Délmagyarország, 2007. június (97. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-02 / 127. szám

10 SZIESZTA 2007. június 2., szombat Mester és tanítvány, generációkon át Ha tanítvány nevezi mesternek oktatóját, akkor ez azt is jelenti, hogy a mester nemcsak megmutatni, de átadni is képes - mindazt, ami öt mesterré teszi. A speciális iskolától kezdve a szakmunkásképzőn át az egyetemig mesterekkel és tanítványokkal beszélgettünk - akár a június első hétvégéjéhez kötődő pedagógusnap alkalmából is. Hoffmann László (balról) hegesztési tudományát - amit Pálvölgyi Ferenctől (jobbra) tanult - tanítványának, Rabi Zsoltnak mutatja FOTÓ: FRANK YVETTE - Tehetségünk van a futáshoz - ezt mondta Saci néni - emlékszik Biacsi Hona. - Mi meg futunk, ahogy csak tudunk. Aztán Andor bával nagy versenyekre is eljutottunk - fűzi tovább a történetet a néhány perccel fiatalabb húg, Bernadett. Mert edző nélkül nincs eredmény, hiába az akarat. A lányok szerint az edző, vagyis a mester az, aki diktálja a tempót, technikai segítséget ad, de a napi gondjaikban is a támaszuk. Fuss és fuss! A külső-baktói tanyavilágban élő családjában 13. gyerekként született Ilonában és a 14-dikként érkezett Bernadettben, vagyis a Biacsi ikrekben rejlő lehetőségeket a szegedi Sólyom utcai speciális általános iskolában Joszné Vass Sarolta, a tornatanár látta meg: a lányokat a sport, a futás felé terelgette. Komolyan atletizálni Antal Andor irányításával 2001-ben kezdtek. - Hosszú távon erősebb Ili. A nagyobb gyorsaságot igénylő versenyszámokban, rövid távon Berni jobb - néz tanítványaira és a stopperórára Antal Andor, akit a Sportcsillagok gáláján az év edzőjének választottak a fogyatékosokkal foglalkozók közül. A két lány, mint két tojás, de edzőjük a mozgásuk alapján is jól megkülönbözteti az ikreket. Igazi atléták ők: odateszik szívüket-lelküket a futásért. - Dísznövény- és zöldségtermesztő szakmára járunk a József Attila Általános Iskola és Szakiskolában, jövőre Vásárhelyen parkgondozást tanulunk, de mindennap edzünk. Nyertünk már országos és világbajnokságokat, jártunk Ausztráliában, Svédországban, Tunéziában, Olaszországban, Párizsban is - veszi vissza a szót a beszédesebb Ili. Most a szeptemberi vébé, vagyis Brazília, Argentína a cél. Mesterképző mesterek - Sokoldalú, miközben röviden és értelmesen fogalmazva képes átadni a tudását - vagyis: magasabb szintre jutott, mint a szakmunkás - magyarázza Pálvölgyi Ferenc, mit jelent számára a mester kifejezés. A Móra Ferenc Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium nyugdíjba készülő, módszertani könyvet is író mestere példáját két tanítványa is követte: szakmunkásból lett épületgépész szakoktató Hojfmann László, mérnöktanári diplomája megvédésére készül Rabi Zsolt. - A szakképzős gyerekekre bízom a megszólítást, mikor a tanműhelybe kerülnek. S mikor Oktató úr helyett Mester úrnak szólítanak, tudom: sikerült. Mert a tanműhelyben eleinte talán a legügyesebb tanuló kezét is fogni kell például hegesztéskor, de első munkadarabja elkészítésekor még a legcsibészebb is rájön: a szakmájában alkothat - folytatja Hoffmann László. - Példakép és minta is a mester - egészíti ki egykori tanárai szavait Rabi Zsolt, aki egyetemi tanulmányai idején is vissza-visszajárt harmadik mesteréhez, Rácz Lászlóhoz, aki a technikusi szintre jutott diákban meglátta azt a pluszt, ami a jó szakmunkást vagy technikust mesterré teszi. - A módszerekről is sokat elárul, hogy a szegedi épületgépészek 18 éve sorra megnyerik a szakmai versenyeket. Eddig harminc tanítvány jutott el ilyenfajta díjig. De azokra is büszkék a Mórában, akik mesterségük mesterszintű elsajátítását igazolják a szegedi és azon kívüli építkezéseken. Vagy azokra a mesteremberekre, akik felnőttként is visszatérnek, hogy itt tanulják meg gyorsan változó szakmájuk új fortélyait, illetve gyereküket íratják ebbe az iskolába, ahol maguk is tanultak. A fizika törvényei -A fiatalok ötleteinek szűrése a legfontosabb feladat. Ugyanis Szikra A szakmát oktatók közül azok maradnak a rendszerváltás után is a katedrán, akik szívügyüknek érzik a tanítást véli a Móra szakközépiskola igazgatója, Szabóné Virág Katalin. Olyan gyerekekkel foglalkoznak ott, akik közül sokan maguk sem hiszik, mi mindenre képesek. A tanári munka értelme: fölfedezni a szikrát, megmutatni az alkotás örömét, új értelmet adni a tanítvány életének. a kutatói pályán elinduló még nem tud különbséget tenni megvalósítható és irreális között - magyarázza Szabó Gábor professzor, akadémikus. A szegedi egyetem fizikus tanszékcsoportjához tartozó optikai és kvantumelektronikai tanszékén ügyködők zöme harminc év körüli. Ez is oka annak, hogy e csapat a fiatal kutatók sikeres menedzselése miatt is nevezetes. - Átültettük 1993-ban az amerikai rendszert, de anélkül, hogy a Phd-hallgatók és a professzorok közé beiktattuk volna a postdoktori szintet - magyarázza az akadémikus, aki szerint a hazai egyetemeken a korfa se ideális, mert sok az idős oktató-kutató, kevés a középkorú. - Hallgatóként, tudományos diákköri, majd szakdolgozatot íróként a Szabó professzor által irányított csoport megbeszélésein tanultam a legtöbbet emlékszik kutatóvá érésére Erdélyi Miklós tanszéki munkatárs. Újabban ő koordinálja a középiskolások informálását. - Akkor figyelünk föl egy hallgatóra, ha a megtanultak mellett már egy új poblémát és az azzal összefüggő kérdéseket is képes megfogalmazni - magyarázza a professzor, mitől „jó tanítvány" egy fiatal. Ugyanakkor szerinte az egyetemi oktatói munka a szakma igazi megértését szolgálja. Az egyetemen a legjelentősebb tudóstól is elvárja, hogy oktasson is. Szabó professzor úgy véli: félkarú óriás az egyetemen az a kutató, aki nem nevel ki maga mellé tanítványokat. Az igazi mestert inspirálják a tanítványok - az ötleteik és leginkább a kérdéseik. ÚJSZÁSZI ILONA A Biacsi ikrek a futásban találtak magukra, s bennük edzőjük, Antal Andor jó tanítványokra FOTÓ: SCHMIDT ANDREA A fizikus professzor és akadémikus, Szabó Gábor tanítványának, Erdélyi Miklósnak saját életútjával is mesteri megoldásokat mutat FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Miért őrült meg Mr. Orange? (NEW YORK-I PIROS FÜZET) Abban az időben esett meg ez a dolog, amikor Magyarországon kikiáltották a köztársaságot. Szív ismerte ezt az esetet, és jól ismerte a fotográfiát. Zsúfolt kép volt, mindenki látszani akart, akár a román forradalmárok. Összeér a transzatlanti két sín, az egyik keletről jön, a másik nyugatról, mindennap halad egy-két mérföldet, a gyilkos hőségben rengeteg kínai ember emelgeti a csákányt. Mennyi kínai élet, tízezrek izzadnak, robotolnak a nagy amerikai vasúton, és aztán elzavarják őket az ünnepségről. Összeér a vasút, és nincs a képen egyetlen kínai sem. Szív 1990-ben látogatott el abba a kaliforniai elmegyógyintézetbe, a Good Cloudba. Mr. Orange roppant büszke volt a nevére, milyen kínos az, ha valakit banánnak, mogyorónak, dinnyének szólítanak. Mr. Orange hú volt a nevéhez, arca hasonlított a pucolt narancshoz, archúsának redői kissé duzzadtan, de puhán és természetesen egészítették ki egymást, az ajka telt volt, fogai porcelánosan fehérek, a szeme kék és vizenyős, s az ujjait nyugodtan kulcsolta egymásba az összekaristolt kórházasztalon. S amíg Mr. Orange elmesélte az élete történetét, egy fiatal lány azt mímelte, hogy gyilkosságot lát a szomszédja ablakában. Mr. Orange olyan összeesküvés áldozata lett, amely a világ bármelyik féltekében, Kínában, a Szovjetunióban megeshetett volna, de persze jellemző, hogy az Egyesült Államokban történt. Mr. Orange igazi szerelmi házasságot kötött, egy gazdag kaliforniai borász lányát vette el, s a jövő olyannak tetszett, mint a papa birtoka fölött a táj, a lazúrosan kék levegőben lágyan hullámzott a világ, énekeltek a mexikói szüretelők. Mr. Orange hatalmas udvarházat látott, sok gyerekkel, vad utazásokat Európába vagy Dél-Amerikába, kandallót, kutyát, gyertyafényes esti olvasásokat. De gyerekek nem jöttek, a pártfogó papa meghalt, a vagyon szerteszállt, s Mr. Orange furcsállni kezdte a felesége viselkedését. Mrs. Orange, akinek Rebeka volt a neve, az éjszaka közepén, váratlanul és előkészületlenül szerelmeskedni akart. Reggel az asszony nem emlékezett semmire, szórakozottan majszolta a lekváros kenyeret, mert egy hete nem evett mást, mint keserű narancslekvárral megkent zsömlét. Sétálni indultak, mert az asszony, ezt kívánta, és aztán nem akart hazamenni. Menjenek, még menjenek, a következő dombháton lesz egy spanyol kápolna a „vicsorgó Jézussal", s amikor a „vicsorgó Jézust" megnézték, Mrs. Orange tovább akart haladni, bele a naplementébe, a sötétbe boruló, magnóliától illatozó völgyekbe, a környék óriásfenyőinek esti zúgásába, és aztán éjjel értek haza, az asszony ájult volt a fáradtságtól, a férje ágyba dugta, szinte beesett mellé, és a felesége egy óra múlva ébredt, és nyomban szerelmeskedni akart. A következő héten azt találta ki, ne beszéljenek. Hogyhogy ne beszéljenek?!, Mr. Orange nagyon rosszat sejtett. Teljesen felesleges beszélni, mondta az asszony, s aztán két hónapig valóban nem szólt hozzá. Aztán amikor újra beszélt, azt követelte, a férfi vegyen részt az álmaiban. Jelenjen meg neki, legyen bátor vagy kegyetlen, mindegy csak jelenjen meg, de a férfi szabadkozott, ő nem képes Rebeka álmait befolyásolni. Az asszony csúnyán nevetett, még szebb lett. Amikor ez a vita elcsitult, arra kérte, hogy igyanak meg együtt az apja pincéjéből több húszéves Cabernet Savignone-t, illetve egy muzeális értékű, ötvenéves Zinefandelt. Vizespohárból kortyolták a bíborszínű, fűszeres borokat, s Mr. Orange igyekezete, hogy aszszony elől eligya a drága és finom szeszeket, hiábavalónak bizonyult, a felesége tartotta a lépést, s csak a tizenharmadik kiürített palack után ájult el, fekete volt a szája, a nyelve, a fogai, és horkolt, mint egy baseballjátékos. Éjszaka még bepisilt, s reggel üdén ébredt, másnapos sem volt, de szemrehányóan kérdezte a férjét, miért itatta le. A férfi sírt Szeretlek, mondta a felesége, szeretlek, és még mindig fekete volt a szája. Mr. Orange két év után keresett fel egy pszichiátert, egy csupa szőr, nagydarab fickót, aki figyelmesen végighallgatta, majd azt dörmögte, titkot lát a felesége életében. Talán lopott az asszony. Talán ölt. Talán már nem is a felesége. Mr. Orange erőltetetten nevetett, hogyhogy nem a felesége?! Úgy, Mr. Orange, hogy már elhagyta önt Egy másik férfit szeret. A pszichiáter megadta a Good Cloud elmegyógyintézet számát, keresse egyenesen Dr. Blackblack igazgatót, ő ért az ilyen esetekhez. A legjobb specialista, tette hozzá, s mert a pszichiáter mosolyában Mr. Orange észrevett valami fenyegetőt, még egy nullát írt a csekkfüzetben kéklő szám után, de érezte, már hiába teszi. Elmennek az orvoshoz, mondta aznap este Mr. Orange este a feleségének. Az asszony bólintott, a válla megremegett, nem szólt, szép volt. Mr. Orange úgy emlékezett, hogy zöld eső esett aznap. Bérkocsi vitte őket, a fekete fiú az úton dúdolt, s Mr. Orange végül azt vette észre, hogy együtt dúdol a sofőrrel. A felesége végig hallgatott, nézte az elsuhanó tájat, és nem látta, Whyet festett ilyen kiégett, sárga füvű vidékeket akkoriban. Mr. Blackblack már várta őket, és nem hagyta, hogy Mr. Orange a feleségéről beszéljen. Mr. Orange-nek magáról kellett mesélnie, a gyermekkoráról, a szexuális szokásairól, az álmairól, és titkos vágyairól, a félelmeiről. Mr. Blackbalck végül bólintott, s puha szavakkal azt javasolta, Mr. Orange maradjon bent, nála, az intézetben. Nyílt az ajtó, és három markos ápoló lépett a szobába. Ez volt nyolc éve, és aztán a főápoló beavatta a férfit a titokba. A titok egyszerű volt, de titok volt. Mr. Blackblack és Mrs. Orange gyerekkoruktól fogva szerették egymást. Az apja gyűlölte Mr. Blackblacket, hiszen borász volt, vagyis a fénnyel dolgozott, míg Mr. BiackBIack a lélek és szellem sötétségébe nyújtogatta a csápjait. Rebeka kényszerűen hozzáment Mr. Orange-hoz, és kitartó volt, három évig játszotta az őrültet, kivárta, hogy meghaljon az apja, s kivárta, hogy végre el tudja csalni a férjét az elmegyógyintézetbe. A férfi nevetett, ököllel ütögette az asztalt. Olyan ő, mondta, mint a kelet-nyugati vasútvonal! Ő az a pont, ahol a sínek összeérnek! Ő az ünnepi pillanat, ő a beteljesülés, ő az országos dáridó, amelyből száműzték a kínaiakat! De egyszer a kínaiak vissza fognak jönni! Az összes megnyomorodott, elfelejtett, halálra dolgoztatott kínai visszajön! Lustán forgott fölöttük a ventilátor. A bolond lány azt játszotta, hogy a szomszéd ablakában gyilkosság történik, háromszor sújtott le a kés, a lány rémülten az arca elé kapta a tenyerét, mire Szív odahajolt, nyugodjon meg, kisasszony, nem találta el. Szív a látogatás végeztével bekopogott az igazgatói irodába. Félhomály volt, gyümölcsillat. Az igazgató és Mrs. Orange a bőrkanapén ültek, egymás kezét fogták, és mosolyogtak. Előttük nagy, fonott kosárban pucolt narancsok tornyosultak. Megpucolták őket, de érintetlenek voltak. SZÍV ERNŐ HUNGARY