Délmagyarország, 2007. május (97. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-19 / 116. szám

Szombat, 2007. május 19 SZIESZTA 11 A LEGRÉGIBB UTCA AZ ARADI VÉRTANÚK TERÉRŐL NYÍLIK, A MÁTYÁS TÉRBE TORKOLLIK Bennszülött szögedi polgárok, földmívesek, hivatalt viselő urak, egyházi hatalmasságok, iparosok, kereskedők, egyetemi tanárok és diákok, művész emberek lakták és lakják ma is a legrégebbi szegedi utcát. A jórészt föld­szintes házai miatt is a régi város hangulatát őrző Szent­háromság utca, gesztenyesorával, igazi szegedikum. Az ősi Szeged szelete a Szent­háromság utca, amelynek nyomvonalán vagy hatszáz éve járunk. Régen a Várat és a Palánkot kötötte össze Alsó­várossal és az ottani rendház­zal, most a Belváros és Al­sóváros kapcsa: az Aradi vér­tanúk teréről nyílik, a Mátyás térbe torkollik. Szappanfőzők és doktorok Az egykori országút mellé először árusok és iparosok te­lepedtek. A szappanfőzés, a kékfestés és a gyertyamártás volt a sajátos itteni ipar még az 1945 utáni években is. Az iparos és mezőgazdasági jel­leget a Víz elmosta: az utca hivatalnoki, értelmiségi arcu­latúvá vált. De a lakók igé­nyeire építő kiskereskedők és kisiparosok (az egykori bor­bély, szabó és cipész) utódai megmaradtak. A harmincas évekbeli csiz­madia műhelyében ma Né­meth Géza „antikvitása" mű­ködik. A németországi mun­kával pénzt gyűjtő, majd itt letelepedő mérnök délutá­nonként hobbijának él: kép­kereteket, kisbútorokat és mű­szaki régiségeket javít. Azt ter­vezi, hogy kibővíti műhelyét, hogy bemutathassa érem- és óragyűjteményét. A túlsó oldalon, az igénye­sen városi oromzatú 22. szá­mú házban régebben is kiváló professzorok laktak: például Darányi Gyula a közegészség­tan, Förster Aurél a klasszi­ka-filológia, Hermann Egyed a történelem, Purjesz Béla a bel­gyógyászat, Széli Kálmán az elméleti fizika, Vidákovics Ka­milló a sebészet tudora - so­rolja Péter László A szerette Kápolna A helyenként 24, máshol 19 méter széles utca kellős közepére Külber János sze­gedi polgár 1721-ben a Szentháromság tiszteletére kápolnát építtetett - meséli Péter László A szerette város című kötetében. Mivel en­gedély nélkül fogott hozzá, a hatóság betiltotta az épít­kezést. De az akkoriban Sze­geden székelő gróf Nádasdy László csanádi püspök meg­adta az egyházi engedélyt. A kápolna azonban mégis út­ban volt, a későbbi térké­peken nincs rajta. város című kötetében. De ma elfér itt az alagsori kerékpár­javító műhely is. A Vajdaságból ide települő Fendrik Ernőnek egy percre sem áll meg a keze, kerékjaví­tás közben válaszolgat a kí­váncsiskodónak. Nincs nagy nyüzsgés - mondja de elé­gedett, mert 1994 óta bővítet­te, így ki is nőtte e helyet. Mégsem tervezi a váltást, mert az állandóság, az üzlet bejáratottsága érték, amit be­csülni kell. így van ezzel Csonka Ferenc a könyvkötő mester is. Virágzik errefelé az egész­ségügyi szolgáltatás - föltű­nően sok csillogó tábla hirdet orvosi magánrendelőt: a leg­nagyobb választékkal a fogá­szok dicsekedhetnek. Nem a környéket, inkább a gazdasági állapotokat .jellemzi, hogy a belvárosi szakaszon több üz­lethelyiség is kiadó, de nyí­lászáró és kötszer szakboltot ugyanúgy találni itt, mint pék­séget és utazási irodát. Az it­teni zöldségesről, Gézáról le­A régi könyvkötő műhelyt egyetemista kora óta rendszeresen látogatja Pálfy Miklós professzor is FOTÓK: SCHMIDT ANDREA a Szentháromság utca Mérföldnyi Szeged legrégibb, azonos nyomvonalon fönnmaradt utcája: a Szentháromság. Első írásos említése az 1522. évi tizedjegyzékből származik. Ám neve 1961-től a rendszerválto­zásig Hunyadi Jánosra vál­tozott. Eredeti nevét - Péter László Szeged utcaneveiről szóló könyve szerint - va­lószínűleg a benne álló Szentháromság-szoborról nyerte. Az árvízig ez volt Alsóváros főutcája, magába foglalta a Földmíves és Sár­kány utcát is. Ez kötötte össze Alsóvárost a hajdani várral, a Palánkkal, majd a belvárossal. Bizonyos, hogy már 1432-ben létezett, mert Bertrandon de la Broc­quiére burgundi lovag meg­emlékezik róla: „Szeged vá­rosának csak egy utcája van, mely - nekem úgy tet­szik - egy mérföldnyi hosz­szú." (Egy francia mérföld: 4,45 kilométer.) Az utcában 1522-ben 61, 1850-ben 85, 1979-ben 76 ház állt. Kiváló professzorok otthona és kerékpárjavító műhely - a Szentháromság arcai gendákat mesélnek: bár dél­utánonként zárva tart, de év­tizedek óta nélkülözhetetlen, mert beszerez minden külön­leges árut - erősíti meg az utcát gyerekkora óta ismerő, a nevezetes 4. számú házban élő Pálfy Miklós professzor is. Iskolák és diákok Nagy itt az átmenő forga­lom. Az utcabeliek közül töb­ben a panelnegyedből költöz­tek e nyugalmasabb belvárosi utcába, mint a magát Má­riának nevező asszony is, aki a Vedres utcából érkezett és két éve élvezi a zárt udvarú bérház előnyeit. De akad itt albérlő is, mint a szandaszőlősi Nóri, aki elsőéves angol szakos egye­temistaként veti bele magát a szegedi forgatagba. Az sem vé­letlen, hogy itt magasodik a város egyetlen apartman há­za, s egy panziós is próbál­kozik gyökeret ereszteni. Iskolák keretezik a páros ol­dalt. A Ságvári gimnáziumnak is helyet adó épület Szeged első kétemeletes bérháza ­1910-ből. Az alsóvárosi temp­lomhoz közeli, Miasszo­nyunkról elnevezett iskolanő­vérek tanítóképző intézetéül 1900-ban fölhúzott épületben a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola is lakott, most a Ka­rolina iskola diákjaié. A páratlan oldal belvároshoz közeli sarkán 1937 óta áll a Rendelőintézet. Ezen az olda­lon sem ez az egyetlen köz­épület: például a Bécsi körűt sarkán ma már alapítványi az ovi. - Lilla választotta, miután bekukkantottunk a környék többi óvodájába is - néz sze­retettel kislányára Kardos Tünde. Az asszony most Sán­dorfalváról ingázik ide napon­ta, mert maga is szereti az utcát, ahol korábban néhány évig a családjával élt. Az épület történetét nem ismeri. Azt sem tudja, hogy egykor kocs­ma volt, aztán otthont adott az Alsóvárosi Iparoskörnek, a be­szédes nevű Szegedi MÁV-nyugdíjasok, Nyugbére­sek és Kegynyugdíjasok Egye­sületének, majd a MAV Szol­gaszemélyzet Önsegélyező és Temetkezési Egyletének. Egy ház, sok történet Errefelé egyetlen háznak is sokfejezetes a története. All. számúról Péter Lászlót olvas­va tudjuk, hogy a telek ere­detileg Pálfy Józsefé, Szeged nevezetes főbírájáé, tanács­nokáé volt. Arról nevezetes, hogy 1785-ben azért tették ki hivatalából, 'mert nem sajá­tította el a kitűzött határidőre az akkor kötelező német nyel­vet, majd éppen ezért helyez­ték vissza állásába - a kalapos király halála után. A Pálfy-csa­lád egyébként Szeged egyik legrégebbi famíliája, nevük már az 1522-i tizedjegyzékben is szerepel. A Szentháromság utcabeli Pálfy-telek arról is ne­vezetes, hogy itt állt 1957-ig a környék utolsó Víz előtti háza. Ennek jellegzetességére az ut­ca mostani lakója, Pálfy Mik­lós (aki csak névrokona a ta­nácsnoknak) még gyerekkorá­ból emlékszik: bejárata mé­lyen a járdaszint alá került, vagyis a kapujához lépcsőn kellett lemenni. Azt már Péter Lászlótól tudjuk, hogy a he­lyén álló 19 lakásos, három emeletes lakóház Borvendég Béla Ybl-díjas építész első önálló szegedi munkája, az el­ső, nem „szocreál" stílusú, modern lakóház. - Az alsóvárosi bűcső nap­ján, augusztus 5-én az utca nagykörúton tűli vége sátrak­kal, kitelepülő árusokkal volt tele még néhány évtizede is ­meséli az Erdélyből Szegedre menekült, 1950 óta itt élő dr. Stieber Ilona. Az idős gyógy­szerész ma is szívesen lakik a jórészt földszintes, illetve egy-két emeletes házak kere­tezte utcában. Az 1940-beli bűcső napján Móricz Zsigmond is erre sétált - írja Péter László. Egy másik irodalomtörténeti adalék, hogy a Víz előtt egy itteni magasföld­szintes alagsorő házban lakott Tömörkény István - az 1870-es évek elején onnan kezdett is­kolába járni. Ám a házat a fölis­merhetetlenségig rombolta az ár. Erre emlékezve írja: a „Szentháromság utcában olyan erős játéka volt a hullám­nak, hogy felszaggatta még a régi, nehéz kövezetet is". József Attila is aludt a Szent­háromság utcában, a 48. szám alatt élő barátja, Berezeli An­zelm Károly lakásában. Négy évtizeden át járt e házsorok előtt a 41. szám alatt lakó Csef­kó Gyula, a magyar szólás­fejtés nagy tudósa. De az ut­cához tartozott a harmincas években az eszperantó apos­tolaként ismert Thurzó Péter is. Tábla őrzi Farkas Béla bio­lógus emlékét. Ide született Durkó Zsolt Erkel-díjas zene­szerzőnk, itt nevelkedett Iszlai Zoltán, a jó tollú publicista, költő és elbeszélő. Most itt az otthona - többek között - Mé­száros Rezső akadémikusnak, aki a JATE utolsó, és a Szegedi Tudományegyetem első rek­toraként is ismert. A hiányos, mégis gazdag névsor igazolja: a Szentháromság utca Szeged eszenciája. ÚJSZÁSZI ILONA Művészlakok Szeged második újjáépítése, a 20-as évek a Szentháromság utcán is rajta hagyta a keze nyomát. A 4/A számú bérház is a vidéki házak között szétosztott Speyer-kölcsönből épült - derül ki Bátyai Gitta kutatásaiból. A város első három emeletes bérházát Kövér Tibor tervezte. Az 1926 júniusában kezdett építkezést Erdélyi András és fia, valamint Breuer Imre építési vállalkozó irányította. A 24 lakásos házba elsőként a Palánk olyan lakosai költöztek be, akik az egyetemi építkezések miatt otthonukat elvesztették. A ház műteremlakásának lakója volt például Diny­nyés Ferenc festőművész, akinek emlékét tábla is őrzi a házfalán, vagy dr. Szőri Józsefné Boga Lujza iparművész. E házban élt több ismert hivatalnok: így például dr. Tóth Béla városi főjegyző, Rack Lipót városi tanácsnok. Ugyanitt lakott 1930-tól deportálásáig a Juhász és Móra baráti köréhez tartozó Vér György, a Dél­magyarország kitűnő tollú munkatársa. Továbbá számos egyetemi tanár: többek között Kolosváry Gábor adjunktus, a múlt század végén Halász Előd professzor, most pedig Pálfy Miklós, az újlatin tudományok professzora. Az ő mostani lakásának korábbi lakója volt Kratochvill Dezső és Buday Árpádné is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom