Délmagyarország, 2007. február (97. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-19 / 42. szám

SZOMBAT, 2007. FEBRUÁR 17. • AKTUÁLIS" 3 Lázár János hívására tízezren állták körbe a vásárhelyi intézményt A kórházért tüntettek Lázár János és Kószó Péter orvos-alpolgármester felszólítására a kórház épülete előtt összekapasz­kodva együtt skandálták az emberek: „Nem hagyjuk!" Fotók: Tésik Attila Élőlánc PANEK SÁNDOR Tízezer vásárhelyi és város környéki polgárt mozgósított az a tün­tetés, amelyet az Erzsébet-kórház megmentéséért tartottak Hód­mezővásárhelyen. Bár a demonstrációt a kormánypolitika elleni általános tiltakozás is motiválta, a cél, a megyei jogú váras vissza­fejlődésre ítélt kórházának megmentése, egyben a helyi közösség kiállása is volt saját érdeke és értéke mellett. Elvégre ez lenne a helyi autonómia lényege: fontos, a közösséget érintő kérdésben ne lehessen egyszerű keresztülvinni olyan kormányzati döntést, amellyel jól bebiztosított minisztériumi tanácsadók pénzügyi ol­dalról ítélik felül a magyar vidék társadalomrajzát. Hódmezővásárhely egyike volt azoknak a megyei jogú városok­nak, amelyek kórháza nem kapott kiemelt minősítést, így a régió intézményeivel versengve kellene pályáznia az aktív, gyógyítást szolgáló kórházi ágyakért. A miniszter „javaslata " szerint az Erzsé­bet-kórház a jelenlegi ágyak felét kapná. Ami azt jelentené, hogy ha a kórház részben át is áll a gyógyításról a rehabilitációra, gyógyító részlegeit nem lehetne hatékonyan működtetni. Ezt a helyzetet készen kapták a hódmezővásárhelyi emberek. Senki a törvényi elő­készítésben vagy az ágyszámok tervezéséhen nem kérdezte meg helyi képviselőiket, szakmai szervezeteiket, egyszer csak egy hon­lapon közzétették, hogy 315 helyett 161 legyen a gyógyító helyek száma, és ha nem, akkor lehet marakodni a szomszéd városokkal. Erre a packázásra a jelenlegi magyar vidékről két válasz adható. Mi­nisztériumi folyosókon ácsorogni az illetékesre várva, vagy élőlán­cot vonni a kórház köré. A vásárhelyiek az utóbbit választották. A városnak fontos a kórháza. Annak idején téglánként adták össze a vásárhelyi polgárok, s noha azóta már generációnyi idők teltek el, az ilyen cselekedet beépül egy közösség öntudatába. Minden modernizálás ostoba, ha nem tiszteli ezeket a hagyomá­nyokat, amelyektől életképesebb és büszkébb egy város. S ha ez nem elég, a rendszerváltozás óta a kórház fejlesztésére költött több milliárd forint, vagy a gyógyított betegek, a műtétek száma legalább ahhoz elég kellene, hogy legyen, hogy alaposabb és fő­ként demokratikusabb egyeztetés előzzön meg egy reformot. nntitimwiwiviMiuinnnjwiwi) Az egyetemi dolgozók is sztrájkolnak Tízezren tüntettek az egészség­ügyi reform, a tervezett ágy­számcsökkentés ellen, és az Er­zsébet-kórház megmaradásáért tegnap délelőtt a vásárhelyi Szent István téren. A tömeg ez­után a kórházhoz vonulva élő­láncot alkotott az épülettömb körül, s a „Nem hagyjuk!" jel­szót skandálta. Csaknem tízezer vásárhelyi szék­kutasi, mindszenti, mártélyi, bé­késsámsoni tüntetett a vásárhe­lyi Erzsébet-kórház megmentése érdekében tegnap délelőtt a vá­sárhelyi Szent István téren. A tö­meg Gyurcsány Ferenc minisz­terelnök és Molnár Lajos egész­ségügyi miniszter lemondását, s az egészségügyi reform leállítását követelte. A két politikus az írás­beli meghívás ellenére sem jelent meg a demonstráción. A tömeghez először szóló Gre­zsa István háziorvos, önkor­mányzati képviselő „szívtelen hülyeségnek" nevezte a refor­mot, s felszólította az embereket: ha ez a megmozdulás nem lesz elégséges, akkor bérelt vonattal utazzanak tiltakozni a fővárosba. Kallai Árpád, a kórház főigazga­tója már azt kérdezte, ki meri azt állítani, hogy felesleges az ellá­tás, hiszen a kórházban tavaly 14 ezer fekvő beteget ápoltak, 450 anya szült gyereket, 400 ezer járó beteget láttak el és 500 műtétet végeztek. Követelte Molnár La­jostól, hogy adja meg a gyógyulás esélyét 180 ezer embernek. A kórház érdekében többen is szóltak érzelmektől sem mentes hangon, a kormányfő és a mi­niszter lemondását követelő tö­meg előtt. így Sebesi Sándor üz­letkötő, Varga Anikó közalmal­mazott, Ozgyin Balázs ifjú gaz­da, Bánfi Sándorné nyugdíjas, Csende István nyugdíjas, Rostás Péter székkutasi gazdálkodó, Szálkái Lászlóné csecsemő- és gyermekápoló, Kiss Ivett ápoló, Cseri Tamás könyvtáros, özv. Krajcsákné Horváth Margit peda­gógus, Dehény Enikő tanítónő, Tímár László, a vásárhelyi orvos­kamara elnöke, Fazekas Gábor­né nyugdíjas, Mátrai Attila, a Magyar Izombetegek és Fogyaté­kossággal Élők Egyesületének or­szágos elnöke, Horváth István mindszenti orvos, Kőhegyi Fe­renc, a megyei gyógyszerészka­mara elnöke, Baloghné Lelt Klára szülésznő, Havasi Katalin és He­rényi Károly gyermekorvosok, Kovács László orvosigazgató. Lázár János polgármester azt mondta: „Az összefogás, össze­kapaszkodás ideje jött el akkor, amikor a kormány elveszi a pénzünket, az iskoláinkat és most az egészségünket." Lázár úgy látja: a Rákosi-diktatúra népnyúzó politikája jött el is­mét a megfizethetetlen áram­és gázárakkal, a dobozdíjnak nevezett gyógyszeradóval és a vizitdíjnak hívott betegadóval. Hangsúlyozta: a kormány olyan országot kínál, melyben az em­ber, különösen ha vidéki, nem számít. A hatalmon lévők nem az életet, hanem a halált kínál­ják számunkra. ELSZAVAKA TÁBLÁKON |g Sokféle jelszót követelést minősí­tést fogalmaztak meg a tüntetés résztvevői. íme néhány szöveg a táb­lákról: „Molnár - Mengele - Lajos temetkezési vállalkozó", „A korház mindenkiért mindenki a kórházért", „Mit kell még hogy odaadjunk?". Egészségre sok ember vár, mi lesz ha kórházunk bezár?", Véreskezű gyilkosok!", Gyurcsány, téged kelle­ne meggyógyítani, nem az egészsé­get!", „Kötelet Molnár nyakába!". Az egyik résztvevő kezében pedig egy akasztófa volt látható, rajta a mon­dat „Ez a tied Fecó, ajándék!" A tömeg Lázár János hívására a Kutasi, az Andrássy és a Zrí­nyi utcán keresztül a kórházhoz vonult, ahol az emberek össze­kapaszkodva, élőlánccal vették körül az épülettömböt, ezzel is szimbolizálva, hogy megvédik a kórházat. A jelenlévők a város­vezetők felszólítására összeka­paszkodva skandálták: a „Nem adjuk!, Nem hagyjuk!" jelsza­vakat. A tüntetés békésen ért véget. KOROM ANDRÁS Csatlakozik a közszféra szerdai országos munkabeszüntetésé­hez a szegedi egyetem három reprezentatív szakszervezete is. A bölcsődék nyitástól kétórás gyerekfelügyeletet tartanak. Szombaton megjelent cikkünk­höz a Bölcsődei Dolgozók Szakszervezete kiegészítésül hozzáfűzte: Szegeden szerdán a városi bölcsődék mindenhol reggel fél 6-tól nyitnak, és fél 8-ig gyermekfelügyeletet lát­nak el. A szegedi egyetem három rep­rezentatív szakszervezete is csatlakozik a szerdai sztrájk­hoz. A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete, a Szent-Györ­gyi Albert Orvostudományi Egyetem Szakszervezeti Bizott­sága, Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokra­tikus Szakszervezete reggel 8-tól 10 óráig sztrájkol - áll a sztrájkbizottság közleményé­ben. Ez az egyetem mintegy hétezer közalkalmazottját érin­ti. A közlemény hangsúlyozza, hogy ez a figyelmeztető sztrájk nem az egyetem vezetése és a munkavállalók közötti konflik­tus, hanem tiltakozás a jelenle­gi kormány közszolgálatot érin­tő hátrányos döntései és tervei ellen. Elfogadhatatlannak tartja az egyetem sztrájkbizottsága, hogy a közszolgálati dolgozók döntő többségének reálbére idén akár 10 százalékkal is csökkenhet, hogy drasztikusan szűkül a köz­szolgálati juttatási rendszer. A sztrájkbizottság idén legalább 6,75 százalék keresetemelke­dést követel, a közszolgálati életpályarendszerek fenntartá­sát, a megalapozatlan és szak­mailag indokolatlan létszám­csökkentések leállítását, vala­mint követeli a jelenlegi köz­szolgálati juttatások, kedvez­mények rendszerének és mérté­kének megőrzését. D.T. A Szent István téren gyűlt össze először a tömeg 1997-BEN ELERTEK A CÉLJUKAT m 1997-ben egyszer már tüntettek a vásárhelyiek az Erzsébet-kórház érde­kében. Akkor 148 ágyat akart leépíteni a kormányzat, s ez ellen 7-8 ezren tiltakoztak a Szent István téren. Eredményesen: az ágyszámcsökkentéstől elállt az akkori kormány. Most az egészségügyi reformra hivatkozva a 351 aktív ágyból csak 161-et hagynának meg, ez a hozzáértők szerint azt je­lentené, hogy a kórház életképtelen maradna, s rövidesen bezárhatna. Az igazgatóváltás utáni első program a télbúcsúztató volt az emlékparkban A politika kerülte az ópusztaszeri Cúcorkás bált Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban szombaton a Cúcor­kás bál nyitányaként elégették a te­let jelképező figurát, és a konckirály megküzdött a cibcrevajdával. Egy politikus sem volt ott az igazgató­váltás utáni első rendezvényen, az új vezető viszont eljött - feleségével együtt, akinek arcát ugyanúgy be­kenték korommal, mint a legtöbb hölgyét. Téltemető farsangi mulatságba, Cúcor­kás bálba hívta szombatra az Ópuszta­szeri Nemzeti Történeti Emlékpark a vendégeit és a médiát - az újságírókat természetesen az elhíresült, lapunkban is megírt igazgatóválasztás utáni levegő is érdekelte. A Cúcorkás bál a régi szege­di felsővárosi és rókusi hagyományokat eleveníti fel - Bálint Sándor tanulmá­nyai szerint. A cúcorka, más néven bu­bujka, egy csúf személy, jellegzetes far­sangi figura, akinek illetlen tetteit a tár­saságnak „embörséggel" kell elviselnie. A helyszínen hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a meghívóban olvasott „Szeretettel várja Szeren Társaságunk" aláírás kit, kiket takart. - Szegedi népzenészek, néprajzot ta­nuló diákok, maroslelei néptáncosok vesznek részt a mulatság lebonyolításá­ban, ez számukra, számunkra nemcsak tanulás, munka, hanem szórakozás is ­sorolta Tóth Antal, a park fejkendőt, szoknyát viselő néprajzos munkatársa, akinek azt a buta kérdést is sikerült fel­tennünk, hogy ugye szándékosan öltö­zött női ruhába. A park főépületének bejárata előtt összegyűltek az érdeklő­dők - többen kamerával, fényképező­géppel. A táncosok által Törőnek neve­zett Törőcsik István békebeli vőfélyekre jellemző hangerővel - és rögtönzőkész­séggel - hozzáfogott a ceremónia leve­zényléséhez. A kompánia „keserves énekekkel" ballagott a tópartra, ahol el­égették a telet jelképező bábot, előad­tak egy profán misét, később összead­tak egy nőnek öltözött férfit és egy fér­finak öltözött nőt, a tanyai olvasókör épülete előtt pedig - a genfi konvenció­ra hivatkozva - nem kakast, hanem cserépedényeket ütöttek agyon husáng­gal a bekötött szemű önként jelentke­zők. A bált az olvasókörben tartották. Pokróccal a fején mászott a cúcorka, végül a konckirály megküzdött a cibe­revajdával, vagyis a húsos ennivalók és a böjti időszakra jellemző ételek meg­személyesítői viaskodtak. A park min­den munkatársa a helyén volt, mint egy óramű, működött az egész. A kék munkásöltönyös férfiak által üstben főzött forralt bort, teát asszonyok osz­tották - ahogy fogyni kezdett a mű­anyag pohár, azonnal hoztak még. A kíváncsiskodó vendegek végül majdnem annyian voltak, mint a részt­vevők. A kecskeméti Domokos Sándor és Szlovákiából érkezett barátai csak a körkép kedvéért jöttek, nem tudtak a programról - viszont nagyon megörül­tek neki. Láttunk tipikus hollandnak ki­néző külföldit csillogó szemmel video­kamerázni, és eljött feleségével együtt az új igazgató, Horváth Gábor is, aki azt mondta, most elsősorban látogatóként van jelen. A menet alatt Törő egy bog­rács aljáról vételezve a kormot, a legtöbb hölgy arcát összekente - az igazgató fele­ségéét is, aki ezt a procedúrát embörség­gel viselte. Az olvasókörben végül tán­coltak is a dél-alföldi népzenére, mégpe­dig szépen. Nyilvánvaló volt, a politikát nem a Cúcorkás bál érdekli a parkban: egy po­litikus sem jött el. BAKOS ANDRÁS Az új igazgató, Horváth Gábor és felesége is táncolt az olvasókörben Fotó: Karnok Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom