Délmagyarország, 2007. június (97. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-15 / 138. szám

10 DÉLMADÁR 2007. június 15., péntek Kirakat hirdetői ajánlatok a mai napra Bertatherm Zrt. 6723 Szeged, Sándor u. 3. Tel.: 62/470-604,62/491-180 BERETTA ELEKTROMOS VÍZMELEGÍTŐK 19 OOO Ft + áfától a márkakereskedőtől SZ Női, egyedi kivitelő divattáskák (bőr. műbőr, háncs...) Női, férfi: * aktatáskák, mappák, autóstáskák... * sporttáskák, hátizsákok, bőröndök , * övek, pénztárcák, kulcstartók, tolltartók nagy választékban kaphatók! JAVÍTÁST VÁLLALUNK! Szeged, Fekete sas u. 22. •Tel.: 62/423-424 Szeged, Jókai u., Nagyáruház Passage • 62/423-411 "VOIiVO Ford és Volvo alkatrészüzlet Fordulat 2000 Kkt. , 6728 Szeged, Dorozsmai út 14. Tel./fax: 62/458-570 Mobil: 30/965-2884 .E-mail: fordulat@invitel.hu Magyarországon a minőségi holland sajtokat üzletünkben vásárolhatja a legkedvezőbb áron! Kérem jöjjön el hozzánk és győződjön meg személyesen róla. A hirdetés felmutatója 10% egyszeri kedvezményt kap a vásárolt sajtokból. Érvényes: 2007.06. 16. Figyelem! DIÉTÁS ajánlataink: sószegény sajt, zsírszegény sajt, laktóz mentes sajt, állati fehérje mentes sajt vegetáriánusoknak. Üzletünk: HOLLAND SAjTHÁZ Szeged, Jókai u. 7-9. (Szeged Nagyáruháznál) •r/Ür'^érí ÓRIÁSI ÁRENGEDMÉNY a Karakter Cipőboltban minden áru fél áron vagy kevesebbért is. Az akció olasz női divatárunkra is vonatkozik. Cipó miír 1000 Ft-tól Karakter Cipő Szeged. Fekete sas u. 20. Már a Délmagyarország ügyfélszolgálatán és a Sajtóházban is kapható EGED! 0 LET ES 1 V HALAS MEGY! Ügyfélszolgálati Iroda: Szeged. Kölcsey u. 5. (Ftoyat szálló mellett) Nyitva tartás: h.-p.: 7.30-17.30 Sajtóház: Szeged, Szabadkai út 20. jm (A 4-es villamos kecskéstelepi végállomásánál) & Nyitva tartás: h.-p.: 8 00-17.00 BL i^-"*-*1 &&& \ <GR \ ! Egy villanás Egy férfi sétál a tenger­parton, amikor hirtelen ész­revesz egy üveget. Kihúzza a dugót, és egy dzsinn jön elő az üvegből. - Köszönöm, hogy kisza­badítottál, cserébe teljesí­tem három kívánságodat. - Először is akarok egy kiló gyémántot! - egy vil­lanás, és már ott is van előtte egy csillogó halom. - Másodszor, akarok egy piros Ferrarit és egy kastélyt itt a tengerparton! - egy villanás, és máris a kastély erkélyén állnak. - Harmadszor azt akarom, hogy ellenálhatatlanul kí­vánatos legyek a nők szá­mára! - Egy villanás, és em­berünk máris átváltozik egy tábla csokoládévá. A nagy belépő Egy férfi vidéki körútja során bemegy egy szállodába. Mie­lőtt bejelentkezik, észreve­szi, hogy egy gyönyörű fiatal nő kihívóan bámulja. Elkez­denek beszélgetni, és úgy összemelegednek, hogy egy fél óra múlva, mint férj és fe­leség vesznek ki szobát. Másnap.reggel a férfi kije­lentkezik, de nem hisz a sze­mének, mikor meglátja a számlát. - Itt valami félreértés tör­tént, ez a számla több mint százezer forint! Pedig én csak egy éjszakát töltöttem a szál­lodában. - Ez igaz, de a kedves fe­lesége egy hónapot. - Mondja szomszéd! Hogy megy a méhészkedés? - Remekül! Mézet még egy cseppet sem adtak, de az anyósomat már tízszer meg­szúrták ezek a kis szorgos dolgozók. Egy költő randevúzni megy egy hölggyel: - Milyen szép a naplemente - mondja a nő. - Ne haragudj, de most nincs kedvem a munkáról beszélni. Hogy hívják... - Albert Einstein torz test­vérét? - Frank Einstein. - A vámpírok adminisztrá­torát? - Vérelszámoló. - Azt a ragadozót, amelyik bűnözőket eszik? - Gonosztevő. - Az okos kisfiú nagyszü­lőjét? - Agymama. - A szexmániás medvét? - Cicimackó. - Az V. kerület orvosát? - Dr. Oetker. - A telephely nélküli sport­egyesületet? - Sehol SE. - A kommandós sünt? - Eksün. - A csíkos tehenet? - Tigriska. - A szikkadt falubelit? - Szárazföldi. - A hortobágyi rendőr ku­tyáját? - Pulice. - A francia autóversenyzőt? - De Phect! - A sovány kutyát? - AnoRex. - Az első osztályú birkát? - Juh ász. - A kakukk drogját? - Kakukkfű. A DELMADAR HETI MONDÁSA Dolgozni csak lassan, szépen, ahogy a csiga megy a jégen, úgy érdemes. Edzésprogram elfoglalt embereknek Belami sportreformja Mondok én maguknak valamit. Ha azok a külföldiek, akik Makó közelében fúrják a földet, hogy földgázt találjanak, eljutnak a legesleg­mélyebb pontig, ahova eddig ember lecsövezett, nem földgázra bukkannak majd. De még csak nem is kőolajra, termálvízre vagy Smúz apu régen elhagyott gumicsizmájára. Hanem a magyar lab­darúgásra, ezt én állítom, Belami, a Panel Pál-la­kótelepről - ölelt magához egy félig üres, de félig legalább teli söröskorsót a külváros nyugalmazott szépfiúja, majd elsírta magát. Kicsit öregesen bömbölt, mint a fogatlan oroszlánok szokták, ezért csak négy darab, rendőrautóhoz rendkívül ha­sonlatos tárgy szállt ki a helyszínre, hogy felderítse a hangrobbanás okait és következményeit. - Ugyan mondja már meg, most éppen mi baja a kedvenc sportágával? - kérdezte csak úgy, unalomból Snájdig Pepi. - Mégis, mi baja lenne? - fordult Smúz apu, pedig sarok sem tartózkodott a közelben. - Hát maga nem tudja, hogy a válogatottunkat kétszer egymás után beledöngölték a földbe, a norvégoktól éppenséggel akkora verést kaptunk a múlt héten, hogy az efféle inzultálást a bíróság már nyolc napon túl gyógyuló sérülésként értékeli. - Mint említette: ez már a múlt héten volt. Azóta annyi botrány lefolyt már a Tiszán, hogy a szögletzászlók sem emlékeznek a kudarcra ­legyintett Plüss Eta. Abban reménykedvén: ezzel egyszer és mindenkorra, de legalábbis a leg­közelebbi vereségig már nem lesz téma a magyar foci, azon belül is a válogatott hányatott sorsa. Mit mondjak, tévedett. Belami ugyanis talpra ugrott: s már üvöltött is, felhasználva ehhez az összes szájának minden nyílását. - Nem a vereség az, ami teljesen kiakasztott, hanem az, ami azóta történt. A szövetségi kapitány egyenesen azt vágta a képünkbe, hogy jó úton járunk. Mellé felsorakozott még néhány szakértő, aki csavart körmondatokban úgy megmagyarázta, mitől siker a kudarc, hogy közben még egy négyzetcentiméter bőr sem égett le a képükről. Hát ez itt a nagy gond. Mert ha egyszer már a tényeket is elhazudjuk, esélyünk sincs a ki­lábalásra - magyarázta Belami. Majd hosszabb előadást tartott arról, hogyan zuhant idáig a magyar labdarúgás, s természetesen a londoni 6-3-tól két perc alatt jutott el az oslói nul­la-négyig. - Miért nem tér vissza egészen az 1952-es helsinki olimpiáig, ha már egyszer belebonyolódik a sporttörténelembe? - kérdezte, felébredvén enyhének minősíthető alkoholos mámorából Mi­nek Dönci. - De ha maguknak jobban tetszik, említhetem én a hetvenes, a nyolcvanas, netán a kilencvenes éveket is - folytatta, hogy még nagyobb legyen a rejtélyt - ugyan, mit akar ez? ­körüllengő csönd. Majd amikor minden szó benn­ragadt, és minden szem fennakadt, Dönci így folytatta: - Ugyanis ha már nagy elemzésnek vetjük alá a magyar labdarúgást, megnézhetjük az egész honi sportot is. Igaz ugyan, hogy focikudarcaink fájnak a legjobban, de azért a gondleltár korántsem ér véget a düledező Puskás Ferenc-stadion ke­rítésénél - állította Minek úr, s már sorolta is a példákat. Elmondta, többek között: a nem is olyan régen még olimpiai aranyakat szállító úszás is csak emlékeiben sikersportág már, mint ahogy a bir­kózók, a bunyózok eredményeitől se lehet szét­csúszni az örömtől. - Vagy említsem azt, hogy hova tűnt a magyar asztaliteniszezők sikerkorszaka? Kérdezzem: miért esett szét a magyar röplabda, amiben már tíz értékelhető együttest sem tudunk felvonultatni? Vegyék már észre: a magyar sport közelít egy jó méretes válsághoz, ha már egyszer azt látjuk: az utolsó igazán sikeresnek mondott sportágunkban, a kajak-kenuban is ezerszer inkább a belharcra, mint a lapátolásra koncentrálnak a lányaink ­nőtte be a bánat Minek Dönci lelkét. Ezért aztán bele is menekült az italba, de rögvest. - Nem is vezetheti ki a sportot a válságából ­már ha van neki - más, mint egy jó kis reform ­vágta rá azonnal Cink Enikő, aki szorgos té­vénézőként ezt a szót - ezerszer hallván - alaposan beleégette nem túl méretes agyába. - Reformot mondott? - ijedt meg Belami. - Tehát azt szeretné, ha bezárnának egy csomó klubot, racionalizálásra hivatkozva elküldenék edzők szá­zait, a sportolókkal nem beszélnének meg sem­mit, a szurkolókkal még annyit sem, inkább megvonnának milliókat, amit mostanság forint helyett forrásnak becéznek, megemelnék a pat­togós labda áfáját, majd még meg is ma­gyaráznák: ettől minden jobb is lett? - kérdezte a külváros nyugalmazott szépfiúja, és egyszerre százötvenhét sanda pillantást vetett a Zsibbadt brigádvezetőben ülőkre. - Miért gondolja maga, hogy egy reform ezt hozná magával? - kérdezett vissza Cink Enikő. De Belami nem válaszolt. Inkább elkezdte dicsérni a magyar sportot, elmondta: ő bizony lát ezernyi biztató jelet. Majd felpattanván székéről, kilenc lakattal bezárta a Zsibi ajtaját, mert úgy hallotta, Józsi csapos vendéglátó-ipari reform közeledtéről kapott híreket. BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom