Délmagyarország, 2007. április (97. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-04 / 79. szám

SZERDA, 2007. ÁPRILIS 4. -MEGYEI TÜKÖR A leharapós kutya Testes kutyakötetre biztosan futná emberségemből. Erősen elfogult vagyok mellettük. Régtől fogva mondogatom, az emberei tudja takarni legpokolibb hitványságát is, a kutya erre képtelen. Meszsziről meglátszik szándéka. Biztosan benne lenne, ha lenni akarna ilyen kötet, a zsombói, egészen pontosan átokházi két farkaskutya is. Bronzpulyka ügyben csatangoltam a tanyák között, tisztes kísérettel. Már a tanyabejáró végén vissza akartak fogni társaim, közelebb egy lépéssel se menjek, mert át tudják azok ugrani a kerítést is, és darabokra tépnek. Fogadást ajánlottam, be is megyek az udvarba, és ki is jövök. Egészséges észjárással azt felelték, biztos bukásra nem fogadnak. Benn az udvarban alig tudtam szabadulni tőlük. Végre jött valaki! Majdnem agyonszerettek. Legjobb barátaim tehát a kutyák között vannak. Annak is helyet kellene azonban szorítanom benne, hogy engem is ért már baleset. Sándor Zoliék földszintes kis kutyusa 1960-ban végigszakította a pantallómat. Tanítványom volt a Zoli, népszámlálás idején jártam náluk. Rám haragudott-e meg a tanya pásztora, vagy a népszámlálást helytelenítette, nem tudom, de vadonatúj nadrágom látta kárát. Se szó, se beszéd, egyetlen vakkantás el nem hangzott. Megvárta a búcsúzkodás ceremóniáját, de nem vettem észre, mit forgat a fejében. Tűt, cérnát hozott Zoli nővére, össze is öltötte. Elrémülök azonban, ha hírét hallom, itt meg itt micsoda vérebek garázdálkodnak. Ha igaz a tétel, miszerint farkasfajzatból szelídült házőrzőnk, akkor el kell ismernem a szelídítés kudarcát is. Szeretem hangoztatni azt is, leginkább gazdájához hasonlít lelkületileg az ilyen. Ha olyan embertől kapja napi betevő falatját, akit - bocsánat a durvaságért - vasvillával hánytak el az anyja alól, valami átragad rá is. Elismerem ugyanakkor, hogyne ismerném el, annyi lator környékezi házainkat, legmegbízhatóbb vigyázónk is a kutya. Kinyílik azonban a bicska a zsebemben, ha ártatlan ember esik áldozatául a passzióból nevelt állatnak. Olvastam az újságban, a minap is kilépett a magam korú ember a kapun, két lábbal természetesen, és vissza már nem térhetett ugyanavval a kettővel. Éppen jött a fenevad, és ugyanúgy se szó, se beszéd, szétmarcangolta a bokáját. Agyonszabályozott korunkban ne lenne olyan rendelet, amelyik az ősi vértől megszabadulni nem tudók tartását tiltja ? Kutyaviadalokra is szaglásznak rendfönntartó szerveink, legalább a paragrafus végének ide is el kellene kanyarodnia. Fölhívtam régi állatorvos ismerősömet. Arra gondoltam, szakmájába vág minden évben az ebek oltása, és ránézésre is föl kell ismernie, ha valamelyik a sunyi dögök fajzatából való. Olyan az, mint emberben a besúgó. Darwin apánk fajtabéli édestestvérének sorolta volna be, ha tudott volna már róla. Meglapul, és beleharap. Belőlük is kitelne egy kötet. Rá is kapcsolt az állatok doktora: ha kutya, akkor be kell oltani! Ki kell várni a megfigyelési időt, mondta tovább, és ha a legkisebb gyanú támad is, akkor lehet lépni esetleges kártérítés ügyében. Okos beszéd ez is, de nem ezt kerestem. Tovább kellett mennem. Örömmel jelentem, minden valamire való magisztrátus rendelkezett már, nem tartható ilyen állati veszedelem. Emberi szabadságjogom nem mehet mások kárára! Ahogy nagykéssel se szaladgálhat senki az utcán és csőre töltött pisztollyal se. Nem tudom, hogyan fogalmaznak a rendeletek, magam hatósági állatorvosi mellékletnek tartanám a leharapó állatok kisorolását mindennapi veszedelmeink listájából. H. D. Elsődíjas a weboldal A nagyvárosok kategóriájában Sfeeged nyerte idén a Települési Önkormányzatok Szövetségének E-go (electronic government, azaz elektronikus kormányzati programjában az első díjat. Az elismerést a legjobb önkormányzati honlapért ítélik oda 2003 óta. A weboldalakat független szakértőkből álló bizottság értékeli például felhasználó-barátság, közérthetőség, pontosság, frissesség és esztétikum szempontjából. A www.szegedvaros.hu oldal a Szeged hírős város dallamával nyílik ki. A magyaron kívül románul és angolul is fellapozhatok az önkormányzat aktuális információi. Annak, aki ez alapján sem boldogul, segít a kereső, a honlaptérkép, vagy rákattinthat a Kapcsolatra, ahol valamennyi közérdekű név, telefonszám, elektronikus postaláda szerepel. Székó Gábor karakterei Székó Gábor szegedi szobrászművész Karakterek című kiállítását a Belvárosi Kamara Galériában (Szeged, Vaszy Viktor tér 3., Belvárosi mozi II. emelet) Szuromi Pál művészettörténész ajánlotta tegnap a közönség figyelmébe. Székó 1969-ben Szegeden született, Tömörkény képzőművészeti tagozatán szobrász szakon érettségizett Kalmár Márton növendékeként. A Képzőművészeti Főiskolán Kő Pál volt a mestere. Új munkáiban a fa és a mészkő „házasításával" teremt különös hangulatot. Kővári szivarra váltott, Székhelyi álmában is cigizik, Szuromi kínálja Szenvedélyes dohányosok Kétmilliót követel a szentesi sportkönyvért Bodrits István Bíróságon keresi igazát a könyvtáros az előadást, ráadásul miután az ágyhoz szíjazták, rágyújtani sem tudott. Már álmodott is cigarettával. Nem mi, ő mondja: keserű élmény. Szuromi Pált ugyan nem kötözték le, de a cigivel a négy fal közé akarták száműzni a kollégái. - Saját szobád van. Miért nem ott bagózol? - kérdezték gyakran a művészettörténészt munkatársai. - Egyedül unatkozom - főtt a riposzt. A diákok körében is népszerű tanárról köztudott, hogy a kelleténél jobban szorongó vizsgázókat cigarettával kínálja meg. Állítólag a nagyon izgulósok egy kis jfchár konyakot is leguríthatnak. - A művészi munka természetéből fakadóan nem véletlen, hogy maga Picasso, a magyar festők közül pedig Korniss Dezső is nagy bagós volt. A dohányzás egyfajta kompenzációs válasz a szenvedélyekre, a lüktetésre és az indulatokra. Valami szabályosság tükröződik benne - állítja Szuromi. Kővári Árpád is a rendszerességről beszél. A Tisza Volán SC ügyvezető elnöke 1984-ben tizenöt évnyi cigarettázást hagyott a háta mögött. Szivarra váltott, amelyre havonta egy-két alkalommal gyújt rá. Most három-négy hónapot kihagytam, mert nem volt kedvem ücsörögni a hidegben a teraszon - vallotta be. - Gyerekként sokszor sodortatták velünk a felnőttek a cigarettájukat, amiből mi is elcsentünk néhányat. Amikor kiderült, hogy enyves kezűek vagyunk, akkor diófalevelet sodortunk újságpapírba, mondván ez is megteszi. Persze, rosszul lettünk tőle - emlékezett vissza az első füstös élményeire a szegedi kézilabdázás atyja. Kővári szerint egy jó szivart egy-másfél óráig kell ízlelgetni. - Egy baráti beszélgetés mellett, italozás közben még inkább jólesik - állítja. HORVÁTH LEVENTE Pert indított a szentesi városszépítő egyesület ellen Bodrits István. A könyvtáros a Nagy szentesi sportkönyv szerkesztőjeként méltánytalannak tartja a díjazását, és kétmillió forintot követel. Ezzel egyetért Péter László nyugalmazott egyetemi tanár is. A civil szervezet elnöke, Makra Zoltán annyit közölt lapunkkal: Bodrits dolga, hogy pert indított. - Ha a húsz mázsa papírt kifizették, akkor a szellemi teljesítményt is honorálni kell mondta Bodrits István szentesi könyvtáros, lexikográfus, aki a szerkesztője, egyik tördelője és szerzője is volt a tavaly decemberben megjelent Nagy szentesi sportkönyvnek. Az igényes kivitelű, 414 oldalas kötetet a helyi városszépítő egyesület, a könyvtár kht. és az önkormányzat adta ki 1200 példányban. Bodrits most pert indított a szentesi bíróságon, mert méltánytalannak tartja, hogy 200 ezer forintot kapott a városszépítő egyesülettől a munkájáért. A könyv költségvetését ő állította össze, de akkor még nem lehetett látni, hogy mekkora anyag gyűlik össze. Ezért nem tüntetett fel szerkesztői díjat a tervezetben. A 200 ezer forintról szóló szerződést menet közben ugyan aláírta, mert megígérte neki a civil szervezet elnöke, Makra Zoltán, hogy módosítják majd a megállapodást. Bodrits azt állítja: a könyv kiadása során csak az anyagköltséggel számoltak, a szellemi teljesítBodrits István és a Nagy szentesi sportkönyv. A könyvtáros aránytalanságról, igazságtalanságról és sportszerűtlenségről beszél Fotó: Vidovics Ferenc ményt nem vették figyelembe. - A vonatkozó törvény szerint a szerződést egy éven belül meg lehet támadni aránytalanság címén - tette hozzá. - Az anyaggyűjtést a munkahelyemen, a könyvtárban végeztem, mert a helytörténeti kutatás munkaköri kötelességem mondta Bodrits. Az alkotói feladatoknak azonban otthon tett eleget, a szabadsága alatt éjjel-nappal dolgozott, veszélyeztetve az amúgy is megromlott egészségét. A sportkönyvben nyújtott teljesítményéért kétmillió forint körüli összeget követel, ezért indított pert a városi bíróságon. Azt is reméli ettől, hogy a szellemi érték is a helyére kerül. Egyébiránt pedig Hemingwayjel azt vallja Bodrits István: csak tisztességes eszközökkel szabad győzni, és emelt fővel veszíteni. Egyetért a szentesi könyvtárossal a szegedi Péter László nyugalmazott egyetemi tanár. - A könyvet Bodrits István az elvárható legjobb színvonalon, nagy hozzáértéssel és fáradsággal írta és szerkesztette meg; vállalt feladatának tehát magas színvonalon eleget tett. Munkájáért méltó díjazást érdemel - nyilatkozta Péter László. Arra alapozta mindezt, hogy MEGEGYEZÉS KÉRDÉSE £ Szerkesztői díj címén Bodrits István 20 ezer forinttal kalkulált ívenként, míg a tördelésért oldalanként ezer forintot számolt. Elmondása szerint Bodrits a könyv egyharmadát írta, ezért is járna neki szerinte szerzői ívenként 35 ezer forint. Az árak azonban sok mindentől függenek a feladat bonyolultsága és a piaci viszonyok alapján. A vásárhelyi Norma Nyomdász Kft. ügyvezetője, Rostás Pál lapunknak azt mondta: a tördelés szokványos ára oldalanként lehet ezer forint, a szerkesztői díj nyolcezertől 16 ezer forintig terjed ívenként. 1997-ben Bodrits a polgármesteri hivatallal kötött szerződést, amely a Szentes alkotóművészei című könyv írásáért ívenként 28 ezer forintot, szerkesztésért ugyancsak ívenként 17 ezer forintot ajánlott meg. Az egyetemi tanár figyelembe vette a tíz év óta bekövetkezett pénzromlást, és ezért is ítélte jogosnak azt az összeget, amelyet Bodrits számolt ki az elvégzett munkájáért. A városszépítő egyesület elnöke, Makra Zoltán korábban azt mondta lapunknak, hogy a kötet szerzői kezdettől lokálpatriótaként vállalták a feladatot, vagyis nem üzleti alapon végezték a munkát. Megkérdeztük tegnap az elnöktől, mit szól ahhoz, hogy Bodrits István beperelte a civil szervezetet. A külföldön tartózkodó elnök annyit közölt: „Az ö dolga, megyünk a bíróságra." BALÁZSI IRÉN Belátják, hogy árt az egészségüknek. Tüdják, a környezetük sem szereti, amikor füstölnek - mégis dohányoznak. Ismert szegediekkel beszélgettünk, akik közül a színházigazgató majd fél évszázada cigizik, a sportvezető tizenöt év után a szivarra váltott, míg a művészettörténész a vizsgázó hallgatóit is megkínálja. - Nem zavarja, hogy most is dohányzom? - kérdezi Székhelyi József, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, amikor megtudja, a füstölési szokásai felől érdeklődünk. ** Birizgálja az ujjbegyeket és a kísértés miatt nincs nyugalom. Székhelyi József - Hogy mennyit szívok naponta? - ismétli meg a kérdésünket - Botrányosan sokat. Naponta legalább két dobozzal - vallja be töredelmesen. - A teátrumban nekem kellene lennem a rend őrének, de magam is randán fegyelmezetlen vagyok. Mindenféle tűzvédelmi előírás ellenére - leplezi le magát két slukk között. - Amikor rendezek, különösen nem bírok meglenni cigaretta nélkül. Olyan vagyok, mint Bernard Shaw, aki azt találta mondani: „A világ legkönnyebb dolga leszokni a dohányzásról" - és aztán ezerszer újrakezdte. Velem is előfordult, hogy negyed ötkor elnyomtam egy csikket és megfogadtam, soha többé nem gyújtok rá. Már fél ötkor be kellett vallanom magamnak: hazudós ember vagyok - vallja meg a 43 éve füstölő direktor. Kővári tizenöt évi cigizés után váltott szivarra Székhelyi szerint a dohányzás rituáléja beépül az ember idegrendszerébe, birizgálja az ujjbegyeket és a kísértés miatt nincs nyugalom. A színész-rendezőt a Fotó.Karnok Csaba mai napig kirázza a hideg, ha visszagondol arra az esetre, amikor egy szédülés után kórházba került. Tragédiaként élte meg, hogy lemondták helyette