Délmagyarország, 2007. május (97. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-26 / 122. szám

10 SZIESZTA 2007. május 26., szombat SZEKHELYI: AKKORIBAN VOLT VALAMI CSIKLANDÓS BÁJA EGY-EGY AJÁNDÉK NARANCSNAK A képviselő asszony szívesen nosztalgiázott a vidámparki kedvencéről, a hajóhintáról; a színidirektor arról mesélt, hogy Vili, a veréb hangjaként beköltözött a gyerekszobákba; míg a testnevelő tanár bevallotta, rengeteget kapott vissza a gyerekektől. A gyermeknap kapcsán ismert szegedi felnőttek gyerekkorát villantjuk föl - fotókkal és történetekkel. - Emlékszem, gyerekként azt játszottuk, hogy megszámoltuk az autókat az Andrássy úton. Ez ma reménytelen lenne. A világ teljesen átrendeződött - merengett el a múltban a szegedi nemzeti színház direktora, Székhelyi József. Az igazgató Budapesten, a Terézvárosban nőtt fel. Szülei a lelkére kötötték, hogy bizonyos környékekre ne kószáljon el, mert baj történhet vele. Kapuzárás - Ma minden kerületben rossz környékek vannak. A magamfajta gyerekeknek kapuzárásra otthon kellett lenniük, ma a gyerekek kapuzárás után rajzanak ki. Annak idején ünnepi eseménynek számított egy-egy mozielőadás, ma a televíziók és a házimozik korában ez a varázslat megszűnt. Akkoriban volt valami csiklandós bája egy-egy szem narancsnak vagy csokoládénak, a mai fogyasztói társadalomban az ilyen apró figyelmességek már nem ajándékok - beszélt a színházigazgató a jelen és a múlt különbözőségeiről. legszebb nyara A szegedi Ságvári gimnázium testnevelő tanára, Bárok István is szívesen nosztalgiázott a gyermekkoráról. A pedagógus Dunaharasztiban nőtt fel. Az édesapja a helyi sütőipari vállalat vezetőjeként dolgozott. A dédapja és a nagyapja is pék volt. Kis híján belőle is az lett. - Nyaranként, a nagybátyáméknál, Jászkiséren lovas kocsival hordtuk ki a kenyeret. Itt is a pékség volt a középpont. Tetszett ez az élet, mégis orvos, majd később tanár akartam lenni. Főzőcske A szegedi közgyűlés egészségügyi és szociális bizottság elnöke, Ványai Éva gyerekként Orosházán, a nagyszüleinél töltötte a nyarakat. Hamar megtanult tésztát gyűrni, tyúkot vágni és egyszerű, honos magyar ételeket főzni. A háztartási teendőket azóta sem tekinti munkának. Akkor... - Székhelyi József, Ványai Éva, Bárok István... Hogy mikor jött el az életében a felnőtté válás pillanata? -Amikor '79-ben felvettem az első fizetésemet - 3400 forintot - mint kutatóorvos, akkor éreztem magam először igazán felnőttnek. Az önkormányzati képviselőaszszony szerint az ő idejében egy gyermeknek több volt a kötelezettsége, manapság viszont a joga több. - Most már a két nagylányom is felnőtt, de azért a gyermeknapon mindig meglepem őket valami aprósággal. És nagyon várom már, hogy ha lesz unokám, odaadhassam neki a máig őrzött kedvenc mesekönyvemet, az öreg néne őzikéje kötetét - és már idézte is a kezdő sorokat: „Mátra alján, falu szélén, lakik az én öreg néném". Székhelyi József színidirektorként mesekönyvek helyett gyerekdarabokkal kedveskedik a lurkóknak, mert mint mondja, a teátrum számára ők is nagyon fontosak. Ráadásul a zsongásuk élettel tölti meg a színházat A dzsungel könyve vagy éppen a Hamupipőke előadásain. Székhelyi József Vili, a veréb vagy éppen Homer Simpson hangjaként is mindennapos a gyerekek otthonaiban. Fagyigömb Ványai Éva kisiskolás korában a gyermeknap a szegedi sulik fesztiváljának számított. - Az iskolától a Széchenyi térig vonultunk fel, ahol együtt ünnepeltünk a többi diákkal. Persze a vidámpark sem maradhatott el ilyenkor, ahol a hajóhinta volt a kedvencem. Gyereknapon egy-egy gömb fagyit is kaphattunk. Ez nagy szó volt, mert akkoriban a fagyizás ünnepnapnak számított - nosztalgiázott az önkormányzati képviselőasszony. FOTO: CSALADI ARCHÍVUM Bárok Istvánnak az egész nyár gyereknap volt. Szívesen emlékszik vissza az úttörőtáborok hangulatára, de arra is, amikor már felnőttként úszást oktatott a gyerekeknek a nyári táborozásuk idején. - Bármennyi energiát is fektettem a gyerekekbe, mindig a dupláját kaptam vissza tőlük. HORVÁTH LEVENTE Az eltévedt költemény Bárok István, hétéves forma szerelmes srácként nehezen találta a szavakat. Ezért aztán felfirkantotta egy lapra Petőfi Szeptember végén című költeményét és a verset - nemes egyszerűséggel - bedobta az imádott kislány szüleinek a kertjébe. Igen ám, de Etike helyett a kislány édesanyja talált rá az irományra, amelyet aztán mint „véres kardot" vitt vissza a kisfiú családjához. OK MONDTÁK - NEM CSAK A GYEREKNAPRÓL Nicsak, ki beszél „Kecske ment a kis kertbe, a káposztát megette..." - körjáték a szegedi Batthyány utcai oviban FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA Gyerekszájnak mondja a felnőtt, mikor szamára meghökkentő módon fogalmazza meg a kis emberpalánta a nagyok, vagy a saját világával kapcsolatos megfigyeléseit. Szűcs Istvánné viszont az ovisokat figyeli: 1990 óta gyűjti a gyerekek szellemes, a felnőttek világának fonákságaira is rávilágító megjegyzéseit. „Az én nyakamon, ugye, rendben van a fejem?" - kérdezte Ármin, mikor azt szerette volna tudni, ebéd után maszatos maradt-e. „Ha nagy leszek, apuka leszek, és feleségül veszem a domaszéki anyukámat" - mondta Laci. „Én versköltő leszek!" sóhajtott föl Bende... És így tovább - vaskos az a zöld fedelű füzet, amelybe Rózsa néni, vagyis Szűcs Istvánné 1990 óta lejegyzi az ovisok aranyos mondatait. - Tizenhét év és három ovi von mérleget Szűcs Istvánné, miközben végigsimít Gyerekszáj című füzetén. A szegedi Óhajok A középső csoportos szegedi óvodások közül Bálint transzformert szeretne, Ádám inkább Thomas gőzmozdonynyal vonatozna, Gergő a szüleivel a vadasparkba kirándulna, Judit egy csokor virágot óhajt, Bea színházba menne, Ricsi a dinókiállításra kíváncsi, Domi mozizna, Hanna viszont meggyes tortát majszolna - a gyereknapon. egyetem Batthyány utcai óvodájában 1998 óta foglalkozik a kicsikkel. Mikor betoppanunk, épp arról beszélget középső csoportosaival, kit ünneplünk május első és kiket utolsó vasárnapján. Névadó - Az anyukák ünnepe az anyák napja - kottyantja ki a kérdés végét meg se várva Gréti. Kiderül: a nagy csoportosok le is festették az anyukájukat. A folyosói tárlat képei fölött a kérdés: „Miért szeretem az anyukámat?" A válaszok változatossága gyönyörködtető: mert ő adta a nevem", mert soha nem veszít el", „...mert ő nevel, és olyan cuki, amikor haragos", „...mert nem engedi, hogy elromoljon a fogam", „...mert viccesen olvassa a mesét". - A gyerekek 4-5 éves koruktól már veszik a lapot, de csak azok, akiknek családjától sem idegen a humor. Mert a gyerekek közül se lehet mindenkivel viccelődni - osztja meg velünk tapasztalatát Rózsa néni. - A legédesebben a kiscsoportosok fogalmaznak, amint rácsodálkoznak a világra. Szájfolyás „Mese volt, hol nem volt, volt egyszer egy... mit tudom én" - kezdett mesélni Tekla. Játék közben az óvó néni azt kérdezte: „Blanka, nem tudnád a szád fél percre becsukni?" „Szájfolyása van!" - jegyezte meg Bendi. Áron panaszkodott: „Bende csak azokat veszi be a játékba, akiknek van maradandó foguk..." „Én olyan gyorsan lefékeztem, hogy füstölt a lábam" - dicsekedett Laci. „Ha férfiak leszünk, elmegyünk Afrikába?" - fordult Zsombi Árminhoz. A Dóm téren sétáló kicsik a kőoroszlánnál észrevették a kőkeresztet, mire Imi megjegyezte: „Ilyen van a pápának is". A vadasparkban az emu „frizuráját" nevették a gyerekek, mert Gábor kijelentette: „Olyan nőformájú haja van". Ebédkor először használták a kést és a villát az ovisok - a töltött húsból, krumplipüréből és uborkából álló menühöz -, mikor az óvó néni kérdezte: „Ki kér még húst?" Erre egy-két gyerek jelentkezett, de Imi csak uborkát kért - mondván: „Ehhez legalább nem kell kés." Bende megpuszilta Barbit, s ezt látva Marietta a kisfiúra mosolygott: „Én is kapok egy puszit?" Gyorsan érkezett a válasz: „Nem, mert kifogyott belőlem." Gondolkodás - A szülői értekezlet kezdetén mindig fölolvasok néhány ilyen mondatfüzért. Az oviból ballagóknak pedig a tarisznyájába teszem megörökített megjegyzéseiket árulja el Rózsa néni. Ezek után nem csoda, hogy megesett az alábbi párbeszéd. „Mit csinálsz vasárnap, Réka?" - kérdezte egyszer Rózsa néni. „Leülök a szobába, és sok szeretettel gondolok az óvó nénikre..." LEJEGYEZTE: Ú. I.