Délmagyarország, 2007. július (97. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-17 / 165. szám

14 • SPORT" CSÜTÖRTÖK, 2007. JÚLIUS 19. A negyedik siker, ami a csoda kategóriába tartozik A Hód TC a megye legjobbja A Hód TC teniszegyüttese Csongrád megye legeredménye­sebb klubja. A vásárhelyi gárda eddig négy bajnoki címet szer­zett, míg kétszer a dobogó má­sodik és harmadik íokára is fel- ~ állhatott a csapatbajnoki dön­tőben. A hét végén, izgalmas döntőben nyertek a hódosok a Gödöllő ellen. Éppen tíz éve, 1997-ben alakult meg a Hód TC teniszegyesülete. Ebben az időszakban már éppen kezdett Vásárhelyen a süllyesz­tőbe merülni a tenisz, alig ját­szott valaki. Volt húsz felnőtt já­tékos, az utánpótlás azonban a nullával volt egyenlő, hiszen nem versenyzett senki. Ekkor jött egy lelkes csapat. Előbb Csá­ki Imre elnök, majd Serfőző Ist­ván, míg jelenleg Hernádi Gyula vállalta az irányítói szerepet. A három elnök, az elnökségi tagok­kal kiegészülve komoly munká­ba kezdett. - Az elején szerencsés helyzet­ben voltunk - kezdte a beszélge­tést a jelenlegi első ember, Her­nádi Gyula -, hiszen olyan támo­gatást kaptunk a várostól, ami­nek köszönhetően rendbe raktuk és felépítettük a jelenlegi tenisz­centrumunkat. Először nem is gondoltunk arra, hogy felnőtt csapatunk legyen, hiszen az utánpótlás-nevelést céloztuk meg legfőbb feladatunknak. Egy Forrás. DM-gyüjtés idő után mégis összehoztunk egy felnőtt gárdát. Milyen jól tettük! Jól ám! Négy arany-, két ezüst­és két bronzérem a Hód TC íérfigárdájának a teljesítménye a Szuperligában. Csongrád megye legeredményesebb klubja lett a vásárhelyi. - Mi a titkunk? - vette át a szót a Hód TC legjobb és legjegyzet­tebb magyar teniszezője, Bar­dóczky Kornél. - Olyanok va­gyunk, mint egy nagy család. Serfőző István pedig a mi nevelő­apánk. Nélküle nem is jöhetett volna össze ez a mostani siker sem. Rengeteget tesz azért, hogy ennyire sikeresek legyünk. Neki sokat köszönhetünk. Szerencsé­re az új fiúk mindig átérzik, hogy csak egy csapatként van esé­lyünk a győzelemre. Ez a mi tit­kunk. Pedig most nem mi vol­tunk az esélyesek. De megcsinál­tuk! Nagy bulit csaptunk. A dön­tő után egy közös vacsorán vet­tünk részt, ami nagyon hangula­tos és jókedvű volt. - Serfőző István egy hetedik ér­zékkel nyúl a játékosokhoz ­kapcsolódott újból a beszélgetés­be Hernádi Gyula. - A mag, Nagy Viktor, Bardóczky Kornél, Jancsó Miklós, Kiss György már évek óta nálunk játszik. Szeren­csére mindig olyan teniszezőket talál Serfőző, akik egy pillanat alatt átalakulnak vásárhelyivé. Küzdenek, hajtanak, mindent megtesznek a sikerért. A vezető­ség is egy baráti társaság, és ez a csapatról is elmondható. A Hód TC a város legnagyobb hírvivője. A fényes győzelmek­nek köszönhetően országos hírű lett a felnőtt csapat. - A mostani győzelem után is sok-sok gratuláló telefonhívást DM-grafika és SMS-t kaptam. Nagyszerű és izgalmas finálé volt. Én külön örülök annak, hogy Vásárhely­nek, ami még magyar viszonylat­ban sem számít nagy városnak, ilyen sikeres teniszcsapata van ­zárta a beszélgetést az elnök. SÜLI RÓBERT BARDÓCZKY MONACO ELLEN IH Hiába bulizott egy jót, és ünnepel­te megérdemelten a bajnoki címet Bardóczky Kornél, a Hód TC teni­szezője, nem sokáig pihenhet. Péntektől a Római Teniszakadémi­án Monaco ellen csatázik a ma­gyar válogatott tagjaként a Davis Kupában. - Már ma délután edzést vezényel Bárányi Szabolcs szövetségi kapi­tány. Nem lesz egyszerű feladat Monaco legyőzése, hiszen a kis­hercegség csapata honosított egy francia fiút, aki nem is olyan régen a 100. hely környékén volt a világ­ranglistán. Szerencsére jé formá­ban vagyok, és bízom benne, hogy sikerül nyernünk, s egyben to­vábbjutnunk. MÉG NEM DÖNTÖTTEK Az idei országos egyéni férfi teniszbajnokság helyszínére vonatkozó jelent­kezési határidő tegnap délben járt le. Hernádi Gyula, a Hód TC elnöke úgy tudja, hogy az általuk benyújtott pályázat mellett két fővárosi klub is je­lentkezett a rendezési jogért. Előzetesen a szövetség vezetői úgy tervezték, hogy már tegnap délután döntenek a helyszínről, azonban ez estig nem kö­vetkezett be. így a csapatbajnoki címvédő klub továbbra is csak bizakod­hat a számára kedvező döntésben. Sziklapélda Ugyan, minek nekünk foci (mármint levegővel telített bőripar ter­mékláb által történő továbbítása), amikor minden különösebb össz­játék nélkül címlapra kerülhet a magyar labdarúgás. Csupán kelletik ehhez egy szókimondó és meggondolatlan (finom jelzőket találtam, nem igaz?), futballban járatos szakember, egykori Szőke Szikla, vi­lágválogatott, szövetségi kapitány, a múlt héten még szövetségi szaktanácsadó. No meg szükségeltetik egy televíziós csatorna (Sport 1), ahol fent nevezett úr, bizonyos Mészöly Kálmán, ostorozván a ho­ni foci közállapotait, feldúlt kijelentést tesz, miszerint a magyar csa­patokba olyan afrikaiak érkeznek, akik éppen csak leugrottak a fáról. Már több napja közvéleményt hergelő szöveget hozok most szóba azért, mert nem csupán a rasszizmustól, de tanulságoktól sem men­tes. Ugyanis a mondat utóélete is megér(ne) némi elgondolkodást. Mészöly ugyanis - miközben, bokájától feje búbjáig magára húzta a vizes lepedőt - minden különösebb kertelés nélkül bocsánatot kért, elmondta, szégyelli magát, megbánta minden szavát, majd pedig, miként az úri társaságokban elvárható, beadta lemondását. Mert hogy így is lehet. Egy olyan közegben, ahol foci helyett las­san már csak és kizárólag beszólásokról szól a történet, ahol csőd­be vittek egy sportágat, s ahol eddig csak kimagyarázkodásokról hallhattunk.. Na jó, néha volt egy kis szánom-bánom, de a kör­mondatok végére mégiscsak az derült ki: a felelősség legnagyobb része másokra áttolatik, a közvélemény pedig vaknak, süketnek, elméjét tekintve gyengének nézetik. Emlékezzünk csak: „micsoda remek csapatot építettem!" jelszó­val távozott sértődötten nem is egy szövetségi kapitány, miközben jószerével egyetlen mérkőzést sem tudott megnyerni. Szövetségi vezetők darálták a szót kibontakozásra, alagútnak végéről, új ala­pok lerakásáról, aztán egyik perből zuhantak a másikba. S termé­szetesen megrendezték a maguk mutogató magánszámukat, amelyben egyszerre hatvannyolc bűnbakra is rá tudtak bökni. Hogy egy konkrét példát is említsek - a legnépszerűbb magyar csapat (neve: FTC) esetében sem állt még kis senki, hogy csak any­nyit mondjon: elnézést, talán nekem is van némi közöm a száz­milliókban mérhető eladósodáshoz. Mint ahogy a válogatottunk gyászos kudarcairól is leginkább a rossz széljárás, no meg a roppant erőket felvonultató, gigantikus labdarúgó hagyományokkal rendel­kező ellenfél, úgy, mint Málta, (korábban Liechtenstein) tehetett. Nem is tudom, hogy ezek után Mészöly honnan vette a bátor­ságot a bocsánatkéréshez és a lemondáshoz? Hiszen követhető minta nem állt előtte. Hogy ő viszont követhető példa lehetne so­kak számára (persze nem rasszista kijelentésével, s nem is csu­pán a sportban), az aligha kétséges. BÁTYI ZOLTÁN Vescovóék triplája Százszázalékos mérleggel zárta ázsiai túráját a kisteleki Maurizio Ves­covo, Törökgyörgy Melinda versenytáncos páros, amely Sencsen és Peking után a sanghaji viadalon is a dobogó legmagasabb fokára áll­hatott. A magyar duó jelenleg vezeti a világranglistát. Copán vágott argentin válogatott Az ukrán klasszis magabiztos Klicskó visszatér Közel három év szünet után, szeptember 22-én tér vissza a ringbe Vitalij Klicsko, a Boksz Világszervezet (WBO) és a Boksz Vi­lágtanács (WBC) korábbi nehézsúlyú világbajnoka. Az idősebb Klicsko fivér, Vitalij ismét visszatér a ringbe, ellenfele a 37 esztendős amerikai Jameel McCline lesz Münchenben. - Igazi csata lesz, de kizárt, hogy veszítsek - mondta magabiztosan a 35 éves ukrán klasszis, aki győzelme esetén végre kihívhatja a WBC aktuális világbajnokát, az orosz Oleg Maszkajevet. Vitalij Klicsko januárban jelentette be visszatérési szándékát, és a két menedzsment később meg is állapodott egy Maszkajev elleni ösz­szecsapásról, amelyre június 2-án került volna sor. A csata aztán vé­gül meghiúsult, mert kiderült, hogy Maszkajevnek hivatalos kihívó­jával, a nigériai Sámuel Peterrel kell előbb megküzdenie. Klicsko legutóbb 2004. december 12-én bokszolt - akkor a nyolca­dik menetben technikai K. O.-val nyert brit kihívója, Danny Williams ellen -, később viszont az amerikai Hasim Rahman elleni címvédésé­re készülődve, sorozatos sérülései miatt kénytelen volt visszavonul­ni. A profik táborában 35 győzelem és két vereség a mérlege. Capello Amerikában? Vagner Love szerelmes csókja a trófeának MTI-fotó MILANO (MTI) Egy amerikai labdarúgóklub szeret­né szerződtetni Fabio Capellót, a Real Madrid menesztett vezető­edzőjét. „Már felvették velem a A Makó Budo Klub, a Nagymágo­csi Budo SE és a Magyar Aikido Sportért Alapítvány az idén is megrendezte hagyományos edző­táborait. A közelmúltban a felnőtt harcművészek foglalták el Héjjá László 3. dános aikido mester székkutasi tanyáját, azután pedig az utánpótlás korosztály ötven harcosa a megye minden tájáról. A felnőttek az ország minden részéből érkeztek, összesen mintegy hetvenöten. Az edzések technikai jellegűek és erőnléti, fi­zikai képesség-fejlesztőek voltak, és még éjszaka is tartottak foglal­kapcsolatot. Különleges élmény lenne, az biztos" - mondta a meg nem nevezett tengerentúb klubról az olasz mester, aki azt is elárulta, hogy korábban a Dinamó Kijev és a Lokomotív Moszkva is megkereste. kozásokat. A 24 vizsgázóból 21 teljesítette eredményesen és jó szinten a követelményeket. A gyerekek Csongrád megyéből (Szeged, Makó, Hódmezővásár­hely, Székkutas, Nagymágocs, Szentes, Csongrád, Öttömös) ér­keztek, ötvenen és őket húsz szü­lő kísérte el az eseményre. Az ai­kido tréningek mellett akadály­versenyeken, számháborúban és birkózó edzésen is résztvettek a fiatalok. A tábor végén sensei Márton Imre 4. dános mester, ve­zető instruktor minősítő öwizs­gát tartott. A brazil labdarúgó-válogatott nyolcadszor lett a Copa Ame­rica bajnoka, miután a döntő­ben a papírformára fittyet hány­va 3-O-ra győzött az ősi rivális Argentína ellen. Alfio Basile érezte a vesztét. Az argentinok szövetségi kapitánya a döntő előtt a hőség kellős köze­pére kiírt finálé miatt panaszos hangon emlegette a szervezők agykapacitását. A meccs kezdetekor Maracai­bóban harmincnégy fokot mér­tek, az argentinok agyvize azon­ban alig négy perc elteltével fel­forrt: a bóbiskoló Ayala mellől Julio Baptista nagy gólt ragasz­tott a hosszú felső sarokba. A túloldalon Riquelme sistergős kapufával válaszolt, ami a folyta­tásban legalább arra lehetőséget adott a kék-fehéreknek, hogy a „mi lett volna, ha ez bemegy?" kérdésen elmerengjenek. Ennél többet ugyanis nem tud­tak hozzátenni a partihoz. A 40. percben a csereként beállt Dániel Alves a jobb oldalról éle­sen középre lőtt, a menteni igyek­vő Ayala pedig nem várta meg, hogy Vagner Love mihez kezd a beadással, hat méterről a saját ka­pujába zúdította a labdát. A 115 fellépéssel argentin válogatottsági rekorder Ayala döntőbeli drámája ezzel a baklövéssel vált teljessé, az albiceléste csapatkapitánya mindkét gólnál óriásit hibázott. A hátrány tudatában Basile megpróbált frissíteni a csapatán: Cambiasso helyett Aimar, Verón helyett Lucho Gonzalez lépett pályára, de a döntőig fantaszti­kusan menetelő argentinokon semmi nem segített. Húsz perc­cel a lefújás előtt a Sevillából a Chelsea-hez tartó Dániel Alves egy kontra végén tizennégy mé­terről a hosszú sarokba lőtt, tel­jessé téve a kiütést. A mérkőzés utáni első elem­zések elsősorban a brazil hát­védsor dicséretét zengték. Mai­cón, Alex, fuan és Gilberto szin­te tökéletes védekezése megold­hatatlan feladat elé állította az első öt mérkőzésen tizenhat gól­ra képes argentin együttest. A krónikások külön fejezetet szenteltek a Mineiro, losué pá­ros nagyszerű játékának is. A Hertha és a Sao Paolo középpá­lyásai a szürkeségbe taszították a korábban parádézó Verón, Ri­quelme duót, a magára hagyott Leo Messitől pedig ezúttal hiába várták a csodát. A selecao kapitánya, Dunga a sikert a brazil népnek ajánlotta. „A munkásaink odahaza korán JEGYZŐKÖNYV H Brazília-Argentína 3-0 (2-0) Copa America, döntő. Mara­caibo, 42 ezer néző. Vezette; •Carlos Amarilla (paraguayi). Brazília: Doni - Maicon, Alex Rodrigo, Jüan, Gilberto ­Elano (Dániel Alves, 34.), Mi­neiro, Josue, Julio Baptista ­Vagner Love (Fernando, 90 ), Robinho (Diego, 90+1.). Szövetségi Kapitány: Carlos Dunga. Argentína: Abbondanzieri - J. Zanetti, Ayala, G. Milito, Heinze - Mascherano, Veron (Luis Gonzalez, 67.), Cambi­asso (Aimar, 59.), Riquelme ­Messi, Tevez. Szövetségi ka­pitány: Alfio Basile. Gólszerzők: Julio Baptista (4.), Ayala (40. - öngól), Dá­niel Alves (69.). kelnek és későn fekszenek, szá­mukra csak az jelent némi örö­met, ha mi jól futballozunk" ­mondta az egykori világbajnok középpályás. Dunga jóakarói azonnal készen álltak a válasszal, mondván a mester nem véletlenül emlegeti a dolgozókat, mivel a tanítványai is igazi munkáscsapatot alkot­nak, a korábbi válogatottakhoz képest silány technikai tudással. A kritikák ellenére Dunga nem hajlandó változtatni az eddigi el­vein, sőt egyfajta üzenetet inté­zett a Copa Americát fáradtságra hivatkozva bojkottáló Kaká és Ro­naldínho felé: „Nyilvánvaló, hogy azok a játékosok, akik eljöttek ide, előrébb állnak a sorban azok­nál, mint akik nem voltak itt." Hiába, Brazíliában még a nagy győzelmek idején sem irigylésre méltó a szövetségi kapitány élete... m.g. Félnomád budótábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom