Délmagyarország, 2007. szeptember (97. évfolyam, 204-228. szám)
2007-09-29 / 228. szám
Szombat, 2007. szeptember 29 SZIESZTA - HÉTVÉGE 11 a hegymászók hegye ERŐSS ZSOLT VEZETÉSÉVEL: HÁROM HÉT ALATT KÉT NYOLCEZRES CSÚCS Erőss Zsolt harmincnégy év alatt jutott el a Kárpátoktól a Himalája csúcsáig. Úgy hódította meg első magyarként a Mount Everestet 2002-ben, hogy Erdélyből egy lyukas fillér nélkül jött el a román forradalom idején, később barátok haltak meg mellette. Legismertebb alpinistánk évek óta próbál a hegymászók hegyének titulált Karakorum tetejére lépni - többek közt erről faggattuk. Erőss Zsolt legfőbb vágya: a hegymászók hegyének titulált Karakorum tetejére lépni FOTÓ: DM/DV - 2002 májusában első magyarként lépett a Mount Everest csúcsára. Azóta nem nagyon adott életjelt magáról legalábbis nem szerepelt anynyita médiában. Mivel telt az utóbbi öt éve? - Négy éve a 8035 méteres Gasherbrum II sikeres megmászása után a Gasherbrum I-gyel próbálkoztam, de a rossz időjárás miatt le kellett menekülnöm a hegyről. Három éve a Kilimandzsárón jártam, 2005-ben pedig körülbelül 8300 méteres magasságig jutottam a K2-n. Abban az esztendőben, amikor senkinek sem sikerült a Föld második legmagasabb csúcsára felkiizdenie magát. Ezenkívül rengeteg nyári tábort és síelést szerveztem az utóbbi években. Az időjárás a legfőbb kérdőjel - Hogyan lehetséges egyáltalán készülni a K2 meghódítására? Főleg annak tükrében, hogy magasságban a Karakorum az Alpoknak közel a duplája. - Igazából az európai mászok számára a felkészülés nem jelent különösebb hátrányt. Az Alpokban remekül lehet csiszolni a mászástechnikát, igaz, itt nyilvánvalóan nem szembesül olyan oxigénhiánnyal az ember, mint a Himaláján. Az akklimatizációról pedig az a tapasztalatom, hogy az orvosi előrejelzések és a gyakorlati életszituációk többnyire eltérnek egymástól, hisz minden szervezet másképp reagál adott szintkülönbség-emelkedésre. Nekem e téren elég jók az adottságaim: a K2 alaptáborában három hétre volt szükségem, míg megszoktam a zord viszonyokat, a társaimnak ellenben közel négy hétre. K2, a kihívás - Miért tartják „a hegymászók hegyének" a K2-t, vagyis a legnagyobb kihívásnak? - A Karakorum hegység a Himalája nyugati csücskétől északra fekszik, a rendkívül pikáns pakisztáni-indiai-kínai hármas határ mentén. A közelben található Tibet, melyet 1962-ben kínai csapatok szálltak meg. A K2 elnevezés Thomas Montgomerie-től származik, ő a Karakorumot a Himalája kettes számú csúcsaként jelölte meg. Maga a hegy rendkívül meredek és lavinaveszélyes. A fő gondot azonban mégsem ez jelenti, hanem a csúcs fölé gyakran begyűrűző monszunfelhők. Itt mindig az időjárás a legfőbb kérdőjel; idén gyakorlatilag egy nap volt alkalmas csúcshódításra, s ezzel élt is az orosz csapat. A mi expedíciónknak két nyolcezres hegyet sikerült legyőznie három héten belül: előbb a 8068 méteres Gasherbrum I-et, majd a 8047 méteres Broad Peaket hódítottuk meg. Egyikre sem jutott fel előttünk magyar alakulat. - A 8611 méteres csúcsra viszont nem sikeridt felkapaszkodni. Csalódás? - Semmiképp sem szomorkodunk miatta. Hiába tisztult ki az égbolt pár napra a csúcs közelében, a lavinaveszély oly na&y volt, hogy felelősen döntöttünk, mikor azt mondtuk: inkább visszajövünk, de most nem próbálkozunk. Egyelőre más célpontok után kacsingatunk, rögtön visszatérni egy teljesen meg nem hódított hegyhez ugyanis nem szerencsés. Sőt: nagy álmomról, a Magic Line-útvonalról sem tettem le. Millió forintból és dollárból is lehet - Erről mit kell tudni? - Az első, 1954-es olasz megmászás óta a K2-re a hagyományos úton, az úgynevezett Abruzzi-vonalon érte el a hegyet az eddig sikerrel kísérletező kétszázötven alpinista több mint háromnegyede. Ez az egyik lehetőség. A Magic Line-on amely Reinhold Messnertől, az alpinizmus legendájától kapta a nevét -, azaz a délkeleti gerincen azonban csupán négy ember érte el a csúcsot, de csak három jutott vissza élve. - Milyen költségekkel kell számolniuk a K2-t célba vevő expedícióknak? - Idén a mi társaságunk és az orosz csapat jelentette költségvetés terén a két végletet. A húszfős orosz csapat kereken egymillió dollárból gazdálkodhatott, míg a mi tízfős csapatunkra fejenként jutott egymillió forint. így az oroszoknak minden emberükre jutott egy hegyi segítő, miközben nekünk nemhogy serpánk nem volt, de az alaptáborban is csak a legegyszerűbb ellátást engedhettük meg magunknak. Összességében mégsem hiszem, hogy ezen múlik a Karakorum meghódítása. Ráadásul segítők nélkül a legsportszerűbb minden hegy meghódítása. -Ha már a piszkos anyagiaknál tartunk: a K2-t a Mount Everesthez hasonlóan szintén előszeretettel veszik célba a dúsgazdag „hobbihegymászók"? - A Karakorumnál mindez nem jellemző. Egyrészt itt nagyon nehéz garantálni a sikert, s nagyon kell tudni mászni, másrészt legyen szó amatőr vagy profi mászóról, a K2 rendkívül veszélyes terep. Ezen pedig dollármilliárdokkal sem lehet változtatni. SZEGHALMI BALÁZS HIHETETLEN UTAZÁS: 366 NAP ALATT A FÖLD KÖRÜL A PRITCHARD CSALÁD Mutatva Sri Lankán, a Magyarország területének kétharmadát kitevő országban, az Indiai-félsziget csúcsánál fekvő Ceylon szigetén „elefántagolt" a Pritchard család FOTÓK; DM/DV Hogyan telt a vakáció? - ez kiváló téma ősszel az iskolát kezdő gyerekeknek. De ami a Pritchard gyerekekkel történt hosszúra nyúlt vakációjuk alatt, az nem csak a tanáraikat érdekelheti, miközben nem egy, hanem két füzetet is megtöltene, ha fogalmazást kellene írni róla. Visszaérkezett 60 ezer mérföldes utazásáról a Pritchard család. A két szülő és a három (9, 7 és 5 éves) gyerek 29 országban járt. Rowan, Rhys és Jenna egy évet mulasztott az iskolából, hogy részt vehessen az őrületes vakáción: 36 alkalommal repültek, 47-szer utaztak hajón, 21-szer szálltak vonatra, utaztak helikopteren, kábelautón és riksán is. Ettek szamárhúst és guineai disznót, ültek egy elefánt hátán Sri Lankán, az amazonasi dzsungelben tarantulák és piócák között lépkedtek, láttak bál-. iákat és teknősöket Galápagos szietén. A gyerekek édesanyja, Rachel, a 38 ves marketingkonzultáns magyaázta el, miért döntött úgy a család, logy egy évre elmenekül a hétköznapokból. - Úgy szerettünk volna a gyerekeknek mindent megtanítani a világról, hogy közben meg is mutatjuk nekik azt. Ügy éreztük, ez csodálatos lehetőség arra, hogy földrajzot, történelmet, kulturális antropológiát tanítsunk nekik. A gyerekeket könnyű volt szórakoztatni, mert mindenféle elképesztő dolgot láttak. Olyan élményekben volt részük, amelyek életük végéig elkísérik majd őket mondta az édesanya. Rachel Pritchard és férje, Joe egy évre felhagyott a munkával, amikor váratlanul nagyobb összeget örököltek. Tavaly augusztusban indultak útnak. Miután az összes látványosságot megnézték az Egyesült Államokban és Kanadában, Dél-Amerikán keresztül Ausztráliába utaztak, aztán Ázsiába mentek. Majd Európát utazták végig, hogy végül visszaérkezzenek landovery-i otthonukba. A 366 napos epikus utazás több mint 50 ezer fontjukba került. Az apa, a 38 éves Joe Pritchard felelevenítette azt az esetet, amikor épp a dzsungelben sétáltak, és Jenna éleset sikoltott. - A hasa és a combja teli volt piócákkal. Ez volt az egyetlen pillanat az utazásunk alatt, amikor azt gondoltuk: mit teszünk mi szegény gyerekeinkkel? Ennél persze voltak kevésbé rémisztő epizódok is, amikor például a gyerekek az inka város, a Machu Picchu tetejéről nézhettek szét hatezer mérföld magasságból a perui Andokban. Izgalmas volt az utazás a transzszibériai expresszen is - Kínától Moszkváig. A kaliforniai Yosemite Nemzeti Parkban hajnali négy órakor arra ébredtek a kalyibában, ahol megszálltak, hogy a medvék élelmet keresnek. Az útvonalukat magyarázva John Pritchard hozzátette: először New Yorkba utaztak, hogy a gyerekeket a civilizált világból gyengéden szakítsák ki, majd egy karavánautóval átszelték Kanadát az ország egyik szélétől a másikig. Utána pedig Costa Rica következett, az első egzotikus hely. - Peruban 15 napig voltunk, és akkor azt gondoltam: mért nem spórolunk pénzt azzal, hogy buszszal utazunk, ahelyett, hogy repülnénk? És az az út, ami repülővel csupán egy órán át tartott volna, kerekeken közel húsz órát vett igénybe. Ebből tizenhatot azzal töltöttünk, hogy átkeltünk az Andokon, a világ legrettenetesebb hajtűkanyarjain túljutva. A Pritchard gyerekeknek most egy egészen másfajta kalanddal kell szembenézniük: vissza kell szokniuk a mindennapokba, iskolába kell járniuk, és mindennap meg kell írniuk a házi feladatot. A gyerekek iskolájának igazgatója támogatta a tanulmányi célból való utazást. A Pritchard házaspár tankönyveket is vitt magával, hogy a gyerekek ne essenek ki a tanulásból. így a három világjáró diák nem veszített évet, az eredeti osztályával folytathatja az iskolát. Rowan azt mondta, nagyszerű volt az utazás, de nagyon vágyott már arra, hogy visszamehessen az iskolába, és találkozzon a barátaival. DAILY MAIL, ÍRTA: LUKÉ SALKELD, FORDÍTOTTA: NYEMCSOK ÉVA