Délmagyarország, 2007. június (97. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-26 / 147. szám

KEDD, 2007. JÚNIUS 26. "MEGYEI TŰKOR" 7 Az amerikai hadseregben tanult Lavner András Hazatért a szentesi tengerészgyalogos Tíz hetet töltött az amerikai hadsereg észak-karolinai kiképzőközpontjában egy szentesi műszaki katona. Lavner András szakaszvezető sok, itthon is használható ismerettel tért haza, és elmondhatja magáról: a tengerészgyalogosoktól tanulta a lövészet különböző fogásait. Az amerikai tengerészgyalogság talán azért is olyan legendás, mert a háborúkban rendszerint az első vonalban harcoltak, veteránjaikra pedig a későbbi nemzedékek felnéztek - halljuk Lavner Andrástól. A szentesi műszaki katona szerint a magyar hadseregnek talán éppen ez az egyetlen hátránya: nincsenek harcedzett idős katonák. A szakaszvezető külhoni tapasztalatai alapján úgy véli, a magyar honvédség egyhamar felzárkózna az amerikaihoz - a magyar katonák képzettségben, rátermettségben is állhatják a versenyt a tengerentúliakkal - ha a technikai felszerelés terén egyenrangúak volnánk. Mivel erről nincs szó, az Észak-Atlanti Szövetségen belül elfoglalt helyünk éppen annyira jelentős, mint a haderőnk. A fiatal szakaszvető nemrégiben érkezett haza egy hathetes kiképzésről. A szentesi katona pályázott erre a szakmai tanulmányútra, az elbíráláskor angol nyelvtudását és eddigi munkáját is figyelembe vették. Az észak-karolinai Camp Lejeune-ben lövésztanfolyamon vett részt. Mint mondta, azon a bázison rajta kívül csak egy debreceni katona vett részt a kiképzésben, így szinte teljesen idegen környezetben kellett teljesítenie. A kérdésre, hogy egy kis ország kis hadseregének tisztesét milyen szemmel nézik a legendás tengerészgyalogosok, így válaszolt: „Jó fejek voltak." Az amerikaiak nem nézték ki maguk közül a külföldieket, segítettek a beilleszkedésben. A konyháról viszont túl sok jót nem tudott mondani Lavner András, az ottaniak ugyanis előszeretettel keverik az édes és sós ízeket, nagyon furcsán hatott a mogyoróvajas lekváros kenyér reggelire. Naponta 58 dollár devizaellátmányt biztosított a magyar költségvetés a szentesi katonának a tengerentúlon. Egy pizza ára körülbelül 15 dollár. Hazatérte előtt vásárolt magának emlékbe féláron egy tengerészgyalogos egyenruhát 70 dollárért, ebben fényképezhettük le a Kurca partján. Kérésünkre feltűrte az ingujját és ökölbe szorított kézzel állt vigyázzban ahogy odakinn kellett. Amikor hazatért, a laktanyában sokan megállították, faggatták, a meszsziről jött ember mindig érdekes. Lavner András azonban ott folytatja Szentesen, ahol abbahagyta: a NATO-szerte ismert víztisztítókat erősíti továbbra is. B. G. Amerikai egyenruhában a Kurca hídján Fotó: Blahó Gabriella Tizedére fogyhat az állomány-Áramütés, zsineghalál Gólyahorror, gondatlanságból Elektromos veszedelem S az elektromos vezetékek a gólyák legnagyobb vámszedői közé tartoznak: évről évre nagyon sokuk szenved halálos áramütést. A helyzeten a természetvédelem és az áramszolgáltató együtt igyekszik segíteni, az oszlopokra gólyafészektartókat helyezve. A nyolcvanas évek óta közel hatezer fészektartót szereltek föl, de ezek folyamatosan korrodálódnak, s egy idő után használhatatlanná válnak. Egyetlen fészektartó elkészítése mintegy húszezer forint, az összegeket a természetvédelem állja minisztériumi pályázati pénzekből. Kihelyezésük sem kevés pénz, hiszen darus kocsit kell hívni, áramot kikapcsolni, és így tovább - ezt az áramszolgáltató fizeti. Korrekt áramszolgáltató Kérdés a természetvédők számára: az áramszolgáltató cégek a jövőben is hozzájárulnak-e a gólyavédelem költségeihez? Jelenleg nekik is érdekük, hogy minél kevesebb gólyabaleset történjen, hisz az ilyen esetek zárlatot okoznak, vezetékszakadást eredményeznek. A jövőben azonban egyes tervek szerint a vezetékek vagy a föld alatt futnak majd, kábelben, vagy a jelenlegi három-négy vezeték helyett csak egy fut a magasban, szintén szigeteken. Igaz, ezzel kiküszöbölődik a gólyabalesetek esélye, de a fészkelőhelyek száma is csökkenhet. És akkor a szolgáltatónak már nem lesz érdeke a gólyavédelemben közreműködni, fészektartókat kihelyezni - legalábbis a természetvédők ettől tartanak. Az áramszolgáltatók - régiónkban a Démász - jelenleg nagyon korrekten együttműködnek a természetvédőkkel a gólyavédelemben. Tavaly például kilenc gólya pusztult el Szatymaz környékén áramütés miatt - de a cég ezután megszüntette a problémát. ECS. Horrorisztikus történetek keringenek a természetvédők között arról, hogyan pusztítja a gólyákat - sokszor pusztán gondatlanságból - az ember. Lehet: nemsokára alig marad gólyánk. Egyre gyakoribb, hogy elhajított bálakötöző zsinórt, horgászzsinórt használnak fészkük kibélelésére a gólyák. A fiókák belegabalyodnak a zsinórba, s elpusztulnak. Ha időben észreveszik... Megtörtént például: a fészekben lévő két fióka közül az egyiknek mindkét lábát levágta a rátekeredett, elszakíthatatlan műanyag zsinór. Ugyanebbe a zsinórba a másik fióka is belegabalyodott, és amikor ki akart repülni, a földre rántotta röpképtelen, csonkolt lábú testvére. Pusztán véletlen, hogy a madárvédők, értesülve az esetről, a helyszínre siettek. A földön vergődő, egymástól szabadulni képtelen, két fióka közül az egyiket sikerült is megmenteni, a csonkolt lábú azonban elpusztult. Ilyen és ehhez hasonló borzalmak nagyon gyakran történnek - nemcsak a gólyákkal, de a legkülönbözőbb madarakkal is. És legtöbbről az emberek csak utólag szereznek tudomást. A megoldás az lenne, ha senki nem dobálna el fölöslegessé vált bálakötöző zsinórt, horgászzsinórt, sem egyebet. Még az ártatlannak tűnő fóliadarabok is halálos veszélyt jelentenek a gólyákra: azokat is fölhasználják fészekbélelésre, a fóliában azonban esö után megáll a víz, és az összes fióka elpusztul. Néhány évtizede még tizenhatezer gólyapár élt nálunk, ma már csak ötezer - mondta a minap Lovászi Péter, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) országos gólyavédelmi programjának vezetője az egyesület megyei csoportján belül működő Beretzk Péter Munkacsoport tanácskozásán. A legtöbb gólya ugyanis villanyoszlopra rakja a fészkét - ma már alig akadnak gólyafészekrakásra alkalmas kémények, nagy fák. A elektromos távvezetékek nagyon sok madarat elpusztítanak Fotó: DM/DV A legfőbb műszer a cipőkanál ?- Cserépbögre a lopó alá tartva - Miből lesz a penész ? Hajós a világ közepe, ahol jó borok kaphatók Eladásra kínáltam már ezeken a hasábokon víztornyot, téglagyárat, kisvasutat, újítást, iskolát, orvosi rendelőt, a Giza nevű kecskét, a Holt-Marost, nagy rakás guanót, karalábét, tücsköt-bogarat, de a világ közepét még nem. Kocsmahivatalok ajtaján szokott megjelenni a szózat, hogy itt van a világ közepe, Hajóson pedig ebből van a legtöbb. Egyik érdekelt szerint csak a pincefaluban van belőle 1250. Tudtommal senki meg nem fejtette, miért éppen ilyen helyeken - mint a hajósi pincefalu - terjed a megdönthetetlen hit, de gyanítom, a szeszbódult ember kapaszkodna legjobban a biztos ponthoz. És a közepénél biztosabb nincsen. Az egyik bejáraton így olvasható: „Itt a világ közepe. Jó bor, jó egészség. Eladó. Érdeklődni..."a 78-as körzetszámon. Löszbe vágott falu Állítólag régi a hirdetés már, következtetni lehet, nem nagyon kapadoznak utána a népek. Amikor az öregátkosnál is régebben még mindegyik magánpince naponta szülte a kapitalizmust, érthető lett volna, de most fordított szelek járnak. Más ajtókon is van kínálat. „Borospince sürgősen eladó." Nem hiszem, hogy elvonókúrán született volna meg a hirtelen szándék. Azt is leírogattam már, nem is egyszer, ha egyszerre szikkadna ki az összes borszőlő és kocsma töve, gyászos búcsúztatóra akkor se fakadnék, marad tehát a kérdés: mit kerestem én itt egyáltalán? Az egyik társadalmi kutatócsoport vendége voltam, ők pedig esti eltérülésükben ide is elvetődtek. Kaptam egy nyakamba akasztható cserépbögrécskét én is, és néhányszor lopó alá is tartottam. Gyűszűnyi vörösbe is, fehérbe is beleöltöttem a nyelvemet. A hazai svábság már a betelepítéskor két tulajdonságot biztosan magával hozott. Lehettek közöttük olyanok, akik talpa alatt égett már talaj - minden önkéntes nekilódulásnál osztályelsők szoktak lenni -, de velük tartott a gürcölésig menő, olthatatlan genetikai igyekezet is. Ráadásként az otthoni szőlőkultúra is batyujukban lapult. Sajnos igazságtalan is tud lenni a történelem, a betelepítéseket erőszakos kitelepítés követte jó kétszáz év múltán, de maradtak annyian, hogy a Duna-menti löszbe vágott pincefalu is megmaradt. Erre voltam leginkább kíváncsi. Alkohol, pára, pincemester A tokaji pincerendszer aszúborokat is érlel, az áldott nemes penész jóvoltából, és mivel a közel ugyanolyan penész itt is jelen van, az első gyűszűnél megkérdeztem a pince mesterét: lehetne itt is aszúbort érlelni? Teljes és nagyon megokolt elutasításban volt részem: nem foglalkozunk vele. - És ha foglalkoznának, lehetne? - Biztosan nem. Nem tudom. Ha a legilletékesebb nem tudja, akkor nem is lehet. Reszelt azonban az ördög, másik pince mélyén másik borászt kérdeztem. - Aszú nem lehetne, mert az kimondottan a tokajira van kalibrálva. Csinálhatunk mi is, de annak már későn szedett, vagy akár jégbor is lehet a neve. A pincepenészhez a két legfőbb alkotc'ielem megvan. Az alkoholtartalom és relatív páratartalom. Józan ámulatra is méltó az az igyekezet, amellyel a pincék készültek. A suszterbogarak tavaszi napsütésben nem ragadnak annyira egymásba, ahogy ezek illeszkednek a szűkre szabott rendbe. Ahogy telnek az emberek alkohollal, és a relatív páratartalommal, úgy ragadnak a pincemesterhez, de a pincepenész még nem ütközik ki rajtuk. Föltétlenül föl kell világosítaniuk, hogyan jut be Szegedre, ha Hajósról közelíti. Én meg azt veszem észre, hogy a legyek reflexei is lelassulnak. Az alkohol és a páratartalom hatására pofonegyszerű agyoncsapni őket. Megragadom a kínálkozó fél pillanatot, és megkérdezem a hébérből kínáló nagyszerű borászt, mennyi az ő fejadagja. Azt feleli, rendszerességről nem lehet beszélni, mert időnap előtt megenné a fene mindegyiküket, de próbaképpen megesett, hogy napi öt litert is meg tudott inni. - De akkor normálisan ettünk! Csárda sör Az éjszakát is itt töltöttük. Hajnali háromkor akkora égzengés támadt, belerévedhettem a mindennapi valóságba. Majdnem mindegyik présház fölött öt-hat kisebb-nagyobb „vendégszoba" is akad, teljes összkomforttal. Egyiknek-másiknak a hossza nem nagyobb, mint maga az ágy, szélessége se éri el mindig az egy métert, légterét pedig felezi a ferde tető, de hideg-meleg vizes szolgáltatás is van bennük. Ez pedig csatornázottságot is jelent. Még józanul remekelt itt a tervező, a vízvezeték-szerelő, a bádogos, és a lakberendező is. Gondolom, legfőbb műszerük a cipőkanál lehetett. Reggel aztán, hajtva Orbán lelkétől, végigbolyongtam a belátható világot. Hány szomszédot verhetett ki a béketűrésből, hogy a te ereszed az én tetőmre csorgatja a levét, amíg a szinte egymásba csavarodó ereszcsatornák divatja el nem érkezett. Láttam kis kilincset, nagy kilincset és templomi kilincset is pinceajtón, és akkora kulcsot is hozzá, Szent Péter a mennyek kapuját se nyithatja nagyobbal. És láttam a szemrevaló aranyosságot is a Csárda soron. A borgőzös népetimológia igazíthatta át két piros ponttal Csárda sörre. Nem hiszem, hogy Rőzse Söndör lett volna a ludas benne. Borfaluban a sör is kedves lehet. HORVÁTH DEZSŐ A hajósi pincefalu jellegzetes utcája A szerző felvétele