Délmagyarország, 2007. április (97. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-05 / 80. szám

10 BIZALMASAN 2007. április 5., csütörtök KÖNYVESPOLC Kitekintés a konyhaablakból A Jokerex Kiadó mutatta be Lévai Anikó A konyhaablakból című könyvét. Orbán Viktor feleségének a Barabás Villában rendezett könyvpremierjén megjelent Mádl Dalma, a volt köztársasági elnök felesége, valamint történész, médiaszemélyiség, diplomatafeleség, rajongó civil és régi barátnő egyaránt. MTI A Jokerex Kiadó egyik legjobb üzleti ötlete volt Lévai Anikó könyvét kiadni, amely nem egyszerűen szakácskönyv, hanem egy olvasmányos regény, miközben számos ismert és elfeledett receptet tartalmaz. Amint Szőcs Géza a könyv előszavában írja: „Magyarországon nincs többé elfogulatlan ember. Ezt a könyvet is, bárki venné kézbe, az illető aszerint értékeli, sőt olvassa is, hogy melyik párt híve". Majd hozzáteszi: „e könyvet nem azoknak ajánlom, akik hívei adott pártoknak vagy programoknak. Hanem azoknak, akik szeretnek adomázgatva, lélekkel, és legfőként: jól enni". A könyv önéletrajz is, amelyben természetesen helyet kap a férj, Orbán Viktor és a szerző öt gyereke. Ugyanakkor olyan kiváló receptek is, amelyből néhányat a helyszínen, élőben be is mutatott Lévai Anikó - mint a húsvéthoz illő részeges-rozmaringos báranycomb, a bécsi diós és a mézes zserbó. A családi fotókkal és adomákkal bőven teletűzdelt kötet próbál az évszakokhoz igazodni, kiemelve az ünnepeket. Az egyszerű sült hagymás vérig és a tárkonyos disznófőievesig, valamint a hagyományos angol karácsonyi töltött pulykáig és a bonyolult süteményekig sokféle étel receptjét ismerteti. „Rólunk már szinte mindent és annak az ellenkezőjét is megírták, így ezzel a könyvvel jómagam szerettem volna ablakot, ha csak egy konyhaablakot is nyitni az életünkre, és bepillantást engedni mindazoknak, akik nem ismernek minket közelről: mi ilyenek vagyunk" - vallja a szerző. I M| „ Js jl A KONYHAABLAKBÓL MIT GONDOL A PROFIZMUSRÓL A KARRIERTANÁCSADÓ, AZ ÜZLETASSZONY ÉS A SPORTOLÓ? Ritka kincs az igazi szakember! Biztos szakmai háttér és megbízhatóság nélkül ma már hosszú távon nem lehet megélni. Röviden: a profizmus egyre fontosabbá válik az élet minden területén. Arra voltunk kíváncsiak, mit gondol erről egy karriertanácsadó, egy üzletasszony és egy egykori élsportoló. Szempontjaik azonosak és mégis rendkívül különbözőek. Abban viszont megegyeznek, hogy a professzionalizmus terén van még mit tanulnunk. A profi szóra leginkább a kiváló szakmai színvonal és tökéletesség jellemző. Cavett Róbert A professzionalizmus titka című köny'vében egyenesen ügy fogalmaz, hogy: „A középszerű amatőröknek is esélyt adó, könnyű nyerés lehetősége soha nem látott sebességgel apad. Beléptünk a profeszszionalizmus korába. Egy ideig talán még lehet boldogulni a jópofa vagy erkölcsileg is vitatható rögtönzésekkel, de ennek hamarosan vége. Mindenütt. A világos célok nélkül bíbelődök, a másikat hülyének nézők, az ígéretmegszegők és notórius halogatók kora a végéhez közeledik." Hetven százalék szenved Kíváncsiak lettünk, hogy valójában mit is jelent profinak lenni, egyáltalán mennyire hálózza be életünket a minőségi munka. Hogyan válhat valaki profivá?-tettük fel a kérdést Gerlei Bélának, a Karrier Intézet igazgatójának. - önismeret, valamint világos és reális célok nélkül senki sem nevezheti magát profinak. A tudatos viselkedés éppoly fontos, mint a professzionális kommunikáció, ugyanis mindenkinek tudnia kell képviselni önmagát. Sajnos ez az esetek többségében nincs így. Általánosságban elmondható, hogy Magyarországon az emberek többsége csak sodródik az eseményekkel. Egy felmérés alapján a lakosság hetven százaléka nem szereti a munkáját, szenved, amiA Presztízs-gálán a gazdasági élet területéről érkező legjobbak adnak egymásnak randevút FOTÓ: KARNOK CSABA kor reggel be kell mennie dolgozni - árulja el a szakember, aki hozzáteszi: azok közül, akik váltani szeretnének, elsősorban a harminc körüli hölgyek fordulnak leginkább segítéségért karrier-tanácsadóhoz. És hogy mennyire fontos a világos cél? Egy amerikai példával lehet a legjobban szemléltetni: egy neves intézmény egyetemi diákjait kérdeztek konkrét céljaikról, mindössze három százalékuk tudott ilyesmiről beszámolni. Öt év múlva megvizsgálták, hogy milyen életpályát futottak be: az az akkori három százalék kétszer annyi pénzt keresett, mint a többiek. Nagy a verseny - Ritka kincs a profi szakember! Nagyon meg kell becsülni az élet bármely területén is dolgozik. Én például ragaszkodom a varrónőmhöz és az asztalosomhoz, soha le nem cserélném őket. Ha kell, fél évet is várok rájuk, mert tudom, hogy nem csalódom a munkájukban - avat be Pásztiné Mészáros Éva, az egyik szegedi porcelánszaküzlet tulajdonosa, aki a profizmust a szakmai tudással párosuló megbízhatósággal és személyes felelősségvállalással azonosítja. Mint tapasztalja: az élet minden területén nagy a verseny, a kiélezett piaci környezet megköveteli a precíz professzionizmust. - Csak halkan jegyzem meg, hogy ezek a tulajdonságok általában a női munkavállalókra jellemzők, szeretek is velük dolgozni - teszi hozzá. Temesvári Andrea legsikeresebb egykori magyar teniszezőnőnk - aki 1983-ban a világranglista 7. helyéig jutott, 1986-ban pedig Martina Navratilova oldalán a Roland Garros páros bajnoka, majd 1989-ben a világ legjobb 25 játékosa közé küzdötte fel ismét magát - a profizmust a tenisz világára értelmezve kétérelmű szónak tartja: a legelső értelmezés szerint az amatőrtől a profi abban különbözik, hogy pénzdíjas versenyeken indul. Míg az előbbi csupán hobbiszinten űzi a sportot, addig az utóbbi profi sportolóként éli meg mindennapjait - hangzik a szakszerű értelmezés. Andrea elhivatottságról beszél, arról, hogy éveken át kell a legtöbbet kihozni magából a lejobb eredményért. Aki ezt vállalja, arra nehéz évek várnak, ugyanis aki a legjobbak közé akar kerülni, és a jó eredményeket meg is akarja tartani, igen komoly hozzáállás és érett gondolkodás szükséges. Fel kell nőnie Mint említi, a mai magyar teniszéletben sajnos sokszor probléma, hogy valaki az első sikerek után túlságosan elbízza magát. Egy profi sportolóhoz hozzátartozik például, hogy az élet bármilyen területén méltó módon képviselje a sportágát és az országot - hangsúlyozza Temesvári Andrea. Szerinte ehhez a színvonalhoz bizony sokaknak fel kell nőniük. Mi csak annyit tehetünk hozzá, hogy ebben a cipőben jár az ország nagyobb hányada. LÉVAY GIZELLA TIZENKÉT ÉVES SEM VOLT, AMIKOR ERŐSZAK ÁLDOZATA LETT Anikóra már vigyáznak Anikó egy év múlva árulta el titkát FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Nagyon sok, gyerekek elleni szexuális erőszak történik ahogy minden szempontból durvul a világ, egyre több. S ezeknek csak egy része kerül nyilvánosságra. A szegedi A. Anikó egy teljes évig hordozta magában titokként, hogy szexuális erőszak áldozata lett. - Ismerősök erőszakoltak meg, ketten. Tizenkét éves sem voltam - mondja a tizennégy esztendős A. Anikó. A szegedi kislány - gyámja kérésére a nevét megváltoztattuk - kerek esztendeig hallgatott a történtekről, és már hosszú ideje szakemberhez jár, hogy túl tudja tenni magát az egykori borzalmakon. Ül Anikó a gyermekklinika folyosóján, a falra festett rajzfilmfigurák alatt, maga elé néz, s fölidézi a történteket. - Társaságban voltunk, este volt, végül hárman maradtunk. Mondták, menjünk el sétálni. Jó, mondom, még van egy kis időm a buszindulásig. Leültünk, beszélgettünk. Mondom, én most már megyek, mert megy a buszom. Erre azt mondja az egyik srác a másiknak, elkezdjük? Hát ezek meg mit akarnak elkezdeni, gondoltam. De még végig sem tudtam gondolni, már rám is támadtak. Sikítani nem is tudtam, befogták a számat, betömték, letépték a ruhámat. Ott feküdtem a földön, mint egy darab fa, sokkos állapotban. Miután vége lett, mondták, öltözzek föl és tűnjek el. Anikó sokáig kizárólag csak naplójával osztotta meg a történteket. A magában hordozott, nyomasztó események hatására egy hónapra kórházba került. Benn sem osztotta meg titkát senkinek. Végül egy év múlva - mert anyukája időközben próbálta kérdezgetni, mi van vele egyszer csak elsírta magát otthon, s a szülő onnan már tudta, mi történt a kislánnyal... Dr. Szalma Ibolya, a gyermekklinika szakpszichológusa, akihez a kislány rendszeresen jár, mondja: nagyon sok hasonló esettel találkozott már pályafutása alatt. A gyerekek nem mernek beszélni, és ha mernek, akkor sem biztos, hogy a felnőttvilág hitelt ad szavainak. A szakember elmesél egy esetet, mellyel klinikai szakpszichológusként került kapcsolatba: egy négyesztendős kislányt zaklatott egy férfi még 2005-ben. Anikó elmondta az esetet a szüleinek, följelentették, így került hozzá, pszichológiai vizsgálatra. Kirendeltek szakértőnőt, szakértőférfit, volt két bírósági tárgyalás, és végül a férfit fölmentette a bíróság - nem adtak hitelt a szavainak. - Nagyon fontos lett volna, hogy kitöröljük a kislány fejéből az eseményt, s erre, a hosszas procedúra alatt, fixálódott. Örök életében emlékezni fog rá mondja dr. Szalma Ibolya. Másik esetet is elmond: a szülők váltak, az apa szexuálisan zaklatta a gyermeket - akit aztán, az ítélet után, mégis ő nevelhet. Az ilyen és hasonló esetek is közrejátszanak abban, hogy az ilyen ügyek sokszor nem kerülnek rendőrség, bíróság hatáskörébe. Visszatérve Anikó esetére: még csak most lép serdülőkorba, most kezdődnek majd életében a tinédzserekre jellemző „lelki felfordulások" - és rendkívül fontos, hogy ebben a labilis időszakban a gyermekkorában elszenvedett, soha el nem felejthető, sokkoló élmény hatására ne legyen még a szokásosnál is labilisabb. - Anikó tudja, hogy velem mindent megbeszélhet, a tabukat is - mondja. így minden remény megvan arra: a tizenkét évesen elszenvedett bántalmazás nem határozza meg életét. F.CS.