Délmagyarország, 2007. szeptember (97. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-01 / 204. szám

Szombat, 2007 szeptember 1. SZIESZTA 11 A ROZSDÁS VÍZI JÁRMŰVEKRE EGY GYEREK IS KÖNNYEN FELMÁSZHAT a Boszorkányszigetnél hagytuk a hatalmas vasmacskákat, amelyek még mindig ott lógtak a hajó két oldalán, majd végül az orrkorlát felett megpillanthattam a Titanic elejét. A hajó első fedélzete felett haladtunk. Lenéztem, és az első és második rakodótér nyílásait láttam. Éppen a hajó törött elülső árboca felett tartottunk. Ugyanez az árboc tartotta az árbockosarat, ahonnan a hajóőrszemek először megpillanthatták a végzetes jéghegyet. Ahogy a hajó jobb oldala felé fordultunk, elhaladtunk Smith kapitány kabinja mellett. A kabin külső fala levált, így teljes belátásom nyílt a kabinba, olyan volt, mint egy mozidíszlet de természetesen ez nem hollywoodi alkotás volt. Láttam a fürdőkádját, a helyet, ahol valamikor az ágya állt, és a szoba hátsó részében az ajtót, ami a kapitányi hídra vezetett" emlékezett vissza a nem mindennapi élményre Zaller. Ehhez hasonlóban lehet részük a Titanic-kiállítás látogatóinak is. Mindenki az óceánjárót üzemeltető társaság, a White Star Line beszállókártyájával „lép a fedélzetre". A kártyák mindegyikén az óceánjáró egy-egy utasának nevét és történetét tüntették fel a szervezők, az „utazás" végén ki-ki megnézheti az emlékezés falán, hogy „utasa" neve a túlélők vagy az áldozatok között szerepel-e. A mesterien alkalmazott háttérzajok, zenék, a különleges megvilágítás mind segítenek abban, hogy a kiállítás látogatói átéljék a southamptoni indulás izgalmát, az első osztály pazar luxusát, a harmadosztály puritánságát, a hajógépek kazánjai mellett dolgozók kemény munkáját, a kapitányi híd sérthetetlenséget sugárzó erejét. A Titanic-kiállítás semmihez sem fogható hangulatát, egyediségét a szinte tapintható közelségben lévő, kiválóan konzervált leleteknek köszönheti. Ezek között fantasztikus állapotban fennmaradt porcelánoktól kezdve míves kristálypalackokon át az utasok olyan személyes tárgyait is láthatjuk, mint amilyen a szemüveg, pénztárca és különféle ruhadarabok. A látogatók minden érzékszervére hat a kiállítás, az egyik teremben például egy hatalmas, valódi jéghegyet érinthetnek meg, így átélhetik, hogy milyen gyilkosan fagyos volt a tengervíz a katasztrófa éjszakáján. A november 26-áig látogatható kiállítás bemutatja a roncs felderítésére szerveződött expedíciót, a leletek felhozatalát és konzerválását is. A budapesti tárlaton a szervezők kialakítottak egy magyar sarkot Lengyel Árpád (1886-1940), a katasztrófa színhelyére elsőként megérkezett Carpathia hajóorvosának tiszteletére. A látogatóknak komplex, minden érzékszervére ható élményt kínálnak a szervezők. Egy jogi kiskapu miatt akár örökre ott rohadhatnak uszályok, hajók a szegedi Boszorkánysziget oldalában. A mintegy harminc vízi jármű kívül van a tiszai hajózóúton, és így az „ahol nem tilos vesztegelni, ott szabad" szabály értelmében addig maradnak, amíg a tulajdonosoknak jólesik. „Magánterület, belépni tilos" állít meg a tábla a Boszorkánysziget északi részén. A Máglya sor felől érkeztünk, át a töltésen, és ott tilt a felirat, meg van egy sorompó is. Kikerüljük. A következő akadály láncos, a hozzá tartozó táblán egy kutya képe is látható. Mivel kerítés nincs, így a kutyás őrzés alig valószínű - gondoljuk, és tovább megyünk. A harmadik tábla után érkezünk a partra, a rozsdás, rothadó hajókhoz. A legközelebbi uszályra palló visz. Egyik hajóról a másikra lépve a hatalmas és kísérteties Tisza királynőjére is feljuthatunk. Itt „nyugszik" az egyes, a kettes és a hármas királynő, úgy tudjuk, a négyes még működik, a folyót járja. A döglött hajók kajütjeiben áll a viz, a folyóban körülöttük rengeteg műanyag flakon, némi béka. Legalább 20-30 jármű áll itt. Kiabálunk, de senki nem válaszol. Visszafelé egy kutyáját sétáltató fiúval találkozunk, aki ugyanolyan természetességgel kerüli ki a sorompót, ahogy az előbb mi. - Ki van írva, hogy magánterület, nem zavar? - kérdezzük, mire így válaszol: persze, hogy nem. A magánterületre azért léptünk be, hogy megtudjuk: mennyire nehéz felmászni a roncsokra. Semennyire. Egy gyerek is meg tudja csinálni. Ezek a hajók hivatalosan nem roncsok, csak annak látszanak Az Atikövizignél megtudtuk: a hajók ügye nem hozzájuk tartozik, azok nem hajózó úton vesztegelnek. Ennek ellenére szinte mindenkit zavarnak. Úgy tudjuk, a katasztrófavédelem, az Atiköfe, a vízirendészet évek óta szeretné, ha történne valami a lerobbant járművekkel. Legutóbb 2006 végén tartottak összehangolt ellenőrzést a területen, a zöldkommandó kiszabott valamennyi bírságot, de többet nem tehettek. Jogszabály szerint ugyanis ahol nem tilos vesztegelni, ott szabad. Márpedig ezen a területen - mivel nem hajózóút - nem tilos. Roncsok egyébként nem csak a felszínen vannak. Körülbelül két évvel ezelőtt elsülylyedt itt egy úszómunkagép, de azóta sincs akkora daru, amivel kiemelnék, vagyis még mindig a víz alatt van. Á hajók egy része élőfához kikötve „parkol", ami tilos és balesetveszélyes. Kardos Sándortól, az Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatójától FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA megtudtuk: az általunk roncsnak titulált hajók hivatalosan nem roncsok, és „környezetvédelmi közveszélyt" nem okoznak. Ennek ellenére folyamatosan érkeznek hozzájuk panaszok, bejelentések - ezeket Kardos Sándor nem részletezte - a járművekkel kapcsolatban, melyeket kivizsgálnak. Több megszólalónk is utalt arra, hogy a magántulajdonban lévő „rossz állapotú úszóművek" olyanok, mint a garázsban rozsdásodó autók, melyeket csak azért, mert bántják a szomszéd szemét, a hatóságok nem szállíthatnak el. Játszanak a roncsoknál Az „uszálytemetőt" a Geocaching egyesület is felfedezte. Ők azok, akik GPS-szel vagy térképpel keresnek elrejtett kincsesládákat. A Boszorkányszigeten az egyik uszály tatjánál egy fűzfát jelöltek ki rejtekhelyül. Az egyesület honlapján olvasható kincsvadász bejegyzésekből idézünk: „brutál ez a sok vas", „jó hely, bár kicsit nyomasztó a boszorkányos történet, az uszályroncsok és a gizgaz miatt", „félelmetes egy környék, igyekeztünk a lehető leghamarabb elhagyni". Van ellenvélemény is: „tetszettek az uszályok". KÖZÉP-EURÓPÁBAN ELSŐKÉNT BUDAPESTEN NYÍLIK MEG MA A TITANIC-KIÁLLÍTÁS Egy ember megsérült A hajóprobléma nem új: 2000-ben vagy 2001-ben jártam a hajóknál, egy barátom vizsgafilmet forgatott, neki segítettem - mesélte egy 28 éves Szegeden élő fiatalember. A fiúk felmásztak a hajókra, „hősünk7 közben telefonált, rosszul lépett, és belezuhant egy tartályhajó rakterébe. A két karjánál és az egyik lábánál akadt fönn. Az egyik lába úgy megsérült, hogy a csontja is látszott, a fiú többször elvesztette az eszméletét. A sebhely ma is megvan. A roncsoknál egyébként akkor nem csak ők voltak, találkoztak egy ott bulizó társasággal is. Úgy tudjuk, az itt álló hajók, uszályok nem egy kézben, hanem legalább négy-öt cég vagy magánszemély tulajdonában vannak. Olyan jármű is akad, amit állítólag roncsként már eladtak volna, de a tulajdonos még mindig lízingeli, így nem jöhetett létre az adásvétel. A tulajdonosokat - úgy tűnik - senki nem ismeri, pedig érdeklődtünk a vizet felügyelő szerveknél és az önkormányzatnál is. Szerettünk volna beszélni a Tisza Port Kft. igazgatójával, de Orosz Tibort négy napon keresztül hiába hívtuk. Tudomásunk szerint a kft. tulajdona az a terület, ahol a hajókat kikötötték. Meg akartuk tudni, a kft. tulajdonosa-e egy vagy több hajónak, ha igen, mi a terve velük. Ha pedig nem, akkor miért tűri el, hogy azok az ő területén vesztegeljenek. GONDA ZSUZSANNA Luxus és puritánság Stacey Savatsky, a kiállítás igazgatója egy órával, amely egykor a Titanicon mutatta az időt FOTÓ: MTI/KOSZTICSÁK SZILÁRD Eddig 18 országban 16 millió látogatót vonzott az a Titanic-kiállítás, amely Közép-Európában először Magyarországon nyílik meg ma a Millenárison. A Budapestre érkezett mintegy 300 tárgyat több éves munkával hozták a felszínre az óceán mélyéről. MUNKATÁRSUNKTÓL Korának legnagyobb óceánjárója első útján, 1912. áprüis 14-én ütközött jéghegynek és süllyedt el. A katasztrófa 1517 áldozatot követelt. 1985. szeptember 1-jéig a tragédia okai rejtve maradtak, ekkor sikerült Róbert Ballard expedíciójának felfedezni a roncsok pontos helyét. Többéves kitartó munka során, speciális robottechnológia kifejlesztésével tudták a 4000 méter mélyen lévő tárgyakat a felszínre hozni. - Megtiszteltetés és izgalom, így jellemezhetném érzéseimet, amikor kiderült, hogy kiválasztottak a 2000. évi expedícióra, melynek célja kutatás és feltárás a Titanic roncsainál - emlékezik az életét meghatározó napra Tom Zaller, a kiállításokért felelős alelnök. Hosszú éveket töltött a leletek tanulmányozásával, míg végre megpillanthatta a tengerfenéken a hajót. „A hajó legeleje éppen felettem tornyosult. Ott volt, egyenesen, szilárdan, éppúgy pihent, ahogy 1912-ben elsüllyedt. Sokkal szebb volt, mint azt magamban korábban elképzeltem. Csak bámultam lenyűgözve, izgatottan. Egy perc után lassan és halkan elindultunk az orr mellett, el-