Délmagyarország, 2007. június (97. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-25 / 146. szám

HÉTFŐ, 2007. JÚNIUS 25. • KAPCSOLATOK* 7 Boldog boszorkányok: Csányi Mária, Korom Fatime és Túri Csilla mének, akinek családjában régi hagyomány a misztérium. - A nagymamámtól örököltem a bo­szorkányság iránti kíváncsisá­gom. A ruhám tulajdonképpen a nővéremé, eredete azonban szakmai titok - mondta a húsz­éves, hosszú, fekete, szűk ruhát és varázslósapkát viselő lány. A forgatag szombat este tovább folytatódott a Széchenyi téren. Láthatóan több szemet vonzott a szegedi szépségek utcai viselet­ben, falatka fürdőruhákban és estélyi öltözékben végigvonuló 18 fős csapata. A szépségkirály­nő-jelöltek a pódium mögött gyülekeztek, némelyik reszketett az izgalomtól. Néhányan még utoljára elpróbálták Szabó M. Natália, az egyik szegedi modell­és reklámügynökség tulajdonosa által betanított koreográfiát. Va­jon ki lesz a legszebb szegedi bo­szorkány' Az első körben saját ízlésükről, stílusukról tehettek tanúbizonyságot a lányok. Egye­sek a neccharisnyás vagány feke­te öltözéket, mások a visszafo­gott, elegáns kisruhát találták a Fotó: Segesvári Csaba leghatásosabbnak. Rövid öltöz­ködés után következett sok férfi néző számára az est fénypontja, a fürdőruha-bemutató. Az egyenként színpadra lépő lányo­kat tapsvihar kísérte. A fekete-fe­hér pöttyös fürdőruhától kezdve az apró rózsaszín ruhadarabig mindent láthattunk. A fiatal és idősebb nők látszólag otthono­san mozogtak a falatnyi ruhada­rabokban is, pedig sokan először szerepeltek ekkora közönség előtt. A bemutatót záró kisestélyi és koktélruhás részt lágy zene ve­zette fel. A zsűri tagjain, akik a különböző médiumok képvise­lőiből, modellügynökségek veze­tőiből és a szponzorok közül ke­rültek ki, már látszott, mindjárt dönteni kell. - Itt most nem az a lényeg, hogy modellalkatú le­gyen a királynő. Nálam a termé­szetes báj a legfontosabb. Az a lé­nyeg, ahogyan végigvonul a kifu­SZÉR FEKETE MACSKÁK Péntek este feketemacska-szépségversenynek lehettünk tanúi a Széchenyi téren. Láttunk perzsa cicát és hagyományos házi macskát is, sőt még plüsscica is versenghetett élő társaival. A macskákról a közönség tapsa döntött, ami sokszor hasonló intenzitásúnak tűnt. A zsűri Mircit választot­ta, aki arról vált híressé, hogy mindenbe megpróbálja belepréselni magát. Különdíjasnak pedig Mázlit, a félszemű cicát választották. A boszorkányfesztiválon több szépségverseny közül választhattunk Megtalálták Szeged legszebb boszi ját Egy kiló őrleményhez négyszáz papríkahüvely kellett Alsóvároson lélekben mindenki paprikássá lesz A boszorkányfesztiválon pénte­ken és szombaton este megvá­lasztották a legszebb szegcdi bo­szorkányokat. A húszéves Fa­time lett a jelmezes szépség­verseny győztese, a 26 éves Ale­xandra pedig a Szeged legszebb boszorkánya címmel büszkél­kedhet. Piros orrú, fekete ruhás banya seprűnyélen, kinek arca rejtve maradt, lilára festett hajú lány és szőke boszorkány fehér ruhában - mind a színpadra lépett péntek este a boszorkányfesztivál jelme­zes szépségversenyén Szegeden, a Széchenyi téren. Volt a boszik közt családanya, tinédzser és egész fiatal kisfiú is. Ki seprűvel, mások rőzsével, vagy éppen csat­togóval a kezükben érkeztek. Ne­vezni ugyan este hét óráig lehe­tett csak, de akadt, aki akkor pat­tant fel a színpadra, amikor a verseny már javában folyt. Né­hány boszi csábos mosolyával próbálta elkápráztatni a zsűrit, más aprópénzzel és gyöngyökkel bombázta a közönséget - lelkese­désre számítva. A zsűri tagjai a szervezők közül kerültek ki, ott volt például Sándor Zoltán, a Szeged Felsővárosi Civil Egyesü­let elnöke, vagy Papái Endre fő­szervező, illetve a rendezvény díszvendége, Szegedi Erika jósnő és „főboszorkány". A boszorká­nyok bemutatása után a zsűri félrevonult. Nehéz volt a döntés: a szépség vagy a csúnyaság le­gyen a nyerő, vagy éppen a legta­lálóbb jelmez? A vajákos boszor­kány címet Túri Csilla, a harma­dik helyezett nyerte el, aki el­mondta: púpja egy gumilabda volt, és a fejkendőjét díszítő, hül­lőre emlékeztető figurák hoztak neki szerencsét. Csányi Mária tá­péi banyaként vihette haza a má­sodik helyezettnek járó ajándék­csomagot. A hölgy korát legfel­jebb csak saccolni tudnánk, hi­szen az arcát nem láttuk. A fődí­jat, egy ajándékcsomagot Ihiskás Ferenc, a Kárász csárda tulajdo­nosa adta át a legszebb, legeszté­tikusabb boszinak, Korom Fati­Az egyik fénypont a fürdőruha-bemutató volt Fotó: Karnok Csaba tón: kecsesen, mégis provokatí­van. Én arra adom a szavazato­mat, aki a leginkább megtestesíti a hagyornányos értelemben vett igazi nőt - magyarázta Mayer Ivette zsűritag. A lányok már izgatottan várták az eredményt. Papdi Endre, a zsűri tagjaként kihirdette a nehezen meghozott döntését. Az egyik ud­varhölgy a 22 éves Tóth Veronika Zsuzsanna lett, aki a koktélruhás blokkban Sajti Izabella és Lengyel Leonóra szegedi divattervező egyedi tervezésű, egyiptomi stílu­sú ruhájával keltette fel a zsűri ér­deklődését. A 23 éves venezuelai Maricely Fuenmayor lett a másik udvarhölgy, aki sokszor latin tán­cos motívumokkal színesítette a koreográfiát. Nyereményük well­nesshétvége teljes ellátással. A ko­rona Korom Alexandra fejére ke­rült. Szeged első Miss Witchy Hungaryjc, a 26 éves szőke szép­ség könnyezett a meghatottságtól. Egyiptomi nyaralás, különdíjként modell tanfolyam, illetve egy va­csorameghívás nyertese lett. El­mondta, most jelentkezett életé­ben először szépségversenyre. KANCSÁR TÍMEA BOSZÖRKÁNYSZÍGET UTCA ES MÁGLYA SOR Más, szegedi hagyományokra utaló utcanevek is akadnak Alsóvároson. A Boszorkánysziget utcában lakó. háromgyer­mekes Gyimesné Juhász Andrea - főállású édesanya - az egyetem vallástudomány tanszékén vallástörténetet tanul. Nyilván az egykori, szegedi boszorkányégetések korszakát is megemlítik a jegyzetek - apró betűvel, lábjegyzetben ­melyeket tanulmányoz, bár ö még nem találkozott vele. A Máglya sor végén, a vasúti sínen túl a régi, rozsdálló vízto­rony tartályára graffitisek írták föl, „Hell tower". Talán mor­bid humornak szánták. Hát, morbidnak elég morbid - de humornak egyáltalán nem az. megvolt a régi házuk, a folyosón végig csüngtek a paprikafüzérek. - Bennem csak a nagy paprikafűzések maradtak meg, és a paprikaszedések, amelyben gyerekként magam is részt vettem. Ha a paprikára gondolok, a gyerekkoromra gondolok - emlékszik vissza. - Semmi közöm a paprikához - mondja Szögi 16­zsefné. - Nem termeltük, én csak dolgoztam a pap­rikabeváltóban - teszi hozzá. - Már hogyne lenne köze a paprikához, ha a pap­rikabeváltóban dolgozott? - mondjuk. - Mintha egy szénlapátoló azt mondaná, semmi köze a szén­hez, csak azért, mert nem ő bányássza!... - Jé, tényleg... Alsóvároson az is paprikássá válik, aki eredetileg sem alsóvárosi, sem paprikás nem volt. Sánta De­zsőné Vásárhelyről költözött Szegedre, sok évtized­del ezelőtt. - Akkoriban itt mindenki paprikázott. Apósoméknak is volt egy holdnyi paprikájuk, meg béreltek is hozzá. Szedték, csipedték, palántálták... Pintér Andrásné a Makó melletti Apátfalvárói a hagyma hazájából jött ide. - Milyen érzés volt a hagymavidékről a paprika pátriájába kerülni? - A hagyma és a paprika nagyon szeretik egymást ­mondja válaszul -, imádtuk a paprikás ételeket, s imádjuk ma is. Akkor is, ha a paprikát boltban vesszük, piros tasakban. Hiába, errefelé a paprika főleg ebben terem. ECS. A Máglya sori víztorony graffitifölirata nem iga­zán jó tréfa A Paprika utca környékén, a szegedi Alsóvároson lélekben mindenki paprikás - ki így, ki úgy. Van, aki úgy, hogy tudja, szülei, nagyszülei paprikával foglalkoztak egykor. És van, aki úgy, hogy bár az ő felmenői nem paprikáztak, de a szomszédéi vagy legalábbis a harmadik szomszédéi igen. Látszólag hétköznapi, idős asszony a tősgyökeres alsóvárosi Dobóczky Vera. A valóságban azonban egyáltalán nem hétköznapi: az első szegedi papri­kagőzmalom alapítójának leszármazottja. - O volt Dobóczky Mihály szűcsmester. 1876-bán alapította a gőzmalmot. Korábban vízi­malmok őrölték a paprikát a Tiszán - meséli. A család nemesi eredetű: 1672-ben kapta a nemesi címert. Vera asszony jól emlékszik arra: gyermek­korában Alsóvároson minden a paprikáról szólt. ­Nagyanyám házánál is összejöttek a paprikahasító asszonyok, lányok. Micsoda munka volt a paprika­hasítás! Egy kiló őrleményhez négyszáz darab pap­rikahüvelyből kellett kézzel kikapargatni a paprika magját, az erét... Szekeres Imréné - Mária asszony - tősgyöke­res alsóvárosi. - Itt nőttem föl, itt éltek szüleim, nagyszüleim - meséli. Generációk óta egymásra hagyományozódott a családban a paprikásság. Mária férje és anyósa a paprikafeldolgozóban dolgozott, otthon viszont azt a paprikát ették, amit maguk termeltek és maguk dolgoztak föl. ­A beváltóban, mert akkor így mondták a papri­kafeldolgozót, mindent kiszedtek a paprikából. Mi meg benne hagytuk a magját, magostul darál­tuk le, istenien paprikaolajos volt... - Fejesné Klára asszony is emlékszik arra: amikor még Az egykori paprikásépületben már más cég működik Fotók: Karnok Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom