Délmagyarország, 2007. március (97. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-16 / 63. szám

6 • MEGYEI TÜKÖR" SZERDA, 2007. MÁRCIUS 14. OLÍVÁS SZALONNÁVAL TÖLTÖTT CSUKA Nemsokára vége a csuka tilalmi idejének Schreiter Tibor már nagyon várja, hogy elkészíthesse a tavasz első csukáját, saját, speciális receptje szerint. A hófehérre tisztított, két milliméterenként beirdalt, kilós halat besózza, nagyon pici őrölt majorannával, borssal megszórja, s egy órán át állni hagyja. Ezután lemossa, újra megsózza, megkeni olívaolajjal, megint megszórja kevés majorannával, fehér borssal. A hal belsejébe két-három csík, kimagozott olívabogyóval töltött bacont rak, külsejét pedig rendkívül vékonyra szelt házi füstölt szalonnával burkolja - majd az egészet alumíniumfóliába tekeri. Előmelegített, 180-200 fokos sütőben fél óráig sül a csuka - méghozzá olyan tepsiben, melynek aljára előzőleg rács került. Ezután a mester kibontja a fóliát, fél citrom levét a csukára facsarja, visszateszi a sütőbe - a fólia nyitva marad -, és hét-nyolc perc alatt a hal megpirul. „Félidőben" egyszer megfordítja a csukát - ezt a megfordítást teszi lehetővé a tepsibe helyezett rács. Sült krumplival, tartárral tálalja. Semmi szálka, semmi iszapíz, ha jól készítjük el Tisztítsuk hófehérre a halat! A hónap könyve Hallanod kell, mielőtt meghalsz Ismerkedés a rocktörténettel vagy alkalom a nosztalgiázásra: az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című kötet a könnyűzene legfontosabb albumait ismerteti. Az antikváriumokban is ritka képeskönyvet ajánlja az olvasók figyelmébe a Somogyi-könyvtár. Fotó a könyv borítójáról - Az irdalással szálkátlanított keszeget a kis Laura is nyugodtan fogyaszthatja - mondja Erdei Attila Fotó: Karnok Csaba Több ezren töltöttek horgászattal a háromnapos ünnep első napját Szegeden, s rengeteg konyhában sült-főtt a saját fogású hal. Nem lesz ez máshogy ma és holnap sem. Két ismert horgászt kérdeztünk, miként készítik a halat, hogyan szüntetik meg a szálkásságot, az esetleges iszapízt. Hisz nagyon sok embert ezek riasztanak vissza a halfogyasztástól. - Tegnap hajnali ötkor a Fehér-parti holtágon már nem volt szabad horgászhely. Sokan hajnali háromkor mentek le a partra, hogy helyhez jussanak - mondja Schreiter Tibor, a Szegedi Hermán Ottó Horgászegyesület nemrég újraválasztott ügyvezető alelnöke. O maga is horgászott tegnap Péter fiával, s fogtak is négy szép pontyot. - Egyszer már láttam ezeket a halakat, hisz az egyesület telepítette őket a négynapos ünnepre, hatvanmázsányi társukkal együtt a hermanos vizekbe - beszéli. Ó maga egyébként pontosan ugyanúgy állítja elő a halászlét, mint Frank Sándor. Erdei Attila világszerte ismert szegedi versenyhorgászbajnok - háromfős családjában legalább negyven kiló hal fogy évente. Ez több mint tízszerese az átlag családokban fogyó, esztendőnként nem egészen négy kiló halnak. - Rengeteg embert az tart vissza a halfogyasztástól, hogy félnek a szálkáktól mondja a mesterhorgász. - Ezt a félelmet küszöböli ki az irdalás és a filézés. Tavasszal nagyon sokan keszegeznek, az apró keszeg, lisztben megforgatva, narancspirosra sütve egészben is elropogtatható, tévénézés közben. A nagyobbat azonban már irdalni kell, borotvaéles késsel két milliméterenként bevagdosva a húst. Egészen a gerincig kell vágni, „koppanásig", közben hallja az ember, ropognak a szálkák. A gerinc és a bordák a halban maradnak, de ezekről már leszedhető a halhús, és nem okoznak gondot, mint a gyilkos ipszilonszálkák. A nagy halat, ha csak nem harcsa vagy menyhal, filézni kell, ha el akarjuk kerülni a szálkát. Négyéves kislányom, Laura és feleségem, Ágnes imádják a halat. Filézés után aggodalom nélkül merem nekik tálalni - mondja. Hogyan történik a filézés? A hát vonulatán, gerincig a húst borotvaéles késsel hosszában bevágjuk, s kapunk két fél halat, meg egy halcsontvázat. Ez utóbbit félrerakjuk - jó lesz a halászlé alapievébe -, a két fél halat bőrével a vágódeszkára fektetjük, s belülről, a hús felől, beirdaljuk, szintén 2 milliméteres közönként, a bőrig. Az így szálkátlanított halat már lehet darabolni és sütni-főzni. A horgászbajnok egyik specialitása azonban a menyhal, amit történetesen nem kell filézni, mert szálkátlan. Menyhalmáj, Erdei-módra: - Olívaolajat vízzel felöntök, teszek bele pár szem feketeborsot, egy babérlevelet, s húsz percig főzöm benne a májat. A sült menyhalat menyhalmájas kenyérrel fogyasztjuk - mondja. Sokan azért idegenkednek a halfogyasztástól, mert egyes vizekben iszapízű a hal, vagy - mint a csuka - „vadízű". Ennek megszüntetésére Schteiter Tibor mond tanácsot: a halat hófehérre kell tisztítani, nagyon éles késsel, s ha kell, súrolókefével. Az idegen ízanyagok ugyanis a hal pikkelyei alatt vannak, s a tökéletes tisztítás után eltűnnek. Ezek után semmi akadálya, hogy jóízűen fogyaszszuk el a saját fogású halat. F. CS. Újabb, a halhatatlanság látszatát keltő válogatásból csemegézhet az olvasó. Az 1001 lemez amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című ötkötetes képeskönyv a legendás albumokat mutatja be, feltüntetve a rajtuk hallható számok szerzőit és azok időtartamát. Az összeállítás a rock és a pop mellett a rock'n'roll, a dzsessz, a funky, a diszkó, a hip-hop, a kísérleti és világzene is, valamint tánczenék széles skáláján mozog. Az együtteseket, rövid jellemzésük helyett, a művészek korszakos gondolatával mutatják be. A világnézetüket, életérzésüket illusztráló idézetek felidézik - egyebek mellett - John Lennon, Freddie Mercury, Madonna, Michael Jackson világát. A magyar szerkesztő előszava kitér az 1950-es évekig visszanyúló kötet angolszász dominanciájára, amiben csak csekély mértékben kapnak teret német, francia, olasz alkotók, és amibe a magyar zenei élet egyetlen képviselője sincs jelen. Tagadhatatlanul mást jelent az 1950-es évek az európai ember számára, mást, mint például Hawaii csatlakozása az Egyesült Államokhoz. Ahogyan mást jelent a halhatatlanság gondolata a magyar kultúra, történelem és a zenei élet színpadán. Amilyen meghatározó volt a Beatles, Pink Floyd vagy az Abba zenéje a világ könnyűzenei piacán, úgy alakította a hazai zeneszerető közönség életszemléletét az Illéstől a Belga együttesig számos kiváló magyar zenekar. Ez talán egy következő „ 1001 -es kötet" témája lehet. KECSKEMÉTI ZSUZSANNA A trubadúr vastapsos sikere a nagyszínházban Dupla Stretta - hőstenor született A tipikus önkéntes vagy egyetemista, vagy nyugdíjas „Fizetés nélkül dolgoznék" f • tef V yr W m ••jtm^* a Kelemen Zoltán Luna gróf és Szonda Éva Azucena szerepében A trubadúrban Fotó: Schmidt Andrea Nem akarok megöregedni, leépülni - indokolta egy önkéntes, miért végez munkát fizetség nélkül. Mások tapasztalatot kívánnak szerezni, de van, aki vallási indíttatásból dolgozik. A legtöbb önkéntes - nő. - fö napot kívánok, sok a sjjftbadídőm, szeretnék dolgozni1: Milyen munka van? Fizetést nem kérek! - a Szegedi Önkéntes Központban nem lepődnek meg ilyen belépő hallatán, hanem már mutatják is a kínálatot: meseolvasás a gyerekklinikán, nyári táboroztatás, könyvelés, programszervezés, számítógépes munka. i * Létfeltétel, hogy elfoglaljam magam. Gyenes Krisztina A tipikus önkéntes kétféle: egyetemista, aki gyakorlatot akar szerezni, vagy nyugdíjas, aki nem akar otthon ülni. Néhányan vallási indíttatásból dolgoznak ingyen, mások - különösen a munkanélküliek - újra hasznosnak akarják érezni magukat. A legtöbb önkéntes: nö. - Az egyik jelentkezőnk kapcsolatrendszerét fölhasználva színház- és mozijegyeket szerez az ÁGOTA Alapítványnak. A gyerekek egy szegedi cukrászdától az előadások után ingyensüteményt kapnak - mondott példát a sikeres együttműködésre Gyenes Krisztina, a központ koordinátora - Hatvanhat éves vagyok. Ötvenöt évesen menteni nyugdíjba. Azóta nem tudok, nem akarok egyedül lenni. Könyvelőként dolgozom egy alapítványnál hetente két-három napot. Kölcsönösen meg vagyunk egymással elégedve - mesélte az egyik önkéntes. Arra a kérdésre, hogy nem lenne-e jobb, ha fizetséget is kapna a munkájáért, elmondta: próbált állást találni, de egy hatvanhat éves nö senkinek nem kellett. „Nem akarok leépülni, nem akarok megöregedni. Létfeltétel, hogy elfoglaljam magam. Ezért dolgozom." Magyarországon tíz központ működik, egymással hálózatot alkotva. A szegediek szociális intézmények, civil szervezetek számára közvetítenek embereket. Javasolni szokták, hogy a felek kössenek egymással szerződést. Mindkettejük számára biztonságosabb. - A szakmai tudást, szabadidőt, lelkesedést felajánlani önkéntes dolog. Az elvállalt munkát elvégezni azonban már kötelező - mondta Krisztina, aki a szegedi központ egyedüli alkalmazottja. A munkatársai - természetesen - önkéntesek. G. ZS. Verdi egyik legnépszerűbb operája, A trubadúr megunhatatlan remekmű, ezt bizonyítja a Szegedi Nemzeti Színház két szereposztásban bemutatott új produkciója is. Harangi Mária rendezésének akadnak ugyan vitatható megoldásai, mégis estéről estére telt házas, vastapsos sikert arat - megérdemelten. Szinetár Miklós tanítványa volt a színművészetin a fiatal operarendező-generáció Szegeden most debütáló tagja, Harangi Mária, akiről A trubadúrt látva kijelenthető: éppúgy biztos ízlés, arányérzék, jó elemzőkészség jellemzi, mint mesterét. A szövevényes, vadromantikus történetet követhetően állította színpadra. Eredeti, elementáris ötletek ugyan nincsenek a tradicionális előadásban, de kompakt, koherens a produkció. Talán a főszereplőket kísérő didaktikus szellemalakokat érdemesebb lett volna elhagyni. A rendező fő segítője párja, Romvári Gergely díszlettervező volt, akivel látványos, könnyen változtatható színpadképet találtak ki. A meglehetősen konzervatív megoldásnak tűnő festett háttérfüggönyök szép reneszánsz tájképeket idéznek, szerencsére sikerült ezeket stilizált, töredékes építészeti elemekkel, jó világítással ötletesen kombinálni. Papp Janó míves, korhű, szemet gyönyörködtető jelmezei is hozzájárultak a sikerhez. Az első két előadást felvállaló Vaida Júliának papírforma szerint nem való Leonora szerepe, hiszen hangja könnyebb, finomabb, líraibb, mint amit a helyenként súlyosabb, drámaibb szólam megkívánna. Mégis nagy élmény őt látni és hallani, mert bámulatos profizmussal játszik és hibátlan bel canto technikával, gyönyörűen énekel. A drámai szoprán Wittinger Gertrúd betegsége miatt csak a harmadik előadáson állt be Leonoraként. Bár nagy volumenű hangja ideálisabb lenne a szerephez, kissé megküzdött az áriák koloratúráival, és a fináléban volt igazán meggyőző. A produkció legnagyobb meglepetése, hogy a szobafestőként indult, és Manricóként élete első főszerepét éneklő Cselóczki Tamás erőteljes, fényes hangú, igazi hőstenor. Olyan meggyőzően énekelte a Strettát, hogy a vastapsot hallva a karmester megismételtette vele. 1946-ban erről a színpadról indult egy volt autószerelő is, akiből azután minden idők egyik legjobb magyar tenoristája lett... Cselóczkinak van még mit tanulnia, de ha ilyen ütemben folytatja, sokat hallunk még róla. A másik Manrico, Hajdú András is egészen jól énekelt, bár a Stretta végére elfogyott az ereje (vagy a bátorsága), és a csúcspontnak számító, legmagasabb hőfokú Allarmi, allarmi! helyett, valami elfúló gikszert hallhatott a közönség. Két nagyszerű Azucena is született: Szonda Éva megmutatta milyen a modern énekes-színészi alakítás. Plasztikusan és szenvedélyesen énekelt, úgy izzott, akár a máglya. Amikor színpadon volt, csak az ő mindent pontosan kifejező, beszédes arcára és ragyogó szemeire lehetett figyelni. Tóth Judit elsősorban gyönyörű, bársonyos hangjára épített, talán tűzzel telibb játékkal lehetne még hatásosabb. A Luna grófként bemutatkozó Kelemen Zoltántól többet vártam. Korrektül elénekelte ugyan a szólamot, de túl szürke, jellegtelen volt az általa megformált figura. Réti Attila érdesebb hangon, de intenzívebben és összességében sokkal meggyőzőbben alakította Lunát. Mindkét látott előadáson a fiatal, szép hangú basszista, Cseh Antal alakította Ferrandót, aki ha így folytatja, még sokra viheti. A kórus és a többi szereplő is kitett magáért. Az élményszerűen muzsikáló Szegedi Szimfonikus Zenekar Molnár László operaigazgató dirigálásával elragadtatottabban, szenvedélyesebben játszott. Gyüdi Sándor olykor-olykor mintha inkább visszafogta volna az érzelmek áradását. HOLLÓSI ZSOLT