Délmagyarország, 2007. április (97. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-26 / 97. szám

A nagyotmondás divatja A szexualitás kikerült a hálószobákból, és bulvártémává, sőt értékmérővé vált. A korosodé férfiak nagy bánatára, hiszen a klimax őket is eléri, annak minden kellemetlen, ám kezelhető következményével. A nemzőképesség fennmaradása azonban vigaszt jelenthet a szexuális potencia csökkenéséért. MTI Napjaink teljesítménycentrikus világában a férfiasságnak szinte kizárólagos fokmérője a nemi aktus mennyisége, időtartama. Jól példázzák ezt a különböző felmérések, kutatások is. E szempontból érdekes, amit Németországban végeztek, és amit a dpa hír­ügynökség adott közre. Megtudhatjuk, hogy a 250 ezer meg­kérdezett 25-45 éves korú férfi mindegyike szinte kizárólag jót mondott saját hálószobai szerepléséről. A német férfiak nem szerénykednek: tíz bajor közül kilenc arra büszke, hogy a lehető legjobb szexpartner, északon a brémaiak pedig azzal dicsekszenek, hogy ők nyújtják a legtartósabb „szolgáltatást", átlagosan 9,4 percben. Nem csoda, ha a szexuális potencia státusszimbólum lett, s az efféle sikerpropaganda és nagyotmondás férfikörökben nálunk is dívik. Ennek az lehet a következménye, hogy önkéntelenül is összehasonlításra késztet, s aki e normák alatt teljesít, egyhamar csökkent értékűnek érezheti magát. Azok pedig, akik elmúltak harminc-negyven évesek, már az öregség jelét látják abban, ha ­bocsánat a kifejezésért - „a tenyészállat mércének" nem felelnek meg. Ideje volna megérteni és elfogadni, hogy - miként nincs két egyforma ember, úgy - a szexuális életben is egyediek és különbözőek vagyunk. Az emberi szexualitásban kölcsönhatás érvényesül a szellemi, lelki, biológiai, sőt társadalmi tényezők és folyamatok révén. Való igaz, hogy a negyven feletti férfiaknál felléphet az úgy­nevezett „kapuzárás előtti félelem", aminek hátterében objektív és szubjektív okok is szerepelnek. E félelem jórészt pszichoszociális indíttatású, amire sokszor a hölgyek is rájátszanak gonoszkodó megjegyzéseikkel, gúnyos hasonlítgatásukkal. Ám az is igaz, hogy a kor előre haladásával csökken a férfiaknál is a szexuális teljesítőképesség. Az egészségügyi világszervezet, a WHO alábbi kormegjelölése szerint: középkorúnak tekinthetők a 45-59 évesek, öregedőnek a 60-73 közöttiek. Az öregkort 74-90 évig jelzik, e fölött pedig aggkorról lehet beszélni. A klimax, azaz a változás kora mindkét nemnél bekövetkezik, nőknél korábban, a férfiaknál később, az ötvenes-hatvanas életkorban. A női és férfi szervezet azonban a klimax után alapvető eltérésekkel működik. A nők fogamzó­képessége a klimax után lezárul, ám a férfiak nemzőképessége magas életkorban is fennmaradhat. Tehát - a nemzőképességet tekintve - igaz, hogy nincs öreg férfi! Mindez nem jelenti azt, hogy az öregedés folyamata elkerülné a férfiakat, és ez ne következnék be a szexualitás terén is. A férfiaknál is végbe mennek folyamatok a hormonváltozások által: változik a nemi élet, felléphet erekciós zavar, csökkenhet a nemi vágy. A szellemi képességek hanyatlása azonban egyik nemnél sem törvényszerű, bár gyakori jelenség. Tény, hogy a világ szellemi, művészeti, politikai életének kiválóságai többségében legalább 60 évesek. Az elmúlt korokból is hozhatunk kiemelkedő példákat: Picasso és Somerset Maugham 90 éves korában is aktívan alkotott, Arthur Rubinstein aggkorában is pazarul zongorázott. Pillangólány a kifutón Egy libanoni tervező La Vi En Rose 2007-es tavaszi-nyári kollekciójának figyelemfelkeltő darabja FOTÓ: MTI NŐI TAKTIKÁK ÉS PRAKTIKAK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN NAPI MELLÉKLETEK BIZALMASAN Péntek DELMADÁR Szombat SZIESZTA Hétfő A OÉl. SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd tette Szerda LÉGYOTT SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, SZABÓ CSILLA • 2007. ÁPRILIS 26. WWW.DELMAGYAR.LfU BÓDI MARGÓ A MODERN HAGYOMÁNYÁPOLÁSRÓL ÉS A SIKEREKRŐL Mindig a férfi mondja ki a végső szót" roma családoknál valójában az asszony hordja a nadrá­got... - A tradicionális roma csa­ládoknál ez nincs így. Mindig a férfi hordja a kalapot, ő mond­ja ki a végső szót, és ezt a nő tiszteletben tartja. Nálunk nem fordulhat elő, hogy az asszony megszidja az urát, esetleg rákiabál vagy leköpi. Más családoknál azonban ilyet is láttam már. * Indiai hagyomány - Egy aprócska kővel dí­szített piercing van az orrán. Nem szokatlan ez egy tradi­cionális roma asszonytól? - Egyáltalán nem, ugyanis Indiából származó hagyo­mány a testékszer. Modernül vagyok hagyományőrző. Fon­tos azonban, hogy a bal ol­dalamon hordom, mert ha a jobbon lenne, akkor szexuális üzenetet jelentene. - Az együttesük nagyon si­keres a saját műfajában. A roma társadalom hogyan fo­gadja a népszerűségüket? - Sem a romák, sem a nem romák között nincsenek iri­gyeink. Legalábbis ezt tapasz­taljuk. Bármerre is járunk az országban, Bódi Guszti disz­kósított roma zenéje minden­hol sikeres. Nagy tisztelet övez bennünket. Valószínűleg azért, mert látszik rajtunk, hogy jó emberek vagyunk. Szeretni jó dolog: nem kerül fáradságba és pénzbe. És az is számít, hogy mi egy család vagyunk a színpadon. A da­lainkat mi formáljuk, és a szö­vegek nyolcvan százalékát én írom. Mi mindig saját magun­kat adjuk, van saját stílusunk. Szomorú év - Az éneklésen kívül mire vágyik még az életben? - Azt szeretném, hogy a csa­ládom és a három unokám boldog legyen. A múlt évünk nagyon szomorú volt. A tra­dicionális romáknál nincsen válás, ezerből eggyel fordul elő. Ez az egy sajnos az én fiam volt. Bódi Csabival megtör­tént: elvált hódmezővásárhe­lyi feleségétől. A mai napig nem tudtam kiheverni a dol­got, nem is akarok erről többet mondani. LÉVAY GIZELLA Bódi Margó: Nagy tisztelet övez bennünket A Bódi Guszti és a Nagyecsedi Fekete Szemek formáció az ország egyik legsikeresebb lakodalmas zenét játszó együttese, a múlt héten lapunk Lakodalmas fesztiválján léptek fel. Bódi Guszti felesége, Margó asszony hajdanán az árok partián is­merkedett meg élete párjával, akivel azóta elválaszthatatlan párt alkotnak - színpadon és otthon egyaránt. Margó modern hagyományápolónak tartja magát, az orrán látható pici test­ékszer is erről tanúskodik, a válás azonban nem szokás náluk. -A romákról köztudott, hogy vérükben van a muzsika. Az édesanyja tanította énekel­ni? - Nem sajnos, anyukám ki­lencéves koromban meghalt. Valóban a zene szinte velünk születik: az anyatejjel szívjuk magunkba. Hagyománytisz­telő családból származom, tehát nem a muzsikus roma családok kasztjához tarto­zom. Nem jártam zeneisko­lába, sem énekórákra. Az Is­tentől kaptam az énektudá­somat. - Mióta lép fel a zenekar­ral? - Az együttesünk 1978-ban alakult, én pedig a szülést kö­vetően, 81 óta vagyok aktív tagja. Azóta is ez az életünk. Tüzet raktak - Hogyan ismerkedtek meg férjével, Gusztival? - Lánykoromban olyan ro­matelepen laktunk, ahol ki­zárólag romák éltek. Guszti bátyám barátja volt, Buda­pesten egy munkásszállón együtt laktak. Akkoriban hét közben Pestre jártak a sza­bolcsi romák dolgozni, majd hét végén hazajöttek. Szom­baton pedig összejártak a fia­talok: táncoltak, zenéltek, énekeltek és tüzet raktak az árokparton. Itt ismerkedtünk meg, így kezdődött a szere­lem köztünk, ami hál' isten­nek azóta is tart. Immáron 32 éve. - Férjével sok időt töltenek együtt, hiszen a munkájuk is összeköti önöket. Nem sok ez egy picit a jóból? - Egyáltalán nem, a nap hu­szonnégy órájában együtt va­gyunk: együtt dolgozunk, al­szunk, eszünk és szaunázunk. Guszti azt szokta mondani, hogy tányér- és kanálcsördü­lés nélkül nincsen házasság. Minden családban és együt­tesben vannak összezördülé­sek, azonban a problémákat megoldjuk. - Azt mondják, hogy egyes FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA

Next

/
Oldalképek
Tartalom