Délmagyarország, 2007. július (97. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-28 / 175. szám

10 SZIESZTA - REJTVÉNY 2007. július 28., szombat A FELNŐTT LAKOSSÁG HÚSZ SZÁZALÉKA KÖTŐDIK ERŐSEN A SZESZHEZ Az alkohol és a bűn összefügg Hazánkban közel félmillió ember él, aki elvonási tünetek nélkül nem tudná letenni a poharat, a bíróságokon pedig nap mint nap születnek ítéletek olyan súlyos bűncselekmények tárgyalását követően, amely­ben a tettes (nem egyszer az áldozat is) az ital rabja. Miközben kiadványok tucatjai hívják fel a figyelmet az elhízás, a dohányzás, a kábítószer káros hatásaira, kiderül: a legnagyobb tömegeket érintő népbetegséggel szemben még egy használható programot sem si­került eddig kidolgozni. „Tettének elkövetésekor ittas álla­potban volt." Ha valaki beül bírósági tárgyalásokra, gyakorta fogja hallani ezt a mondatot. Kényszergyógyítás - Több évtizedes bírói munkám so­rán egyértelművé vált: az élet és testi épség elleni bűncselekmények nagy része a túlzott alkoholfogyasztásra ve­zethető vissza - mondta el Maráz Vil­mosáé, a Szegedi ítélőtábla büntető­kollégiumának vezetője. - Ma a bíró­ság az alkoholistával csak akkor szem­besül, ha vádlottként hallgatja meg. A hatályos Büntető törvénykönyv sze­rint akkor rendelhető el kényszergyó­gyítása, ha bűncselekménye alkoho­lista életmódjával függ össze, és hat hónapot meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. Ismeri jo­gunk a kényszergyógykezelést mint intézkedést. Pártfogó felügyelet ma­gatartási szabályaként is előírhatja a bíróság, hogy italmérő helyet nem lá­togathat az, aki a felügyelet alatt álll. Ixirinczy György, Csongrád megye főügyésze is rendkívül súlyos gond­nak tartja az alkoholizmust, s úgy lát­ja: a ma hatályban lévő törvények sze­rint kizárólag jogi eszközökkel nem le­het felvenni a harcot a túlzott szeszfo­gyasztás mint társadalmi probléma ellen, hiszen az igazságszolgáltatás csak törvénysértés esetén léphet fel. Márpedig mindenkinek állampolgári joga, hogy mennyit iszik, hiszen a sör, bor, pálinka legálisan beszerezhető termék. Az ügyészség - a vádemelés elhalasztása esetén - külön magatar­tási szabályként előírhatja, hogy az el­követő vegyen részt alkoholelvonó ke­zelésen. Amennyiben ezt elmulasztja, vádat emelnek ellene. Természetesen erre a vádhalasztásra csak kisebb faj­súlyú bűncselekmények (mint példá­ul garázdaság, egy kocsmai vereke­dés) esetén ad lehetőséget a törvény. - Számomra úgy tűnik, mintha az utóbbi időben az alkoholizmussal va­ló foglalkozás társadalmi szinten is erőteljesen háttérbe szorult volna, pe­dig mint szenvedélybetegség rendkí­vüli módon mérgezi az emberi kap­csolatokat -vélekedik Kéri József alez­redes, a megyei rendőr-főkapitányság közrendvédelmi osztályának vezetője. Szen vedélybetegség - A családon belüli erőszakról szóló bejelentések, a szórakozóhelyeken ta­pasztalt összetűzések hátterében na­gyon gyakran tetten érhető az italozó életmód vagy az eseti, túlzott alkohol­fogyasztás. Régóta tekintjük a meg­előzést a munkánk fontos részének. 1992-ben az általános iskolai korosz­tály részére indult útjára a DADA (Dohányzás, Alkohol, Drog, AIDS) program, valamint 2005-től a középis­kolások biztonságra nevelését célzó ELLEN-SZER program. Az ezekben ki­alakított tematika oktatása a rendőr­ség bűnmegelőzési (ifjúságvédelmi) tevékenységének szerves része. Me­gyénkben igyekszünk minél több álta­lános és középiskolába eljutni. Ezen túl részt veszünk a társhatóságokkal (például: fogyasztóvédelem) együtt a fiatalkorüakra vonatkozó szeszesital és dohányáru kiszolgálási tilalom be­tartásának ellenőrzésében is. Népszerű drog - A legszerényebb becslések szerint is hazánk 10 millió lakosából legalább 800 ezer kötődik szorosan az alkohol­hoz, de én inkább 1 millió fölöttire tenném az alkoholbetegek számát. Az alkoholfüggők közel félmillióan lehet­nek, ők azok, akiknél súlyos elvonási tünetek lépnének fel, ha egyik napról a másikra abbahagynák az italozást ­kínált betekintést kutatásainak ered­ményeibe Temesváry Beáta, a dél-al­földi régió addiktológus szakfőorvosa. - Egyértelműen betegségről van Statisztika Ha valamennyi vádemelésünket megvizsgáljuk, a Csongrád Megyei Főügyészség adatai szerint 2005-ben a bűnelkövetők 1,3 százaléka foly­tatott iszákos életmódot, míg 18,8 százalékuk alkohol hatása alatt kö­vette el a tettét - tudtuk meg Lőrinczy Györgytől. Csongrád megye főügyésze elmondta: természetesen vannak olyan bűnök, amelyek elemzésekor sokkal megdöbbentőbb számokkal szembesülnek. így például a köz­lekedési bűncselekményeknél a meg­vádoltak 72,6 százaléka, az erősza­kos és garázda jellegű bűnöknél 29,9 százaléka volt ittas, amikor törvény­sértő tettét elkövette. Az iszákos élet­módot folytató bűnösök is arányukat tekintve a közutakon veszélyesek (48,1 százalék), de gyakorta kell vá­dat emelni esetükben erőszakos bűn­cselekmények után is, számuk meg­haladja az összes bűnelkövető 30 százalékát. A közrend ellen vétők között az iszákosok 16,9 százalékban, a személy elleni támadások során 13,8, míg a vagyon elleni bűnöknél 12,3 százalékban szerepelnek a szesszel túl szoros barátságban ál­lók. szó, amit nem büntetni, hanem ke­zelni kell. Ám ennek számos aka­dálya van. Elsőként említeném, hogy maguk a betegek nem hajlandók mindaddig belátni, hogy alkoholis­ták, amíg valamilyen szervi prob­léma miatt nem kell orvoshoz for­dulniuk. Mivel legtöbbször a kör­nyezetük is elnézően kezeli az ügyet, sőt mi több, igyekszik titkolni azt, hogy alkoholista van családjukban, szomszédságukban, az orvosnak esélye sincs arra, hogy megkezdhes­se a gyógyítást. - A közmegítélés is a kezelés ellen hat - mondta a doktornő -, az ivászat afféle bocsánatos bűn, a részeg em­ber inkább megmosolyogtató, mint­sem felháborodást vált ki. Sajnos az állam sem tesz meg mindent azért, hogy az alkoholizmust visszaszorít­sa. Miközben teljes erővel folynak a kábítószer és a dohányzás elleni rek­lámkampányok, az alkoholról szinte szó sem esik, sőt mi több: népsze­rűsítésük is szinte zavartalanul folyik a médiában. Elvárnám: legalább a jövedéki adóból származó hatalmas Szegedi utcakép - nincsenek kevesen, tesz bevétel egy részét fordítsa megelő­zésre, gyógyításra az állam. Ám eddig még egy, konkrét tennivalókat meg­határozó programot sem sikerült ki­dolgozni. Nem hogy pénz folyna be az alkoholbetegek gyógyítására, egy­re tragikusabb a helyzet az elvonások miatt. A kórházi ágyszámcsökkentés rendkívül érzékenyen érinti ezt a te­rületet, de legalább ennyire fájó, hogy képzett addiktológusok hagyják el az országot, s vállalnak külföldön munkát, ahol nem csupán tárt ka­kiket az alkohol végképp tönkre­F0TÓ: DM/DV FOTÓ rokkal, de jól felszerelt kórházakkal, magas fizetéssel várják őket. Vagyis a helyzet meglehetősen tragikus, de úgy vélem: nem adhatjuk fel a re­ményt: egyszer az alkoholbetegség­ben szenvedő éppen úgy rádöbben, mint a döntéshozó politikus: csak az egész magyar társadalom összefo­gásával érhetjük el, hogy valameny­nyire javuljon a helyzet. Teljes ki­józanodásról egyelőre ne is álmo­dozzunk! BÁTYI ZOLTÁN Széchenyi gróf szeptember 3-án reggel érkezik Szegedre a Duna gőzhajó fedélzetén. Komoly várakozás előzi meg a nagy ember érkeztét, a város apraja-nagyja a parton tolong, ki szekéren, ki lóháton, ki gyalog érkezett, s amikor a hajó előtűnik a Bo­szorkánysziget zöld függönye mögül, ágyúdörgéssel, üdvrivalgással, kalapdobálással köszöntik. Az érkezés utáni affér kedves, és jellemző. Kellemes kora őszi idő van, és még délelőtt. A hajó reggel vetett horgonyt, de gyorsan meg is lepte a nép, babrálták, simogatták a műszereket. Hanem nagy, bamba vár előtt hatalmas és üres terület fehérlik, vagy éppen feketedne, ha sár lenne, de most száraz az idő. E vigasztalan terület egyfelől felvonulási tér a katonaság számára, itt tanulnak jobbra és balra átot az ifjú katonák, illetve tartják a kétheti nagypiacot is, amikor kereskedők, piacosok, sátorosok sokasága népesíti be. Széchenyi, kiről a hely elneveztetik majd, most csak áll, hunyorog, a kietlen teret bámulja, mögötte mozdulatlanul állnak a városi potentátok, levegőt sem vesznek. Vajon mit mond a híres ember. Szép, ugye? Az ott szemben a városháza, igen büszkék vagyunk rá, ott pedig a csinos Grünn-Orbán házon tollászkodnak a­galambok. Onnan indul a Kárász utca, jobbra pedig a Palánk, kicsiny, takaros házakkal, szorgos kereskedőkkel. Igen, Rókus arra van, ott szegények laknak. Felsővárosban iparosok. Alsóvárosban halászok, földművesek, és a mi jó ferenceseink. Hanem Széchenyi, ki Imre fia születése után szinte egyenesen ideutazott Szegedre, csak ennyit szól: „Nos, uraim, legalább krumplit vethetnének ide, akkor legalább haszna lenne ennek a térnek." A világlátott grófnak egyébként sem tetszett különösebben a város. Elmaradottnak látja, s a helyi előkelőséget is mindegyre vá­rosszépítésre ösztökéli. Kaszinó, s egyéb művelődési egylet, színház, színvonalas oktatás persze már van, de az általános városkép mégis arról tanúskodik, hogy Szeged felszabdalt, nem egységes város, sok a gondozatlan terület, s a városrészek közölj sincs eleven átjárás. Széchenyi biztosan látja a vár szomszédságában roskadozó Pon­Legalább krumplit vessenek ide! (SZÉCHENYI SZEGEDEN) tonier pajtát is, mely most kétes alakok, örömlányok és nyomorék katonák lakhelye. Átfúj falain a szél, de nem mindenhol engedi át az esőt. A pajtát még a katonai hajózás miatt építették a török kiűzése utáni években; ekkorra teljesen feleslegessé vált. Széchenyi látja azt is, hogy a nagypiac nem egészen üres, rengeteg átfolyás, posványos vizesárok és csatorna szabdalja, melyek fölött fapallók és kisebb hidak nyújtózkodnak. Az talán most nem tűnik a szeme elé, hogy a városban sok a koldus, helyzetüket később igyekeznek rendezni. Gyakoriak a nyilvános botozások is, a nép kedveli az efféle látványosságot, mert az mindig érdekes, ha mást vernek. Miféle nyelvek keverednek a Fekete Sas utcában, a Palánkban. A belvárosi plébánián minden második mise német nyelven folyik, és még, habár nem sokáig, német nyelvű a színház is. A városkrónikás Reizner írja, amikor a szerbek meglátták Széchenyi gőzhajóját, csak bámultak szótlanul, míg asszonyaik szaporán vetették a keresztet. Ellenben a magyarok felhőtlenül ujjongtak. Hogy miért is? Némán bámul a szerb, mert irigy lett lenne? Asszonya meg maradi, aki fél ez effajta ördöngös masináktól, pokoli gőzzel hajtott vízi alkotmá­nyoktól?! Mi innen a szerb polgártársaknak is megszavazunk egy-két önfeledt kiáltást. Azt csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a híres szegedi hajósok társadalma sem rajongott a gőzhajóért. Rendszeres gőzhajójárat csak bő tíz év múlva lesz itt, a Tiszán. A híres szegedi hajósok, Zsótér és Ábrahám urak nem igazán igyekeztek virágzó vállalkozásaikat gőzhajókkal is erősíteni, jobban bíznak a büszke orrú, szegedi bőgős hajókban, melyek valóbban fürgébbek a hagyományos uszályoknál, de a gőzmasinákkal a versenyt fel nem vehetik. Hallunk kaftános zsidókat beszélni, nekik már van zsinagógájuk is, de ez még sem nem a régi, sem nem az új. Mózes hitű polgártársaink jó harminc éve telepedhettek le Szegeden. A nagy, felesleges vár udvarán már ott zörgeti a bilincset vagy hatszáz olasz, ők az év elején, jókora hóban és nagy hidegben Pécsről érkeznek a városba sokan közülük még a forradalmat is megérik itt, s majd csak Kossuth közbenjárására engedik szabadon őket. Hallhatjuk e toszkán dragonyosokat imádkozni, énekelni, pas­siójátékot játszani, vagy éppen veszekedni. Halljuk őket, hogyan kínálják faragott, kikalapált, megvarrt csecsebecséiket, ajándék­tárgyaikat a vár körül sétálgató helyieknek, kik szerettek tőlük vásárolni. A rabnak ügyes keze lesz. így dolgozgatnak majd a magyar elítéltek is, egykori tekintélyes ügyvédek, jogászok és papok, a szabadságharc leverése után, Kufsteinben vagy Theresienstadban. Jól járt Szegeden az olasz rab, a pénzen például fehér kenyeret, szalonnát, hagymát, azaz vacsorát vehetett. Ugyanis vacsora nem járt a várbeli foglyoknak. A Tisza most csöndes, a part zsúfolt, esteledik, kevesen dolgoznak már. Ki hinné, hogy e karcsú víz mit művelt három éve?! Mert egy kivételesen hideg tél után, három évvel ezelőtt, május nyolcadikán, tél után a zöldár, betört a városba. A Boldogasszony utcán hömpölygött végig az ár, de végül is nagyobb pusztítást nem tett. Azt mondják, ha szeles az idő, Szeged ekkor elpusztul. Tudjuk, orkán erejű szél lesz majd 1879. március 12-én este, s ez az őrjöngő szél korbácsolja fel úgy a hullámokat, hogy azok átszakítják az egyébként is átázott töltést. Egyébként fontos megjegyezni, a burgonya Széchenyi idejében nem azt az ételt jelentette, amit manapság. Ritka, gyanús étek volt. A jobbágyok féltek a krumplitól, lenézték, nem nagyon ették. Milyen érdekes, hogy Széchenyi lenéző mondata voltaképpen egy ha­tározottan modern tanács volt. DARVASI LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom