három felvonásos nagyope­rettje, A cirkuszhercegnő hosszú menet a Szegedi Nemzeti Színházban: fél 11-kor ért véget a pénteki premier. Alapos húzással talán feszesebb, élvezetesebb lehetne a pro­dukció. Toronykőy Attila sok jó saját és néhány köl­csönzött rendezői ötlettel állította színpadra a 125 éve született Kálmán Imre nagyoperettjét, A cirkuszhercegnőt. A rengeteg geg, sziporka, szín, forma, stílus azonban nem áll össze telje­sen egységes egésszé, mintha nem sikerült vol­na eldönteni, igazából milyen is legyen a pro­dukció: az illúziókeltés, a mézédes romantika és a bódító nosztalgia keveredik benne a ripa­csériával, az abszurdba hajló játékkal. Pedig a szüzsé operettesen egyszerű: a kitaga­dott herceg, aki szerelmi bánatában egy ván­dorcirkuszhoz szegődik, Mister X néven világ­karriert fut be. A látványos produkciója iránti érdeklődést csak fokozza a soha le nem vetett fekete álarc, amelyben veszélyes mutatványát előadja. Találkozik régi szerelmével, a megöz­vegyült Fedora hercegnével, aki - egy intrikus áldozataként - feleségül megy hozzá, nem is sejtve, hogy újdonsült férje azonos Mister X-szel, a cirkusz titokzatos sztárjával... Gyakran igazi cirkuszi sátorban játsszák a darabot, hogy minél izgalmasabban megmu­tathassák a manézs különös világát. Ha a cir­kuszt nem is, legalább egy artistát vagy egy kaszkadőrt hiányoltam a produkcióból, amelynek legnagyobb látványossága így egy gólyalábas tűzfújó marad. Szerencsére Rálik Szilvia minden szem­pontból jó választás a címszerepre, gyönyö­rűen énekelte már Fedora belépőjét is. Ha kell, a kórus és a zenekar felett is könnye­dén száll a hangja, szövegmondását is érte­ni, csinos, tudja viselni Varsányi Anna kosztümtervező egyszerű, mégis elegáns ruháit. Mister X-et Kóbor Tamás kissé unalmasan, sterilen alakítja, nem sok ti­tokzatosság van benne, kell még tréningez­nie, ha igazi bonviván szeretne majd egy­szer lenni. Éneklése sem olyan meggyőző, hogy merev, sablonos játékát és időnként érthetetlen prózáját feledtesse. Cirkuszról lévén szó, a táncos komikus és a szubrett tánc helyett monociklivel köröznek (lásd biciklis verzióban Eszenyi Enikő Marica grófnőjét). Márkus ludit helyes, kedves, mosolygós Miss Mabel, azonos magasság­ba lendíti a lábát a tánckarral, talán csak éneklése hat kissé musicalesnek. Bánvöl­gyi Tamást tehetséges kezdőként dobták a mélyvízbe, amikor Toni Schlumberger sze­repét neki osztották - becsületére válik, hogy nem merül el, de a táncos komikussá­got még tanulnia kell. Janik László Harle­kin-jelmezben karakteres cirkuszigazgató, Bátki Fazekas Zoltán is jó intrikus. Amikor hullámzó tempójú, két hosszú fel­vonás után a harmadikban Pásztor Erzsi (Carla Schlumberger) és Székhelyi József (Pe­likán) is színpadra lép, olyan érzése van a né­zőnek, mint amikor egy zsúfolásig teli, ápo­rodott levegőjű szobában végre kinyitják az ablakot, és megérkezik az első felszabadító, friss fuvallat. Megtelik élettel a színpad, szív­ből lehet nevetni. Nincs káprázatos ének­hangjuk, mégis az a sláger - A régi Budapest amit ők dalolnak, valahogy szebbnek tűnik az összes többinél. Még egy kis ripizést is meg lehet bocsátani nekik. Egy szigorú dramaturg sokat segíthetett volna a sűrítésben, a játék tempójának meg­találásában. A profi tervezőnek, fuhász Kata­linnak köszönhetően a forgószínpadra rakott színpadkép mutatós, sokoldalúan használ­ható. A pénteki premieren Molnár László szenve­déllyel dirigálta a finoman muzsikáló Szegedi Szimfonikus Zenekart, amely azonban mint­ha kissé vékonyan, kamaraegyüttesként szólt volna. Az ének- és tánckarra nem lehet panasz, alaposan kivették részüket a játékból. H.ZS. További fotók a témáról: www.foto.delmagvar.hu NEGYVENET TERVEZNEK A cirkuszhercegnőből a tervek szerint negyven előadást tűz műsorra a színház, a címszerepet alakító Rálik Szilvia operaházi és külföldi elfog­laltságai miatt ebből várhatóan nyolcat-tízet tud majd vállalni. Fedoraként szombaton Dér Kriszti­na, vasárnap Merényi Nicolette. Mister X-ként Kiss Zoltán, Toni szerepében Kiszely Zoltán is be­mutatkozott. Pásztor Erzsi váltótársa Vajda Júlia lesz. Az operettet Molnár László mellett Kardos Gábor és Koczka Ferenc dirigálja. Rálik Szilvia (Fedora) és Kóbor Tamás (Mister X) az egyik duett­ben Fotó: Schmidt Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom