Délmagyarország, 2007. február (97. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-27 / 50. szám

6 • MEGYEI TÜKÖR* SZOMBAT, 2007. FEBRUÁR 24. SZIGORÚ FELTÉTELEK Légiutas-kísérőnek csak az jelentkezhet, aki megfelel a szigorú követelmé­nyeknek. Alapvető a kiváló angolnyelvtudás, de a munkavállalónak tudnia kell úszni, nem viselhet piercinget vagy tetoválást látható helyen. A ma­gasság is meghatározott: 152 és 186 centiméter között. Ha a jelentkező megfelel az előzetes feltételeknek, akkor a légitársaság humánerőforrás menedzsere személyes interjút készít vele. Százötven éves a szegedi tömegközlekedés Éjjel az omnibusz tetején Varga Kata „erszényt növesztett" az elárvult állatnak Sapkaágyban alszik a kengurubébi Egy sapkából készített alkalmi erszényben, a hasára erősítve neveli Varga Kata azt a kis kengurubébit, akit öt nappal ezelőtt találtak a Szegedi Vadaspark gondozói a kenguruk kifutója előtt. Sok külföldre készülő szegedi veszi igénybe a közvetítőirodák szolgáltatásait Az óvatosabbak az ügynökségekben bíznak Szegedről is egyre többen mennek külföldre munkát vállalni, főleg a fiatalok közül. Van, aki vakmerően, saját szervezéssel indul, az óvatosabbak a gyakorlott ügynökségektől kérnek segítséget. Sok szegedi dönt úgy, hogy a jobb élet, a több pénz reményében szerencsét próbál külföldön. Fia­talok, idősek, diplomások vagy segédmunkások temérdek állás­hirdetés közül válogathatnak. A merészebbek különösebb szerve­zés nélkül elindulnak, akik a biz­tonságot szeretik, azok a munka­közvetítő irodákhoz fordulnak segítségért. Ezek az ügynökségek mindent előkészítenek a mun­kavállalónak, persze a szolgálta­tás nem ingyenes - később tör­leszteni kell. - Évente körülbelül 40-100 fő veszi igénybe szolgáltatásainkat a szegediek közül. A külföldi munkavállalás legfontosabb fel­tétele a jó nyelvismeret, a szak­tudás és a megfelelő referencia ­részletezi Oravec Ferenc, az egyik szegedi munkaközvetítő iroda tulajdonosa. - Leginkább a húsz-negyven év közötti korosz­tály tagjai próbálnak szerencsét külföldön, abban bízva, hogy ott majd jobban boldogulnak. A legkeresettebb foglalkozások a különböző szakmunkák, a ven­déglátóipar, de sokan jelentkez­nék légiutas-kísérőnek is. A munkavállalónak adatlapot kell kitöltenie, amelyen minden in­formációt megad magáról: isko­lai végzettség, referenciák. A munkaközvetítő irodák fó profil­ja, hogy megkeressék ügyfeleik számára a legmegfelelőbb mun­kakört. - Szegedről a legtöbben Angliá­ba és Írországba, a német nyelv­Legtöbben gyakorlott ügynökségtől kérnek segítséget Fotós: Schmidt Andrea területen belül pedig Ausztriába és Svájcba utaznak ki. Kiérkezés után még nem ér véget a kapcso­lat az ügynökséggel, hiszen ha a munkavállalónak bármilyen jel­legű problémája akad, az itthoni iroda segít azt megoldani ­mondja az iroda tulajdonosa. A szolgáltatás ingyenes, de vannak olyan munkakörök, amelyeknél felkészítő tréninget kell végezni munkakezdés előtt, ami akár hat hónapot is igénybe vehet. Ennek önköltségét min­den hónapban törleszteni kell a fizetésből a külföldi megbízott cég felé, és természetesen az ügy­intézéssel kapcsolatos minimá­lis költségeket is, mint például fordítás, fénymásolás. De lehető­ség van egyszerre is kifizetni az országonként változó összeget. Kis Anita Londonban volt bé­biszitter, ahol egy évig dolgo­zott ugyanannál a családnál. ­Számomra sokkal egyszerűbb volt, hogy az egyik szegedi munkaközvetítő ügynökség el­intézett helyettem mindent. Akkor voltam végzős a főisko­lán, és a diplomamunkám mel­lett nem lett volna időm még a munkavállalással kapcsolatos dolgokat is intézni. Igaz, biz­tonságban éreztem magam, tudtam, bármikor segítségért ALOMFIZETÉSEK Átszámítottuk forintra a külföldön szokásos fizetést néhány keresett szakmában, az eredmény elké­pesztő. Fogorvosokat csak Angliá­ba keresnek, fizetésük havonta: 1,5-2,3 millió forint. Németország­ban a felszolgálók 284-309 ezer forintot is kereshetnek egy hónap­ban, mig a szakácsok 309-438 ezer forintot visznek haza. Külföldi buszsofőröket csak Írországban foglalkoztatnak, átlagos fizetésük: 436 ezer forintnak megfelelő euró havonta. fordulhatok az itthoni irodá­hoz. Van, aki mégis úgy gondolja, saját szervezéssel, az interneten keresgélve is lehet külföldön munkát találni. - Másfél éve mentem ki Liver­poolba közvetítőiroda nélkül. Szerencsém volt, hiszen hamar találtam munkát, és szállást is. Az interneten nagyon egyszerű kapcsolatot építeni külföldön élő magyarokkal, akik tapasztalata­im szerint készségesen segítenek az újonnan érkezőknek, baráti alapon: ingyen - mondja Gábor, aki másfél évig dolgozott ácsként az Egyesült Királyságban. B. B. A. Százötven éve indult cl a sze­gcdi tömegközlekedés, omni­busz formájában. Az egyszintes társaskocsik az utasok igényei szerint jártak, amíg a lóvasút fel nem váltotta őket. Húsz éve nosztalgiajáratként született újjá az omnibusz, aztán ismét eltűnt. Hajdanán a budai országúton Szegedre érkező postakocsik a mai Kossuth Lajos sugárút nyomvonalán, nagyjából az Esz­perantó utcához futottak be, oda épültek a szegedi szállodák és fo­gadók. 1854-tól vonatoknak is megnyílt a város, a végállomás a mai rendező pályaudvar terüle­tén helyezkedett el. Később a pá­lyaudvart közelebb hozták a vá­roshoz, a mai Indóház téri helyé­re - tekintett vissza Engi József nyugalmazott közlekedési mér­nök-tanár. Már csak a városi köz­lekedést kellett fejleszteni, hogy a földes, majd köves utcákon összeköthesse a postakocsi-meg­állót és a vasútállomást. Eleinte elég volt hozzá négy bérkocsi, amelyeket Molnár Antal nyer­gesmester működtetett három éven át. Másfél évszázada, 1857. március 1 -jén a Kukovetz és Ha­bi céget bízta meg a város, hogy két „társaskocsival", vagyis om­nibusszal elindítsa Szeged tö­megközlekedését. Zerkovitz Béla, az ugyancsak szegedi származású népszerű san­zon* és operettszerző meg is éne­kelte utazási élményét „Éjjel az omnibusz tetején" címmel. Bár a mérnök megjegyzi, nem a szegedi társaskocsit öntötte dalba, mert az Az omnibusz Kuczora József domaszéki tanyáján pihen nem volt emeletes. Az egyszintes, két lóerős, 24 személyes társasko­csik márciustól október végéig közlekedtek reggel 6-tól ,/éjjel 11-ig, télen pedig 7 órától este 9-ig. Megállóhelyeket nem jelöl­tek ki az utasoknak, a járatok ké­nyelmesen, a fel- és leszállók igé­nyei szerint álltak meg. Viszony­lag magas viteldíj ellenében, nap­pal 12, éjjel 16 krajcárért lehetett felülni az omnibuszra. Ennyiért akkoriban másfél-két kilónyi ke­nyeret lehetett kapni. Szigorú há­zirendet tartattak be a járművek közönségével: ittas vagy hiányos öltözetű személyeket például nem szállítottak. Omnibuszok közlekedtek az Iskola (ma Oskola) utcai Három Királyhoz címzett fogadóhoz, a Fekete Sas és a Hételektor ven­déglőhöz, valamint a gabonapi­acnál (ma Dugonics tér) lévő Magyar Koronához címzett ven­déglőhöz. A megnyitás évében 58 ezren vették igénybe az új közlekedési eszközt, és olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy végül négy kocsit állítottak szolgálatba. A szegedi tömegköz­lekedés első fejezetének az 1879-es nagy árvíz vetett véget: elmosta az utakat és a kocsikat is. Az újjáépítés után a lóvasút, majd a villamosok szorították ki a forgalomból az omnibuszokat. Igaz, nem teljesen, mivel a lóvas­út sem bírta az élénk forgalmat, ezért az omnibusz még 1899 szilveszteréig rótta a várost. • Húsz esztendővel ezelőtt, Ittas vagy hiányos öltözetű embereket nem szállítottak Fotó: DM/DV 1987. június 5-én reggel 9-kor Fotó: Segesvári Csaba HERINGEK A KETRECBEN U| Noha az omnibuszokat kedvelték az utasok, a korabeli sajtóban az ellenzők is hangot kaptak. 1869 szeptemberében így ír a Szegedi Híradó: a pesti éjjeli vonat meg­érezésekor, ha volt is egy pár bér­kocsi. a később érkezők már hír­hamvát sem látták, őket azonban úgy beszorították abba az egy pár omnibusznak nevezett tyúkketrec­be, mint a heringeket, és ezért a kellemes mulatságért még fizetni is kellett. indult első útjára a szegedi nosztalgiaomnibusz a Somogyi utcából. Eredeti alkatrésze ugyan már nem volt, de a Sze­gedi Közlekedési Vállalat a haj­dani omnibuszt építtette újjá a fúzesgyarmati Universal Szö­vetkezettel. Az újjászületett társaskocsi korabeli öltözetű hajtóval járta a várost. Az om­nibusz évekkel később ismét el­tűnt, Kuczora József, a közleke­dési társaság nyugdíjas munka­társa vitette ki teherkocsin do­maszéki tanyájára. DOMBAI TÜNDE Nem édesanyja erszényében, ha­nem a Szegedi Vadaspark egyik gondozójának, Varga Katának a kabátja alatt, egy barna sapkából készített átmeneti lakhelyen ne­velkedik tovább az a néhány hó­napos kengurubébi, akire a park gondozói találtak öt nappal ez­előtt a derby kenguruk kifutója előtt. Hogy édesanyja rakta-e ki a szűrét, vagy a pici mászott ki va­lami miatt a biztonságot adó rej­tekből, s indult felfedező útra, azt nem tudták megmondani a park dolgozói. Veprik Róbert igazgató szerint kockázatos lett volna a kicsi any­jának felkutatása - ennek megál­lapításához minden nőstény kengurut be kellett volna altatni­uk -, ezért döntöttek a béranya­ság mellett. A kicsi egyébként szemlátomást jól érzi magát a lány hasára erősített póterszény­ben, és már buszozott is élete so­rán. A fiatal lány ugyanis csak éj­szaka válik meg „bébijétől", aki sapkaágyában ilyenkor egy álló­lámpára füg­gesztve him­bálózik a ra­diátor közelé­ben. Reggel azonban újra visszakerül Kata hasára, aki a kengurut busszal szállít­ja be munka­helyére. - Las­san már átad­ják nekem a helyet - utalt a lány arra, hogy ha behúzza ka­bátja cipzárját, úgy tűnik, mintha terhes lenne. Az új jövevényt egyébként leg­inkább Kata tacskója, Sa­mu fogadta bi­zalmatlanul, de a lány el­mondása sze­rint már meg­barátkozott az egyelőre név nélküli kengu­ruval. - Amíg nem voltunk biz­tosak abban,- hogy megmarad, nem akartam nevet adni neki ­mondta a lány. Szerencsére a kengurubébi szépen fejlődik, így a keresztelőre akár már jövő hé­ten sor kerülhet. A nagy fülű állatkát leginkább kecsketejjel, egy fecskendő segít­ségével eteti gondozója, de már belekóstolt a próbaként eléje ki­tett sárgarépába is. - Elég jó kis­lány, de most már kíváncsisko­dik - beszélt a lány a kenguru mindennapjairól, aki ha nem tetszik neki valami, azt sziszegő hangokkal hozza gazdája tudo­mására. Fogadott anyja előrelát­hatólag májusig neveli a kengu­rulányt, akit ezután szoktatnak majd vissza természetes környe­zetébe. Veprik Róbert szerint a beilleszkedéssel nem lesz gondja, mert ez ugyan egyedtől függ, de a kenguruknál nem szokott gon­dot okozni ha „kézben" nevelik föl őket. KISS GÁBOR GERGŐ Az alkalmi erszény biztonsága Fotó: Segesvári Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom