Délmagyarország, 2007. március (97. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-24 / 70. szám

SZOMBAT, 2007. MÁRCIUS 24. • MEGYEI TÜKÖR* 7 Szegedi operaénekesek budapesti Mozart-maratonon A játékban magától jön a vetkőzés A szegedi színház négy operaénekesével és egy szegedi származású, matematikusból lett operistával arat sikert a Budapesti Tavaszi Fesztivál Mozart-maratonjának társulata. A Cosí fan tutte szegedi Ferrandója vetkőzik is. - Szeret Ferrando szerepe, és én is őt viszont - mondja a budapesti operaház szegedi származású fiatal tenorja, Megyesi Zoltán saját szerepéről Mozart Cosí fan tuttéjében. A lírai tenor a Budapesti Tavaszi Fesztiválon a tavalyi óriási sikerre tekintettel más szegedi operisták Simon Krisztina, Bátki Fazekas Zoltán, Cseh Antal és Gábor Géza társaságában lép fel a Mozart-maratonon. A Jövő Házában egymást követő napokon mutatták be a héten a Figaro házasságát, a Don Giovannit és a Cosí fan tuttét, vasárnap pedig valóban maratoni változatban egymás után szólalnak meg az operák. A Szegeden jól ismert Kovalik Balázs modern felfogásban állította színpadra a Cosí fan tuttét. - A cím jelentése: minden nő így csinálja. Meg a férfiak is, tegyük hozzá gyorsan - értelmezi a cím lényegét Megyesi Zoltán. - Van egy jelenet, amikor a szerelmi extázis csúcsán a lányok bugyira-melltartóra vetkőznek, mi fiúk pedig alsónadrágban énekelünk. Furcsán éreztem magam, amikor az első zenekari próbán száz ember előtt ledobáltam a ruháimat, de második alkalommal már nem én, hanem Ferrando vetkőzött. Annyira belemerülünk a játékba, hogy magától jön. - Más a színpad világa, hiszen ha szerepet mondok vagy énekelek nem hátráltat, hogy civilben amúgy eléggé hadarok. Az sem gond, hogy nincs hajam, legalább nem kell vacakolni a paróka aláfésüléssel - válaszol készségesen. Csak akkor pirult el, amikor legutóbbi sikeréről kérdeztem. A világ első jelentős operájához, Monteverdi 1607-es Orfeo című művéhez válogattak szereplőket szerte a világon, hogy a műfaj születésére emlékezzenek mantovai bölcsőjénél. Ebben Megyesi Zoltán nyerte el az egyik jelentős szerepet háromszáz jelentkező közül. Az viszont már láthatóan fogas kérdés a számára, hogyan is került az egyetemi katedráról matematikusként a színpadra. - A matematika nálunk családi „terheltségnek" számít, édesapám és a bátyám is matematikus - gondolkodik el a megoldáson. - Operaénekes meg tízéves koromtól akartam lenni, amikor gyerekként részt vettem Verdi Macbeth című operájának szegedi előadásában. Felvételiztem a konzervatóriumba, de jól ment a matematika is Ságvári gimnázium speciális osztályában. Már elsős koromban mentességet nyertem az egyetemi felvéteb alól. A kettősség később is megmaradt: egyszerre végeztem az egyetem matematikus szakát és a főiskola magánének tanszakát. - A diploma után a matematika javára billentette a mérleg nyelvét, hogy találkoztam Csörgő Sándor professzorral, aki kiváló témavezetőm volt valószínűség-számításból, a hangom pedig még nem volt elég érett ahhoz, hogy meg tudjak belőle élni. Megtaláltam a sikerélményt a Bolyai Intézetben - indokol. - Doktoráltam, adjunktussá neveztek ki, tanítottam a budapesti műegyetemen is. Végül egy szerelmi csalódás taszított mégis az opera karjaiba. Újból elkezdtem énekelni, közben a hangom is beérett, lírai tenorrá. Jelenleg elsősorban Mozart-szerepeket éneklek. DOMBAI TÜNDE Ének alsónadrágban: Megyesi Zoltán Fotó: Felvégi Andrea A fiú születése után minden megváltozott a család életében Tímea a kis Ádámért küzd Egészséges újszülöttként adták ki a klinikáról Varga Ádámot 1996 karácsonya előtt. A kisfiúról egyéves korában derült csak ki, hogy szülés közben agykárosodást szenvedett. A család élete egy csapásra megváltozott. A hétköznapokat azóta a gyógytorna, a speciális iskola és a napi létfenntartásért való küzdelem tölti ki. Nincs mozi, nincs nyaralás, nincs új ruha, csak sírás - és reménykedés egy távoli őssejtkezelésben. Gyógyír a sebekre, hogy a második gyermeknek, Ákosnak kutya baja. Csak egy anya képes arra a sziszifuszi küzdelemre, amelyet Márkus Tímea vív sérült gyermekéért, Varga Ádámért. Elszigetelten, egy tízemeletes panelház tizedik emeltének pici lakásából próbálja elmagyarázni a világnak, most már az internet segítségével is, hogy egy mozgásában korlátozott, szellemileg visszamaradott gyereket nem elrejteni kellene a világtól, hanem egészséges gyerekekkel iskolába járatni, hogy megtanuljon beilleszkedni a „normál" társadalomba. Ezektől a gyerekektől is lehet újat tanulni magyarázza az édesanya. De erre - tapasztalatai szerint - senki sem kíváncsi. Tímea ma harmincegy éves. Sokan ebben a korban még egyetlen gyermeknek sem adtak életet, tanulnak, külföldre járnak, megmérettetik magukat a munkaerőpiacon. Tímeának erre nincs lehetősége. A húszéves Márkus Tímeába ugyanis beleharapott az élet, amikor Ádám a világra jött, de neki akkor erről még fogalma sem volt. Az agykárosodásra ugyanis a pici egyéves korában derült fény, immáron több hónapos gyanakvás - „Nem olyan, mint a többi gyerek...", „Nem forog!", „Nem ül fel!" - után, egy CT-vizsgálatot követően. Mintha lavina zúdult volna le és tört volna össze mindent, amit egy fiatal pár addig elért, és amit a jövőjével kapcsolatban eltervezett. Tímea a Kossuth Zsuzsában érettségizett, egy bentlakásos bölcsődében dolgozott, párja, Varga István a vasúttól kapta a fizetését. Úgy kezdték el az életüket, mint bármelyik ifjú pár, amelyik egy, majd két gyermek nevelése mellett halad előre a ranglétrán a szakmájában, keres mindig egy kicsivel több pénzt, jut ötről a hatra, vesz autót, jár nyaralni, és közben élvezi a gyerekek sikereit. Azon a napon, a CT-vizsgálat napján, az orvos közlése után - miszerint „a gyerek születésekor oxigénhiányos állapot lépett fel, ami károsodást okozott" - az édesanya összeomlott. Az öngyilkosságra gondolt, arra, hogy egyszerre vet véget Adám és az ő életének. Mert pontosan tudta, a gyerek egész élete csak egy küzdelem lesz, fájdalmas vizsgálatokkal, kezelésekkel, hogy mindig segítségre fog szorulni. Nappal sírt, éjszaka azt álmodta, hogy Ádám ugyanúgy fut, mint a többi gyerek. Ez az állapot 2001 -ig, Ákos születéséig tartott. A második gyerek segített abban, hogy kijöjjön a gödörből, valamint a párja, akivel igazán a bajban kovácsolódtak öszsze. „Csak vele nehezebb megbeszélni a problémákat - mondja a fiatalasszony -, mert ő inkább magába fojtja a bánatát." Tímea számára már csak egy hivatás létezik, az anyáé. A napok Ádám - és a kisebbik fiú - ellátásával telnek, valamint a jövőtől vaOSSEJTKEZELES Varga Ádámot Kínába szeretné elvinni a családja, hogy ott őssejtkezelést kapjon. Ez az egyetlen reménysugár számukra, annak ellenére is, hogy hazai szaktekintélyek kockázatosnak tartják a beavatkozást. A négyhetes kezelés ára hatmillió forint. Két alapítvány vette kézbe a kisfiú sorsát, várják a felajánlásokat. Az alszámla elnevezése és száma: Napos Oldal Alapítvány - Varga Ádám 11735005-20530530. Legutóbb - a lapunkban már megjelent cikk nyomán egy férfi kereste fel a családot, nevét nem árulta el, csak Tímea kezébe nyomott 70 ezer forintot. Közben mindketten elsírták magukat. Márkus Tímea a tízéves Ádámmal és öccsével, Ákossal Fotó: Schmidt Andrea ló félelemmel. Hogy mi lesz, ha ők meghalnak, hová kerül majd Ádám. A most hatéves Ákos korán érő gyermekké vált a családban. Neki még babakocsija sem lehetett - Ádám speciális kocsijában ült vagy állt -, s kisöcs helyett a báty szerepét tölti be az egyre nehezebben mozgó, kerekes székben ülő, amúgy hihetetlenül értelmes, mosolygó Ádám mellett. Ákos „illesztette vissza" őket a társadalomba, amelyből kirekesztve érezték magukat. Ádámon pedig már minden gyógytornát, módszert kipróbáltak, „boszorkánynál" éppúgy jártak, mint specialistánál. Mindezt a tizedikről le, tizedikre fel, a buszról le, buszra fel módszerével, gerincsérwel, a szó szoros értelmében éhezve, hogy Ádám mindent megkaphasson. Amikor azt kérdezem, egy mozi esetleg belefér-e „kikapcsolódásként", Tímea furcsán néz rám. Egy mozijegyet esetleg ki tudnának spórolni, de négyet már nem. O ugyanis a többiek, és főleg Ádám nélkül nem megy moziba. FEKETE KLÁRA MSSI RUDOLF TOROK TANG-SHOW símnmm MARICA GRÓFNŐ V l \ \ • J W. w W^S Z- E G TWS Z A^BSp