Délmagyarország, 2007. június (97. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-27 / 148. szám

A REÖK PROGRAMJA Bátyai Edina, a Szegedi Szabadtéri Játékok és Fesztivál Szervező Kht. ügyvezető igazgatója és Herczeg Tamás, a jövőben a REÖK igazgatója tegnap sajtótájékoztatón ismertette a művészetek pa­lotájának tervezett programját. Ezen részt vett Solymos László alpolgármester is, aki kifejtette: re­méli, az ország meghatározó intézménye lesz a művészeti központ. Bemutatták azt a dokumentum­filmet, amely két éve - amikor még csak tervezték a felújítást és funkcióváltást - készült a palotá­ról, Herczeg Tamás kalauzolásával, aki 25 évig lakott ebben a házban. A sajtótájékoztatón bemutat­ták a kht. munkáját segítő kuratórium titkárát, Tandi Lajost és a művészeti tanácsadót, Nátyi Róber­tet. Az első, augusztus 17-én nyíló kiállításon a világhírű spanyol festő, Francisco Goya metszetsoro­zata és festményei, valamint szegedi kortárs képzőművészek alkotásai tekinthetők meg. Goya mellett William Blake és Kondor Béla néhány alkotását is megtekinthetik az érdeklődők. Az állandó progra­mokat, az irodalmi és operaszalonokat olyan kulturális menedzserek neve fémjelzi, mint Podma­niczky Szilárd, Balogh József, Harsányi Attila, Pál Tamás, Kesselyák Gergely és Tajti Gabriella. A KÉSZ Kft. elsőként csatlakozott a támogatókhoz. 6 _ Bányavirágok •MEGYEI TÜKÖR" SZOMBAT 2007. JÚNIUS 30. Sokan látogatják ilyenkor, ide­genforgalmi szezonban az Euró­pa-hírű Koch Sándor-ásvány­gyűjteményt Szegeden. A gyűjte­mény fölbecsülhctetlen értékű ­eszmeileg és anyagilag egyaránt. Sokáig nem értették a művészet­történészek, miért van az, hogy egyes, több száz évvel ezelőtt élt festők következetesen zöld ege­ket festettek. Aztán rájöttek: zöld egei kizárólag olyan festők­nek vannak, akik azurittartalmú festékkel festették az eget. Az azurit gyönyörű kék ásvány, fes­téknek is kiváló. Oxigén jelenlé­tében több száz év alatt mala­chitté válik - a malachit pedig zöld. Pontosan olyan zöld, mint a zöld egeket festő alkotók képe­in az ég... Mindezt Pdl-Moindr Elemér, a Szegedi Tudományegyetem ás­ványtani, geokémiai és kőzettani tanszékének oktatója, a Koch Sándor-ásványgyűjtemény keze­lője meséli, mutatva az üveg mö­gött elhelyezett azuritot és mala­chitot. Ezerháromszáz féle ás­vány legalább négyezer példánya látható a múzeumként is műkö­dő Koch-ásványgyűjtemény ter­mében. Koch Sándor, az egyetem egykori professzora, az egyik leg­nagyobb mincralógus volt, nevé­hez fűződik a gyűjtemény össze­állítása. - Évente sok ezer látogató ke­res föl minket, az ország minden tájáról - mondja a szakember. A gyűjtemény, mint múzeum meg­tekintése lehetőségére a szegedi Tourinform-iroda minden ide ér­kezőnek fölhívja figyelmét. A szakmai közönség pedig minden közvetítés nélkül ide talál. Az el­sősorban a Kárpát-medence ás­ványaira összpontosító gyűjte­mény csak a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány- és kőzettáráé­hoz mérhető. Számos ásványból itt van a re­kordméretű, illetve a legjelentő­sebb. - Ez a hessit nevű ásvány a világ legnagyobb arany-ezüst-te­luridája. Legalábbis nem tudunk nagyobbról. Fölbecsiilhetetlen értékű - így a gyűjteménykezelő. - Ennek az antimonit bányavi­rágnak a mai piaci értéke több ezer euró. És itt több száz bánya­virág van - halljuk; egy nézelődő, fiatalokból álló csoport halk „hű, hallod ezt?!"-tel ad hangot ámu­latának. Bányavirág az olyan ás­vány, amelynek nem is annyira anyaga, sokkal inkább a megjele­nése különleges; egyébként ­Szegeden vagyunk - Móra Ferenc is írt bányavirágokról. Ásványokról beszélve az ás­ványgyűjtőkről is szólni kell. Krenner Józsefről, a legnagyobb magyar mineralógusról is nevez­tek el ásványt, ez lett a krennerit. Semsey Andor, a nagy ásvány­gyűjtő-mecénás nevét két ásvány is őrzi - egyik a semseyt, másik az andorit. Ebből sejthető: nem jelentéktelen összegekkel támo­gatta az ásványtan ügyét. f. cs. UJ ASVANY Koch Sándorról, a gyűjtemény ösz­szeállítójáról eddig még nem ne­veztek el ásványt a kutatók - de az elnevezés folyamatban van. Egy újonnan leírt ásvány nemsokára a „kochsandorit" nevet kapja. Az el­nevezés procedúrája szigorú nem­zetközi szabályok szerint zajlik. A Koch Sándor-gyűjtemény sok látogatót vonz Fotó: Karnok Csaba Reök Iván unokái a felújított, százéves szecessziós palotában Szegeden a leszármazottak Az építtető Reök Iván két unokája, Judit és Attila érkezett Szegedre tegnap, hogy megcsodálja a felújított Tisza Lajos körúti szecessziós palotát. A házat üzemeltető Szegedi Szabadtéri Játékok Kht. sajtótájé­koztatón számolt be a jövőben REgionális Összművészeti Központként (REÖK) mű­ködő épületet tervezett programjáról. A most 94 éves Reök Attila nyolcéves korá­ig lakott a családjáról elnevezett szecesszi­ós palotában. Meghatározó gyerekkori él­ménye volt, amikor egyik nagynénje első világháborúban elesett férjének holttestét a befolyásos nagyapa hazahozatta, és a csa­ládi kriptába temettette el - mondta teg­nap a százéves épületet üzemeltető Szegedi Szabadtéri Játékok Kht. sajtótájékoztatójá­nak díszvendégeként. Nála jóval fiatalabb testvérével, a nyugdíjaskorú )udittal - a fül-orr-gégész professzor Ribári Ottó fele­ségével - együtt tegnap el is látogattak a családi kriptához. Reök Attila a könnyekig meghatódott, hogy megérhette a palota új­jászületését. A család történetébe Reök Judit avatott be. Elmondta, a nagyapának, a palotát csa­ládjának 1907-ben megépítő Reök Iván vízépítő mérnöknek, országgyűlési képvi­selőnek h?t gyermeke született, négy fiú és három lány. Az egyik fiú, István azonban fiatalon meghalt: egy férj szerelemféltésből lelőtte az utcán. Az építkezés idejére így már csak hatan maradtak a testvérek, akik közül a családfővel együtt öten költöztek a szecesszió remekművébe: két fiú egy-egy „garzont" kapott, a három lánynak és azok családjának pedig a nagy alapterületű ott­honok jutottak. A tegnap Szegeden járt leszármazottak az építtető Reök Iván Etele nevű fiának gyermekei, Judit annak második házassá­gából származik. Ő sosem lakott a Magyar Ede, a magyar Gaudiként emlegetett épí­tész tervezte palotában, mivel Budapesten élt, viszont a sors iróniájának köszönhető­en nyolc éven keresztül a szomszédos Köl­csey utcai ház volt az otthona. Férje, Ribári Ottó professzor ugyanis 1977 és 1985 kö­zött a szegedi fül-orr-gége klinika igazgató­ja volt. Attila nagy utat járt be: a Szegeden szüle­tett Reök-unoka fiatalon kollégiumba ke­rült Kőszegre, katonai pályára szánta a csa­lád. A második világháborúban katona­tisztként szolgált, ami csaknem az életébe került: alatta robbant fel egy harckocsi, és elveszítette a karját. A háború után bérel­számolóként dolgozott, és édesapjukkal, valamint (udit húgával egy házban élt Bu­dapesten. Attila 45 éves volt, két gyermek édesapja, amikor a felesége otthagyta, és a kicsiket magával vitte. Ekkor 1956-ot ír­tak. A hadirokkant Reök Attila elhatároz­ta, új életet kezd - meg sem állt Torontóig. Ott megnősült, és egy fia is született, 1990-ben pedig, csaknem kilencvenévesen hazatelepült. f.k. Reök Judit és Attila a nagyapjuk által építtetett világhírű lépcsőházban Fotó: Segesvári Csaba A Kiskőrössy és a Bolero rangos elismerése Két szegedi vendéglátóhely is szerepel a Népszabadság száz legjobb magyar éttermet felso­roló kiadványában. Maximális pontszámmal szerepel a legjobb 15 között a Bolero, a Kiskőrössy halászcsárda pedig a legjobb ha­lászlével büszkélkedhet. A Népszabadság idén is elkészí­tette a száz legjobb magyar étter­met rangsoroló kiadványát. Két szegedi vendéglátóhely kapott helyet az „elitklubban": az idén áprilisban nyitott Bolero Étterem maximális pontszámmal, holt­versenyben tagja a top 15-nek, míg a Kiskőrössy halászcsárda az ötvenedik, ám a kritikusa szerint a legjobb halászlével büszkélked­het. - Az egész csapat hosszú évek alatt végzett munkájának kö­szönhető az előkelő helyezés ­vélekedik Oláh Dezső, aki 1984 óta vezeti a Kiskőrössy halász­csárdát, amelyről a kiadvány megjegyzi, „a Tiszához simuló, békebeli hangulatot árasztó, ha­gyományőrző csárdában min­dent tudnak a halról és a vendég kiszolgálásáról". - Magamat nem kívánom dicsérni, mindig a Hagyományos és fenséges ízek, tapasztalatok és ötlet a tálalásban - ez a titok vendég minősít. Szerencsére szinte csak pozitív reakciókat ta­pasztalunk, nevünket egész Eu­rópában ismerik és emlegetik a Szeged-halászlé-Kiskőrössy ösz­szefüggésben - fogalmaz Oláh Dezső, hozzátéve, a hagyomá­nyok, a Tisza hangulata és a mi­nőségi alapanyagok is elengedhe­tetlenek. - Hála Istennek és dicséret mun­katársaimnak - kezdi Csonka Gábor, a Bolero Étterem tulajdo­nosa, mikor megkérdezzük, mi­nek köszönheti az áprilisban nyi­tott vendéglátóhely a rangos elis­merést. A tulajdonos boldog, és megtiszteltetésnek veszi, hogy hazai és külföldi vendégei - pél­dául legutóbb Dávid Admon, Iz­rael magyarországi nagykövete ­Fotó: Segesvári Csaba pozitív visszajelzéseket adnak, sőt: legtöbbjük visszatérő. - A minőségi fogyasztók minden kí­vánalmának igyekszünk megfe­lelni, vonatkozzon az a terítékre, a kiváló alapanyagra vagy a szak­emberek kvalitásaira. Fenséges ízek, szemet gyönyörködtető tá-| lalás a csodálatos környezetben ­ezt támasztja alá a maximális pontszám is - vallja. Kiemeli azonban: ettől az elismeréstől sem szabad hátradőlni, elbizako­dottá válni. - Ez doppingol min­ket, hogy még magasabbra tehes­sük a lécet - mondja Csonka Gá­bor. r. t. g. SZEMPONTOK A Népszabadság meghívásos rendszerben Kereste fel az ország éttermeit, a listás szerepléshez előzetes nevezést kért tőlük. Sze­gedről is több vendéglátóhely kan­didált, ezeket a kiadvány helyi munkatársa látogatta meg. Az anonimitásukat megőrizni igyekvő tesztelők 20 pontos, egységes mi­nősítési rendszer alapján értékel­ték a vendéglőket. Legfeljebb 12 pontot adtak az ételek minőségére és változatosságára, négypontos skálán osztályozták az italválasz­tékot. Értékelték továbbá a fel­szolgálás profizmusát, az étterem megközelíthetőségét, a környezet képét, a személyzet képzettségét és szakmai eredményeit is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom