Délmagyarország, 2007. augusztus (97. évfolyam, 178-203. szám)

2007-08-18 / 193. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek SZERKESZTI: ÚJSZASZI ILONA, WERNER KRISZTINA 2007. AUGUSZTUS 18. 1957-TŐL 1997-IG: MÚLTIDÉZŐ SZEMEZGETÉS A DÉLMAGYARORSZÁG ÍRÁSAIBÓL WWW.DELMAGYAR.HU ünnepsors, sok politikával Sok ifjú talán elképzelni sem tudja, milyen hányattatásokon ment keresztül Szent István királyunk ünnepe az elmúlt fél évszázad­ban. Összeállításunkban - 1957-től tízévenként haladva előre az időben - azt mutatjuk meg, miként száműzte a hatalom az ünnep­ből az államalapítót, s hogyan kapta vissza első királyunk azt a napot, amivel éppen szentté avatására emlékezik évszázadok óta a magyarság. „Szent István királyról pedig egyetlen szó se essék!" Ezt a parancsot adhatta ki a pártvezetés 1957 augusztusában. Mással aligha magyarázható, hogy államalapító királyunk nevét a Dél­magyarország ünnepi száma ebben az esztendőben meg sem említette, a terjedelmes vezércikk csak új kenyér ünnepéről, alkotmányról beszélt. Leginkább ez utóbbi, az 1949. évi XX. törvény dicsőítése fonta körbe az írást úgy, hogy azért jusson számos méltató szó a Magyarországot fel­szabadító hős Szovjetuniónak. Mint éhes farkasok Nem feledkezett meg a cikk szer­zője a belső ellenségről sem, aminek „1956-ban nem a múlt hibái fájtak, hanem az alkotmány, a népi hatalom törvényes rendje. Mint éhes farka­sok, hangos üvöltéssel előremerész­kedve odúikból a munkások gyá­raira, a parasztok földjeire fenték fo­gukat" - minősítette a forradalom (akkor: ellenforradalom) eseményeit a vezércikk szerzője, hogy újfent kö­szönetet mondhasson a szovjet se­gítségért. Az alkotmány ünnepén egyébként reggel zenés ébresztő köszöntötte Szeged népét. Ezen a napon avatták fel Juhász Gyula szobrát, adták át a mihálytelki művelődési házat, a Ti­szán vízi karnevált rendeztek, a Szé­chenyi teret is felvonulók lepték el a földi karneválra kíváncsian, amit a néhány hónapja alakult KISZ akti­vistái „példamutatóan szerveztek meg". Talán éppen akkor, amikor Ká­dár János Kisújszálláson így szólt az ünneplőkhöz, a Nyugatra mutatva: „A mi rendszerünk százszor jobb, mint az övék." Tíz évvel később - bár Szent István király említése megintcsak elmaradt - már jóval békü­lékenyebb hang­nemben szólt a Délmagyarorszá­gon keresztül a központilag kije­lölt vezérszónok, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke Csongrád megye népéhez. Tisztelgett az ezer évvel ezelőtti ál­lamalapítók emléke előtt, megje­gyezve: tetteik, akárcsak az alkot­mány, jelképesen augusztus 20-ához kötődnek. Megtudták Losonczitól az olvasók, hogy „ma a magyar nép független hazában, szabad élet vi­szonyai között, soha nem tapasztalt sikerrel végzi az országépítés nagy munkáját". Azt is egyértelművé tette az elnök, hogy bár az időjárás rossz volt, a kenyér még finomabb, mint egy esztendővel korábban. Legfon­tosabb teendőként kiemelte a gaz­dasági reform előkészületeinek munkálatait, s miközben leszögezte: „ma a magyar nep független hazában, szabad élet viszonyai között, soha nem tapasztalt sikerrel végzi az országépítés nagy munkáját" a Szovjetunió belső fejlődésünk és külpolitikai törekvéseink legfőbb zá­loga, odacsapott az imperialisták­nak, sorolván az USA vietnámi, kö­zel-keleti bűneit. Eközben megyénkben a szövet­kezeti gazdák és a munkások ünne­peltek (akkoriban vált hagyomány­nyá az augusztus 20-i munkás-pa­raszt találkozó), a Szegedi Szabad­téri Játékok pedig a Don Carlosszal zárta a nyári fesztivált, aminek 1967-ben 90 ezer nézője volt. Ko­mócsin Zoltán, az MSZMP KB tit­kára Kisteleken azt nézhette meg, milyen sokat is fejlődött a mező­gazdaság a felszabadulás óta eltelt 22 esztendőben, míg Szegeden a Felszabadulás TSZ-ben rendezett vigadalomban nyugodhatott meg, mekkora munkasikereket mutathat fel Szeged gazdasága. 1977-ben már „rehabilitálták" Szent Istvánt, még ha szentségéről szó sem esik. íme a bizonyíték: „Megemlékezünk országalapító Ist­ván királyunk emlékéről, akinek el­évülhetetlen érdemei vannak né­pünk fennmaradásában, a haladó nemzeti törekvések szolgálatában ­hangzott a vezércikk egyik monda­ta. Reakciós imperialisták A főszerep ekkor is még a szocia­lista alkotmányé volt, amely lehe­tővé tette, hogy végleg lezáruljon az a korszak, amelyben a jogfosz­tottság és a kizsákmányolás volt a munkás- és parasztemberek sorsa. S bár a legreakciósabb imperialista körök - mint kiderül az írásból ­ebben az évben is ármánykodtak, a magyar nép sikerrel dolgozott a szocializmus teljes felépítésén. Oly annyira, hogy a nagy októberi szo­cialista forrada­lom győzelmének 60. évfordulójára meghirdetett munkaverseny­ben egyre látvá­nyosabb eredmé­nyeket mutathat­tak fel a dolgozói kollektívák. A szegedi ünne­pi hetekre 300 ez­ren látogattak el, a város idegenforgalmát már az új Hungária Szálló és a felújított Hági étterem segítette, és sok ezer fiatalt vonzottak a Szegedi Ifjúsági Na­pok. A szabadtéri játékokon ekkor a Lear király mellett néptáncgála, A cigánybáró, a grúz állami népi együttes és az Aida szerepelt a programban. Takács Imréné or­szággyűlési képviselő pedig azt tu­datta vezércikkében az olvasókkal: míg a Horthy-rendszerben egyet­len dolgozó sem ülhetett a parla­mentben, az 1975-ös országgyűlési választásokon 81 munkás és 48 pa­4 C v * SZOCIALISTA MlJSKASPART LAPJA Erkölcsi és politikai egységben Losonczi Pál elvtársnak, az Elnöki Tanács elnökének ünnepi beszéde n »«roma„, lárjvrn* Me»t*l­W fta»2 ntmatti unn*uunk­L_ "* »«»ultt» nuuadlktt. A 5R*™* «v tlAtU illamala "ítrttaaV ««!«*, „ „u, tucULA. ««<Jnu remttin* aíapwrvfnréwll. wiUtatB,* alkatménrinak K fúrtál k. M> sutunknak é*ta*í*k « tárt­uk <nina.ii a iwívoreinn ami Ma­Wnnutt lonéntlm* v,r.,„ ooifo­ÚMfrM Ja.al «. .< cxyettmse. «n­er) fcakrtoM célott* Gromm.1 »!t I kMMMrek*!. höa> rácmúli tent­rtraumt n,m,n, nu.ug.uiak M­K* e*íkítíjjw-*»< mert ..„.ir. mag. Mtolntk. Nfnank ku<jkmk«yol4aa, KgfaartnUaW, «!«* hamin­»! «nmcvmuk tt áj. ua­miiua ünbiaai „Htunk. k«a » macrar tüutüra hut­Hk Mkkad rtr! vwuHijral kurtít. an­> nam unuuit alkart*! vrttí at mttpiu* natr munkáját As nkar rtnjaru maiiMUálMC UkS. frrrrtö jtoBi. maatatafcaduJt a kl­tákmarroíaa a luá.iUn­IX 4» khnatatiau m»i41 Otmí­unktaaa aaucsaluU lárv*kj*s«íj ural­Sajál hatalmára • 1*4 al.ajait* ni-vr. v6 anraai trliatn, tmUSUZm lamaukmtva a rrkáiol t» prttukaj roaááhan Wvrti pártja, a Haxyar Srecíalit­Munkácpárt mutatta utat UJ trvrt narr tlhauroeáuu. lamanl ril rlvulr., a Ma­uar NáakAitáoaaáa IJnákt Ta­nárkának tlalikr. aunxtaa » alkalmikat tuna? a>ta rád ta­ta tatt.trlobufáálMa ktartuttua kaaáak flnncpM daltotuH káaoaitálr áa 4 parn.tuáf uóvrtrt­«*t namtttl rf>aa«unkrl. auitalijuk a azúttallata áamokránáL Lahrli. wkrínkhai mérten novaijuk a ntp J6­lálát máptljllk. ga«lat!!)uk ttttün­kat. S mmda. a tart lahctaákm. mart lauclatlala ur«ada!ml a> tatdartfl mnübati álunk, ahol a latartlatahht at alkotmányban il tírvánrakí'.atl la­hatlW-trk nyiluk, a nap mint nap nyílnak inat mtndrn álUunprttár ita­mara, aki Unaáalm, kólalatcitaat*­lt MJaaltl 4a hacaulataan vrttatt munkájaval raatt ryat kárt* ttijtrtk makra ló.llártban. Kamtatl unnapúnkOn at tárt tike­ttünk é> remtnyaajKink matnyutlati aritkát a ncmaalkoxl halyevt nrutu­UAkááa kavarja. Ml bnktban H ua­badaátbon akarunk élni, apttknl ra tlotaoiai. EU kívánjuk máa nápaknak tá Mlndatnrt mályattaaan (aUuborit bannünkat u Etyaaail Államok kkennya* háhoráta Viatnambatt Aá tmpartkllxmua minden bűna, lajkua­mamlanaakt. k«yellamáta at am­banalanaáta eaatpontotol ott, a*y ua­hadakeakarató nap aUatt Srlrttnkmin­dan malttavai atyáit ártunk a báa vietnami náp uabndaáfharrával. ortlyaífaun álltéi,uk u Etyakuil AJ­lamok atreandojkt A uoctaiiita u­bor onkátaivat atytlu peltuluu. |u detátl ra má. lebaUtte* kat,u.árc adunk vietnami taatveretnknek ttaá­>>t'» harcuibor, tubodaatharcuá liüialma* btlajau-rthek. 444 tudjuk, hoor ai imperutttana Az 1967-es címoldalon Losonczi Pál elvtárs beszéde • Horn Gyula Ópusztaszeren „A kormány megvédi a magyar földet" immár 20. alkotom, mai akar, atrkan, a r < ki at MZ • AH , kávatak Há atjatur atíiltó ketjaii Subé Imnnal« MOM» artákáml» ne«B» áaéúá. ™m„áka» bekíxette miakátáiái klOitu H»v Ojár»?nr ayuféljá «%»; ^ ztfzizsz KÍT^S^ ^ssbs -'" akV.k, k uaar. ívjatok. »jrtarrtáza ««««*•>« ; T7 Tmna^jrtoiKM Tl'rtTS Sufooi.mirt.nto rr^Smtoamái Irfckluo.áfclr. » ÍTjaauk ujprv ixtofr ktmtatdláto MttoM Sátort ti x aaaepi „tUnatui. amydi VT. ,lr luinarmtatat öni i»* t.mmMMkvkto* ráannatvr art. I káda* atoMátárá. MOá Az 1997-es híradásunkban Horn Gyulát idéztük rasztdolgozó került közvetlenül a termelésből a parlamenti székso­rokba. Tíz évvel később, 1987-ben az al­kotmány ünnepén már olyan sza­vakkal szembesülhetett az olvasó Szent István említése mellett, ami­lyenekkel évtizedekig soha. íme: „Ma az ország szorult helyzetben van, a társadalmi fejlődés új szaka­szába kell lépni". Az aktuálpolitizá­lás ezen az ünnepen nem csupán csúcsra járatódott, hanem vitatko­zós is volt - tűnik ki a Délmagya­rországból. Míg Szűrös Mátyás, az MSZMP egyik vezetője Ópusztasze­ren (merthogy akkorra Csongrád megyében már az emlékpark lett az augusztus 20-i ünneplés fő szín­tere) arról beszélt, hogy gondjaink kialakulásában jelentős része van a gazdasági és politikai vezetés kö­vetkezetlenségének, gyengeségé­nek, hibáinak, Grósz Károly mi­niszterelnök Somogy megyében el­mondott beszédéből sikerült ilyen mondatokat beidézni: Torgyán ostoroz „Szóhasználatunkban a válság fo­galmához kizárólag negatív tartalom kötődött. Holott a helyes értelmezés szerint a válság bizonyos felgyülem­Szent király Szent István király 970 körül szü­letett, és a Vajk nevet kapta. 972-ben, megkeresztelésekor adták neki az első keresztény vértanú, István nevét. 997-ben fejedelemmé választották, 1000 karácsonya tá­ján pedig királlyá koronázták Esz­tergomban, a II. Szilveszter pápa által küldött koronával. Uralkodása alatt létrehozta a keresztény magyar államot. Ő szervezte meg a magyar keresztény egyházat is. Szent István király 1038-ban halt meg. 1083. augusztus 20-án avatták szentté, ezért lett augusztus 20-a Szent Ist­ván napja. 1083-tól kezdve ma­gyarok tömegei zarándokoltak el minden évben ezen a napon az államalapító király székesfehérvári sírjához. Szent István napja nemzeti ünnep lett, s az is maradt, amíg a kommunista hatalom be nem szün­tette. De nem hagyták ünnep nélkül e napon a magyarságot - 1949. augusztus 20-ára időzítették az új szocialista alkotmány hatályba lé­pését. 1950 és 1989 között ezt a napot az „Alkotmány napjának", „az új kenyér ünnepének" nevezték. 1990 óta augusztus 20-a ismét Szent István ünnepe Magyarorszá­gon. lett problémák megoldásának pe­riódusa is, amely cselekvésre késztet, éppen a cselekvést megakadályozó kényszerhelyzet elkerülése érdeké­ben." Persze nem csupán gondokkal iz­gatták az ünneplőket augusztus 20-án. Volt mifelénk lovasverseny, bográcsos pörköltvigadalom, s meg­tudhatták az olvasók: Csongrád me­gyében a hódmezővásárhelyi Vörös Csillag TSZ búzából 63,1 mázsás hek­táronkénti átlagtermésével tűnt ki. Bár augusztus 20-án számtalan­szor tisztelte meg jelenlétével az ópusztaszeri ünnepet jeles politikus, miniszterelnök nem volt gyakori vendég. Horn Gyula Csongrád me­gyébe érkezésével vált különösen hangsúlyossá az 1997-es Szent Ist­ván-nap. Horn augusztus 20-át jeles napként említette, amely csak a mi­énk, magyaroké, átfogja történel­münket és magyarságunkat. A napi politikai vitákra ő is kitért, s nem csak azért, mert vele szinte egy időben, a dísztribüntől néhány sátornyira Tor­gyán József, a kisgazdák elnöke os­torozta éppen a szociálliberális kor­mányt. Ünnepi szentmise „Mindenképpen meg kell akadá­lyozni, hogy a termőföldek külföldi­ek kezére jussanak" - mondta a mi­niszterelnök. Aki itt jelentette be azt is: miközben a kormány megvé­di a magyar földet, s az ország ki­árusításához semmiképpen nem kívánnak utat nyitni, a jövőben, ké­szülve a NATO-csatlakozásra, töb­bet kell költenünk honvédségünk fejlesztésére. És ezen a napon megkondultak a harangok is: Szent István emlékére Ópusztaszer templomában ünnepi szentmisét, az emlékparkban pedig ökomenikus istentisztelet tartottak. BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom