Délmagyarország, 2007. május (97. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-17 / 114. szám

iUTORTOKON NAPI MELLEKLETEK Péntek IÉLMADAR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, Kedd Szerda SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, SZABÓ CSILLA 2007. MÁJUS 17. WWW.DELMAGYAR.HU Az igazi teljesség: Most érzem igazán az emberek szeretetét FOTÓ: FRANK YVETTE Csaknem tíz éve eltűnt a tévéképernyőről, mégis min­denkinek a kedves mosolya és jellegzetes finom hang­színe jut eszébe Endrei Juditról. Az egykori közismert bemondónő időközben édesanya lett, és nem műsorokat, hanem könyveket szerkeszt. Karrier vagy család? - tette föl a kérdést Endrei Juditnak, a szegedi születés hete fő­védnökének egy helyi tévéri­porter. Az egykori televíziós ellenőrizte a sminkjét, ked­vesen eligazította az opera­tőrt, tisztázta, hány perces anyag készül. Még mindig profi. - Legtöbben nyilván azt mondanák, hogy az egyik legalább olyan fontos, mint a másik. Nekem viszont Névjegy Születési hely, idő: Szol­nok, 1953. május 7. Csillagjegye: Bika Iskolái: Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskola ma­gyar-orosz szak (1973­77), MÚOSZ Újságíró Iskola 1977-78, ELTE orosz szak (1980-83) Munkahelyei: Magyar Te­levízió (1976-1998) Foglalkozása: bemondó, műsorvezető, szerkesztő Párja: Sütő Péter Gyermekei: Nóra (15), Laura (12) Kedvenc étele: a szegedi halászlé és a mákos guba Kedvenc itala: száraz pezsgő mindenek előtt való, hogy édesanya vagyok. Azért ne legyünk igazságtalanok azokkal a fiatalokkal sem, akik először karriert építe­nek, és csak később szülnek - kezdte válaszát. Lapunk­nak ráérősen mesélt a kép­ernyőről ismerős Endrei Ju­dit-os természetes bájjal: ­Én is későn hoztam világra a gyermekeimet, ám ennek más, magánéleti okai voltak. A hozzáértők szerint a lá­nyok akkor teszik legoko­sabban, ha huszon­nyolc-harminc éves koruk körül vállalkoznak az anya­ságra, hogy utána visszaáll­hassanak a pályájukra, és ott kiteljesedhessenek. A lá­nyaimat is úgy nevelgetem, hogy tanuljanak, hiszen egy nő akkor állhat magabizto­san, értéket létrehozva a vi­lágban, ha tanul. Mélyen tisztelem persze azokat, akik teljes szívüket és lelküket át­adják az anyaságnak, de ma­gamat nem tudom elképzel­ni anélkül, hogy ne legyen munkám, amiben örömö­met lelem. Szegedről indult A munka, vagyis a televí­ziózás Endrei Judit életében Szegeden kezdődött, az ak­kor induló körzeti stúdió­ban. A Juhász Gyula Tanár­képzőn volt harmadéves, amikor tévézni kezdett, a be­mondóság mellett riportfil­meket készített, dokumen­tumfilmeken dolgozott szer­kesztőként, riporterként. Elég gyorsan elkerült Buda­pestre, lépésről lépésre ha­ladt, ahogy ő mondja, a sza­márlétrán. Iskolatévézett, híradózott, dolgozott a Hét­vége és az Ablak műsorban. Hűsz évre beköltözött a kép­ernyőnkre. Kinyílt a világ - Az ismertségnek nem éreztem hátrányát, soha nem zavart, hogy megismer­nek. Ma is segít bejutni bi­zonyos ajtókon, igaz, nem magától értetődő a siker. De annak örülök igazán, ha egy-egy fontos ügy érdeké­ben sikerül kiaknáznom ­mondja. Mindezek ellenére Endrei Judit „lelépett" a képernyőnkről, és nem is vágyik vissza. - Teljes életet élek, nagyon szeretem, amit csinálok. A magam főnöke vagyok, szentendrei lakásom az iro­dám. Könyveket szerkesztek, ez hasonlít a tévézéshez, bár­mikor átültethetők lennének valamilyen magazinműsor­ba. A könyveim révén kinyílt a világ, járom az országot, sok emberrel találkozom. Amíg tévéztem, búra alatt él­tem, minden olyan egyszerű­nek tűnt. Most sokkal színe­sebb, változatosabb életet élek, mint amikor a világ megmutatásában működtem közre. Most érzem igazán az emberek szeretetét, amit sok-sok éve táplálnak irán­tam. Annak idején nem mu­tatták ki ennyire, most bát­rabbak, odajönnek, nyíltan elmondják, mennyire hiá­nyolnak, megsimogatnak. Némi kritika - Lehet, hogy a mostani té­véseknek sem ártana kicsit hátrébb lépni a saját dolguk­tól, hogy sok emberrel talál­kozzanak, beszélgessenek. Az igényességet nem „lefelé kell nyomni", hanem mindig felfelé kell húzni. Ezért nem gondolom, hogy le kellene mondanunk a könyvekről, még ha sokak számára a kézbevétele feladatot is je­lent, egy akadály, a lustaság leküzdését - bújt meg némi kritika szavaiban. Endrei Ju­diték nagy generációjával ki­ment a bemondó is a divat­ból. Hogy hiányzik-e a be­mondó a tévéből? Úgy fogal­mazott, talán nincsen szük­ség rá, ám egy házigazda nem ártana, hogy terelgesse a nézőt. A sok felirat helyett időnként jól jönne egy igaz emberi megnyilvánulás. DOMBAI TÜNDE HALONE TAPAI ANNA BORASZ A ROSET KEDVELI LEGINKÁBB több az ízlelőbimbó A szegedi borbarát hölgyek: elöl balról Csizmadia Sándorné, Gál Gyöngyvér, mögöttük Banadicsné Nagy Katalin és Hálóné Tápai Anna FOTÓ: KARNOK CSABA Egyesek szerint a nők szaglása és ízlelése fejlettebb a férfiakénál, ez borkóstolásnál is jól jön. Már az sem meglepő, ha egy étte­remben a hölgy választ és véleményez elő­ször - vallja Hálóné Tápai Anna, a Borbarát Hölgyek Dél-alföldi Társaságának tagja. Sokszor mondják - persze többnyire a férfiak hogy a nőknek elég, ha az édes borokat ismerik, úgyis azok a „konty alá valók". Ezzel szemben ma már a gyengébbnek mondott, nem számos tagja is szakértője lett e nedűnek. - Néhány éve még meglepetést keltett, ha egy nő igényesen, szakértelemmel, netán kritikával közelített a borokhoz. Ma már természetes, ha az étteremben a pincér nekem tölt először a borból, majd meghall­gatja a véleményem ­meséli Hálóné Tápai An­na, a Borbarát Hölgyek Dél-alföldi Társaságá­nak tagja, aki maga is végzett borász. Régi kapcsolat fűzi a borhoz, hiszen a rend­szerváltás előtt 10 évig dolgozott az izsáki álla­mi gazdaság borászatá­ban, minőségellenőr­ként. Családjával 1993­ban költözött Szegedre, s lett tagja a 2003 őszén megalakult, Horváth Erzsébet vezette társaságnak, melynek célja, hogy megismertesse és népszerűsítse a kul­turált borfogyasztást. A hölgyek meg szeretnék találni a bor helyét a gasztronómiában, a csa­ládi életben és az étkezésben. Ennek érde­Egy nő szóvá teheti, ha egy nedűben a gyümölcsillat mellett mondjuk virágillatot is felfedez. kében bortúrákat rendeznek, termelőket hív­nak meg, előadásokat szerveznek: szombaton például a tokaji borbarát hölgyeket látják ven­dégül. Felvonultak a borfesztivál megnyitóján is, ahol mindannyian piros kendőt viseltek. A borlovagoknál megszokott talár helyett ugyan­is e nőies ruhadarab mellett tették le a vok­sukat. — Azt olvastam, a nők nyelve több ízle­lőbimbóval rendelkezik, ezáltal érzékenyebb, alkalmasabb a kóstolásra. Szaglásunk is fej­lettebb. A biológiai adottságok és szakmai tu­dás mellett talán a személyiségnek van fontos szerepe: egy szakértő legyen könnyed, jókedvű, derűs - vallja a borbarát hölgy, hozzátéve, hogy egy bor mindenki számára mást mond - egy nő szájából sokkal szebben hangzik, ha egy ne­dűben a gyümölcsillat mellett mondjuk vi­rágillatot is emleget. - A rosé borokat kedve­lem leginkább, az újra re­neszánszát élő, a rosé és a vörösbor között átmene­tet képező siller típust. A preferencia évszakhoz is kötött: hosszú, hideg téli estéken, kellemes baráti társaságban a testesebb vörösborok, nyáron a könnyebb fehérek esnek jobban. És mindehhez a kiváló ételek: finom sül­tek, például egy különle­gesen pácolt bélszín. A férjem igazi gourmet, hozzám hasonlóan kerté­szeti és élelmiszer-ipari főiskolát végzett. így családi ebédekhez ő főzi az ételt, én választom a bort - mesél a tökéletes családi munkamegosz­tásról Hálóné Tápai Anna. R. TÓTH GÁBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom