Délmagyarország, 2007. szeptember (97. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-29 / 228. szám

Szombat, 2007. szeptember 29 SZIESZTA - HÉTVÉGE 11 a hegymászók hegye ERŐSS ZSOLT VEZETÉSÉVEL: HÁROM HÉT ALATT KÉT NYOLCEZRES CSÚCS Erőss Zsolt harmincnégy év alatt jutott el a Kárpátoktól a Himalája csúcsáig. Úgy hódította meg első magyarként a Mount Everestet 2002-ben, hogy Erdélyből egy lyukas fillér nélkül jött el a román forradalom idején, később barátok haltak meg mellette. Legismertebb alpinistánk évek óta próbál a hegymászók hegyének titulált Ka­rakorum tetejére lépni - többek közt erről faggattuk. Erőss Zsolt legfőbb vágya: a hegymászók hegyének titulált Karakorum tetejére lépni FOTÓ: DM/DV - 2002 májusában első ma­gyarként lépett a Mount Eve­rest csúcsára. Azóta nem na­gyon adott életjelt magáról ­legalábbis nem szerepelt any­nyita médiában. Mivel telt az utóbbi öt éve? - Négy éve a 8035 méteres Gasherbrum II sikeres meg­mászása után a Gasherbrum I-gyel próbálkoztam, de a rossz időjárás miatt le kellett menekülnöm a hegyről. Há­rom éve a Kilimandzsárón jár­tam, 2005-ben pedig körül­belül 8300 méteres magassá­gig jutottam a K2-n. Abban az esztendőben, amikor senki­nek sem sikerült a Föld má­sodik legmagasabb csúcsára felkiizdenie magát. Ezenkívül rengeteg nyári tábort és síelést szerveztem az utóbbi évek­ben. Az időjárás a legfőbb kérdőjel - Hogyan lehetséges egyál­talán készülni a K2 meghó­dítására? Főleg annak tük­rében, hogy magasságban a Karakorum az Alpoknak kö­zel a duplája. - Igazából az európai má­szok számára a felkészülés nem jelent különösebb hát­rányt. Az Alpokban remekül lehet csiszolni a mászástech­nikát, igaz, itt nyilvánvalóan nem szembesül olyan oxigén­hiánnyal az ember, mint a Hi­maláján. Az akklimatizációról pedig az a tapasztalatom, hogy az orvosi előrejelzések és a gyakorlati életszituációk többnyire eltérnek egymástól, hisz minden szervezet más­képp reagál adott szintkü­lönbség-emelkedésre. Nekem e téren elég jók az adottsá­gaim: a K2 alaptáborában há­rom hétre volt szükségem, míg megszoktam a zord viszonyo­kat, a társaimnak ellenben kö­zel négy hétre. K2, a kihívás - Miért tartják „a hegymá­szók hegyének" a K2-t, vagyis a legnagyobb kihívásnak? - A Karakorum hegység a Himalája nyugati csücskétől északra fekszik, a rendkívül pikáns pakisztáni-indiai-kí­nai hármas határ mentén. A közelben található Tibet, me­lyet 1962-ben kínai csapatok szálltak meg. A K2 elnevezés Thomas Montgomerie-től származik, ő a Karakorumot a Himalája kettes számú csú­csaként jelölte meg. Maga a hegy rendkívül meredek és la­vinaveszélyes. A fő gondot azonban mégsem ez jelenti, hanem a csúcs fölé gyakran begyűrűző monszunfelhők. Itt mindig az időjárás a legfőbb kérdőjel; idén gyakorlatilag egy nap volt alkalmas csúcs­hódításra, s ezzel élt is az orosz csapat. A mi expedí­ciónknak két nyolcezres he­gyet sikerült legyőznie három héten belül: előbb a 8068 mé­teres Gasherbrum I-et, majd a 8047 méteres Broad Peaket hódítottuk meg. Egyikre sem jutott fel előttünk magyar ala­kulat. - A 8611 méteres csúcsra viszont nem sikeridt felka­paszkodni. Csalódás? - Semmiképp sem szomor­kodunk miatta. Hiába tisztult ki az égbolt pár napra a csúcs közelében, a lavinaveszély oly na&y volt, hogy felelősen dön­töttünk, mikor azt mondtuk: inkább visszajövünk, de most nem próbálkozunk. Egyelőre más célpontok után kacsin­gatunk, rögtön visszatérni egy teljesen meg nem hódított hegyhez ugyanis nem szeren­csés. Sőt: nagy álmomról, a Magic Line-útvonalról sem tettem le. Millió forintból és dollárból is lehet - Erről mit kell tudni? - Az első, 1954-es olasz meg­mászás óta a K2-re a hagyomá­nyos úton, az úgynevezett Ab­ruzzi-vonalon érte el a hegyet az eddig sikerrel kísérletező két­százötven alpinista több mint háromnegyede. Ez az egyik le­hetőség. A Magic Line-on ­amely Reinhold Messnertől, az alpinizmus legendájától kapta a nevét -, azaz a délkeleti gerin­cen azonban csupán négy em­ber érte el a csúcsot, de csak há­rom jutott vissza élve. - Milyen költségekkel kell számolniuk a K2-t célba vevő expedícióknak? - Idén a mi társaságunk és az orosz csapat jelentette költ­ségvetés terén a két végletet. A húszfős orosz csapat kereken egymillió dollárból gazdál­kodhatott, míg a mi tízfős csa­patunkra fejenként jutott egy­millió forint. így az oroszok­nak minden emberükre jutott egy hegyi segítő, miközben nekünk nemhogy serpánk nem volt, de az alaptáborban is csak a legegyszerűbb ellá­tást engedhettük meg ma­gunknak. Összességében mégsem hiszem, hogy ezen múlik a Karakorum meghó­dítása. Ráadásul segítők nél­kül a legsportszerűbb minden hegy meghódítása. -Ha már a piszkos anya­giaknál tartunk: a K2-t a Mount Everesthez hasonlóan szintén előszeretettel veszik célba a dúsgazdag „hobbi­hegymászók"? - A Karakorumnál mindez nem jellemző. Egyrészt itt na­gyon nehéz garantálni a sikert, s nagyon kell tudni mászni, másrészt legyen szó amatőr vagy profi mászóról, a K2 rendkívül veszélyes terep. Ezen pedig dollármilliárdok­kal sem lehet változtatni. SZEGHALMI BALÁZS HIHETETLEN UTAZÁS: 366 NAP ALATT A FÖLD KÖRÜL A PRITCHARD CSALÁD Mutatva Sri Lankán, a Magyarország területének kétharmadát kitevő országban, az Indiai-félsziget csúcsánál fekvő Ceylon szigetén „elefántagolt" a Pritchard család FOTÓK; DM/DV Hogyan telt a vakáció? - ez kiváló téma ősszel az iskolát kezdő gyerekeknek. De ami a Pritchard gyerekekkel történt hosszúra nyúlt vakációjuk alatt, az nem csak a tanáraikat érdekelheti, miközben nem egy, hanem két füzetet is megtöltene, ha fogalmazást kellene írni róla. Visszaérkezett 60 ezer mérföldes uta­zásáról a Pritchard család. A két szülő és a három (9, 7 és 5 éves) gyerek 29 országban járt. Rowan, Rhys és Jenna egy évet mulasztott az iskolából, hogy részt vehessen az őrületes va­káción: 36 alkalommal repültek, 47-szer utaztak hajón, 21-szer száll­tak vonatra, utaztak helikopteren, kábelautón és riksán is. Ettek sza­márhúst és guineai disznót, ültek egy elefánt hátán Sri Lankán, az ama­zonasi dzsungelben tarantulák és piócák között lépkedtek, láttak bál-. iákat és teknősöket Galápagos szi­etén. A gyerekek édesanyja, Rachel, a 38 ves marketingkonzultáns magya­ázta el, miért döntött úgy a család, logy egy évre elmenekül a hétköz­napokból. - Úgy szerettünk volna a gyere­keknek mindent megtanítani a vi­lágról, hogy közben meg is mutatjuk nekik azt. Ügy éreztük, ez csodálatos lehetőség arra, hogy földrajzot, tör­ténelmet, kulturális antropológiát ta­nítsunk nekik. A gyerekeket könnyű volt szórakoztatni, mert mindenféle elképesztő dolgot láttak. Olyan él­ményekben volt részük, amelyek éle­tük végéig elkísérik majd őket ­mondta az édesanya. Rachel Pritchard és férje, Joe egy évre felhagyott a munkával, amikor váratlanul nagyobb összeget örököl­tek. Tavaly augusztusban indultak útnak. Miután az összes látványos­ságot megnézték az Egyesült Álla­mokban és Kanadában, Dél-Ame­rikán keresztül Ausztráliába utaztak, aztán Ázsiába mentek. Majd Európát utazták végig, hogy végül visszaér­kezzenek landovery-i otthonukba. A 366 napos epikus utazás több mint 50 ezer fontjukba került. Az apa, a 38 éves Joe Pritchard felelevenítette azt az esetet, amikor épp a dzsungelben sétáltak, és Jenna éleset sikoltott. - A hasa és a combja teli volt piócákkal. Ez volt az egyetlen pillanat az utazásunk alatt, amikor azt gon­doltuk: mit teszünk mi szegény gye­rekeinkkel? Ennél persze voltak kevésbé ré­misztő epizódok is, amikor például a gyerekek az inka város, a Machu Picchu tetejéről nézhettek szét hat­ezer mérföld magasságból a perui Andokban. Izgalmas volt az utazás a transzszibériai expresszen is - Kí­nától Moszkváig. A kaliforniai Yosemite Nemzeti Parkban hajnali négy órakor arra ébredtek a kalyibában, ahol meg­szálltak, hogy a medvék élelmet ke­resnek. Az útvonalukat magyarázva John Pritchard hozzátette: először New Yorkba utaztak, hogy a gyere­keket a civilizált világból gyengé­den szakítsák ki, majd egy karaván­autóval átszelték Kanadát az or­szág egyik szélétől a másikig. Utá­na pedig Costa Rica következett, az első egzotikus hely. - Peruban 15 napig voltunk, és akkor azt gondoltam: mért nem spórolunk pénzt azzal, hogy busz­szal utazunk, ahelyett, hogy repül­nénk? És az az út, ami repülővel csupán egy órán át tartott volna, kerekeken közel húsz órát vett igénybe. Ebből tizenhatot azzal töl­töttünk, hogy átkeltünk az Ando­kon, a világ legrettenetesebb hajtű­kanyarjain túljutva. A Pritchard gyerekeknek most egy egészen másfajta kalanddal kell szembenézniük: vissza kell szokniuk a mindennapokba, iskolába kell jár­niuk, és mindennap meg kell írniuk a házi feladatot. A gyerekek iskolájá­nak igazgatója támogatta a tanul­mányi célból való utazást. A Pritchard házaspár tankönyveket is vitt magával, hogy a gyerekek ne essenek ki a tanulásból. így a három világjáró diák nem veszített évet, az eredeti osztályával folytathatja az is­kolát. Rowan azt mondta, nagyszerű volt az utazás, de nagyon vágyott már arra, hogy visszamehessen az isko­lába, és találkozzon a barátaival. DAILY MAIL, ÍRTA: LUKÉ SALKELD, FORDÍTOTTA: NYEMCSOK ÉVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom