Délmagyarország, 2007. október (97. évfolyam, 229-254. szám)

2007-10-06 / 234. szám

SZOMBAT, 2007. OKTÓBER 6. "SZIESZTA-KAPCSOLATOK 7 ÜZENET NÉVJEGYKÁRTYÁN Székhelyi József néhány névkártyára írt becses üzenetet, autogramot is őriz. „Koszi, Kis­öcsém! Örkény István", „Nagy marha vagy, fiam! Várkonyi Zoltán". „Hatalmas artistának tartalak! Bodrogi Gyula" Azt tartja: marginális kérdés, hogy ezek mellé volt-e csoki, pezsgő vagy konyak. Vajda Júlia „kincsestárában" Az íratlan színházi illemszabályzat szerint a megszülető produkciók sze­replői a bemutatón premierajándékot adnak egymásnak. A meglepetés piaci értéke nem számít, minél személye­sebb, különlegesebb, ötletesebb, minél inkább kapcsolódik a játszott darab­hoz, annál nagyobb becsben tartják a színészek, énekesek. A Szegedi Nemzeti Színház népszerű szopránjának, Vajda Júliának a lakásá­ban egy egész szekrény teli van premier­ajándékokkal. Szinte mindegyikre em­lékszik, mikor, kitől, milyen előadásra kapta. Maga is gondos ajándékozó híré­ben áll: mindig a darabhoz kapcsolódó, személyre szabott meglepetéssel próbál örömet szerezni kollégáinak. - Ha sikerül kiderítenem, ki, milyen apróságra vágyik, akkor azt igyekszem a bemutatóra beszerezni. Lehet ez könyv, csecsebecse, kotta, lemez, bármilyen hasznos vagy haszontalan apróság. Sok­féle dolgot kaptam már én is, a legemlé­kezetesebb premierajándékaim közé tartozik az a saját ruháim anyagából varrt, csóró ibolyácskaként megmintázó baba, amit a musicalszínész Molnár La­citól kaptam Békéscsabán, a Mont­martre-i ibolya bemutatójára. Amikor a Pillangókisasszonyt játszottuk, Cso­cso-szán-babákat és kis hajókat is kap­tam, ezek ugyancsak illettek a darabhoz. Manapság idő és pénz kérdése is, hogy tudjuk-e tartani ezt a szép hagyományt. Ahhoz, hogy valaki ötletesen és olcsón választhasson premierajándékot, egész évben résen kell lennie. Én gyakran már hónapokkal korábban elkezdem a meg­lepetések összegyűjtését - meséli Vajda Júlia, akinek a legkedvesebbek a saját készítésű ajándékok: Varsányi Annától kis selyemképet, Kocsis Judittól üveg­festményt kapott már. Az íratlan színházi etikett szerint illik a megszülető produkciók szereplőinek a be­mutatón megajándékozni egymást, de ma már gyakran előfordul, hogy nem minden­kinek van erre lehetősége. Ezt a művészek tapintatosan tudomásul veszik, nem hoz­zák kényelmetlen helyzetbe egymást. - Legutóbb váratlanul zuhantam a Bo­lond Helgába, így időm sem lett volna arra, hogy végigjárjam a várost és édes kollégáimat megörvendeztessem vala­mivel, helyette a színház klubjában meghívtam roppanós virslire és mazso­lás kalácsra minden játszótársamat és a műszaki kollégákat is. A vacsora menü­jét a darabhoz igazítottuk - árulja el Székhelyi József színidirektor. - A pre­mierajándékot én nem a felfokozott idegállapottal járó bemutatón, hanem az utolsó házi főpróbán szoktam átadni, A CSEND TEKINTETE - Amikor Színészkírálynő voltam a Hamletben, Boncz Ádámtól kaptam a premierre egy aranyos kis zenegépet. A Carmenbői játszik egy részletet, nagyon szeretem. Amikor bemutattuk Huszár Lajos operáját, a Csendtündért éneklő Dér Kriszta egy papírlapra ragasztott szempárral, „a Csend tekintetével" ajándékozott meg - nagyon ötletes meglepetésként őrzöm ma Is - mondja Szonda Éva operaénekes, aki Harangi Máriától, A trubadúr rendezőjétől a produkció színpadkép­ének bekeretezett fotóját kapta az alábbi üzenettel: „Nekem egy vágyam teljesült, amikor Szonda Évával dolgozhattam." A legfurcsább premierajándékkal Szingapúrban találkozott, amikor San­tuzza szerepét énekelte: a rendező pénzt tett a szereplők öltözőasztalára helyezett borítékokba. GYERE EL és Te is vegyél az Alfa Autóház íVJÍíütí jH ükiúhlf 21 J0-*J^JjL Chevrolet Alfa Autóház Szeged, Algyői út 44. (62)554-680 Hódmezővásárhely, Szántó K. j. u. 149. (62) 241-885 'Akciós ajánlatunk csak 2 hétig. vagy a készlet e?éjéig az Affa Autóháznál igények hneire ftJtténő \'ásá; lás esetén érvényes A képen látható autó illusztráció Állagfogyaszt as 5,2-7 8 l/lOO km. CO,-kibc>tsáj;ás 127-210 g/km. Vajda Júlia az őt ábrázoló babának örült legjobban, Székhelyi József Jani lószerszámát kapta Szabó Magdától Premierajándék - színházban illik adni nek egy-egy szál virágot is adok. Egy jól működő familiáris társulatban evidens, hogy miután heteken át egymás veríté­két szagoljuk, ezt az ünnepet valami­lyen pici gesztussal megkoronázzuk. A 99 Mindig a darabhoz kapcsolódó, személyre szabott meglepetéssel próbálok örömet szerezni kollégáimnak Vajda Júlia "...Létezik, ahogy én is és a tollam / Ahogy a he­gyek, porszemek, planéták, atomok / Mindent be­zeng az egy és örök dallam / Alkotok mert élek, élek mert alkotok." - ez az utolsó versszak Pikó András Vallomás című verséből, amellyel második helye­zést ért el a Megírország diákalkotók szépírói pá­lyázatán, líra kategóriában. Nem ez volt azonban a tizenhat éves fiú első sike­re. Több versenyen is indult már, hol helyesírását, hol pedig anyanyelvének használatát csillogtatva. Saját bevallása szerint hatéves kora óta veti papírra gondolatait. S hogy mi ihleti meg? - Hangulatok, érzések, egy légy az ablaküvegen, vagy bármi, amire csak ráeszmélhet az ember - fogalmaz a cseppet sem mindennapi fiatalember, aki egyébként az át­lag tinik mindennapjait éli. A Tömörkény István gimnáziumban harmadikos, humán tagozaton. Szabadidejében gitározik, olvasgat vagy a termé­szetben sétál. Ilyenkor fogalmazódnak meg benne olyan meglepő gondolatok, mint például az, hogy elkészítse szellemi családfáját. - Legfőbb példaképemnek Weöres Sándort tekin­tem. Az ő fő témája is a létezés. Gondolatai, filozó­fiája, stílusa erősen hatottak rám. Egyik nap fűlo­csolás közben jutott eszembe, hogy megrajzolhat­nám a szellemi családfámat, amelyben azt vezet­ném le, hogy az én példaképemnek ki volt a szelle­mi atyja, az övének ki és így tovább, szépen sorjá­ban. így lehetséges, hogy megtalálhatnám a mosta­ni gondolataim ősverzióit - magyarázza ötletét. Pikó András egyik kedvenc foglalatossága a ter­mészetben kószálni. Fotó: Frank Yvette Nem meglepő, hogy Andrást ilyen dolgok foglal­koztatják- szülei bölcsészek. Édesanyja a legszorgal­masabb olvasója, ő nevezte be a fiút a mostani ver­senyre is, hiszen András nem szívesen kérkedik mű­vészetével. Ars poeticáját kérdésünkre így fogalmaz­ta meg: „Ugrálni, utazgatni mikro és makro között, szembefordítani a kettőt egymással. Egy harmat­cseppbe belelátni a kozmoszt és a kozmoszt belelát­ni egy harmatcseppbe. Létezni, vagy mi a szösz." BOBKÓ ANNA A tömörkényes diák papírra vetett ideái „Létezni, vagy mi a szösz" Pikó Andrást- bár az átlag tinik életét éli - más gon­dolatok foglalkoztatják, mint kortársait. A létezé­sen elmélkedik, s az ezzel kapcsolatos ideákat pa­pírra is veti. A közelmúltban a Megírország diákal­kotók szépírói pályázatán második helyezést ért el. Fotó: Schmidt Andrea rendszerint valamilyen személyhez kö­tődő, az alakítással összefüggő kedves­séget keresek, rendezőként a hölgyek­legkedvesebb premierajándékomat Sza­bó Magda írónőtől kaptam: annak a Jani nevű ménnek a lószerszámát adta ne­kem, aki Jablonczay Kálmánkát megis­mertette a lovassporttal. Magda sokáig családi ereklyeként őrizte ezt, és hetve­nes évek végén ajándékozta nekem, amikor a Régimódi történetet bemutat­tuk a Madách Színházban. H. ZS. Szonda Éva is gyűjti a premierajándékait Fotó: DM/DV

Next

/
Oldalképek
Tartalom