Délmagyarország, 2007. május (97. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-10 / 108. szám

12 • KAPCSOLATOKCSÜTÖRTÖK, 2007. MÁJUS 10. AZ UGYVED VALASZOL Dr. Juhász György Balesetokozás ittasan -és a kárrendezés Tisztelt ügyvéd úr! Nem vagyok rá büszke, de sajnos balesetet okoztam. A legnagyobb baj, hogy ittas voltam. Mindkettőnk autója totálkárosra tört, de szerencsére komolyabb személyi sérülés nem történt. A rendőrök azt mondták, hogy pénzbüntetéssel megúszom, de a jogosítványomnak egy időre búcsút mondhatok. Természetesen vállalom a felelősséget. Az én autómon nem volt casco, így a káromat magamnak kell viselnem, ez körülbelül 200 ezer Ft, de a másik autóban ennél sokkal nagyobb kár lett. Kérdésem, a másik autós kárát kifizeti-e a biztosító ? Tisztelt olvasó! Abban az esetben, ha ön rendelkezett érvényes kőtelező felelősségbiztosítással, akkor a vétlen fél kárát az ön felelősségbiztosftója rendezni fogja. Ilyen módon a másik felet nem éri kár amiatt, hogy ön ittas volt. Megjegyzem, ha nem rendelkezett volna biztosítással, akkor is megkapná a kártérítést, csak ez esetben a Mabisztól. A biztosítónak viszont úgynevezett „regrcssz" igénye van önnel szemben. A gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004. (VI. 8.) kormányrendelet 1. számú melléklete tartalmazza a gépjármű-felelősségbiztosítás általános feltételeit. E melléklet 9. (3| c) pontja szerint a biztosító az általa kifizetett kártérítési összeg megtérítését követelheti a biztosítottól, több biztosított esetén bármelyiküktói vagy egyetemlegesen, ha a gépjárművet alkoholos vagy a vezetési képességre hátrá nyosan ható szertől befolyásolt állapotban vezették, illetve annak vezetését ilyen személynek adták át, kivéve, ha bizonyítják, hogy a vezető alkoholos vagy hasonlóan ható szertói befolyásolt állapotát nem ismerhették fel. Alkoholos befolyásoltságnak tekinthető a 0,8 ezreléket meghaladó véralkoholszint, illetve a 0,5 mg4 értéket meghaladó légalkohol szint. Csekély vigaszt csak a (4| bekezdés nyújt. Ennek értelmében - ittas vezetés esetén egy biztosítási eseménnyel kapcsolatban a biztosító, az általa teljesített szolgáltatások keretei között, legfeljebb 1 millió Ft-ig jogosult regresszálni. Abban az esetben, ha nem lett volna felelősségbiztosítása, akkor a teljes összeget, felső korlát nélkül követelhetnék öntől. A biztosító regressz igényét végső soron perrel is érvényesítheti. Javaslom, hogy ezt ne várja meg, hiszen ez jelentós költségekkel járna. A legjobb megoldás, ha a biztosító ilyen tárgyú felszólító levelének kézhezvétele után megpróbál valamilyen teljesíthető részletfizetésben megállapodni. Bálint Sándor közelében Huszonhét esztendő. A világegyetem történelmi idejében csupán pillanatnyi idő. Minthogy Bálint Sándorra emlékezve is olyan közelinek tetszik elvesztése, mintha tegnap temettük volna. Az alsóvárosi templomból, ahol megkeresztelték, kísértük utolsó útjára és helyeztük szerető szülei és felesége mellé. Azóta minden évben születése és halála évfordulóján kilátogattunk hozzá a szent helyre érte imádkozni, s vele beszélgetni. Az 1980-as évek elején mindössze néhányan bátorkodtunk kimenni hozzá. Mindannyian vittük az emlékezés pár szál virágát, s mint ahogyan a lelkét közöttünk, kézfogásainkban ott éreztük Bálint Sándor kezét. Miután köztudottá vált, hogy Gyulay Endre megyés püspök, valamint a Bálint Sándor-hagyaték kuratóriumának jóváhagyásával elindíthattam a szegedi szent életű tudós boldoggá avatásának gondolatát, egyre többen sétálnak ki sírjához. Halála évfordulóján fölcsendülnek az általa Szeged környékén gyűjtött népdalok, a citera és a bőrduda hangja. Tápai és karolinás diákok mellett a szegedi cserkészek olvasnak föl műveiből, majd elmondják a Gyulay püspök úr által írott, hozzá és érte szóló imákat. Az emlékezésben a Mátyás téri templom előtt a ferences testvérek gregorián énekekkel vesznek részt. Virágkoszorúkat helyezünk el emlékhelyeire. Tennénk ezt a szülőházánál is, ha azt a meggondolatlanság nem tette volna semmivé... Ebben az esztendőben is május 10-én (csütörtökön] teszünk sírjához imazarándoklatot déli tizenkét órától. Szegediek és mindazok, akik életében tisztelték és szerették a „Szögedi tudóst", menjünk, vegyünk részt a megemlékezésen; a sírnál, a Mátyás téren, a Panteonban, a Róla elnevezett újszegedi kultúrházban, a tápai általános iskolában és a domaszéki háromnapos rendezvényen. Hiszen immáron Isten szolgájaként tiszteljük öt, s csodára várva készítjük virágokkal, égő gyertyákkal a boldogok neki szánt oltárát. Esti szentmisét az alsóvárosi templomban mondanak a ferences barátok, a napba öltözött asszony házában. De várja ugyanott a kórus alatti fekete vagy szerecsön Mária-kép, amely előtt oly sokat imádkozott Szegedért és népéért Bálint Sándor. Fogadjuk el tőle. S ha tehetjük, kérjük a Gondviselést, hogy Szent Gellért püspök, Szeged védőszentje mellett lehessen egykor boldog Bálint Sándor, a szegedi nagytáj, a szegedi tanyavilág istápolója. IFI. LELE FÓZSEF, SZEGED In memóriám Fodor József Fodor József festőművész 1935. december 9-én született Hódmezővásárhelyen. A Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett, majd 1958-ban végzett a Szegedi Tanárképző Főiskola rajz-földrajz tanszékén. A főiskolai diploma átvétele után szülővárosában telepedett le, és ettől az évtől kiállítóművész, a „Vásárhelyi Műhely" tagja. Rendszeres kiállítója a vásárhelyi őszi tárlatnak, a szegedi nyári tárlatnak, a hatvani biennáléknak és a békéscsabai alföldi tárlatnak. Számtalan egyéni kiállítása volt országszerte, külföldön Zentán, Ungváron, Jerevánban, Moszkvában, Vallaurisban, Berlinben és számos kollektív tárlaton. Művészi munkája mellett több mint két évtizeden keresztül vezette Hódmezővásárhelyen a városi rajzszakkört, nevelte a képzőművészet iránt érdeklődő fiatalokat. A szakkörből több fiatal ma már elismert képzőművész. A 42. évébe lépett Országos Mártélyi Szabadiskola alapító tagja, művésztanára és elnöke volt. A szabadiskola növendékei közül szintén számos professzionális művész került ki: - a teljesség igénye nélkül - Szabó Tamás szobrászművész, Neiberger István festőművész, Kollár György, Makó Judit grafikusművész. Több mint 20 évig volt a MAOE hódmezővásárhelyi és mártélyi alkotóházainak vezetője, központi alakja az itteni művészeti közéletnek. Egyik alapító szervezője az Országos Hódmezővásárhelyi Kerámia-, Fotó- és Képzőművészeti Szimpóziumoknak. Hosszú évek óta a MAOE választmányi tagjaként egész régiónk képviselője. Szakmai elismerésként 1984-ben Tornyai-plakettet, 2002-ben a Művészeti Akadémia elismerő oklevelét kapta, és 70. születésnapján szülővárosa Hódmezővásárhely Díszpolgára kitüntető címmel illette. Alkotóművészként első önálló gyűjteményes kiállításának katalógus-előszavában fogalmazta meg ars poétikáját: „Születésem és gyermekkorom helyéből és élményeiből természetesen következik, hogy szeretem e tájat, a földjéből kinőtt minden élőlényével együtt. Nekem egyaránt élő a szántás, az akácfa, a fehérre meszelt tanya, a benne élő bölcs, meggondolt szavú parasztjával együtt. Minden ember a maga szemszögéből látja környezetét, látását alkata, érzésvilága, ismeretei határozzák meg. Ugyanaz a látvány mindenkiben másként kelt visszhangot. Én ilyennek látom". Karakteresen megfogalmazott világlátása mind a mai napig érvényes, hiszen Fodor József alapélményei a természethez, a természettel szoros kapcsolatban álló kétkezi emberek világához kötik. Képeinek zömén szűkebb környezetének táji szépségeiről, emberi és társadalmi eseményeiről számol be. Képzelete leginkább a szabad tereken otthonos, ahol a természet monumentalitása szinte kézzelfogható. A természeti erők és az emberi akarat küzdelme megrendüléssel tölti el, s ez az érzés egy különös, modern romantikának nyit utat képein, űj dimenziókkal gazdagítva vonzó realizmusát. Mer a valóságról beszélni, éspedig a visszatükrözés természetelvű, tehát mindenki által érzékelhető eszközeivel. Elkötelezett, művészete folytatása lett annak a művészetikának, amely Tornyaiék óta mércéje az itteni ecsetforgatóknak. LÁZÁR JÁNOS, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY POLGÁRMESTERE Az emlékezés természetes szelekciója Bár először azt gondoltam, nem reagálok rá, annyi megkeresés érkezett az utóbbi napokban ismerősöktől és ismeretlenektől („ne hagyjuk annyiban"), hogy most szándékaim szerint utoljára Hont András levele (Az emlékezés viszontagságai, Délmagyarország, 2007. április 26.) nyomán reagálok a Hont Ferenc-domborműállításra és az egykori kultűrpolitikus és művész személyével kapcsolatos fölvetésekre. Bár Hont András - letűnt idők emlékét idézve - a tények sajátos csoportosítása mellett vitapartnereit is igyekszik (le)minősíteni, személyeskedéssel téve hiteltelenné érvelésüket, jómagam továbbra is kitartanék amellett, hogy Hont Ferenc munkásságáról, s ne unokája személyéről, legfeljebb érveiről mondjak véleményt. Hont András szerint „vagy bűnös valaki, és ebben az esetben utcát sem érdemel, vagy nem az, akkor viszont miért ne lehetne (...) emléktáblát állítani?" Talán Hont András sem rója föl nekünk, fiatal kereszténydemokratáknak, hogy négyéves gyerekként a szocialista diktatúra kellős közepén nem vonultunk fel tiltakozó táblákkal, amiért nagyapjáról utcát neveztek el a városban. Most, huszonnyolc éves fejjel viszont azt gondolom, hogy a nemzeti panteonban nem olyanoknak kellene emléktáblát avatni, akiknek személye halála után három évtizeddel is komoly indulatot vált ki egykori ismerőiből és azok leszármazottaiból, amely indulatokat én magam is megtapasztalhattam az elmúlt hetekben hozzám érkező megkeresések alkalmával. Nem akarok Hont András már-már görcsös és sajnos helyenként igencsak erőltetett érvelésén pontról pontra végighaladni, csak még néhány megállapítást tennék, olyanokat, amelyek a sajtóban kevéssé kaptak hangsúlyt. 1. Bános Tibor A Csárdáskirálynő vendégei című könyvének egy teljes fejezete foglalkozik Hont Ferenc második világháborút követő munkásságával. Ebben közöl egy (nem az egyetlen!) Rákosi Mátyásnak küldött levelet 1949 júliusából. Ebben Hont Ferenc így ír: „Több mint egy évvel ezelőtt nyomára jutottam egy, a színházi és filmművészetet behálózó ellenséges gócnak. Noha konkrét bizonyítékokkal nem rendelkeztem, gyanúmat és észleléseimet több ízben jelentettem pártfeletteseimnek. (...) Röviddel ezelőtt biztos tudomást szereztem róla, hogy a Párton belül a nyilvánosság előtt akció indult meg néhány párthű művész ellen, elsősorban ellenem. (...) Az összefüggésekről megint nincsenek konkrét bizonyítékaim és éppen ezért csak Rákosi elvtárssal személyesen közölhetem azoknak a párttagoknak a nevét, akik észleleteim alapján akár tudatosan, akár félrevezetve ezzel az akcióval kapcsolatban állnak." Mit állít Hont Ferenc? Azt, hogy több munkatársáról jelentett pártfeletteseinek. Vajon ha ez nem lenne igaz (amit több más levele alátámaszt egyébként), merne önként ilyesmit hazudni Rákosi Mátyásnak 1949-ben?! Mit állít továbbá? Azt, hogy egy újabb összeesküvés résztvevőnek nevét - bizonyítékok nélkül - a pártvezető elé tárja. Ugye, nem gondoljuk, hogy egy ilyen felajánlkozásból bárki is ki tudott hátrálni 1949-ben? (Akkor, amikor már az aműgy kíméletlen kommunista belügyminiszter, Rajk László is az ÁVH „vendégszeretetét" élvezte.) Hont András odáig megy, hogy állítja: nagyapját 1949-et követően félreállították, sőt 1951-ben már nyomorognia kellett. A valóság ezzel szemben az, hogy miközben ezrek voltak internálótáborokban és börtönökben a rendszer ellenségei, sőt még a kommunista párt tagjai közül is, aközben az 1949 és 1950 között a Népművelődési Minisztérium osztályvezetőjeként (is) foglalkoztatott Hont Ferencet 1950-ben nevezik ki az Ifjúsági Színház élére, 1951-től a Madách Színház rendezőjeként dolgozhat, 1953-tól 1957-ig pedig az Országos Szíriháztörténeti Múzeum élén állhat. Az ,,'56-tal kezdettől szembenálló" (Czímer József) Hont Ferenc karrierjét - más kommunista meggyőződésű honfitársaitól eltérően - az ötvenhatos forradalmat átmenetileg követő sztálinista restauráció sem töri derékba: 1957 és 1959 között a Színház- és Filmtudományi Intézet, 1959-től 1969-iga Színháztudományi Intézet élén állt, s '59-ben tanszékvezetői kinevezést is kapott az ELTE-n. Amikor Kádár megtorló apparátusa szászszámra végeztette ki az embereket és tízezerszámra távolította el munkahelyéről és az egyetemekről a nem megbízható személyeket, akkor ugye nem gondoljuk, hogy a november első napjaitól folyamatosan MSZMP-tag intézményvezető napi tevékenysége színházi teadélutánok szervezéséből állt?! 2. Még tiltakozó sajtótájékoztatónkon sem mulasztottuk el megjegyezni, hogy Hont Ferencnek valóban voltak érdemei a szabadtéri játékok elindításában (ennek elismerése azonban már megtörtént, amikor a szabadtéri öltözőjénél emléktáblát avattak tiszteletére). Azonban így is számos szakmai oldalról érkező kifogás merül fel Hont művészeti hozzáértésével és tevékenységével kapcsolatban, amelyet Banovich Tamástól Hegedűs Gézán és Bacsó Péteren át (lásd Tényi István filmjét: Fénykép a tanítványoknak) Czímer Józsefig számosan megfogalmaztak akkor is, ha ez történetesen Hont Andrást egyáltalán nem érdekli. Hont Ferenc „szakmaiságára" példa, amikor egy, az imperialisták láncos kutyájának tekintett Tito Jugoszláviája határán játszódó darabot vitt színre az ifjúsági színházban. A darabban szereplő szövőgyárba az „ellenség keze betette a lábát" (!). Hont ebben a rendezésében teljesen magáévá tette a zsdanovi elveket (a munkást munka közben kell ábrázolni), azaz a színészeknek meg kellett tanulniuk szőni és fonni, és ezt a színpadon kellett végezniük. Ez még sikerült is, ám a gépek zakatolása akkora zajjal járt, hogy a színészek csak tátogtak, dialógusukat egyáltalán nem lehetett érteni. A darab így még a bemutató előtt megbukott, és Hont emiatt távozott a teátrumtól (és nem - mint Hont András utólag beállítani igyekszik - politikai okokból, hiszen mint láttuk, áldozatos munkáját a rendszer ezután sem kívánta nélkülözni). 3. Végezetül a fő problémánk a városvezetéssel szemben az ügyben az volt, hogy mind az emléktábla-elhelyezést engedélyező püspökség, mind az önkormányzati szakbizottság és közgyűlés elé egy cenzúrázott Hont-életrajz került, ami 1949-ben lényegében véget ért, s benne az ezt követő harmincéves tevékenységről egy árva szó sem esett. Ezt áthidalandó egy háromszor ekkora terjedelmű biográfiában Buday György ötvenes évekbeli hányattatásának részletes ismertetése volt hivatott amolyan „trójai falóként" elfedni Hont Ferenc életének kétes momentumait. Emberileg persze érthető, ha Hont András nem akarja elfogadni, hogy nagyapja egykori ellenfelei és azok leszármazottai - politikai támogatást igénybe véve - tiltakoznak Hont Ferenc munkásságának meghamisítása miatt, ám az számomra tényleg érthetetlen, miként s főleg miért tud az MSZP-SZDSZ-es városvezetés jóvoltából a sztálinizmus ismét kulturális életünk közelébe lopakodni. HAÁG ZALÁN (KDNP), A SZEGEDI ÖNKORMÁNYZAT KULTURÁLIS BIZOTTSÁGÁNAK ALELNÖKE A Hont Ferenc emléktáblájával kapcsolatos vitában két alkalommal fejtette ki véleményét Péter László irodalomtörténész (április 13-án, és május 3-án), kétszer Haág Zalán a KDNP szegedi önkormányzati képviselője (április 13-án egy sajtótájékoztatón és mai levelében), valamint Hont András (Hont Ferenc unokája) egyszer, (április 26-án). Mielőtt a vitát részünkről lezárjuk, a korrektség úgy kívánja, hogy Hont Andrásnak kínáljunk még egy lehetőséget a reagálásra. A régió nyugdíjasklubjai vetélkedtek az egészségért fiíZ elmúlt hét végén volt az eredményhirdetése annak az egészségügyi versenynek, melyet a nyugdíjasklubok és az idősek Életet az éveknek Országos Szövetség Bács-Kiskun, Csongrád, (ász-Nagykun-Szolnok megyével összefogva szervezett. A vetélkedő a magas vérnyomással és a prosztataproblémákkal kapcsolatos ismeretek bővítését és a megelőzésen alapuló gondolkodás népszerűsítését szolgálta. A négyfordulós versenyen 43 klub több mint 2000 tagja vett részt. A vetélkedőt szponzoráló cég jóvoltából a legeredményesebbek digitális fényképezőgépet (első helyezett), vérnyomásmérőt (második helyezett), újság-előfizetést (harmadik helyezettek) és fotóalbumokat vehettek át (4-6. helyezettek). A rendkívül szoros versenyen egy-egy pontok döntötték el a helyezések sorrendjét. A verseny célja az volt, hogy segítsen tudatosítani azt a tényt, hogy az érintetteknek aktívan kell közreműködniük betegségük gyógyításában, a szövődmények megelőzésében pedig a beteg partneri együttműködése elengedhetetlen. Fontos az is, hogy az érintettek ismerjék azokat a tüneteket, melyek tapasztalásakor minél hamarabb fel kell keresniük a szakorvost. Ehhez azonban ismeretanyagra, információra van szükség. Sajnos a magas vérnyomás néma kór, ezért itt a rendszeres ellenőrzés fontosságát kell tudatosítani. A prosztata megbetegedések esetén rendkívül fontos a részvétel rendszeres urológia vizsgálatokon, hisz az időben felfedezett betegség jó eséllyel gyógyítható. A prosztatabetegség korai felismerése és kezelése alapja a megfelelő életminőség fenntartásának is. Ezzel az izgalmas vetélkedővel az egészségügyi tájékoztatásnak egy figyelemkeltő, izgalmas formáját valósították meg, amely talán azokat is gondolkodásra késztette, akik az előadásokat nem nagyon kedvelik. SÍPOS ERIKA FELELŐS SZERVEZŐ, SZEGED A szegedi eredményhirdetésen örömmel vettek részt a helyezést elért klubok tagjai Fotó: DM/DV