Délmagyarország, 2007. április (97. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-19 / 91. szám

8 •MEGYEI TÜKÖR* CSÜTÖRTÖK, 2007. ÁPRILIS 19. Kóka János liberális és reformer egészségügyi minisztert akar „Sohasem volt érdekem a találgatások gerjesztése" Nem ártott a reformnak Molnár Lajos lemondása - Kóka János szerint. A józan szakmai érvelésnek és nem a politikai hovatartozásnak kell meg­határozni, mit gondolunk egy ilyen szerencsét­lenségről - mondta a mindszenti beteg ügyéről az SZDSZ elnöke, gazdasági miniszter, akivel keddi szegedi látogatásakor beszélgettünk. - Mit szeret jobban, ha miniszter úrnak, vagy ha elnök úrnak szólítják i - Kóka fánosnak. Az tartós. - Ahogy közeledett az egészségügyi miniszter megnevezésének ideje, egyre több jelölt neve me­rült fel, ahelyett, hogy szűkült volna a kör. - Ez mindig így van, hiszen több tucat jelölt és több tucat önjelölt volt. Nekem sosem volt érde­kem a találgatások gerjesztése. Az volt a célom, hogy a legmegfelelőbb jelöltet válasszuk, aki liberá­lis, reformer és európai. - Horváth Ágnes liberális t - Természetesen. Horváth Ágnes liberális elveket vall. Ezenkívül rendkívüli képességeket csillogta­tott meg a reformfolyamat tíz hónapos végigvitelé­ben, olyan döntések meghozatalában, melyek fáj­dalmasak, de szükségesek voltak, és ma már tud­juk, hogy eredményeket is hoztak Magyarország számára. Horváth Ágnes és a minisztérium csapa­ta mögött ott van az SZDSZ vezető testülete, és tá­mogatja a reformok folytatását a két miniszter kö­zötti időszakban is. 99 Soha nem azon gondolkodom, hogyan lehet szakítani a koalípiós partnerrel, hanem hogy miként lehet sikeres a koalíció. Kóka János - Molnár Lajos lemondása mennyit ártott a re­formfolyamatnak : - Molnár Lajos sikeresen végigcsinálta a reform első szakaszát, amelyre rá lehet építeni a másodi­Kőka János: Úgy lehet sikeres a koalíció, ha vég­rehajtjuk a reformokat Fotó: Schmidt Andrea kat. Sajnáltam a lemondását, hiszen kiválóan al­kalmas lett volna a második szakasz megtervezésé­re és végrehajtására is. A reformnak azonban nem fog ártani a miniszterváltás. - Kiszállnak a koalícióból, ha nem valósul meg a több biztosítós modell1 - Soha nem azon gondolkodom, hogyan lehet szakítani a koalíciós partnerrel, hanem hogy mi­ként lehet sikeres a koalíció. Úgy lehet, ha követke­zetesen végrehajtjuk a reformokat. Ez nem egy el­vont politikai vita, hanem részletekbe menő szak­mai koncepcióknak kell vitatkozniuk egymással a következő hetekben. Hiszem, hogy az SZDSZ mo­dellje nyertesen jön ki ebből a vitából. - Mit szól a mindszenti beteg ügyéhez ? - Azért nem szeretném kommentálni, mert rendkívül ízléstelennek tartom, ha egy ember tra­gédiájából bárki politikai tőkét szeretne kovácsol­ni. Minél több politikai nyilatkozatot tennék ezzel kapcsolatban, annál inkább beszállnék én is ebbe. Ilyenkor a józan szakmai érvelésnek és nem a poli­tikai hovatartozásnak kell meghatároznia, hogy mit gondolunk egy ilyen szerencsétlenségről. GONDA ZSUZSANNA A szegedi fiú jól keresett Írországban, de inkább főzni fog Richárd az aranybányában Munkatársunk jelenti New Yorkból: a dél-koreai származású diák mindössze tíz perc alatt vette meg a két fegyvert A virginiai vérengzés után: Amerika gyászol Cho Scung-Hui huszonhárom éves, dél-koreai származású diák mindössze tíz perc alatt vette meg a két fegyvert. Há­rom érvényes iga­zolványt mutatott fel az eladónak, s mert a kötelező rendőrségi vizsgá­laton is átment, a pisztolyokat meg­kapta. Nem akart feltűnést kelteni, tehát a tölténye­ket, igen sokat, más boltokból szerezte be. Hétfő reggel, ép­pen a holokauszt emléknapján, melynek a tragédi­ához köze nincsen, furcsa ruhába öltö­zött, a szemtanúk szerint úgy nézett ki, mint egy kis­cserkész, s már nyolc óra előtt megölt két diákot. Aztán két óra múl­tán, a campus egy távolabbi épületé­ben még harminc­egyet, s többeket súlyosan, életveszélyesen megsebesített. Cho Seung-Hui röpke két óra alatt nem­csak bevonult az amerikai tragédiák tör­ténelmébe, de az első helyre került. Előtte jelentéktelen ember volt, két lábon járó csönd, gyanús különösség, melyből ezer és ezer jár-kel a világban. Már gimnazista korában feltűnt zárkózottsága. Egyetemi szobatársai azt mondták, szinte egész év­ben nem szólt hozzájuk, szavát is alig le­hetett venni, s csak egyszer nyílt meg va­lamelyest, akkor megittak néhány sört. Egyébként lányokat zaklatott névtelen le­velekkel. Arcok a virginiai egyetemről. Középen a gyilkos és a gyásztól, a rájuk zúdult tragédiától megtört diákok Szeretett írni, sok kreatív szöveget és drámát alkotott, s az angol tanárnője még 2005-ben figyelmeztette a rendőr­séget, hogy a fiú furcsa, veszélyes drá­mákat ír, figyelni kellene rá. Cho Seung Hűit pszichológushoz irányították, ez volt a legtöbb, amit tehettek. A hírek szerint hosszú búcsúlevelet hagyott hátra, ennek tartalmát még nem hozták nyilvánosságra. A Virginia Tech Campusán mintegy huszonötezer diák tanul festői környe­zetben, a vidék gyönyörű, ódon hangula­tú épületekben nagy és összetartó kö­zösség élte mindennapi, békés életét év­tizedek óta. Cho olyan társait is megöl­te, akikkel a gimnáziumból együtt jött az egyetemre. Megfontoltan, nyugod­tan, hidegvérrel ölt. Egy-egy terembe, ha hallott még sebesülteket, jajkiáltásokat, visszatért. A helyszínelés doktora meg­rendülten nyilatkozta a riportereknek, alig talált olyan halott diákot, aki csu­pán egyetlen lövést kapott volna. Az amerikai média máris talált hősö­ket. Egy diák, hallva a szomszédos szo­bából csattogó lövéséket, a tanári asztal­lal torlaszolta el az ajtót, s a gyilkos, bár többször átlőtte az ajtót, nem tudott be­jutni. Liviu Librescu az egyetem nemzet­közi hírű mérnöke volt, hetvenöt éves, holokauszt-túlélő. Ő a testével tartotta az ajtót, csak hogy a diákjai az ablakokon át menekülhessenek. Liviu Lubrescu meghalt, számtalan lövést kapott. És, ahogy szokott lenni, mint egy rossz ho­llywoodi forgatókönyvben, a gyilkos is végzett magával, mielőtt a rendőrök elér­hették volna. Az áldozatok fotói először egy közösségi portálon kezdtek terjedni, csupa fiatal, kedves arc. Az egyetem sportcsarnokában kedden tizenötezer diák gyűlt össze, ahol sportrigmusok skandálásával, emlékezésekkel és beszédekkel nyil­vánították ki, nem engednek az erőszak hatalmá­nak. A diákok a gyász bo-rús, már-már feldol­gozhatatlan mun­kájában is az erőt, az újrakezdés le­hetőségét keresik. Aznap minden hallgató, kik kö­zött akadt túlélő, barát, sebesült vagy szemtanú, egyetemi pólóban vagy sapkában adott interjút, s egy pillanatra sem kárhoztatta vagy kritizálta az egyetem vezeté­sét ama végzetes két óra miatt, mely a gyilkossá­gok között telt el. Kedd este a diá­kok a campus te­rületére vonul­tak, énekeltek, rigmusokat sza­valtak, s a hatalmas, éji területet több ezer gyertya világította be. Szívszorító látvány volt. Egy interjúra kért diák el­tökélten nézett a kamerába. Azt sze­retnénk megmutatni, mondta, hogy nagyon sok örömünk van ebben az is­kolában, és nem fogjuk hagyni, hogy ez a szörnyűség rátelepedjen. A kérdés nem az, miért történt, ami történt, hanem hogy eztán mit tudunk tenni. A Norris Hall épületének területét, hol a legborzasztóbb vérengzés zajlott, egyelőre fél évre zárták be. 4 DARVASI LÁSZLÓ Fotó: MTI/AP Valódi aranybánya volt a szegcdi Fendrik Richárd munkahelye Írországban. A 26 esztendős fiatalember aranyrögöket ugyan nem hozott haza, de a fizetésére nem panaszkodik. Annál inkább a tárnában használt vegyszerekre, ami miatt a helyi környezetvédők is gyakran tiltakoznak. Aranybányában dolgozott Íror­szágban a szegedi Fendrik Richárd. Az egyébként szakács végzettségű fiatalember nem patakban szitált vagy földalatti üregekben kutatott a nemesfém után, az Omagh mel­letti tárnában munkagépekkel és vegyszerekkel dolgoztak. - Az ír főbérlőnk ajánlotta, hogy munkát szerez az aranybá­nyában. Azt hittük, ez csak egy cég neve, nem valódi bánya. Amikor kiderült, hogy mégis az, az első gondolatom a hét törpe volt, csákánnyal a kezükben ­közli Richárd, aki két másik sze­gedi fiúval állt be a vállalathoz (ők még mindig Írországban van­nak). Eleinte utat és kerítést épí­tett, később azokat a zúzógépe­ket ellenőrizte, ahol az aranyat tartalmazó köveket összetörik. A hosszú folyamat végén a kövek­ből száraz, földszerű anyag ma­rad, ebből vonják ki a nemesfé­met Kanadában, a cég székhe­lyén. Richárd úgy tudja, aranyrö­gök is vannak a föld mélyében, de azokat robbantással hozzák majd felszínre. EMBER A GEPBEN Fendrik Richárd egyik ír kollégája, Zane addig nézegette a köveket fémgolyókkal és vegyszerekkel porrá alakító gépet, amíg a zsebé­ből kicsúszott a mobiltelefonja. A készülék egy pillanat alatt meg­semmisült. Máskor Zoli, egy másik szegedi fiú mászott egy - szintén kőtörő gépbe -, amit a menedzser elindított. Szerencsére rögtön fel­tűnt. hogy a gép „töltve van", így nem történt baleset. ÍRORSZÁG OLCSÓBB A külföldön munkát vállaló magyar fiatalok közül egyre többen választják Írországot. Anglia viszont már kevésbé kedvelt, mint korábban. Ri­chárd szerint a magyarázat egyszerű: az íreknél olcsóbb az élet. - Azt hittük, tele a zsebed arannyal - elégedetlenkedünk, mire némi sárga- és fehéraranyat tartalmazó csillogó ércdarabot vesz elő. Nyakláncnak kevés, de emléknek jó. Miközben a Kárász utcán be­szélgetünk, egy is­merős köszön a fiú­ra, és érdeklődik, „csurrant-e valami" az ír aranyból. - fői fizettek, 400 fontot hetente - válaszolja, de ezért napi 12 órát (reggel héttől este hétig vagy este héttől reggel hétig) dolgo­zott és el kellett vi­selnie az állandó erős zajt, továbbá a ­munkaadói szerint ártalmatlan - vegy­szereket. Munkaru­hája „acélbetétes gu­micsizmából" és víz­álló overallból állt, maszkot és szem­üveget nem kapott. Az utóbbi különösen hiányzott, egy fém- A 26 éves szilánk ugyanis a rabbal szemébe fúródott, itthon gyógyí­tották meg. - Munka után és hét végén is tompák, fáradtak voltunk, sok­szor fájt a fejünk. Lehet, hogy tényleg nem károsak a vegysze­rek, de mégis hatottak ránk. A felhasznált anyagokkal a környezetvédők sem voltak kibé­külve, rendszeresen követelték a tárna bezárását, az ügy a helyi sajtóban gyakran szerepelt. Voltak más elégedetlenkedők is: azok a korábbi tulajdonosok, akiktől a kanadai cég megvásá­rolta a bánya területét. A telke­ket ugyanis legelőként vették meg, azt nem közölték, hogy a föld alatt arany van. A régi tulaj­donosok közül többen most a ki­termelésen, vagyis saját korábbi telkükön dolgoznak. Richárd rövidesen visszatér Ír­országba, de a bányába nem. A fi­atalember aranyláza elmúlt, sza­kácsként dolgozik majd. G. ZS. Richárd egy aranytartalmú ércda­Fotó: Frank Yvette

Next

/
Oldalképek
Tartalom