Délmagyarország, 2007. március (97. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-24 / 70. szám

377 A PÉNZ BESZÉL 2007. március 26., hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek SZERKESZTI: ÚJSZASZI ILONA, WERNER KRISZTINA 2007. MÁRCIUS 24. WWW.DELMAGYAR.HU S0R0MP0N INNEN ES TUL - PILLANATFOLVETEL A SZEGEDI ÁLLOMÁS ELŐTTI UTOLSÓ VASÚTI ÁTJÁRÓRÓL A bakterház: Öt-öt lépésre a személyszállítók sínpáija, ellenkező irányban a teherszállítók, a tolató mozdonyok birodalma, mindkettőt keresztezi a közút sávja. Az „ötlépésnyi birodalom", a MÁV Rt. „Szeged forgalmi csomópont" mozgalmas életű szigeté­nek közepén áll a Vl-os számú őrház. A sínekkel és úttesttel határolt házikóban a bakter nagy úr - gondolják a Szeged belsejéből a hattyastelepi házak valamelyikébe, vagy a Gyála­rét felé igyekvők, mikor öt-tíz percenként megfogja a forgal­mat a sorompó. De az élet ilyenkor sem áll meg a szegedi ál­lomás előtti utolsó átjáróban. - Nem én, hanem a személy­szállító vonat érzékelője kap­csolja be, ereszti le a sorompót - mentegetődzik a VI-os őrház­ban épp szolgálatban lévő bak­ter, Baróthi László. Aztán meg­mutatja, gombnyomásra is működik a közúti forgalmat megfékező sorompó. Traktor a síneken - Többször bebizonyoso­dott már, hogy bár panasz­kodnak az autósok, mert a kecskési és a gyálai sorompó egyszerre zár, és hosszú a vá­rakozási idő, mégis indokolt, hogy ezen a néhány száz mé­teren védett úton haladjon a vonat - összegzi tapasztalatát Baróthi bakter. - Előfordult: a két sorompó közé ragadt egy traktor, ezért a szomszédos őrhely felé rohantam figyel­meztetni az ottani baktert, hogy a zászlót körkörösen mozgatva még megállíthassa a szerelvényt. Sok a túrelmet­len autós, de sok az ismerős arc is, akik közül többen kö­szönnek, ha elmennek az őr­hely mellett. „Tá, ti, ti, ti" - csörren a kicsi helyiség három telefonja kö­Csomópont Nem futnak a szegedi pá­lyaudvaron túl, át a Tiszán a vasúti sínek, mint régen - Te­mesvár felé, ennek ellenére vasúti csomópont a déli ha­tárhoz közeli nagyvárosunk. Ide tartozik a Röszkéig, a Vá­rosföldig, a Székkutasig nyú­ló, illetve a Tiszán túl az Újsze­ged-kétegyházi, a Makó-vá­sárhelyi, a Battonya-orosházi vonal több mint 300 kilomé­ternyi sínkígyója. E körzetben körülbelül 380 kék egyenru­hás vasutas dolgozik, köz­te 75 váltókezelő, vagyis bak­ter. zúl az egyik. A bakter beleszól: „A hatos bejelentkezik". Aztán szorgalmasan ismétli, és köz­ben egy nagy füzetbe jegyzi, amit a Szeged centrumában, az Anna-kúti „vasutas palo­tában" a műszereit figyelő for­galomirányítótól hallott, meg amit az elhaladó vonaton megfigyelt: „713-as számú vo­nat kijárt az 5. vágányról, vo­nat vége jelzővel". - Elöl három szeme van a Ha jön a vonat, beleremeg a talaj a VI-os őrhely körül, de a bakter vigyázzba áll és vigyáz magyar vonatnak, az utolsó ko­csin a vörös tárcsa jelzi a szerel­vény végét - magyarázza Ba­róthi László, miután a sín mel­lett vigyázzban állt, az elhaladó vonatot figyelte, annak sze­mélyzetét szalutálva köszön­tötte. Úgy, mint néhány éve, a Szerelem utolsó vérig című film forgatásán, félig-meddig „statisztaként". - A vasutas­nyelv, vagyis az ismert szavak itteni jelentésének megjegyzé­se tán a legnehezebb feladvány egy újonc számára - néz az épp most betanuló munkatársára, Molnár Tamásra Baróthi bak­ter. Példának meg elmondja, hogy itt a piros: „vörös", a ré­zsútos: „srégen", az meg hosszú Akit a mozdony füstje megcsapott Vasúti rendfenntartók közé sorozták be ka­tonaként Baróthi Lászlót - Romániában. Akkor nagyon sokszor utazott vonaton az erdélyi fia­talember, „akit a mozdony füstje megcsapott". Moldova György ilyen című riportkönyvét ugyan nem olvasta, de azt mondja László, katona kora óta vonzódik a vasutas pályához. A Hargita megyebeli Gyergyócsomafalváról 1990-ben te­lepült át Magyarországra, vagyis Szegedig kellett jönnie ahhoz, hogy - érettségivel, piackutatói, biztonsági őri, házfelügyelői és még sok egyéb munka után - 1996-ban vasutas lehessen. Telefonál, dokumentál az őrhelyen, a síneknél meg váltót vált, sárga zászlójával utasításokat ad a vonatoknak a bakter - Baróthi László FOTÓK: FRANK YVETTE magyarázatot igényelne, mit jelent: „vágányzár, lezárási táb­lázat". Persze a szabályok meg­tanulása sem egyszerű. László állítja: a vasutas forgalmi ren­det egybe foglaló könyv há­romszor vastagabb, mint a közúti közlekedést szabályozó KRESZ, mert itt a biztonság és az ellenőrizhetőség a fő. Kurblis telefon A katonasághoz hasonlatos a hierarchia, az utasítások rend­szere. Kopott a berendezés: széntüzelésű kályha, lavór a mosdóállványon, az ötvenes időkből itt maradt íróasztal, kurblis és tárcsás telefonkészü­lékek. De az itteni munka rit­musa, az elhangzó vezénysza­vak is mutatják, mennyire jól kigondolt, biztonságos közle­kedési rendszer a vasúté. -A „baktermiatyánk" vagyis a legfontosabb teendők leltára legalább öt, sűrűn teleírt oldal. A teljes szabályzat az otthoni könyvespolcon és a fejemben van - mutat homlokára a sze­gedi nagyállomás előtti utolsó őrhely „parancsnoka". „Lejtőre került" - azt mondja, mégis szereti a vasutat László. De nem azért, mert többször is látta az Indul a bakterház című filmet. Jókat nevet a poénokon, de szerinte a Rideg Sándor re­gényén alapuló történet lusta bakterét ma biztosan elcsap­nák a MÁV-tól. Fő a váltókezelés - Fontos feladat a váltókeze­lőé: ő hajtja végre a „rendelke­ző forgalmi szolgálattevő" uta­sításait, hogy mikor és merre mehet a vonat. De az őrhelyen dolgozónak nem csak ez a munkája - magyarázza Tari Já­nos, a MÁV Rt. „Szeged forgal­mi csomópont" forgalmi koor­dinátora. -A bakter esetenként Boldog békeidőket idéz a sínekkel és úttesttel határolt bakterház kezeli a sorompót, gondozza a váltókat, megfigyeli az áthala­dó vonatot, a tolatási mozgást, egyes őrhelyeken a mozdony­vezetőt utasító jelzőt is kezeli. Népszerű munkakörnek szá­mít: mindig több a jelentkező, mint ahány bakterre szüksé­günk van. - Sok helyen a takarítónak is több a pénze, mint az enyém: 76 ezer forint az alapom. Erre persze rájön a műszakpótlék, meg a különböző juttatások - a munkaruhától kezdve az étke­zési utalványon át a szabadje­gyig. De így is nehezen jövünk ki - négy kicsi gyerekem van. Egyhuzamban 12 órázom: ma hajnali négykor keltem. Kiste­lekről vonattal jöttém Szeged­re, ahol reggel hatkor kezdtem, és este hatig tart egy etap, majd holnap este hattól reggel hatig, aztán három nap szabad. Már nem maszekolok, hanem a családommal vagyok: időt kell szánni a gyerekekre - magya­rázza a 39 éves László. Szerinte sem igaz, hogy nyugdíjas állás a vasutasé, s főleg a bakteré. ÚJSZÁSZI ILONA

Next

/
Oldalképek
Tartalom