Délmagyarország, 2007. május (97. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-19 / 116. szám

8 "SZEGED NAPJA" SZOMBAT, 2007. MÁJUS 19. Király Levente Rotka Lászlótól vette át a díszpolgári címet Pro Urbe-díj Blazovich Lászlónak „Egész pályám Szegedhez kötődik" A Csongrád Megyei Levéltár igazgatójának, Blazo­vich Lászlónak elévülhetetlen érdemei vannak ab­ban, hogy a szegedi intézmény ma nem csupán a város, a megye, hanem az egész ország fontos szel­lemi műhelyének számít. - Szegeden a Radnóti gimnáziumba jártam, majd az egyetemet is itt végeztem. Következett egy vásár­helyi időszak, ami 13 évig tartott, ezután újra Sze­geden folytattam a tevékenységemet. 1988 óta az egyetem jogi karán oktatok. Egész pályám Szegedhez kötődik, itt sze­reztem meg azt az ismeretanyagot, amire lehetett építeni. Bár a levél­tárnak Csongrád megyei a neve, és a megye a fenntartónk, elsősorban szegedi anyagot őrzünk. Amióta itt dolgozom, főként a szegedi ügyfe­leket és kutatókat szolgáljuk ki - sorolta a városhoz kötődésének ada­tait Blazovich László, akinek tudományos munkáját, elsősorban a jogtörténeti kutatásokat Hollandiától Litvániáig ismerik. A szombathelyi születésű levéltárigazgató fontos tudományos mű­hellyé formálta a szegedi intézményt. Több mint száz tudományos publikáció kötődik nevéhez, ismeretterjesztő munkái rendszeresen megjelennek a Szeged című folyóiratban. A megyei helytörténetírás fő szervezője. Szeged rövid története című könyve 2006-ban megkap­ta Az év könyve díjat. NY. É. Pro Urbe-díj Dobozy Attilának „Az egyetemi hangulat adja a város varázsát" A neves bőrgyógyász professzor, Dobozy Attila az Alföld szerelmese, álomállások sem tudták elszakí­tani ötven éve Szegedtől. - Nagy böcsület, hogy engem választottak a ki­tüntető címre, örülök neki. Pedig sok kiemelkedő tudós, művész, tanár dolgozik itt rajtam kívül - be­szélt szerényen az elismerésről a friss Pro Urbe-dí­jas Dobozy Attlila professzor, a Szegedi Tudomány­egyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikájá­nak egyetemi tanára. A hat évig a SZOTE-t rektorként, majd az orvos- és gyógyszerésztu­dományi centrumot elnökként irányító akadémikus ötven éve él a vá­ros nagykörúton belüli részén, ahol szinte minden szembejövőt ismer. Bár többször hívták szakmai előrelépést jelentő állásokra máshová, lo­kálpatriotizmusa mindig nemet mondatott vele. Szegeden érzi otthon magát, számára a város igazi varázsát, voná^rejét az egyetemmel való szerves egység és az abból fakadó sajátosliangulat adja. A diákság zson­gása, a Tisza-part és a Dóm tér szépsége, az oda kötő emlékek sem en­gedik az akadémikust messzire kalandozni szülővárosától, ahol egész felnőttkorát töltötte. A professzor - akinek nevéhez számos felfedezés, nemzetközi elismerés fűződik - az Alföld szerelmese: szatymazi tanyá­ján kertészkedés közben is gyakran megérinti a táj szépsége. T.R. A díszpolgár: Király Levente, a nemzet színésze „A szeretet tartott itt" Király Levente a színművészeti főiskola elvégzése után, 1959-ben pályakezdőként szer­ződött a Szegedi Nemzeti Szín­házhoz, amelynek azóta is hűsé­ges tagja. Az elmúlt 48 évben Mercutiótól Willy Lomanig ren­geteg szerepet eljátszott, a Kos­suth-díjtól a nemzet színésze kitüntető címig minden rangos szakmai elismerést megkapott. Tégnap Szeged díszpolgára lett. - Reggel izgatottan ébredtem, fantasztikus érzés ez a kitünte­tés! Nagy várakozás volt bennem azóta, hogy a 70. születésnapo­mon, a kisszínházi gálaesten be­jelentették: Botka László polgár­mester díszpolgárnak javasolt. Úgy érzem, azt is értékelte a köz­gyűlés és a polgármester, hogy 48 éven át hűséges voltam Szeged­hez és a színházunkhoz, min­dent megtettem azért, hogy jól dolgozzunk. Ehhez persze nem­csak én kellettem, hanem az a szeretet is, ami mindig körülvett a városban. E nélkül-nem ment volna, ez a szeretet tartott itt ­hangsúlyozta tegnap Király Le­vente. A nemzet színésze azt is elmondta: rengeteg gratulációt kapott, családja is boldog, büszke rá. Baráti körében pedig azért is örültek, mert már korábban fo­gadást kötöttek, hogy mikor kap­ja meg a díszpolgári címet. Szeged színészkirálya hosszú és sikeres pályafutása alatt annyi szerepet eljátszott, amennyivel három színész is elégedett lehet­ne. Prözistának szerződött, de ha­mar kiderült: kiválóan énekel és táncol, így zenés feladattikkal is elhalmozták. Azonnal megszeret­te a közönség, Mercutióként és Bóni grófként egyaránt nagyszerű volt. Ma is sokan emlékeznek Tevjéjére, Keanjére, Falstaffjára, Svejkjére, Willy Lomanjére, Gali­leijére - hosszan sorolhatnánk to­vább nagy alakításait. Most újabb kihívás vár rá: a Kossuth-díjas rendező, Zsótér Sándor vele állítja színpadra a Lear királyt. - Elindult bennem a szokásos „ideggép", már nagyon várom a szövegkönyvet. A nyáron szeret­nék egy kicsit pihenni és feltöl­tődni, mert nem lesz piskóta ez a feladat. Augusztus végén kezd­jük próbálni a Lear királyt, októ­berben tartjuk a bemutatót a kis­színházban. Nem is merek rá gondolni - árulta el Szeged új díszpolgára, akit felkértek, hogy vegyen részt a nyáron a Marica grófnö-produkcióban is, amit Eszenyi Enikő rendezésében mu­tatnak be a szabadtérin. Filmfor­gatásra is hívták: egy parkoló el­lenőrt kell majd játszania. Ma 13 órakor a Rómeó és Júlia egyik példányát fogadja örökbe a So­mogyi-könyvtárban: fiatalon egyik legkedvesebb szerepe volt Mercutio, később pedig Lőrinc barátot is eljátszotta abban a sze­gedi produkcióban, amiben fia, Király Attila volt Mercutio. - Elmondani nem lehet, milyen jó érzés, hogy a város befogadott és szeret. Ahogy öregszem, egyre job­ban tör elő bennem az érzelem, egyre nehezebben tudok uralkod­ni rajta, amikor ennyi fantaszti­kus dolog történik velem! - érzé­kenyült el Király Levente. H.ZS. A kitüntetettek a mi negyedik Szegedünket építik Díszközgyűlésen ünnepeltek Szeged városi rangra emelésé­nek 288. évfordulója alkalmá­ból díszközgyűlést tartottak tegnap a városházán. Botka László polgármester átnyújtot­ta a díszpolgári címet, a Pro Urbe-kitüntetéseket, a Szege­dért, és a Szeged nemzetközi kapcsolataiért emlékérmeket. Ünnepi üléssel emlékezett teg­nap a város közgyűlése Szeged 1719-es szabad királyi várossá nyilvánításának évfordulójára. Díszvendégek - köztük ország­gyűlési képviselők, az egyetem rektora, a püspök, volt polgár­mesterek, testvérvárosi vendé­gek -, szegedi polgárok, kitünte­tettek, családtagjaik ültek meg­hatottan azokban a padsorok­ban, amelyekben máskor a kép­viselők vitáznak. Tegnap azon­ban mindenki az ünneplésnek adta át magát. Botka László pol­gármester is a város azon sors­döntő időszakaira emlékeztette a vendégsereget, amikor nem az ellentétek, hanem az összefogás vitte előre a közös ügyeket. 1719-et követően az itt élők első városukat kezdhették el építeni, a szabadság, az önálló döntés és a MŰVÉSZETI MÜS0R A hagyományok szerint színvona­las művészeti produkciók keretez­ték a díszközgyűlés kitüntetési ce­remóniáit. Közreműködött Fekete Gizi színművész, Rácz Rita Fran­ciska énekművész, a Kosztandi István hegedűművész, Blumen­schein Gábor trombitaművész, a Tömörkény gimnázium leánykarát Dohány Gabriella vezényelte, Pol­nerZoltán szegedi költő négysoro­sait négy diák szavalta. A hagyományőrző huszárok vezették fel az ünnepet Fotók: Karnok Csaba felelősség lehetőségének birtoká­ban - mondta a polgármester. A második várost az árvíz után, a harmadikat a nemzetcsonkolást követően támasztották fel. Most a negyedik várost építjük, és most' magunkkal kell megküzdeni ­utalt a jelen értetlenségeire. Beszé­dét azzal fejezte be, hogy míg 288 éve lóháton érkezett meg Szegedre a lehetőség, az esély, és azt királyi szabadságlevélnek hívták, ma au­tópályán jön, és modernizációnak hívják. De a tét ugyanaz. A város kitüntetéseit odaítélő közgyűlési határozatokat ezután Mózes Ervin jegyző olvasta feí, majd az életutakat ismertették. A díszpolgári címet Király Le­vente színművésznek, a nemzet színészének Botka László nyúj­totta át. Király Levente megha­tottan köszönte meg, és azt mondta: szereti a várost, azért, mert őt is megszerették. Pro Ur­be-díjat Blazovich László levél­tár-igazgatónak és Dobozy Attila bőrgyógyász professzornak, aka­démikusnak adtak át, öten Sze­gedért Emlékérmet, ketten Sze­ged nemzetközi kapcsolataiért emlékérmet kaptak. F.K. Szeged nemzetközi kapcsolataiért emlékérmet kaptak Szegedért emlékérmesek Balázs Imre nyugdíjas pedagógus októberben ünnepli nyolcvana­dik születés­napját. A béketelepi iskolában 1954­ben nevezték ki igazgató­nak, s még abban az évben megnyitotta a városrészben a Somogyi-könyvtár fiókját, amelyet nyugdíjba vonulása után is vezetett. Megírta Bé­ketelep történetét. A város­részi nyugdíjasklubnak még ma is aktív tagja, sokat tesz a telep kulturális felemelke­déséért. Ezt a fél évszázadon át végzett tevékenységét 2003-ban a Szeged Múzsá­ja-díjjal ismertékel. Frank Sán­dor mester­szakács a megyei gasztronó­miai társa­ság elnöke, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség dél-alföldi régióel­nöke, tagja a Magyar Fehér­asztal Lovagrendnek, a Ve­nesz József-díj kitüntetettje. 1990-ben alapította meg vendéglátós kollégáival az egykori mesteréről elneve­zett Hansági Ferenc Vendég­látóipari Szakiskolát. Sze­mélyéhez kötődik a tiszai halfesztivál megszervezése, amelyet tíz éve rendeztek meg először, rrjára pedig Sze­ged sokak által látogatott, itthon és külföldön egyaránt ismert és elismert gasztro­nómiai ünneppé vált. Dr. Hor­váth Lajos, a Csongrád Megyei Ke­reskedelmi és Iparka­mara titká­ra számára mindig is kiemelten fon­tos volt a kamara külgaz­dasági kapcsolatainak épí­tése. Több évtizedes mun­kássága során nagy súlyt fektetett arra, hogy segítse a szegedi és a Csongrád megyei vállalkozásokat a határon átnyúló üzleti kapcsolatok fejlesztésé­ben, megerősítésében. So­kat tett azért, hogy Szeged és Csongrád megye gazda­sági potenciálját külföl­dön is megismerjék, és azért, hogy a külföldi be­fektetők térségünket vá­lasszák. Ribizsár Pé­ter autósze­relő mester húszéves kora óta a szegedi ipa­rostársada­lom ismert tagja. Huszonkét évesen választották be a Szegedi Ipartestület vezetőségébe, több cikluson keresztül al­elnökként dolgozott, most a szervezet elnökeként te­vékenykedik. Munkáját több alkalommal is elis­merték. Az Aranykoszorú's mester több országos ipa­ros érdekvédelmi szerve­zet tagja, országos tisztség­viselője. Jelentős társadal­mi tevékenysége is. Töb­bek között a legrégebbi vi­lági lovagrend, a Szent György Lovagrend megyei priorja. Somogyi Ká­roly né fotó­riporter, új­ságíró Sza­badkán szü­letett és ta­nult, későb­bi férje után szökve érkezett Szegedre 1946-ban. Egy viszontagsá­gos évtized után műkedvelő­ként kezdett fotózni. A Dél­magyarországnál ő volt az el­ső, sokáig az egyetlen főállá­sú fotóriporter, pályáját a Szeged krónikása címmel le­het jellemezni. Képein - akár az algyői olajkútnál tomboló tüzet, akár a város Nobel-dí­jasa, Szent-Györgyi Albert látogatását fotózta - mindig a számára legfontosabb ke­rült a központba: az ember. Az idén 80 esztendős fotóri­porter munkái a megyei úti­könyvekben is szerepelnek. Csernus Sándor egye­temi docens 1950-ben született Algyőn. A JATE-n fran­cia-történe­lem szakon diplomázott. 1981 és 1986 között nyelvi lektorként dolgozott Lyon­ban. A 90-es évek elején a Pá­rizsi Magyar Intézet oktatási és kulturális titkára, 1999-től igazgatója. Sokat tett azért, hogy Magyarország és Szeged kulturális értékeit Franciaor­szágban is elismerjék. Meg­kapta a Francia Köztársasági Érdemrend Tiszti Fokozatát, itthon a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagi fokozatá­val tüntették ki. lulia Seiber­Boyd, a Cambridge­Szeged Bará­ti Kör elnö­ke 1949-ben született Anghában. Oxfordban történelmet és jogot tanult. Édesapja, Sei­ber Mátyás révén erős szálak fűzik a magyar kultúrához. 1990-ben járt először Szege­den. Jelenleg férje segítségé­vel szerkeszti az évenként megjelenő, a testvérvárosi kapcsolatokat összefoglaló Cambridge-Szeged Society Newslettert. A baráti kör tagjaival együtt sokat tesz azért, hogy Szegedet Camb­ridge-ben és Nagy-Britan­niában népszerűsítse.

Next

/
Oldalképek
Tartalom