Délmagyarország, 2007. március (97. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-31 / 76. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek SZERKESZTI: ÚJSZÁSZI ILONA, WERNER KRISZTINA 2007. MÁRCIUS 31. WWW.DELMAGYAR.HU UNIÓS HÁZASSÁGOK: MAGYAR-CSEH PÁR, MAGYAR FÉRJ, TÖRÖK NB, FRANCIA-MAGYAR KAPCSOLAT találkozása Locsolkodás és korbács Az ünnepeket a csehek és a magyarok hasonlóan ülik meg. A cseheknél húsvétkor a fiúk nem meglocsolják, ha­nem megkorbácsolják a lá­nyokat - ez a szokás a vesz­szőzés hagyományából ala­kult ki. A karácsonyt a ma­gyarokhoz hasonlóan ünnep­lik, ám más ételekkel. Ha­lászlé helyett világos halle­vest esznek, nem tesznek be­le paprikát. Burgonyasalátát is fogyasztanak, majonézzel, felvágottal, borsóval, almá­val, tojással, hagymával. El­maradhatatlan a mandulás, mézes almás rétes és a kalá­csok. Ismernek egy másik cseh hagyományt is: május l-jén, hogy ne hervadjanak el a lányok, a virágzó fák alatt kell csókolózni. sen a húsvét sem hagyomány a muzulmán világban. Gábor szerint az egyik legnagyobb különbség a magyar és a török nők között, hogy utóbbiak na­gyon háziasak, odaadóak. A férjük számukra valóban uruk és parancsolój uk. A lánygyer­mekeket már kiskoruktól erre készítik fel. Az együtt járás szá­mukra ismeretlen fogalom, és a lányok házasságukig őrzik szüzességüket. - A török családokban szo­kás a háztűznéző, a kérőt le­informálja a család. Elmennek kérdezősködni, a szomszé­doktól is érdeklődnek, milyen a lányt megkérő fiú. Erre ná­lunk nem került sor, de amikor Songül elmesélte a családjá­nak, hogy együtt vagyunk, a fivére meglátogatott bennün­ket - meséli Gábor, aki meg­felelt az elvárásoknak, befo­gadták. Az eljegyzésre a török hagyományok szerint pizsa­mát, borotvát és papucsot ka­pott Songül édesanyjától. Esküvő, háromszor Polgári esküvőjüket Gábo­rék már megtartották a Lon­don melletti Watfordban. Most ott járnak jegyes okta­tásra, hiszen idén júliusban a szegedi Árpád-házi Szent Er­zsébet-templomban egyházi szertartáson fogadnak örök hűséget egymásnak - püspöki engedéllyel. A vallások köze­ledését elősegítendő, iszlám és katolikus közös esküvőkre még II. János Pál pápa reg­nálása idején adott engedélyt a katolikus egyház. Songül és Gábor a török szokások sze­rint Izmitben is tart esküvőt, ahol nem pénzt vagy háztar­tási eszközt illik ajándékba ad­ni a menyasszonynak, hanem arany ékszereket - ott száz­ötven vendéget hívnak meg a szertartásra. NYEMCSOK ÉVA Hogyan fér össze egy családban török és magyar hagyomány? Iszlám és keresztény szellem? Cseh halié és magyar halászlé? Petőfi cseh, Hrabal magyar nyel­ven? Hol vannak otthon azok, akik az Európai Unió határain belül, de vegyes házasságban él­nek? Erre keressük a választ sze­gedi házaspárokkal beszélgetve. Tíz évig minden alkalommal sírva jött szülővárosából Sze­gedre Dózsa Zenta, aki az akko­ri Csehszlovákiát cserélte fel Magyarországra férje kedvéért. Később sehová nem tartozó­nak érezte magát: Csehország­ban már nem, Magyarorszá­gon még nem volt otthon. De ma már ha Csehországból ha­zafelé tartanak, jólesik éreznie a puszta illatát, mert a Ti­sza-parti város az otthona. - Brnóban 1978-tól 9 évet töl­töttem - meséli Zenta férje, Dó­zsa Gábor. - Erdőgazdasági gé­pészmérnök szakon tanultam, majd oktattam az egyetemen. Zentával 1985 nyarán találkoz­tam, a kollégiumban lakó diá­koknak szerveztek utakat, programokat. Bár Csehszlová­kia és Magyarország a szocia­lista blokk két országa volt, hét hónapig tartott, amíg az összes engedélyt beszereztük ahhoz, hogy házasságot kössünk. Hazaérkezés Európába Az egymás anyanyelvét szin­te tökéletesen beszélő házas­pár Szegeden telepedett le, Csehországból hozták a sziklakert köveit Dózsáék - minden látogatásukkor néhány darab került Gábor és Zenta szegedi házának kertjébe Gábor itt kapott munkát. Zen­ta a Magyar Rádió szegedi kör­zeti stúdiójának szlovák nyelvű műsorait készíti. Az összes könyvet cseh nyelven olvassa, most épp a Doktor Zsivágót. Magyarul inkább a verseket szereti. Dózsa Gábor a Svejket és néhány Hrabal-könyvet ol­vasott eredetiben, valamint egy csehre fordított Karinthy­művet is. Érdekes, hogy a gye­rekek - Anna és Martin - egy­mással szintén csehül beszél­nek, talán azért, mert Martin Közös szavak és történelem A török és a magyar konyha sok mindenben hasonlít, sőt, a nyelv­ben is vannak azonos szavak. Gábor és Songül örömmel fedezte fel, hogy az alma és papucs szót ugyanúgy mondják mindkettejük anya­nyelvén. A magyar és török pár között gyakori évődés tárgya a közös történelem - vagyis a török uralom Magyarországon. Ennek mind­ketten jól ismerik a fejezeteit. A törökök jó szívvel emlékeznek erre a korszakra, talán ezért is szeretik a magyarokat. A háromból az első esküvő: Songül és Gábor Watfordban mondta ki először a boldogító igent másfél éves volt, amikor Sze­gedre költöztek. A ma már 21 éves fiú a prágai Károly Egyete­men tanul. Bár állampolgársá­ga magyar, ugyanolyan jogai vannak ott, mint cseh társai­nak. Martin már egy igazi eu­rópai polgár, s valószínűleg nem is tudja, milyen könnyű a helyzete például a határátke­lésnél, a húsz évvel ezelőtti vi­szonyokhoz képest. -Az elmúlt két évtizedben so­kat változott a történelmi felfo­gásom - meséli a családfő. ­Magyar vagyok, szeretem a ha­zámat. Viszont lehangol a nacionalista törekvés, ami itt Magyarországon az utóbbi idő­ben rettentően előtérbe került. A magyar kultúrát nem úgy kell ápolni, hogy más népeket lené­zünk, és magunkat föléjük he­lyezzük. Úgy gondolja: az euró­pai uniós csatíakozással a szó szoros értelmében hazaérkez­tünk. Brnóban két évtizede azt mondták neki egyetemi kollé­gái, kár, hogy az Osztrák-Ma­gyar Monarchia felbomlott, mert egy európai közösség ala­kulhatott volna ki belőle, ter­mészetesen egyenrangú orszá­gok szövetségeként. Most, hogy Magyarország is az EU tagja, a korábbiakkal ellentétben a ma­gyarokat a nyugat-európai or­szágokban is egyenrangú euró­pai polgároknak tekintik. Családjaik hagyományait to­vábbvitték Dózsáék: Gábor édesanyja erdélyi, Zenta egyik nagymamája lett, a másik né­met. Az élet pedig úgy hozta, hozzájuk hasonlóan élnek ők is: kultúrák, nyelvek és ha­gyományok keveredésében. Sorsfordító London Amikor Csonka Gábor egy londoni . „.nyelviskolában FOTÓ: KARNOK CSABA A bor finom, a sajt hiányzik A tiszteletbeli francia konzul, Eric Blin több mint tíz éve Szegeden telepedett le feleségével, egy kisgyermekük született. Mivel korábban többször járt Magyarországon, nem volt annyira nehéz az itteni életet megszoknia. A magyar nyelvet nagyon nehéznek tartja, mert nem hasonlít egyik nyugat-európai nyelvhez sem. Viszont ha már egy kicsit ért az ember magyarul, akkor sokkal könnyebb tanulni a nyelvet. Magyarország és Franciaország azonosságát abban látja, hogy mindkét állam régi alapítású. Keresztény államokról van szó, mindkettőben létezett a királyság mint államforma. Eric Blin szerint mindez közös európai kultúrát is jelent, ezért könnyű itt megszokni az itt élő külföldieknek. A franciák számára szokatlan, hogy a magyar ételeket főleg paprikával készítik, és számukra újdonság a rántott hús Is, ezzel együtt ó szereti a magyar konyhát. Csakúgy a borokat. Hiányolja viszont a sajtkultúrát. Azt pedig sajnálja, hogy a magyarok pesszimisták. Mindezzel együtt jól érzi magát Magyarországon. meglátta a török lányt, Son­gül Ilgünt, nem gondolta, hogy élete nagy sorsforduló­jához érkezett. A 26 éves szegedi fiatalember friss diplomásként próbált sze­rencsét a brit fővárosban - s mint európai uniós tagor­szág állampolgára, a munka­vállalás nem volt számára bonyolult. Először egy ön­kormányzat választási iro­dáján kapott munkát, most szociális előadóként dolgo­zik. Közben tökéletesítette nyelvtudását. - Songüllel egy nyelviskolában somo­lyogtunk egymásra. Első lá­tásra szimpatikus volt. Ké­sőbb láttam, hogy a buszra vár, s felajánlottam neki, hogy hazaviszem - eleveníti fel kapcsolatuk kezdetét Gá­bor. Songül meghívta a fiút egy italra, azóta pedig elvá­laszthatatlanok. Gábor akkor még kevéssé is­merte Törökországot. Tanult ugyan a török uralomról, és fel tudott sorolni jó néhány vá­rost Isztambulon kívül is, de párja szülőhazájának kultúrá­ról vajmi keveset tudott. A török nők odaadóak Nyugat és kelet találkozása Törökország, ami Atatürk ve­zetése óta sokat változott. Gá­bor számára szimpatikus az erős török öntudat, például hogy mindenütt nemzeti zászlók lengenek. - Songül vallásos, de nem bigott - mondja Gábor. - Be­tartja az iszlám vallás előírá­sait, így például böjtöl a ra­madán időszakában. Ekkor a felnőttek 30 napon át nap­keltétől napnyugtáig nem ehetnek és nem ihatnak. Az iszlámban nincs kará­csony, viszont Gábor és Son­gül tavaly már megtartották ezt az ünnepet. Természete-

Next

/
Oldalképek
Tartalom