Délmagyarország, 2007. február (97. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-17 / 41. szám

SZOMBAT, 2007. FEBRUÁR 17. • MEGYEI TÜKÖR­7 Vizitdíjat neki! Veretes idiótaság jelei tünedeznek föl mostani írásomban, de ezért még ne tolják félre az újságot. Én raktam bele mindet, kristálytisz­ta elmével. És ne is mondja senki, hogy ennyi ésszel miniszter is le­hetnék, nekem a tanácsadók névtelensége is megfizethetetlen ma­gasság. Olvastam annakidején és tulajdon fülemmel hallottam is, hogy az orvoslási vizitdíjak bevezetését a hálapénzek visszaszorítá­sa indokolja. Utána még más magyarázatok is születtek, de ben­nem ez ragadt meg legjobban. Ekkora töltettel interkontinentális rakétákat lehetne indítani. Remélem, exportáljuk majd az uniós országokba, ahogy legutóbb a madárinfluenza vírusának angliai föltünedezését is Lapistóra hárították. Igaz, mi az influenza elleni vakcinát akartuk exportálni, de most nem erről beszélünk. A miniszteri logika mögött az a népi fölismerés húzódott meg, hogy kutyaharapást szőrivel kell gyógyítani. Régtől fogva bolyon­gott már illetékességi fejekben a paraszolvencia visszaszorításának kóbor gondolata, de belevágni senki nem mert. Mindenáron fizetni akarsz orvosodnak ? Ne keresd a fehér borítékot, a befogadó oldal­zsebeket se, csak perkáld le a háromszáz forintokat, és hálád miri­gyeit máris kiürítetted. Harsog ellene az ország, ezért állok elő korszakos ötletemmel. Nagy nekifutás lesz, hosszas előkészítést igényel, de aki nem pusz­tul bele a mérhetetlen ágyszámcsökkentésekbe, meg a háziorvo­sok járványos látogatásába, túléh ezt is. A kutyaharapást szaporítanám, és a szőrivel gyógyítanám. Gond nálunk például az iszákosság. Azért, mert még mindig nincsen iszá­kosságügyi miniszterünk. Mert ha lenne, akkor bevezetné a kocsma­hivatalokban is a vizitdíjat. Vedelni akarod a műtrágyán pancsolt bo­rokat? ide a vizitdíjat! Bele az automatába! Hajléktalanok áradata is ellepi tavasz nyílásával az országot, ide is kellene egy miniszter. Ő is kivetné a padokra meg a köpködőkre a vizitdíjat. Vigyázz, Malvin, jön a kanyar! - kiált rám a szomszéd. Az új mi­nisztereknek új bársonyszékek is kellenének a Parlamentben. Ko­nok következetességgel kitartok elméletem mellett, ahogy példa­adó gazdám is kitart, és azt felelem erre, egy szállal se gyarapíta­nám a bársonyszékeket. Inkább timsóznám. Bizonyos kulcsszá­mok fölött bevezetném a sámhrendszert. Kezükben hoznák a sám­lijukat, és azon ücsöröghetnének akár naphosszat is. A sárrdik árát is a vizitdíjakból fedezném. Rendnek muszáj lenni. Ne csak a pénzbeszedő automaták gyártói nyerjenek a bolton. A vasúti szárnyvonalak megszüntetését is sámlis miniszterre bíznám. Aki vasúti szárnyakon akar utazni, fizessen vizitdíjat. Előtte persze fölvenném várólistára. Akinek nagyon-nagyon kell utaznia, az várni is tanuljon meg. írja be nyugodtan korommal a kéménybe, hogy majd három év, két hónap és hét nap múlva elpö­fög arra egy kézihajtány, és fölveszi. Az oktatási és munkaügyi fő­hivatalokat is besámliznám természetesen. Mestert akarsz nevel­ni az állam pénzén a fiadból? Ide rakd a vizitdíjat! Egyetemre aka­rod bejuttatni? Számolj el háromszázig! Fölvonulási, tüntetési, szónoklattani sámlikat is szerveznék. Minek ide vaskerítés, ura­im! Dupla vagy tripla vizitdíjat a Kossuth térre! Tízszereset a tele­vízió megrohamozására! Tudom, ágaskodnak már az örök ellenlábasok, de én már a falvé­dőn megtanultam, hogy „Kútágasra szállott a sas, engem babám ne csalogass(ál)!" És ha kiderül, hogy az egyenvizitdíj öregátkosbéli őskövület? A legkeményebb dió. Popuhsta ösduma. Távlatügyi sámlit is szerveznék: a haladás a differenciálásban van. A statiszti­ka igazolja, a megátalkodott legszegényebbek veszik igénybe leg­többször ezt meg ezt. Ok fizessenek többet! H. D. Öltönyösök földön, vízen és levegőben Menedzserek extrém sportja Búvárruhában és öltönyben ugyanaz a férfi: Bihari Miklós sportos alkat Fotó: Frank Yvette Az üzleti szféra sikeres mene­dzserei sem kötnek mindennap nyakkendőt. Két tárgyalás kö­zött szívesen hódolnak a me­nedzsersportoknak: a fallabdá­nak, a bowlingnak vagy éppen a fitnesznek. A hosszú hétvége­ken sem csomagolják a bőrönd­jükbe az öltönyüket vagy a kosz­tümjüket: búvárkodáshoz, hegymászáshoz, vadvízi evezés­hez a sportruházat is megteszi. Az egyik szegedi lízingcég marke­tingvezetője, Bihari Miklós igazán sportos alkat. A hétköznapokban mindig elegáns férfin látszik, gya­kori vendége a konditermeknek. A sikeres menedzser mégsem csak a súlyzózásnak köszönheti alakját: akár a maratoni távot is képes le­futni. - Idáig hat alkalommal tel­jesítettem a 42 kilométert. Pusz­tamérgesen ultramaratoni, 75 ki­lométeres szakaszt is legyűrtem. A legnagyobb kihívás mégis az a 12 órás futóverseny volt, ahol 105 kilométert trappoltam fél nap alatt - mondta el a 32 éves topme­nedzser. Miklósnak a víz sem idegen kö­zeg. Ha teheti, évente kétszer is befizet vadvízi evezésre. - Szlové­niában a Szocsa folyón szoktunk leereszkedni két-, három- és hat­fős hajókkal. Igazi adrenalintúra ez, hiszen nem hagyjuk ki azt sem, hogy hat-nyolc méter magas sziklákról vessük alá magunkat a kisebb vízesésekbe - mesélt a me­nedzser a kalandjairól. A túra ca­nyoninggal zárul, amikor is hajó nélkül, védősapkával gázolnak a vízbe, és mint a vízi vidámpark­ban csúszdáznak a sebes folyású patakban. Miklós 2004-ben egy búvártanfolyamot is elvégzett az Adrián és azóta egyetlen évet sem hagyna ki, hogy lemerüljön vala­melyik tengerbe. - Az első igazi búvárélményem a Vörös-tenger­hez kötődik, ahol népes korall-li­getek és Benetton színvilágban pompázó szürreális élővilág foga­dott bennünket. A Nappal együtt keltünk és négyszer-ötször, még éjszaka is alámerültünk. A hajnal­ban portyázó ragadozóhalak vadá­szata legalább annyira érdekes volt, mint az, hogy az éjszakai rne­rüléseknél a kezünkbe vehettük a szunyókáló kopoltyúsokat. Miklós azóta az Indiai-óceánra is eljutott: a Maldív-szigeteknél búvárkodott. Itt az erős sodrás miatt képtelenek voltak uralni a testüket. Úgy érezték magukat, mintha mosógépben ülnének: le-fel bukfenceztek a mélyben, miközben az élőlények körülöt­tük cikáztak. Egy huszonöt fős szirti cápa rajjal is találkoztak. A nagy ámuldozás közepette egy jókora darab, majd egy mázsás Napóleon-hal is a békaemberek közé vegyült. Negroid-szerű, duzzadt ajkaival együtt bámulta velük a cápák elegáns táncát. Egy másik szegedi menedzser, Oleárnyik Kata a csúcsok szerel­mese. A Démász személyzetfej­lesztési tanácsadója a kétezer mé­ter feletti Magas-Tátrában szere­tett a hegyekbe. Sziklamászó- és alpesi tanfolyamot végzett, így ma már maga is vezet csoportokat Ausztriába. Kétszer a Mount Eve­restnél is járt. Az első túra alkal­mával egy barátjával kettesben vágtak neki a nepáli kalandnak. Sem teherhordozókat, sem pedig hegyi vezetőket, serpákat nem fo­gadtak. Maguk cipelték a majd 20 kilogrammos málháikat. Kat­manduból a 2800 méteren fekvő Luklába repülőgéppel jutottak fel. Innen indult gyalogtúrájuk a ser­pák fővárosába, Namce-Bazarba. - 3400 méteren még e-mailez­tünk haza. Az Alpokban ilyen magasságban már csak gleccserek vannak. Egy kis menedékházban húzódtunk meg, ahol helyi étele­ket fogyasztottunk - mesélte a ka­landvágyó hölgy. Végül függőhi­dakon 5630 méterig jutottak. HORVÁTH LEVENTE PLASZTIKAI SEBESZ A LEVEGŐ URA Az orvosok körében is kedveltek az extrém sportok: az Ismert szegedi plasztikai sebész, Bajusz Huba évti­zedek óta repül. Motoros sárkánnyal és ultrakönnyű repülővel hódította meg a levegőt A nemzeti sárkányre­pülő-válogatott tagjaként 1996-ban csapatban világbajnokságot is nyert. A sebész zömében Magyarországon hódol a szenvedélyének, de jó időjá­rás mellett a környező országokba is eljár szlovéniai gyártmányú, ultra­könnyű repülőjével. A LEFOLYÁSI TÉNYEZŐ Drága mérőberendezés helyett a szegedi vízmű egy képlettel számítja ki, mennyi eső és hó hullik egy-egy vállalkozás területére. A kalkuláció alapja az Ingatlan területe, de annak is csak azok a részei, ahonnan a vá­rosi vezetékbe folyik a csapadék. Felhasználják még száz év átlagos szegedi csapadékmennyiségét, a képlet bonyolultabb része pedig az úgynevezett „lefolyást té­nyező". Ez azt jelöli, hogy más-más mennyiségű víz fo­lyik le az aszfaltról, a tetőről, vagy éppen a gyepről. A hőszolgáltató még kalkulál, a Cserepes sori piac ellenáll Esőadóhoz segítség a vízműtől vagy a fősámántól Bikádi: Ennyi eső sem fog esni a piacon Fotók: Frank Yvette Csapadékdíjat fizet januártól a vízműnek minden sze­gedi vállalkozás, amelynek a területéről nem „szelektív" csatorna vezeti el a szennyvizet és az esőlét. )anuár végéig feleannyian töltötték ki a kalkulációhoz való adatlapokat, mint amennyi vállalkozásnak ezeket ki­küldték. Az önkormányzati cégek is különféleképpen reagáltak. Januártól a szegedi körtöl­tésen belül működő, úgy nevezett egyesített rendsze­rű csatornára kötött cégek, intézmények csapadék­víz-elvezetési díjat kötele­sek fizetni. A díjat a vízszol­gáltató nem most találta ki, hiszen tíz éve minden olyan új ingatlannak számlázza a csatorna- és a vízszámlája mellé, ahonnan a szennyvi­zet és a csapadékvizet egy csatornán vezeti el. A csa­padékdíjat - új keletű gúny­nevén esőadót - eddig mindössze száz szegedi vál­lalkozástól szedték. Két éve viszont az önkormányzat úgy döntött, hogy a régebbi ingatlanok tulajdonosai is fizessenek. A vízmű 625 szegedi vál­lalkozásnak postázott ki adatlapot, hogy számítsák ki a csatornába csatlakoztatott tetők, udvarok, zöldterüle­tek méretét. Január végéig kellett „vallani". A Szegedi Vízmű Zrt. tájékoztatása szerint viszonylag kevesen, 320-an küldték vissza a pa­pírokat, és azok is elég hiá­nyosak. Bóka József, a társa­ság értékesítési osztályveze­tője elmondta, egyelőre tü­relemmel várnak. Ha kell, ki is mennek, felmérnek, kitöl­teni is segítenek. Senki nem kerülheti el a csapadékdíjat, mert annak is számlázzák, aki nem küld be méreteket ­a vízmű saját adatbázisa alapján. Megkérdeztünk többségé­ben önkormányzati tulajdo­nú cégeket, „vallottak-e már esőadót". Básthy Gábortól, a Szegedi Hőszolgáltató Kft. ügyvezető igazgatójától meg­tudtuk, a vízmű segítségével még egyeztetik a területei­ket. Náluk huszonhárom fű­tőművet és két telephelyet kell lemérni. A Cserepes Sori Piac Kft. ügyvezetője, Bikádi János sem adott még be összesí­tést, nem ért egyet az új fi­zetnivalóval. Ehelyett két levelet írt: egyet a vízmű­nek, amiben kijavítja töb­bek között a nyilvántartá­sukat: rosszul tudják a piac címét. A másikat nyílt le­vélként lapunk Postabontás rovatában tette közzé. Az igazgató az abban közölt markáns elutasító vélemé­nyét fenntartja. Az „esőadó kommandónak" címezve pikírten úgy fogalmaz, hogy a Cserepes soron a jövőben nem fog esni az eső. Ennek érdekében felvette a kap­csolatot egy ukrán parafe­noménból, filippínó csoda­doktorból, szingaléz halott­látóból és mátészalkai kár­tyavetőből álló ködevő beté­ti társasággal. Ezenkívül biztos, ami biztos, új mun­kahelyet teremtve, felvett egy több évtizedes gyakor­lattal rendelkező fösámánt is, meteorológiai projekt­menedzser státusra. D.T. A Cserepes soron esőadó ellen „ködevő brigádot" alkalmaznának Foto: Frank Yvetu

Next

/
Oldalképek
Tartalom