Délmagyarország, 2007. június (97. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-11 / 134. szám

HÉTFŐ, 2007. JÚNIUS 11. "MEGYEI TŰKOR" 7 Száguldás, tuning, szerelem Magyarul Megnyomsz valami piros vagy ezüstös gombocskát egy japán masinán, és visszapörgeted a felvételt. Ez, tegyük fel, egy tévé- vagy egy videofelvétel, és rólad készül szavalás, előadás, ellentüntetés, igehirdetés közben. Meglátod magadat, s a következő pillanatban a hideg borzongás szaladgál a hátadon. Hallod, hogyan beszélsz, és látod magadat, és ez igazán kellemetlen érzés. Ez az alak lennél te ?! Mások is így látnak, így hallanak ?! Mások is ezt a nyekegő, reszelő, fulladozó hangot, ezt a mankózó szavalást hallják, amit pedig te selymes búgásnak, bátor baritonnak, holmi bölcs érvelés zenéjének véltél?! Ám nemcsak a személyiséggel, hanem a nyelveddel is így tündérkedik az élet. A nyelvet, melyet beszélsz, soha nem „hallhatod" igazán, hiszen beszélsz vele. Úgy értem, mintegy kívülről, a kívülállás objektivitásával soha nem hallhatod a dallamát, a csengését, a lomhaságát vagy a sietösségét. Te persze jól tudod, hogy a nyelved „belülről" milyen, miféle mesebeli tágassággal, mennyi lehetőséggel és finom megoldással bír. Ezért veszik észre a legrejtettebb apró nyelvi hibákat a fordítók, mert valami aljas apróság mindig belebújhat a mondat zegzugos testébe, ám ha egy másik nyelvre kell átfordítani, egyszerre megmutatja magát a rontás. így lesz a nyelvi haramiák, rosszfiúk és rosszlányok legnagyobb leleplezője a fordító. Nem azért, mert annyira szemfüles, egyszerűen csak logikus és pontos akar lenni. Hanem amikor sétálsz egy amerikai kisváros - szúrjuk közbe, meglehetősen reprezentatív település ez - ódon utcáin, hol őrjöng a zöld, a hirtelen leszakadt hőhullámban versenyt áriáznak a mentőautók és a húsz méter hosszú ezüstbálna tűzoltóautók, valamint óvatos tengeri só is permetez, beszélsz is. Szavaidat szórod az utcán, mint bárki más. Magyarul mondod a társadnak, magyarul kérdezel, felelsz, ellenkezel, helyeselsz, csodálkozol és boszszankodsz. És egyszer csak megkérdezik, éppenséggel a boltban, vagyis szinte már állítják, hogy, ugye, ti, lengyelek vagytok ?! Nos, lengyelnek lenni. Lesz foci Európa-bajnokságuk, de azért az abortuszügyük nem tűnik kósernek. Aztán, ki tudja miért, $gy másik alkalommal, talán a narancsos póló miatt a holland került szóba. „75 holland fiatalok!" Oké, hollandnak lenni sem rossz, hanem aztán jött valami egészen megejtő besorolás, „Ti, ugye, portugálok vagytok ?" Igen, igen, portugálnak lenni! Erős klérus, tenger, Benfica, Pessoa, Saramago. Hanem az már valóban mélyen érintett, hogy a minap németnek néztek és hallottak bennünket. „Szép-e Berlin, ti német fiatalok?!" Ekkor tudtam meg, hogy amikor csodálkozik bennünk a nyelv, az fáj is, az szomorú is. SZÍV ERNŐ Felsőfokú képzés indul Vásárhelyen MUNKATÁRSUNKTÓL A vásárhelyi Eötvös József Szakközépiskola összefogott a budapesti Üzleti és Kommunikációs Főiskolával. Felsőfokú intézményi kommunikátor szakképzést indít idén szeptembertől Vásárhelyen. A középiskolában érettségizett, 18 és 22 év közötti fiatalok szerezhetnek újságírói, sajtószóvivői és médiareferensi OKJ-s bizonyítványt. - A pedagógiai programunkban szerepelt középfokú újságíróképzés, s most ezt váltjuk ki - a felsőfokúval. A fővárosi intézmény megkereste az önkormányzatot, és rajta keresztül jutottakéi hozzánk, hamarosan meg is állapodtunk mondta Váradi lstvánné, az Eötvös szakmai igazgatóhelyettese. A négy félév alatt tanulói, és nem hallgatói jogviszonyban tanulhatnak a diákok. A szeptemberi induláshoz minimum 28 fő kell. Már több végzős eötvösös jelezte, hogy érettségi után itt tanulna tovább. Ezenkívül nem csupán vásárhelyi, hanem a dél-alföldi régióban élő fiatalokat is várnak, akiknek a Cseresnyés-kollégiumban biztosítanak majd szállást. fogadnak, akinek autója van, biciklisek viszont ne reménykedjenek. - Ez nem hobbi, hanem betegség - vélekedik saját tapasztalataiból kiindulva Fekete Péter, aki egy Opel Rekord tulajdonosa. - A tavalyi fizetésem egy az egyben az autóra ment el, egy hamburgert nem ettünk meg belőle. Idén már illene csak a fizu felét erre költeni: 47 ezerért vettem, de 1 millió 700 ezret fektettem bele - közli, közben mutatja a kocsi tetejére szerelt rendőrségi villogót. Kiderül, New Yorkból szerezte be egy amerikai rendőrautó megkülönböztető jelzését, kivette a kék meg a piros színt, most sárgán villog. Passzol hozzá a hátsó felirat is: „száguldunk és félünk". Apropó, száguldás. Szegeden hagyományosan két helyszínen gyülekeznek az autók és a sebesség szerelmesei: a rakparton és a Kereskedő közben. Utóbbi zsákutcában több éve, szinte minden pénteken összegyűlnek a helyi és gyakran 20-30 kilométerről érkező utcai versenyzők, hogy kipróbálják autójuk gyorsulását. Akadnak olyan gépek is, melyeket kifejezetten versenypályára alakítottak át, így egy teherautón érkeznek a gyorsulásra. - Sokan párhuzamot vonnak, ízt hiszik, mi is száguldozunk az utakon, mi okozzuk a baleseteket, pedig ez nem igaz. A hatóságokkal így is meggyűlik néha a bajunk - panaszolja Péter, míg valaki hozzáteszi: „meg a harmincas táblákkal", hiszen azért akadnak, akik a Csongrádi sugárúton 160-nal közlekednek. További izgalmas történetekkel is szolgálnak. - Egy gyorsuláson egy B. K. nevű tag éppen kézifékkel forgatta a kocsiját és hogy hergelje őket, kiordított a suzukisoknak: „nyugi, 1.2-es szériamotor van benne". Ahogy ezt kimondta, eldurrant a fűtőcsöve, ott állt tetőtől talpig füstben - mondja Árpád. Kérdés, lesz-e alkalma ezután a fiataloknak a rakparton gyülekezésre, hiszen megírtuk: hétvégére lezárnák a Tisza-partot. - Akkor rossz világ lesz ránk - mondják a fiúk -, rengeteg autós szokott itt gyülekezni, nem csak mi, az is elképzelhető, hogy ezek után a városban versenyeznek majd. R. T. G. AUT0SKLUB-TALÁLK0Z0 Hl Az egyesület július 14-15-én második alkalommal rendezi meg országos autósklub-találkozóját Sziksóstón. Az esemény célja, hogy az ország különböző részeiről érkező autósklubtagok megismerjék egymást, ötleteket, tapasztalatokat cserélhessenek. Eközben szórakozhatnak is: vetélkedők, versenyek, karaoke-buli, bográcsozás, tábortűz, egész napos zene, strandolás, éjszakai fürdőzés várja őket és az érdeklődőket. Legalább százan vártak szombaton egy új elektronikai bolt megnyitására Szegeden. Az üzlet kilenckor nyitott, de az első vevő már fél hétkor ott volt. Tülekedés mégsem volt, a szegediek sorban álltak. Szombaton reggel fél hétkor állt az ajtó elé az első vevő, az Elektro Outiét kilenc órai nyitásakor pedig már legalább százan várakoztak. Az elektronikai cikkeket forgalmazó üzlet előtt nem csupán tömegre, de titokban arra is számítottunk, hogy megharapják egymást az emberek az 50 ezer forintos Samsung kameráért. A szegediek azonban bár sokan voltak, de türelmesen várakoztak. Sorban álltak. - Bekukucskáltam a kirakaton, van olyan televízió, ami minőségben és árban is megfelel - mondta Tandari Mária, aki hét órakor érkezett. Öt csak Lutor György előzte meg. - Azt hittem, éjfélkor kell ide jönni, de fél hétkor én voltam az első. Azóta mindenki ÖTKOR MÉG KISZOLGÁLTAK - Ekkora érdeklődésre mi sem számítottunk. A nyitó készlet felét eladtuk. Az eladók helytálltak - közölte Takács Imre kereskedelmi vezető. A nyitva tartást négyig tervezték, de ötkor még kiszolgáltak. A sorban állék között ásványvizet osztogattak, a kisgyerekeseket előre vették. Takács azt ígérte, az árak maradnak. kulturáltan sorban áll - dicsérte a többieket a férfi. - Nem a Playboynak fotóznak, nem kell elfordulni, lányok! - segített fotós kollégámnak az egyik leendő vásárló. Az idill mégis törékeny volt, a sor elején valaki ezt tanácsolta a másiknak: „Van egy nő, aki ugyanarra pályázik, mint maga. Ha bemegyünk, gyorsan tegye rá a mancsát!" A hangulatot a sor végén is teszteltük: - Türelmesek vagyunk, vagy sikerül mosógépet venni, vagy nem. De biztosan elég nagy az árukészlet - okoskodott Gál Aliz és Gál Lajosné, akik Kalocsa mellől, Hajósról jöttek Szegedre vásárolni. Nem pont az outletbe, de meglátták a sort, és úgy döntöttek, ha ennyi embernek jó ez a bolt, ők is megnézik. Anya és lánya? - próbáltuk kideríteni a családi kapcsolatot, mire Aliz közölte, igen ő az anya, csak jó a plasztikai sebésze. Amikor egy óra múlva, a bolt ajtajában beszéltünk velük, már nem csillogtatták humorérzéküket, de még mindig jókedvük volt. - Rászánjuk a délelőttöt, azért jöttünk - mondták. Az üzletbe 9 órától húszas csoportokban engedték be a vevőket. - Maga ne menjen már be, jó? Mert utánam jött! - kiabált egy nő egy másikkal, aki a soron kívül álldogált. Az első turnussal ők nem, de mi benyomultunk a boltba. Volt, aki kettőt is vett a korábban kinézett termékből, más pedig a tévé HÁROM ÉVE BERONTOTTAK A PENNY RAKTÁRÁBA H 2004 novemberében egymást taposták az emberek Szegeden a Penny Marketben a 9 ezer 990 forintért kínált videomagnóért. Amikor elfogyott, körülbelül hetvenen berontottak a raktárba, mert azt hitték, ott őrzik az akciós árut. Az egyik vásárié sírógörcsöt kapott. A roham akkor szűnt meg, amikor híre ment, hogy az üzlet értesítette a rendőrséget. mellé megkívánt egy vasalót, vagy egy DVDlejátszót is. Egyesek telefonon érdeklődtek, kell-e még valami otthon. - Azt üzeni, hogy lila vasalót nem kér, mert ő fradista - tetette vissza a terméket egy fiú az édesanyjával. Aki már végzett, utánfutóval ügyeskedett, vagy a házimozit próbálta elhelyezni az autó hátsó ülésén. A sor eközben nem csökkent, folyamatosan érkeztek az új vásárlók, és zokszó nélkül álltak a sor végére a harmincfokos melegben. Kivételek azért akadtak: egy várandós kismama úgy döntött, majd máskor visszajön. A két és fél éves Pistikével viszont édesanyja simán beállt a legalább egyórás sorba. Igaz, a gyerek babakocsiban ült, és teája is volt bőven. - Ne fényképezzen le, hivatalosan táppénzen vagyok - szólt ki a plazmatévé doboza mögül egy férfi. Kitöröltük a képét. G. ZS. Akár milliókat is hajlandók áldozni autóikra a Street Racing Szeged tagjai, hogy minél egyénibbé tegyék azokat. Ok is a szegcdi autósélet állandó szereplői: ott vannak a rakparton, a Kereskedő közben és a pláza mélygarázsában is. Kilenckor nyitott az outiét, az első vevő fél hétre jött Sorban álltak, nem tapostak Vették, fogták, vitték Fotó: Karnok Csaba Rakparti csendélet. Ez nem hobbi, hanem „betegség" Fotó: Karnok Csaba - Jön a Csóré! - hangzik fel a szegedi rakparton pénteken este, s a piros-kék motívumokicai díszített fekete Mercedes mély motorhangja, a dübörgő zene és a kipufogóból ömlő fekete füst bizonyosságot is ad a kijelentésnek. - Ez semmi, ha a pláza mélygarázsában meghúzza, tíz percig sötét van - mondják a barátai. A megérkező Ádám rögtön be is mutatja járgányát: 27 éves a Merci, BMW-motor van benne. 50 ezerért vettem, de jóval milhó fölött költöttem rá. Ez a családi autónk is - mondja, miközben tekintetünk éppen a motorháztetőre festett, lándzsáját markoló harcosra téved. Nem véletlen, hogy Ádám a Street Racing Szeged megbecsült tagja. - Életfilozófiánk: ne maradjon gyári az autó, alakítsuk minél egyedibbé. A lökhárítókat, karosszériaelemeket, színeket, festést, matricázást általában saját magunk készítjük, baráti segítséggel. Magunk bütyköljük az autókat, ezért azok a tulajdonosok személyiségét tükrözik vázolja szenvedélyük lényegét a klub elnöke, Bense Árpád. Még a nevüket is úgy választották, hogy autós fogalomra utaljon: az SRS a légzsák rövidítése. Jelenleg 30-40 között van a taglétszám, bárkit be-