Délmagyarország, 2007. június (97. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-07 / 131. szám

12 KAPCSOLATOK CSÜTÖRTÖK, 2007. JÚNIUS 7. Elővásárlási jog Tisztelt ügyvéd úr! Egy tizenöt lakásos társasházban lakunk, amihez csak tizenegy ga­rázs van, így mindig is nagy versengés folyt értük. Ezért is rendelkezik úgy a társasház-alapító okiratunk, hogy a garázsokra nézve a lakástu­lajdonosokat elővásárlási jog illeti meg. Most az egyik tulajdonos el­adta külön a lakását és a garázsát. A garázst az egyik lakó vette meg, úgy tudjuk, másfél milhó forintért. Legutóbb egy éve cserélt gazdát garázs a házban, akkor több mint kétmilhó forintért. Én legalább két­millió-kétszázezer forintot adtam volna érte. Ezt az eladó nagyon jól tudta, de valamiért mégsem nekem adta el. Úgy érzem, kijátszották az elővásárlási jogomat. Mit tehetek ? Tisztelt Olvasó! Az elővásárlási jog alapulhat jogszabályon vagy a felek írásbeli megállapodásán. Esetükben ez utóbbiról van szó. Önt - a társas­ház alapító okirata alapján - vé­lelmezhetően valóban elővásár­lási jog illetné meg, azonban csak abban az esetben, ha a ga­rázst nem a társasház valamelyik tulajdonosának, hanem harma­dik, kívülálló személynek adták volna el. A jelen helyzetben ön­nek nincsen elővásárlási joga, hi­szen ugyanolyan pozícióban van, mint a vevő. Az nem jogi kérdés, hogy lé­nyegesen magasabb ajánlata elle­nére végül miért nem önnel kö­töttek szerződést. Elképzelhető­nek tartom, hogy az ön által tu­dott összeg csak mendemonda, valójában ennél magasabb volt a vételár. Nem nagyon hiszem, hogy valaki merő dacból vagy el­lenszenvből mondana le hétszáz­ezer forintról. Ad abszurdum, az is előfordulhatott, hogy bizonyos adózási vagy illetékfizetési szem­pontok miatt szerepeltettek „nyomott" árat a szerződésben, bár távol álíjon tőlem, hogy ilyes­mitbárkiről is feltételezzek. Általánosságban az elővásárlá­si jog intézménye, bár jó célt hi­vatott szolgálni, tapasztalataim szerint a gyakorlatban több prob­lémát, vitát, végső soron peres­kedést szül, mint ahány esetben pozitív eredményt hoz. Egy tár­sasház esetében értelemszerűen először a lakótársakat, mint po­tenciális vevőket szokták megke­resni. Ugyanígy logikus, hogy a legmagasabb ajánlatot tévő sze­méllyel szerződöm. Ha mégsem ez történik, akkor valami mögöt­tes, burkolt körülmény is szere­pet játszik, amit nagyon nehéz kideríteni, pláne bebizonyítani. Ráadásul az elővásárlási jog ki­játszható. Persze, ha kiderül a turpisság, az a „trükköző" feleket anyagi szempontból kellemetle­nül érintheti, sőt bizonyos bün­tetőjogi szankciókra is számít­hatnak. Sajnálattal mondom, de szá­momra úgy tűnik, erről a garázs­ról le kell mondania. Legfeljebb az új tulajdonosnak tehet egy ajánla­tot, aki így könnyűszerrel félmil­liós haszonra tehet szert. Még ak­kor is, ha az illeték mellett jövede­lemadót is fizet. Konkrét javasla­tom legfeljebb annyi lehet, tegyen ki a társasház faliújságjára egy hirdetést, hogy garázst venne. Miért Dömötör; ha Demeter? Szeged legrégibb műemlék épít­ménye a Dóm téren álló, 1200 körül épült kora gótikus Szent Demeter-torony. 1925-ben talál­tak rá az ott lévő Szent Deme­ter-templom bontásakor. Meg­mentése Cs. Sebestyén Károlynak és Móra Ferencnek köszönhető. Külső falán tábla hirdeti: „A le­bontott Szent Dömötör-temp­lom toronymaradványa". Az ér­deklődő a tábla alapján joggal hi­heti, hogy amit lát, az a Szent Dömötör-torony, s annak igazi neve, a Demeter név fel sem me­rül benne. Különböző útiköny­vek, kiadványok és írások - szán­dékosan vagy a tárgyi ismeretek híján - szintén a Dömötör nevet használják. Tegyünk említést a névadó szentről is. Szent Demeter (és nem Dömötör) 303. év április 9-én szenvedett vértanúságot a keresztényüldözések idején, Ma­ximiánus császár korában. Elő­kelő macedón családból szárma­zott. Az egykori Pannónia terüle­tén lévő Syrmiumban - ma a sze­rémségi Sremska Mitrovica ­született. Szülővárosát a hívő utókor korábban Szávaszentde­meternek nevezte el. A Bizánci Birodalom égi védnöke, a kato­nák patrónusa, a juhászok párt­fogója, városunk védőszentje. Ünnepe október 26. napja. Kato­natisztvolt, keresztény hitét bát­ran vállalta. Halála után számta­lan csodás esemény fűződött ne­véhez. A hunok elől menekülő syrmiumi hívek Demeter földi maradványait Thesszalonikibe magukkal vitték, ahol új sírja fö­lé hamarosan felépült - tisztele­tére - a Szent Demeter-bazilika, a Bizánci Birodalom egyik szak­rális központja. Kultusza innen sugárzott szét, főként keletre, de nyugaton is ismertté vált és tisz­telték. A középkori Európában a A Dömötör-torony Szeged egyik nevezetes műemléke Fotó: Frank Yvette Legenda Aurea biztosította folya­matos tiszteletét, s mint „kato­naszent" ma is felkelti a hívek áhítatát. A balkáni szláv népek­től, azok kereszténnyé válása után jutott el Szent Demeter kul­tusza Szegedre, s a mai fogadal­mi templom helyén lévő korábbi templomot eleink neki szentel­ték. A templom egyébként több­ször elpusztult, de újjáépítették, az utolsó Szent Demeter-temp­lomot pedig a plébános Varga apát tiltakozása ellenére - halála után - lebontották. Szent Deme­ter alakja a Magyar Szent Koro­nán is látható zománcképben. A felsorolt hiteles források és a névadó szentre vonatkozó leírás szerint nem kétséges tehát, hogy a műemlék építmény neve helye­sen és igazul: Szent Demeter-to­rony. Akkor mégis miért Dömö­tör megnevezés van a torony fa­lában lévő táblán, a különböző útikönyvekben, írásokban, egyes személyek szóhasználatában? Legutóbb pedig a Pálma Reklám­stúdió a Szegedi Nemzeti Szín­házban folyó művészi munka el­ismerésére - e műemlékre utaló­an - Dömötör-díjat alapított. Nyilvánvaló, hogy a díj neve csakis Szent Demeter-díj lehet, esetleg Demeter-díj. Szeged érté­kei nem terjedhetnek hamis név alatt! Ennek megakadály >zása a város kulturális vezetésének szent kötelessége! Talán az „ö"-ző szegedi nyelv­járás túlbuzgó alkalmazásának a következménye a névváltozta­tás! De áldozatul eshet-e ennek a névadó szent iránti tisztelet? A névhez való jog az idők távlatá­ból is megilleti a névadót! Ne­künk e jogot tisztelni kell! Szent Demeter neve nem írható át Dö­mötörre még a „szegedi" nyelvjá­rásra hivatkozva sem! Péter László írja a Szőregi dél­utánok c. könyvében (141. ol­dal): „Bálint Sándor nagyon ne­heztelt azokra, akik a hajdani belvárosi templomot vagy a belő­le kihámozott Árpád-kori tor­nyot Demeternek nevezték." Tisztelettel gondolunk Bálint Sándor (1904-1980) neves nép­rajzkutatóra, mi szegediek büsz­kék is lehetünk rá és munkássá­gára, de a Demeter név tisztelői­re való neheztelése nem volt in­dokok. Módosítani kellene (kell!) a Szent Demeter-torony falán lévő tábla szövegét, vala­mint a szegedi színházi díj meg­nevezését a névadó szent tulaj­don nevére, vagyis Szent Deme­terre, s akkor nem terjedne a ha­mis névhasználat sem szóban, sem írásban. DR. NAGY PÉTER, SZEGED A NAP PANASZA AZ 0LVAS0T0L Kutyagumik a tilosban Vass Zoltán Alsóvárosról egy örökzöld témáról, az ebtulajdonosok felelőtlenségéről számolt be lapunknak. Elmondása szerint a gazdák olyan közterületeken - így az ol­vasónk házához közeli Szabadság téren - engedik kutyáikat piszkolni, ahol sok kis­gyerek is megfordul. Egyik reggel egy fiatal lányt látott a téren juhászkutyájával, amelynek végtermékét gazdája a zöldben hagyta, miután - olvasónk elmondása sze­rint - gondosan körbetekintett, láthatta-e valaki az esetet. Molnár László, az önkormányzat városüzemeltetési irodájának vezetője elmondta: nemcsak az említett téren, Szeged legtöbb pontján csak pórázon, és bizonyos fajoknál hat hónapos kortól szájkosárral köteles a gazda vezetni kedvencét, amely könnyíteni sem könnyíthet magán ezeken a területeken. A város ebtartási rendeletében külön ki­jelölt kutyafuttató helyeket, ahol a négylábúak szabadon futkározhatnak. Ilyen példá­ul a Csongrádi sgt.-Körtöltés-Vértói út-Rókusi lakótelep által határolt terület, az egész körtöltés, a Cserepes sortól délre eső terület is. Próbálkoztunk néhány éve a Lechner téren - kifejezetten a kutyagumi tárolására alkalmas - kukák és nejlonzacs­kók kihelyezésével, de nem vált be elképzelésünk. A szemeteseket megrongálták, a zacskókat ellopták. Az önkormányzat városüzemeltetési irodájának vezetője hangsú­lyozta, szabálysértést követ el, és 30 ezer forintig terjedő bírsággal sújtható az, aki az eb tartására vonatkozó szabályokat megszegi, azaz a nem kijelölt helyeken póráz nél­kül engedi sétálni kutyáját, valamint nem szedi fel utána annak piszkát. Súlyos kényszerpályán a szegedi oktatáspolitika Átadtuk a DM-borverseny fődíját A Délmagyarország immár második alkalommal hirdetett versenyt a szegedi borfesztiválon. Olvasóink szavazólapon adhatták le voksukat a borfesztivál leg­jobb fehér-, vörös-, rosé- és csemegeborára. A szavazók között kisorsoltuk a fő­díjat, amely egy két személyre szóló, kétéjszakás hosszú hétvége Mórra, a Foga­dó az Öreg Préshez fogadóba, teljes ellátással, borkóstolóval. A szerencse Szűcs Andrea rúzsai előfizetőnknek kedvezett, nyereményét - szerdán - Lajkó István­ná lapmenedzser adta át Fotó: Karnok Csaba 1989 óta az alapfokú oktatást folyama­tosan sújtják a megszorítások, elvoná­sok, átszervezések, óvoda- és iskolabe­zárások. S mindez mindig valamilyen ideológia vagy gazdasági okfejtés men­tén, de a legkevésbé a pedagógusszakma érvei alapján. S így van ez jelenleg is. 2005 nyarán országosan 118 óvoda és 185 iskola szűnt meg. 2006-ban - vá­lasztási év lévén - ezzel az eszközzel ke­vésbé éltek, annál inkább a 2007. évben, amikor a fenntartó önkormányzatokat ellehetetlenítve kényszerítik még ennél is nagyobb arányú elsorvasztásra. A Medgyessy-Gyurcsány kormány 2002-ben kényszerűen teljesítve ígére­tét 50%-os bérfejlesztést vitt véghez, mint jól tudjuk, fedezet nélkül, s szinte teljes egészében az önkormányzatok nyakába sózva a finanszírozás megoldá­sát, a következményeket. Ez azóta már tökéletesen leolvadt, eltűnt, s a pedagó­gustársadalom pontosan ugyanabban a megalázó társadalmi és anyagi el nem ismertségben szenved, mint tette ezt a harsányan hangoztatott bérfejlesztés előtt. 2007-re a kormány átalakította a közoktatás finanszírozását, melynek több • alappillére radikális változást je­lent. Áttértek a tanév-finanszírozásra, s egy rendkívül bonyolult számításokkal kiagyalt csoportfinanszírozásra. Az alap- és kiegészítő normatívák, vala­mint a kötött felhasználású normatívák együttes összege nominálértékben 3%-kal, reálértékben 7%-kal csökkent 2006-ban a 2005. évihez viszonyítva, s ez még tovább csökkent. Szegeden ezt a hiányt tovább növeli az az adósságtör­lesztési teher, amit az Iskolaút program­ra a város 2005-ben vett fel. Szeptem­bertől bonyolult számítás alapján, lé­nyegében csoport-, illetve pedagógusfi­nanszírozásra tér át a költségvetés. Az új modell sajátossága, hogy tanévet finan­szíroz, s így a támogatás 2008 szeptem­beréig érvényes. A kormány és a szak­minisztérium nyilatkozatai szerint a tá­mogatáscsökkenés oka a tanulók szá­mának csökkenése, valójában azonban az elvonások meghatározó része egysze­rűen az, hogy szeptembertől jelentősen csökken az egy gyermekre jutó normatív támogatás. A bérek befagyasztása már tény, s immár ez a 2. év januárja, hogy a rendszerben még inflációt megközelítő,, követő béremelés sincs! A pedagógusbé­rek 2002. óta dermedtek meg, s az a so­kat emlegetett 50% már súlyosan deval­válódott. A pedagógusok munka­idő-nyilvárítartásának követhetőbbé té­tele érdekében hozott kapkodó, impro­vizatív intézkedés sem szolgált mást, mint a figyelem elterelését arról, hogy a 40 órás munkahét eddigi felosztását egy új váltja majd fel. A kapkodó és nevetsé­ges intézkedést visszavonták, de nem teljesen. A kötelező óraszám emelése mögött érezhető a közvélemény szándé­kos megtévesztésének realitása a kor­mányon lévők oldaláról, hiszen folya­matosan egy olyan adatra mutogatnak vissza, mint a pedagógus-tanuló arány­szám, s annak összevetése az európai adatokkal, csakhogy ebben az esetben sem veszik figyelembe a hazai pedagó­gusok feladat-összetevőit. Most a kor­mányzat által reformnak nevezett dön­téssorozat két legyet üt egy csapásra: a kötelező óraszám emelésével javít a ta­nuló-pedagógus arányon, rövidlátó ta­karékossággal jelentős összegeket tud kivonni a rendszerből, s teret tud adni az igények magánszférában történő ki­elégítésére. Ahol mód van még összevo­násokra, megszüntetésre, átszervezésre, ott sem szakmai szempontok, hanem mérethatékonyság szerint történik in­tézkedés. Az iskolák vezetőivel hajtatják végre a törvényben kötelezően előírt fel­adatokat anélkül, hogy álláspontjukat szakmai oldalról vagy szakmai érvek mentén bárki, bármilyen szinten figye­lembe venné, vagy vehetné. A gyerekek­ről és szülőkről, szabad iskolaválasztás­ról nincs szó, felvetve a kérdést, mi a do­mináns: a finanszírozás kérdésköre, vagy a települések megtartó ereje, a la­kosság lokálpatriotizmusa? A kötelező óraszám emelésének kö­vetkezménye: elbocsátások országos és városi szinten is olyan mértékben, mint ezt megelőzően még sosem. A kérdés már csak az: van-e a városnak kidolgo­zott stratégiája arra, hogy az így felsza­baduló erős szellemi tőkéről milyen mó­don kíván gondoskodni, hogyan kívánja a maga hasznára felhasználni, mit tud kínálni nekik? Szintén ki nem mondott tény, hogy az intézményvezetők elsősorban a napkö­zire tudják levezetni az elrendelt órák zömét, tehát a napközikben olyan peda­gógusok fognak a gyerekekkel foglalkoz­ni, akiknek a kötelező penzumukat kell teljesíteni. Mindegy milyen szakos, mi­re képesített, s hogy alkalmas-e ahhoz a korosztályhoz, ismeri-e őket egyáltalán. Szó nincs gyerekekről, akiknek érdeke, hogy minél kisebb csoportokban, minél hatékonyabban tanuljanak, szó nincs igazi reformokról, szó nincs megtartás­ról, vagy arról, hogy megkérdezzék az igazi oktatási szakembereket, igazgató­kat, beosztott pedagógusokat, hogy mi­ként tudnák hatékonyabban és takaré­kosabban működtetni a saját intézmé­nyüket, s benne önmagukat. Helyette leosztás van, erős központosítás van. Hogy ebben hol van Szeged városának helye? Hogy miként tud mindebből kilá­balni? Sok múlik a közgyűlés empátiás ér­zésén, s azon, hogy tud-e valamilyen kiutat mutatni az állásukat elvesztő pedagógu­soknak ez a város. Kérdés, hogy tudja-e folytatni - s ez nem a szándékon, hanem a kormányzati gazdaságpolitikán múlik - a megkezdett Iskolaút programot a megma­radt iskola struktúrájában, ahogy azt a pol­gármester megígérte. Beáll-e végre a köz­oktatás rendszere Szegeden, vagy újabb is­kolabezárások várhatóak, csak most már a középfokot érintve jobban, hiszen a de­mográfiai adatok alapján végre nem csök­ken tovább a születések száma kb. 2002 óta. Megbízhat-e bárki abban, hogy hiteles mindez, s hogy van pozitív hozadéka an­nak az intézkedéssorozatnak, amit 2007 szeptemberétől rákényszerítünk a még ve­getáló oktatási intézményeinkre? FARKASNÉ POCSAI BLANKA SZEGEDI ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐ (FIDESZ-FRAKCIÓ)

Next

/
Oldalképek
Tartalom