Délmagyarország, 2007. október (97. évfolyam, 229-254. szám)

2007-10-06 / 234. szám

Szombat, 2007 október 6. SZIESZTA 11 BORDÁS KATALIN: „A SZEGED IRÁNT ÉRZETT SZERELEM NEM MULT EL" Az Este szegedi díszbemutatójára a rendezőt, Koltai Lajost elkísérte felesége is. Koltai Lajos elárulta: rendezői széket, de korábban operatőri széket sem használt, aztán beszél­tünk könnyekről és angyalokról is. Mikor Koltai Lajos felesé­géhez fordultunk, kiderült: Bordás Katalin nem szokott inter­júkat adni, lapunkkal azonban kivételt tett. Beszélt szülővá­rosától, Szegedtől való elválásáról, arról, hogy nem lett me­kegő pesti, és elmesélte, hogy egyetlen filmszerepét későbbi férje kísérleti alkotásában játszotta. - Sírni fogunk az Este végén? - kérdeztük Koltai Lajostól. - Eddig még nagyon kevesen úszták meg. Nem arra készült a film, hogy feltétlen sírjanak rajta, de annyira rólunk és a napi problémáinkról van szó, hogy nem lehet megúszni. Egy emberről szól, akinek az a dol­ga most, hogy elmegy. Csak az­zal foglalkozik, hogy tud-e elég tisztességesen elmenni ebből az életből. Ez nagyon nehéz. De a kérdés az volt, hogy fog­nak-e sírni. Szerintem igen. - A nézők érzelmeit uralni hatalom? - Ha jó értelemben mondja, akkor igen, ha nem, akkor nem. Ha visszaélnék ezzel a ha­talommal, akkor lenne érde­mes róla beszélni. Nem élek vissza, elmesélek egy történe­tet, amiben ilyen erő van. Lehet sírni, de én nem ezt kérem, ha­nem hogy azonosuljanak, hogy nyissák meg a szívüket, hogy lássák az angyalokat repülni. Ez a példa Szabó Istvántól van, tőlem kérdezte mindig, hogy láttam-e a kamerán keresztül az angyalokat repülni. Ami azt jelenti, hogy megvan-e a jele­net. - Sok a női szereplő. Ismeri a női lelket? - Ismerem, de nem ismerhe­tem eléggé. Bizonyos lelkeket ismerek, másokat nem. A szí­nészek megnyíltak nekem. Ezt a filmet akarták eljátszani, azt, aminek én vagyok a rendezője. Vanessa Redgrave azt mondta: sírni fogunk a2t csinálom, amit kérsz tő­lem, mert ez a te filmed, és nem megyek haza boldogan, ha nem vagy elégedett velem. - Jobban érzi magát a ren­dezői, mint az operatöri szék­ben? - A rendezői széket nem használom, mint ahogy opera­tőrit sem használtam. Állok. Ott állok a kamera mellett. Nincs monitor, és nincs fülhallgató. Ők vannak, és én vagyok. A szí­nészek nyilatkozzék rólam: „Lajos soha nem hagy minket magunkra. Létrehoz egy at­moszférát, de nem hagy ott minket." Ha zavarok, félre me­gyek, de akkor is ott vagyok. Na­gyon jól érzem magam, ez a vá­lasz a kérdésére. Az Este egyedi és gyönyörűséges, lehet, hogy soha többé nem lesz ilyen az életben. Valószínűleg megis­mételhetetíen, mert itt minden összejött, mindenki ugyanazt akarta. A könyv olyan volt, én olyan voltam, a színészek olya­nok voltak, a hely, az atmoszfé­ra. - Mi lesz a következő film­je? - Ugyanilyen embermesét keresek. Most valami a kö­zelembe kezd kerülni, ami na­gyon ilyen, mint az Este. Úgy néz ki, hogy jó helyzetben va­gyok, de ettől függetlenül le­het negatív a döntés. El kell csábítani a döntéshozókat. - Mi a módszere? - Intenzíven mondom, amit gondolok. Ez eddig bevált. Na­gyon elszánt vagyok, amikor szeretnék valamit. - Az amerikai bemutatók után számít még a szegedi? - Nagyon. Budapesten na­gyon izgultam. Amerikában nem, talán mert ők idegenek számomra. A magyarországi díszbemutató előtt volt egy ba­ráti vetítés. Azok az emberek voltak ott, akik naponta felte­szik az alap kérdést: hogy vagy? Ha nem vagyok itthon, min­dennap kérdezik: „Hogy van Lajos, mit csinál?" Most el tud­tam mondani, hogy itt vagyok és ezt csináltam. Olyan szépen fogadták, de nagyon ideges voltam előtte. - Most is az? - Igen, de még nem engedik, mert folyamatosan beszélnem kell, látja. Most megyek, és izgulok egy kicsit. Katalinnak hat évig udvarolt Koltai Lajos - Szegeden született. Meddig élt itt? ­fordultunk Koltai Lajos feleségéhez, Bordás Katalinhoz. - Hét- vagy nyolcéves voltam, amikor édesapám munkája miatt, sajnos, el­költöztünk Pestre. - Sajnos? -Abba a költözésbe egy kicsit belerok­kantam. Nem voltak ott barátnőim, az­tán itt sem lettek. Pesten támpontként a hasonlatosságot kerestem, hogy mi az, ami kicsit is hasonlít Szegedre. Ő-vel be­széltem, imádtam, de kénytelen voltam leszokni róla. Amikor visszajöttünk, megint elkezdtem ö-zni, de kinevettek, és azt mondták, hogy ne beszéljek így, mert már mekegő pesti vagyok. - A bátyja nem védte meg? Állítólag ez az idősebb fiútestvér feladata. - Ez mese. Mi örökké hecceltük egy­mást. Inkább én védtem meg őt, ha rossz helyzetbe került. - Tud még ö-vel beszélni? - Tudok, ez bennem van. Amikor a rádióban hallom, melegség önti el a szívem. A két lányomat megpróbáltam megtanítani rá, de nem lehet. Ezt az ember vagy érzi, vagy nem. Azért pró­bálkoznak a kedvemért. - Szeret Szegedre jönni? - Szívesen jönnék sokkal többször. Már házasok voltunk,Emikor én még mindig Szegeden nyaraltam a szüle­immel és a bátyámmal együtt egy ta­nyán, közel a Maroshoz. Nem volt áram, csak petróleumlámpa, és nem volt ar­tézi víz sem. A Maros lemosott rólunk mindent. Aztán otthon, az első fürdés után derült ki, hogy igazából mennyire vagyunk barnák. - A férjével hogyan ismerkedtek meg? - Volt az iskolájában egy filmszakkör. Filmet forgattak, és engem valaki aján­lott az egyik szerepre. Óbudán, a Schmidt kastélynál történt a találkozó. Amikor odaértem, a fűben egy csomó kamasz fiú heverészett. Kiugrott kö­zülük a férjem, és közölte, hogy ő lesz a film operatőre és rendezője. Már ott elindult egy barátságszerű kettőnk közt. Ebből lett hat év udvarlás, aztán amikor befejezte a főiskolát, összeházasod­tunk. - Játszott aztán más filmekben is? - Senki más nem kért föl, ez az egy szerepem volt. Akkor modernnek szá­mító tétova, járkálós film volt, ahol FOTO: KARNOK CSABA mindenki kereste a helyét, és mindenki napszemüveget viselt. Miután az el­takarja a szemet, eltakarja az ember lelkét is. Kísérleti film volt, aranyos, talán valamit nyert is. - Az Este hogy tetszik? - Nagyon szeretem. Sutyi minden filmjét. Nem tudok elfogulatlanul nyi­latkozni róla. - Van kedvence? - A Déryné, hol van? és Szabó István Bizalom című filmje, és szeretem Az Édes Emma drága Böbét is. Ezek iga­zán meghatározók voltak az életem­ben. - Csak a kész filmeket látja? - Most már, különösen ha itthon ké­szül, naponta látom a musztereket is. Nagyon érdekes, hogy instrukciók alapján hova képesek fejlődni a sze­replők. - Beleszól a filmkészítésbe? - Az az ő dolga, nem az enyém. - Az Este díszbemutatóinak minden helyszínére elkíséri a férjét? - Csak Szegedre jöttem. A város iránt érzett szerelem el sem múlt, de most megerősödött bennem. GONDA ZSUZSANNA Noé bárkája ­Az elmúlt 180 évben a természet csodáit nézhették meg a londoni állatkert látogatói. Most a londoni állatkert az internetre is felrakta fotóarchívumának gyöngyszemeit, amelyeket korábban nem láthatott a közönség. (www.zsl.org/prontstore). A fotók közül néhányat mi is bemutatunk - a hozzájuk tartozó történetekkel. Egy tigriskölyök néz farkasszemet a fiatal himalájai feke­temedvével ezen a nagyon megható portrén, amely 1914 tavaszán készült. A közelgő világháború hamar speciális lá­togatókat hozott az állatkertbe. Egy kanadai katona például egy fiatal nőstény feketemedvét hagyott a londoni állatkert gon­doskodására, amit szülővárosa, Winnipeg után Winnie névre keresztelt. Winnie hamarosan a kedvence lett Christopher Robinnak, A. A. Milne író fiának. Leghíresebb szereplőjét, Micimackót egyébként a bocsról nevezte el, az eredeti ki­adásban ugyanis Winnie The Pooh Micimackó neve. Ezt a bébi csimpánzt 1928-ban fotózták le - de az állatkert első főemlőse, Tommy több mint egy évszázaddal korábban foglalta el rezidenciáját. Ő azonban nem növelte a létszámot, mert az állatkertet azokban az időkben nem nyitották meg a nyil­vánosság előtt. Amikor Tommy meghalt 1837-ben, egy Jenny nevű orángután került a helyére. Két gondozó pedikűröz egy anyaelefántot annak vigyázó szemei előtt 1923-ban. Az állatkertben több is megtalálható volt ebből a népszerű fajból, 40 évvel ezelőtt a londoni állatkert volt az híres elefántok otthona. A tanulékony Jumbo 11 láb magasra nőtt, és a kisgyerekek felülhettek a hátára. Amikor az állatkert megpróbált túladni rajta, 100 ezer brit iskolás petíciót nyújtott be Viktória királynőnek, hogy akadályozza ezt meg. 1882-ben Jumbo elköltözött új otthonába, Amerikába, ahol egy mozdony elütötte, és elpusztult. DAILY MAIL, FORDÍTOTTA: NYEMCSOK ÉVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom