Délmagyarország, 2007. március (97. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-08 / 57. szám

8 -MEGYEI TÜKÖR­CSÜTÖRTÖK, 2007. MÁRCIUS 8. Öt nő, négy generáció, két férjjel egy portán él Az asszony és a szeretet összetart Az egy fedcl alatt élő családot ma - jó est­ben - a férj és feleség, meg egy-két gyerek alkotta hármas-, vagy négyesfogat jelen­ti. A maiak a rokonságot számon tartják, de nemigen ápolják a kapcsolatokat. Pe­dig a családi kötelék az élet szervezője, megtartó ereje lehet. Mint például az al­győi Huszka - Süli - Makai - Zsurka csa­ládban, aminek tartópilléreit a különbö­zőgenerációkhoz tartozó nők jelentik. - „Maradjatok mellettünk! Adunk a föld­ből egy portára valót..." Ezt mondta az édesanyám, mikor férjhez mentem. Két hold földön állt a családi házunk, ami mel­lett nemcsak nekünk, hanem a bátyám­nak is jutott egy porta. A nővérem Szőreg­re ment férjhez. De mi, akik Algyőn ma­radtunk, szép sorban, egymás mellett lak­tunk - meséli a hatvanas évekbeli történe­tet özvegy Süli lánosné, született Huszka Erzsébet. Bözsi néni, a nagyhatalmú asszony Régről ered náluk a családi összetar­tás. Erzsi néni édesanyja, Bözsi néni nagyhatalmú asszonyként lép elénk a családi történetekből. Lánya mondja ró­la, hogy három gyerekét és hét unokáját egyformán szerette, az együttes hétvégé­ket ünneppé tette. - Oda, a Mamáékhoz jártam haza az is­kolából. A szüleim dolgoztak, a mama meg mindig azt főzött ebédre, amit kér­tem - nevet föl Makai Zoltánné, született Süli Éva. - Mikor a „hetvenes árvíz" meg­rongálta a százévesnél is öregebb házukat, kétségbeesett a Mama és a Tata, hogy ki­lakoltatják őket. Mi sem tűnt természete­sebbnek, mint hogy építsük újjá a házat, de akkorára, hogy ott együtt lakhassunk: a nagyszülőim és mi, a két lányunkkal. Férfiak kisebbségben - így „csak" építeni kellett, a porta megvolt, a család mindenben segített. Akkor, a hetvenes években az apósom mai együtt a Délépnél dolgoztunk, ezért ?9i1ííhé31mibc%ti Március 8-án az első számú köszöntő: Sanyi (jobbról), hiszen a nagy családban a nőket - Évát (balról), „kis Évit", „Böbe mamát", a csöpp Lucát és Vikit (jobbról, elöl) -, és Zoltán (balról) névnapját is ünneplik Fotó: Schmidt Andrea kedvezménnyel jutottunk az építőanyag­hoz - veszi át a szót Éva férje, Makai Zol­tán . A nagy családon belül a kisebbséghez tartozónak számító férfiak összetartásá­ról is sokat elárul, hogy az após és a vej most is egy munkahelyen dolgozik, csak most Makai Zoltán került olyan szerep­be, hogy nagyobbik lánya, „kis Évi" férjé­nek, Zsurka Sándornak segített az útépí­tőknél kenyérkeresetet találni. - Sándorfalván nőttem fel. Könnyen megtanultam az algyői szokásokat ­mondja Sanyi. Az asszonyok szövetségéről leginkább a konyha árulkodik. Már Bözsi néni sem csak magának és a férjének főzött, hanem a háziiparnál rongyszőnyegszövéssel foglal­kozó Erzsi lányáéknak, később pedig a bolti eladóként dolgozó Éva családtagjainak is. Nem csoda, hogy az öreg házuk helyén fel­húzott új épületben a legnagyobb helyiség a konyha: hatan-nyolcan ültek egy asztalhoz a vasárnapi ebédnél. Most is így van ez, csak most Erzsi néni és Éva váltja egymást: hol az egyikük, hol a másikuk gondoskodik meleg ételről, s főzi-süti azt is, amit a legki­sebb kíván. Újabban ugyanis a legifjabb nő, Luca, vagyis „kis Evi" és Sanyi kétéves lá­nya körül forog a világ. Luca, a tündér - A szüleimmel egy házban maradtunk, pedig Szegeden ott a lakásunk - igazít el a sokgenerációs családtörténetben „kis Évi". Magyarázatként pedig hozzáfűzi, hogy a férje családja nem olyan népes, mint az övé, de a közös barátok is ide kö­tik őket. Meg a sokféle segítség. Példának azt említi, hogy nem mehetett volna visz­sza dolgozni a rendelőbe a doktornő mel­lé, ha a nagymamája nem vállalta volna el, hogy napközben átviheti hozzá Lucát. A nagykonyhás, kétcsaládosra tervezett házban most öten laknak: Éva és férje, meg „kis Évi" - a férjével és Lucával. Az öregebb házba, a múlt év novemberében özvegyen maradt Erzsi nénihez Éva kiseb­bik lánya, Viki költözött, napközben pe­dig a csöpp Luca. A valaha egy földterület­ből kiszakított két portát jelképesen egy alacsony kerítés ugyan elválasztja, de raj­ta a kiskapu szinte örökké nyitva áll. Mert a két ház között nagy a jövés-menés. - Nőnapon édesapám volt az első, aki felköszöntött minket: az idősebbek vö­rös, a fiatalabbak rózsaszínű szegfűt kaptak tőle - nosztalgiázik Éva. - Hol a déditata? - fordít a szón Viki, Lucához fordulva. - A szívemben... - születik gyorsan a válasz, s a kislány nagynénjétől dédany­ja ölébe kéredzkedik. „Imádunk együtt lenni" - Naponta többször is találkozunk, mert mindent megbeszélünk, nálunk nincs titkolózás. De ha valaki visszavo­nul a szobájába, akkor nem zavarjuk - is­merteti a szokásrendet Éva. Négy generá­cióhoz tartozó, de öt egyforma típusú nő él együtt ebben a családban - elkerülhe­tetlen az összecsattanás. Éva elismeri: ha úgy adódik, kiabálnak is, aztán tíz perc múlva már egy kávé mellett beszélget­nek. Mert veszekedés, az nincs! - A titok csak annyi, hogy imádunk együtt lenni! Mert elfogadjuk és szeretjük egymást. Ú1SZÁSZI ILONA CSALADI MUNKAMEGOSZTÁS Tíz nőből hét úgy gondolja ma Magyaror­szágon, hogy elsősorban az ő feladata a családrél és a háztartásról gondoskodni. A magyar nők háromnegyede szerint a férfi dolga, hogy megteremtse a család anyagi biztonságát. A munkamegosztás jél műkö­dik a négygenerációs Huszka-Süli-Ma­kai Zsurka családban. A nők közül a legki­sebbnek csak annyi a dolga, hogy beara­nyozza a család életét. A két idősebb asz­szony a konyhatündér, a két fiatalabb mun­kája az azon kívül eső terület, a mosás-ta­karítás. A kiadásokat is így osztják meg: az asztalra valét Erzsi néni és Éva vásárolja, a rezsit pedig Viki, illetve a másik házban „kis Éviék" fizetik. A férfiakra a két ház körüli munka jut. ék látják el a tyúkokat, disznó­kat, birkákat, aztán foglalkoznak a díszga­lambokkal. Saját kedvtelésre itt a nőnek Is jut ideje és ereje: például Éva imád a kaktu­szaival, vagy a pintyeivei-papagájaival fog­lalkozni, pihenésképpen pedig olvas - leg­inkább romantikus családregényt. Nők egyenruhában: büszke rájuk a családjuk Uniformisban is bókokat kapnak a férfiaktól •Kábel­www.t-kabel.hu | telefonos ügyfélszolgálat: 1298 'A belepósi dij az áfát tartalmazza, és III. programcsomag előfizetése esetén érvényes. Az akció 2007. január 20-tól április t5-rg érvényes a T-Kábel 2007 január 1 eKMt átadott lefedési területein, és 1 éves hűségnyilatko­zathoz kötött. Tekeskorű tájékoztatást elérhetőségeinken talál Ma már senki sem lepődik meg azon, hogy a rendőrök, a határőrök és a pénzügyőrök között is megtalálhatjuk a szebbik nem képviselőit. Va­lamennyien büszkén viselik az uniformisukat. Köteles Hajnalka nyolcadik éve szolgál a határőr­ségnél. A csinos zászlós főleg útleveleket vizsgál. Elmondása szerint manapság már egyetlen autós sem rökönyödik meg azon, ha nő kéri el az okmá­nyokat. - Többnyire kedvesek velem az emberek. Csu­pán néhány délszláv és török férfi akad, aki látvá­nyosan nem akar szóba állni egy nővel. Ilyenkor szólok a kollégámnak, és megoldjuk a problémát - mesélte Hajnalka, akinek az édesapja nyugal­mazott alezredes tűzoltó, azaz ő is egyenruhát hordott. Kislánya már akkor beleszeretett az uni­formisba: a tükör előtt jó néhányszor magára ag­gatta a papa szolgálati ruháját. - Amikor felsze­reltem, még barna, terepszínű egyenruhát hord­tunk. Ezt néhány éve kék színűre és jobb anyagú­ra cserélték. Szoknyát is viselhetnénk, de nem igazán előnyös felmászni benne egy kamionra ­ecsetelte a „rokolya" hátrányait. Hajnalka élet­társa is határőr. A zászlósképző tanfolyamon is­merkedtek meg egymással. Mindkettőjük nyak­kendőjét Hajnalka köti: a módszert még az apu­kájától leste el. A párnak azóta kislánya is szüle­tett. Boglárka most két és fél éves. Török Ildikó pénzügyőr főtörzsőrmester szintén Röszkén teljesít szolgálatot. A gimnázium elvégzé­se után, tizennyolc évesen Vásárhelyen kezdte a jö­vedékiseknél. Ildikó tíz éve visel egyenruhát. A ha­tárátkelőnél a bejövő utasforgalmat ellenőrzi, vala­mint a belépő és kilépő kamionok okmányait vizs­gálja - általában tizenkét órás váltásban. - A munkavégzéskor még sem hátrányát, sem pedig előnyét nem éreztem annak, hogy nő vagyok. A legtöbben pénzügyőrként és nem nőként kezel­nek - árulta el Ildikó, akire a családja is roppant büszke. Ildikó is kedveli az egyenruháját, de az övé­re csatolt fegyvert még sohasem sütötte el. Legfel­jebb évente kétszer, a lőgyakorlaton. A törzsőrmester rendfokozatú Dékány Beatrix akár a TNT együttes egyik népszerű dalának ala­nya is lehetne: már ha valakinek rendőrnő az álma. - Mértékkel szolgálatban is szoktam sminkelni Török Ildikó pénzügyőr és Köteles Hajnalka ha­tárőr Röszkén szolgál Fotó: Karnok Csaba magam, de csillámport azért nem használok. Oly­kor a helyszíni bírság ellenére is kaptam már ki­sebb-nagyobb bókokat - mosolygott szélesen az öt éve járőröző lány. Beatrix nem vesz fel manírokat, ha egyenruhába bújik: odahaza is határozottnak ismerik, akárcsak munka közben. A szolgálati szoknyát ő sem szereti különösebben, csupán a protokolleseményeken húzza magára. Egy biztos: miközben egy férfi letekeri az ablakot, hogy kiadja a forgalmit és a jogosítványát, egy pillanat alatt el­száll a dühe, ha Beatrix mosolyog vissza rá a rend­őregyenruhában. HORVÁTH LEVENTE Belépés már 3 900 Ft-tól!

Next

/
Oldalképek
Tartalom