Délmagyarország, 2007. augusztus (97. évfolyam, 178-203. szám)

2007-08-22 / 195. szám

SZOMBAT, 2007. AUGUSZTUS 18. • MEGYEI TÜKÖR­7 A Grecsó fivérek a szegvári piactér árkádjainak árnyékában. Krisztián Zoli szülői érte­kezletére is elment Fotó: Hlahó Gabriella Grecsó Krisztián író és Grecsó Zoltán tánc­művész is eljött a szegvári falunapokra. A Grecsó névre korábban összerezzenő hely­beliek most ünnepelték a fiúk hazatérését. A Krisztián forgatókönyvéből készült Hasutasok című filmet a kastélyban ve­títették, Zoltán pedig kortárs táncelőadást mutatott be kedvesével a kastély udvarán. Mindenki velük akart beszélni, és ők alig várták, hogy itthon legyenek. Azt valószínűleg kevesen tudják, hogy miért is került a Pletykaanyu című könyv ajánlásá­ba ez az egyetlen rövid szócska: Zolinak. Grecsó Krisztián első sikerkönyvének címét ugyanis az öccse adta, az író pedig saját állítá­sa szerint azóta sem talált ki jobbat. Zoltán a bátyja írói munkásságáráról azt mondta, örült, amikor Krisztián versről novellára vál­tott, ezekben ugyanis megjelenik a szegvári­ak beszédmódja. A hosszú mondatok, az ön­feledt és korlátok nélküli mesélés, a humor, és a szavak íze mind-mind kibontakozhatott a novellában. Zoli úgy emlékszik, hogy ami­kor Krisztián írógépet vett, a családban töb­ben felháborodtak, de ő azonnal megvédte a bátyját, mert tudta, hogy zseni. Ha története­sen nem tudta volna, akkor is megvédi. A fia­talabb fivér később, a Vízjelek a honvágyról című verseskötettel a kezében azon tűnődött otthon, a szegvári házban, hogy ő már csak a Krisztián öccse marad egész életében. Ez a félelem alaptalan lett, és erről maga Krisztián gondoskodott. A szegvári sulibuli­kon le nem lehetett volna könyörögni a tán­coló Zolit a színpadról, nyilvánvaló volt Krisztián számára, hagyni kell, hadd táncol­jon. Miután Zolit felvették a szentesi gimná­zium dráma tagozatára, a báty ment el az el­ső szülői értekezletre. A tanárok furcsán néz­tek rá, mondván, milyen fiatal az apuka, de később megszokták a jelenlétét a fogadóórá­kon is. Zoltán közben megtanulta a latin és a standard táncokat a Szilvernél, a gimi diákja­ként az íródeák nevű országos pályázaton harmadik helyezést ért el versírás kategóriá­ban - de aztán megmaradt eredeti szenvedé­lyénél. Krisztián is tud táncolni: egy írói Ki Mit Tud?-on kalotaszegi legényest mutatott be Pesten, állítása szerint másfél perc után a fulladásos halál tüneteivel. Apjuk távol esett a családtól, és Krisztián­ból sosem tűnt el a gondoskodó apa szerepe, így aztán amikor a fiatalabb fiú már egy éve volt „lézengő ritter" Budapesten, a báty a Nyúl utcában „megmosta a fejét". Zoli ez­után négy bőrönddel nekivágott Ausztriának, és szinte haza se jött, amíg meg nem szerezte a táncművész diplomáját. Ma Frenák Pál tár­sulatában táncol, és ihletett pillanataiban azon gondolkodik, mennyire élvezi ezt, ezt a valódi rémálmot, a táncot, a csak önmagá­ban értelmezhető, térben és időben létreho­zott folyamatos mozdulatsort. Mondta is a szegváriaknak, ha esik a hó és lépdelnek, vagy ha kimennek kapálni, az is tánc. Krisztián elégedett az öccsével. A Kortárs Művészetek Házában ugyanis ő számít az egyik legjobb táncosnak. Zoltán pedig elége­dett a bátyjával: három percig sorolhatná a díjait. Eddigi életükben mindössze kétszer vesztek össze, de hogy miért, azt elmondani nem lehet. Egyszer ezért, másszor meg azért. BLAHÓ GABRIELLA GRECSÓ KRISZTIÁN jjj 1976. május 18-án született Szegváron. Általá­nos iskoláját a faluban végezte, majd a csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett. A József Attila Tudomány Egyetem magyar szakán szerzett diplomát. 2001-ben a Jelenkor kiadásá­ban jelent meg komoly sikert elért könyve, a Pletykaanyu. 2005-ben adta ki a Magvető Isten hozott című regényét, melyet németre is lefordí­tottak. Több verseskötete jelent meg. Felesége: Kacziba Ágnes angoltanárnő. Nyelvtudása: ma­gyar. A Hasutasok és a Megy a gőzös című filmek forgatókönyvét is ő írta, néhány napja pedig a pa­tinás magazin, a Nők Lapja vezető szerkesztője. GRECSÓ ZOLTÁN 1983. április 8-án született Szentesen. Általános isko­láját a faluban végezte, a szentesi Horváth Mihály Gim­názium drámai tagozatán érettségizett. 2002-ben fel­vételt nyert a linzi Anton Bruckner Universitatra, ahol táncművészként szerzett diplomát 2006-ban. Ezen az egyetemen évekig ösztöndíjasként tanult. Linzben a városi színházban egy évig dolgozott, és a New York Danceschoolban táncot tanított. Megkapta a MU-Ter­minal kutatási ösztöndíjat. Nyelvtudás: angol. Jelenleg Budapesten, az Oktogon Tánc Centrumban musicalt és kortárs balettet oktat. Frenák Pál társulatának tagja, rendszeresen szerepel a Trafóban. Kedvese Gönczöl Ni­kolett táncosnő, rendkívül bájos teremtés. homlokzat megálmodására ins­pirálta. Az ugyancsak festő és költő Kondor Bélát (1931-1972) is megihlették Blake versei, ami­kor saját kora lelki és fizikai terrorját próbálta a képein ér­telmezni. A repülés különösen foglalkoztatta, és e vágyát lebe­gésként és szabadulásként jele­nítette meg. Az emberi tudat­lanságot felidéző látomásait a fájdalommal fejezi ki, ezzel is érzékeltetve a szépség harmó­niájának hiányát. Kondor költő is volt, ezért provokatív üzene­teit a képekbe illesztett szöve­gekkel, szófoszlányokkal gaz­dagítja. DOMBAI TÜNDE ÖSSZMŰVÉSZETI KÖZPONT A Regionális Összművészeti Központként (REÖK) újjászüle­tett százesztendős Reök-palota mindennap 10 és 18 óra között látogatható. Az első emeleti Szépség és fájdalom, valamint a második emeleti Kortárs Sze­ged I. című tárlatra felnőttek­nek 1900, nyugdíjasoknak és diákoknak 900, csoportoknak 900 forint a belépő. Szépség és fájdalom a szegedi Reök-palotában Az újjászületett Reök-palota Szépség és fájdalom címmel Goya, Blake és Kondor Béla szenvedélyes látomásait mu­tatja be. E szellemi csemegé­hez Papp Katalin, a tárlat művészettörténész rendezője adott fogódzót, a képek címe ugyanis gyakorta félrevezető. Francisco Goya (1746-1828) a spanyol festészet géniusza - El Greco és Velasquez mellett - leg­alább másfél évszázaddal haladta meg a korát. Életútja olyan válto­zatos, mint ahány jelentést réz­karcai rejtenek. Goya elismerés­re vágyott, be is került a legelőke­lőbb körökbe, királyi festővé lé­pett elő, ugyanakkor bírálta a feudális középkor sötétségét, tükröt tartott az egyház vissza­éléseinek, elvetette a léha neme­si sznobizmust. Családot alapí­tott, de hercegasszonyokkal is szerelmi viszonyt folytatott. Ba­rátkozott a nemesekkel, miköz­ben alacsony származása és be­tegségben szerzett süketsége zár­kózottá tette. Kiállt a nemzeti ér­dekekért, liberális eszméi vi­szont a szabadkőművesekhez vonzották. Viszolyogva figyelte a francia forradalom nyomán dü­höngő erőszakot. Legkorábban összeállított nyolcvan részes Caprichos - sze­szélyek, ötletek - című rézkarc­sorozatának elnevezésével újító­nak tünteti fel magát a „kecske­festőkkel" szemben, akik önálló gondolat híján, a nyájat követve, csak másolnak. Nem adott címet a grafikáinak, hanem vers vagy közmondás formájában fűzött hozzájuk megjegyzést, többnyire nem is egyet. Amint valamelyik szemet szúrt az inkvizíciónak, lecserélte egy másikra, mond­ván, bármiféle hasonlóság a va­lósággal csupán a véletlen műve. Az egyházat boszorkányokkal karikírozó, az úrhatnám neme­seket szamaraknak mutató Goya képeiből életében kevés mű kelt el, végül a szürrealisztikus láto­másokat az inkvizíció betiltotta. A festő ekkor előre menekült: az eredeti nyomólemezeit a király­nak adta. Azóta a spanyol udvar fejedelmi ajándéknak nyomtat velük nagyritkán újabb példányt. A kétszázötven éve született angol misztikus költő-festő, William Blake (1757-1827) réz­metszőként szerzett mestersé­get, mégis költeményei tették világhírűvé. Goya kortársa, szel­lemisége a spanyoléhoz hason­lóan megelőzte a korát. Látomá­saiban kétségbe vonja az isteni ésszerűséget. Sajátos mitológiát hozott létre, melyet egyenesen angyali sugalmazásként írt le. Biblikus műfajt idéző könyvek­ben foglalta össze próféciáit, Ezer emberből már csak hárman tapétáztatnak Retrorolnik virágmintákkal Hiába bújik hozzánk selyme­sen, a tapéta a szakember sze­rint egyre inkább kimegy a di­vatból. Bútorfelújításhoz min­denesetre még vásárolnak a pa­pírtekercsekből. MUNKATÁRSUNKTÓL Mickey egér tekercsenként 800-ért, mély habosított virágos kétezerért, olasz selyem ennek a duplájáért. Neonzöldes pink be­ütéssel az emósoknak, sokszínű csíkos a változatosság kedvelői­nek. Szeged egyik tapétadisz­kontjában néztünk körül a több tucat különböző színű és anyagú papírtekercs között. Séta közben igazi retroérzés lett úrrá rajtunk, pedig a falra szánt papírlapok is haladtak a korral: a 70-es, 80-as években épített és átadott panellakások sárgásbarna színvilágú egyenta­pétái az elmúlt rendszerrel együtt talán örökre eltűntek a történelem süllyesztőjében. Van viszont selymes tapintású tapé­ta, a virágcsokrok díszítésére ha­jazó kreppszerű anyagból készült darab, de Schwartz Mária üzlet­vezető elmondása szerint legin­kább az apró virágmotívumokkal díszített, habosított fajtákat ke­resik. A festék azonban erősebb a papírnál: az üzletben ottjártunk­kor mindössze egy vásárlóval ta­lálkoztunk. Etelka sem eredeti funkciója szerint akarta felhasz­nálni a tekercseket: fal helyett a konyhabútorát díszítik majd a rolnik. - Új bútorra nincsen pénzem, így a tapétával újítom fel a kony­hát - mondta az asszony, majd rácsodálkozott néhány igazán extra színű gurigára. Egy rikító­zöld mellett hosszan tanakodott: hova illene leginkább? Ebben a képzeletbeli versenyben a nyara­ló nyert. A vásárlói réteg? - In­kább a kevésbé tehetős osztály­ból kerül ki - tudtuk meg az üz­letvezetőtől. Megkérdeztünk egy szobafes­tőt is: hányszor kell havonta megküzdenie a tekercsekkel? ­Ezer emberből hárman tapétáz­tatnak - beszélt tapasztalatairól Lázár Sándor. Az ok egyszerű: mivel a mestereknek macerá­sabb felrakni a papírt a falra, munkadíjként többet számolnak fel, mint ha valaki egy mezei fes­tést rendel meg tőlük. Amíg Lá­zár Sándornál egy négyzetméter festés munkadíja 500, ugyan­ennyi tapéta felrakása 7-800 fo­rintba kerül. A szakembertől megtudtuk, a festőhenger - min­tákat lehet felvinni vele a falra ­még a tapétánál is rosszabbul járt: vagy fél évtizede nem került már a kezükbe. A tapéta hasznosítására alter­natív javaslat: remekül használ­ható csomagolópapírként, de szí­nesebbé tehetjük vele a hamaro­san kezdődő iskolanapokat is, ha vele kötjük be füzeteinket, köny­veinket. A tapéta már nem olyan kelendő, mint régen Fotó: Karnok Csaba A fiúk segítik egymást Budapesten és Európában Grecsó-lázban égett Szegvár ezeket illusztrálta, sőt kántálva elő is adta. Egy, az Új Jeruzsále­met kereső svéd vallástudóst követett, mivel szerinte is vége a hagyományos keresztény egy­háznak. Szerelmi házasságban élt írástudatlan feleségével, akit meztelenül járatott otthon, hiszen Éva sem hordott ruhát a Paradicsomban. Dantét, Shakespeare-t, Miltont tisztel­te. A Reök-palotában a Goya-gra­fikák mellé kiállított Blake-raj­zok Milton verses pásztorjátéká­nak, a Comusnak az illusztráci­ói. A címszereplő varázsló egy er­dőben eltévedt grófkisasszonyt szellemekkel harcolva igyekszik elcsábítani. Kevés kelt el a Co­musból, ezért a fekete-fehéren kötetbe kötött rézkarcait Blake csak megrendeléskor színezte ki. Ezeknél ismertebb az Atyaisten című képe, amely a szecessziós Reök-palotát tervező Magyar Edét a szenvedélyesen hullámzó Papp Katalin, a tárlat rendezője mutatja Szabó András festőnek: Goya Jelenet a spanyol függetlensé­gi háborúból című festménye oldja a rézkarcok monotonitását Fotó: Frank Yvette

Next

/
Oldalképek
Tartalom