Délmagyarország, 2007. június (97. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-18 / 140. szám

HÉTFŐ, 2007. JÚNIUS 18. Ferencszálláson ünnepelte felszentelésének 65. évfordulóját Szarvas Béla Akit még Glattfelder nevezett ki A szeged-csanádi egyházmegye legidő­sebb papja, a 88 éves Szarvas Béla tegnap Ferencszálláson ünnepelte fel­szentelésének 65. évfordulóját. A Det­roitban született plébánost még Glatt­felder Gyula püspök iktatta be hi­vatalába. Otthonukba fogadták és súlyos beteg­ségében ápolták Ferencszállás katoli­kus hívei hatvan évvel ezelőtt Szarvas Bélát, aki hálából vasmiséjét, azaz pappá szentelésének 65. évfordulóját most a község újonnan felépített templomában ünnepelte vasárnap. A szeged-csanádi egyházmegyében ő az egyetlen vasmisés, senki sem él már azok közül, akiket még Glattfelder Gyula püspök iktatott be egyházi hi­vatalába. A 88 éves Béla atya ma is aktív, hetente kétszer-háromszor mi­sézik, így nem okozott gondot számá­ra a tegnapi szertartás celebrálása sem. - Nehéz időkben kezdtem a papi pá­lyámat, de minden nélkülözés ellenére azt kell, hogy mondjam: megérte pap­nak lenni. Igazából 1935-ben, 16 éves gimnazistaként, Prohászka Ottokár püspök Diadalmas világnézet című könyvének olvasása közben határoztam el, hogy pap leszek. A háborús években jártam a szegedi teológiára, itt a kor ne­ves jezsuita hittudősaitól tanulhattam, 1942-ben szenteltek fel. Az igazán ke­mény világ azonban csak ezután követ­kezett - mondta a nyugalmazott plébá­nos. Szarvas Béla Nagycsorváson, majd Magyarbánhegyesen szolgált papként, 1945-ben a Viharsarok forrongó telepü­léseinek egyikébe, Dombiratosra he­lyezte át akkori püspöke. A jezsuiták módszereit alkalmazva minden szolgá­lati helyén az ifjúság nevelésével foglal­kozott, és sok hívőt vonzottak a temp­lomba miséi - így a kommunista hata­lom első hevületében öt is kérdőre von­ták. - Úgy alakult, hogy a helyi párttitkár és emberei nyílt üldözésbe kezdtek, az egyházi embereket súlyosan megverték, a templom kántorára az egyik ház lisz­tesládájában bukkantak, és félholtra A vasmisés Szarvas Béla áldoztatja a híveket Fotó: Karnok Csaba verték. A hívek nem várták meg, hogy engem is elintézzenek, az egyik istálló szénapadlásán bújtattak, míg a vész el nem múlt. Innen Magyarbánhegyesre vittek, ahonnan kiutasított a pártveze­tés, majd Medgyesegyházára, végül pe­dig Kiszomborra rendeltek. Addigra sú­lyosan megbetegedtem, fiatal ember­ként a tüdőm tönkre ment, ezért egy nyugalmas helyre, Ferencszállásra kül­dött az esperesem. Itt olyan szeretetet kaptam, amiért máig hálás vagyok. Nem volt se templom, se plébánia a fa­luban, de a helyiek befogadtak a házaik­ba, a tisztaszobában lakhattam, ahová a család is csak ünnepnap ment be, és olyan jó kosztot adtak azokban a nehéz időkben, hogy sikeresen felgyógyultam. Ferencszállásról jártam a makói kór­házba tüdőtöltésre, ami sikeresnek bi­zonyult - summázta Béla atya, aki a fa­lu iskolakápolnájában misézett azok­ban az időkben. Persze nagy békességet ezt követően sem hagyott neki a párt, megfigyelték, volt, hogy lefogták és Szegedre hurcol­ták kihallgatásra. Akkor azt mondta ne­ki az ávós tiszt: három bűne közül az el­ső, hogy Amerikában született, a má­sik, hogy édesanyjának családja kulák, azaz nagygazda volt, a harmadik pedig, hogy az ifjúsággal foglalkozik. Szarvas Béla valóban Detroitban látta meg a napvilágot 1919-ben, hiszen szülei a Ford-gyárba mentek ki dolgozni. Am még a húszas években - a Titanic-túl­élőket megmentő Kárpátia gőzösön ­visszatért anyukájával Magyarországra, az édesapja azonban az Egyesült Álla­mokban maradt, ott is halt meg a Ford gyárban egy üzemi balesetben. Szarvas Béla nyugdíjas esperesplébá­nosként két évtizede szőregi otthonában él. Az egészségére nincs komoly pana­sza, bár a heti két-háromszori misézés próbára teszi lábát. Mindemellett a sportolás elkötelezettje, néhány éve még egy kerékpárversenyen is részt vett, per­sze ma már nem ül nyeregbe. Legna­gyobb öröm számára a hívek, egykori ta­nítványok szeretete - ünneplése színhe­lyeként ezért is választotta azt a falut, ahol a legtöbb gondoskodást kapta. I. SZ. Szegedi glossza A júniusi Tiszatájban, Balog Tamás irodalmár két szegedi illetőségű szer­zőt idéz, akik a „szegedi írókról", a szegedi irodalmi életről értekezve mondanak kísértetiesen hasonló dol­gokat - uszkve száz év eltéréssel, hogy ti. „szegedi író" nincsen. Az egyik szerző fuhász Gyula, a másik pedig szerénységem lett légyen volt, s az író, irodalomtörténész Balog Ta­más azért helyezi egymás mellé e két véleményt, mert egy friss és szegedi illetőségű antológiába az utóbbi, in­terjú formátumban elkészült dolgo­zatot nem válogatták be a szerkesz­tők, mondván, beszélgetést nem kö­zölnek, az írásmű egyébként is túl ke­mény. Az interjút Balog Tamás aján­lotta fel a Szeged 2007 antológia szá­mára. Szerkesztő szíve joga a műfajo­kat megváltoztatni, természetesen. Hanem ezen emlegetett Tiszatájban például Grecsó Krisztián regényének narrátora imígyen mondja: „Az alföl­di kisszerűség úgy fertőz, mint sokáig lappangó kór. A nyitott, kedves és tá­jékozott embereket szereti, serkéket hagy, akár a tetvek, aztán éppúgy ke­rül napvilágra, mint tetvességaz isko­lában..." Szép, férfias mondatok. S lám, további adalékul szolgál az Ex Simposion legfrissebb száma, mely egyébként úgy, ahogy van, nagyon fontos szegedi kordokumentum. A folyóiratból Iha Mihály kissé rekedt, halk hangját halljuk: „Van egy magyar irodalom. És abba a helyiek úgy ke­rülnek be, hogy ehhez az egészhez emelik föl a saját színvonalukat, nem pedig a személyazonossági igazol­vány lakóhely-nyilvántartó rubrikája alapján." Szóval, kedves Balog Tamás, meg kell fontolni, érdemes-e olyas helyre kéziratot szuszakolni, amely kézirat oda nem valóVagy tán azt akartuk, bújjon ki a szög a zsákból; De hát épp te mondod Juhász Gyulával, kint volt az a szög már száz éve is. Hogy klasszikust idézzünk, kint volt, kint maradt. Maradni fog. DARVASI LÁSZLÓ Szegeden száz férfira 118 nő jut Amikor látványosan erősebb a gyengébbik nem Főleg a párkeresők érezhetik úgy, hogy Szegeden sokkal több a nő, mint a férfi. Egy fiatal nőtársaság tagjai szerint városunkban legalább háromszor annyian erősítik a gyengébbik nemet. Pedig huszonéves korig még a férfiak vannak többségben. - Nők, nők, nők és nők! Hát egyetlen pasi sincs Szegeden? ­sopánkodik az egyik belvárosi kávézóban a hölgykoszorú egyik tagja. Szétnézünk az asztalok kö­zött és megállapítjuk, valóban egyetlen férfi árválkodik a szóra­kozóhelyen: a pincér. - Úgy tudom, a világon minden férfira két nő jut. Szerintem Szege­den három - viccelődik az egyik huszonéves szépség, amikor azt kérdezzük tőle, szerinte mdyen le­het az arány városunkban a férfiak és nők között. - Biztosan többen vagyunk, nézz csak körül! Ami NÖ-, ILLETVE FÉRFITÖBBLET A SZEGEDI KORFÁN (2006. JANUÁR l-JEI ADATOK) FÉRFIAK ÉV 90-94 85-89 80-84 75-79 70-74 65-69 60-64 55-59 50-54 45-49 40-44 35-39 30-34 25-29 20-24 15-19 262 106 228 bosszantó, hogy sokkal több az igé­nyes, magára adó nő, mint a férfi, ezért nekünk még nehezebb párra találni - állítjaÁgz. Nem engedjük, hogy a lányok tovább áltassák ma­gukat, eláruljuk, a statisztikai hi­vatal adatai szerint a korcsoport­jukban, vagyis a húsz és huszon­négy év közötti fiatalok között öt­száztízzel többen vannak a férbak. - Erezzük! - ironizálnak a lányok, majd az általuk csak „nőklubnak" nevezett helyen tovább kortyolgat­ják pina coladájukat. - Mi férfiak nagyon örülünk annak, hogy több a nő Szegeden. A nagy számok törvénye alapján sokkal nagyobb esélyünk van egy szépet kifogni. Ráadásul a leg­több nő érzi ezt a többletet és be­pánikol, bármennyire is divat most a szingliség, senki nem akar egyedül maradni - halljuk a harmincéves Krisztiántól. A Központi Statisztikai Hiva­tal szegedi kirendeltségének ada­tai szerint 228-cal több fiú szüle­tik, mint lány. Tavaly 3917 fiú és 3689 lány látta meg a napvilágot Szegeden. Az erősebbnek neve­zett nem számbeli fölénye a né­pesség 20. életévéig tart, azt kö­vetően egyre inkább túlsúlyba kerülnek a nők. A húsz és hu­szonnégy évesek között a nők már 510-zel többen vannak. Az eltérés mindenekelőtt az asszo­nyok magasabb átlagéletkorára vezethető vissza. Az 55-től 59 évesek között 1527-tel több nő van. Szegeden a száz férfira jutó nők aránya átlagosan 118 fő. Ez­zel a számmal az országos lista második helyén állunk, hiszen csak Budapest előz meg bennün­ket, ahol száz férfira 119 nő jut. B. B. A. Forrás: KSH Szegedi Igazgatóság DM-gratika Ha több a nő, mint a férfi Fotó: Karnok Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom