Délmagyarország, 2007. február (97. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-14 / 38. szám

SZERDA, 2007. FEBRUÁR 14. • AKTUÁLIS* 3 Csak jövőre építik át a Vajda-palotát, az ingatlan pusztul Melankolikus vizit a régi szegedi Sajtóházban Kívül-belül lehangoló képet mutat az egykori Sajtóház Fotók: Karnok Csaba Folytatás az 1. oldalról Régi életünk relikviáit ke­ressük, hiába: a volt Sajtó­házat olyan módszeresen, a jó gazda alaposságával ürítettük ki, ahogy azt minden szerződés előírja. Nem látni a bejárattól jobbra a citromfát, nem állnak ott a várakozóknak kirakott székek. Csak a feliratok maradtak meg, néhány névtábla, az ajtó­kon a figyelmeztetés: tol­ni, kérjük becsukni, meg hogy tilos a dohányzás és a nyílt láng használata. Fölmegyünk a sokat koptatott lépcsőn, elve­szetten tántorgunk egyik szobából a másikba. Át­fúrt falak, levert vakolat, felszaggatott parketta: az első munkálatok, a feltá­rások nyoma. Most látni, micsoda zegzugokban él­tünk, milyen merénylete­ket követtünk el mi ma­gunk is a műemlék épü­letben. Amikor már azt hisszük, a folyosó legutol­só szobájának legutolsó rejtekében is jártunk, mint a mesében, kinyílik egy újabb ajtó. Hát per­sze: itt volt az archívum, amott a fotósok sötét­kamrája, amiben még a radiátort is feketére fes­tették, az meg a telexgép fülkéje, amelyből méter­szám kígyózott egykor a papír, ki a folyosóra. UGYESZEK KÖLTÖZNEK A volt Sajtóház, az 1911-ben bérháznak épített Vajda-palota továbbra is állami tulajdonban van. 2006 első félévében, lapjaink és kiadónk elköltözésének időszakában a vagyon kezelésé­vel a Csongrád Megyei Főügyészséget bízták meg. Ez a szervezet költözik majd a Stefánián ta­lálható palotába a felújítás után, együtt a Szegedi Nyomozó Ügyészséggel. Tóthné Bari Éva, a főügyészség sajtószóvivője elmondta, az átalakítás tervei elkészültek, az engedélyeztetés még hátravan. Az eljárás során egyezetnek a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal is, mivel az épü­let műemlék. A kivitelezésre közbeszerzési eljárást írnak ki, előreláthatóan az év vége felé a munkálatok is elkezdődnek. A főügyészség és a nyomozó ügyészség munkatársai legkésőbb 2008 végére szeretnének beköltözni a Délmagyarországnak ötven évig otthont adott palotába. Megnézzük a minden­kori főszerkesztői szobát - sok izzasztó pillanatot éltünk ott át. A titkársági helyiségből pár lépcső visz a főnöki birodalomba - tök üres. Vagy mégsem? Manók lakják: az egyik sarokban freskómarad­ványt találtak a műemlé­kesek, még nem tudják, melyik korból származ­nak a manószerű festett figurák. Talán jobb lett volna, ha már nem látjuk ilyennek - állunk meg fotós kollé­gámmal egy udvari ablak­nál. Mintha nagybetegről beszélnénk. Szemközt mini Niagaraként tör ma­gának utat az esővíz a lyukas csatornából. FEKETE KLÁRA Egymillió 50 ezer forinttal zárult a Gregor-portré árverése - Kőbányára került a festmény Nem a szegedi licitálóé lett a kép Egymillió 50 ezer forinttal zárult tegnapra virradó éjjel a Gregor Józsefet ábrázoló festményért indított internetes jótékony­sági árverés. Az utolsó órákban egy bu­dapesti cég 50 ezer forinttal többet ígért a képért, mint korábban a névtelenségéhez ragaszkodó szegedi licitáló. A Budapesti Operabál szervezői internetes jótékonysági árverésen értékesítették Dárdai Péter festőművész 2005-ben készült alkotá­sát, amely az egyik legkedvesebb szerepében, Falstaffként örökítette meg a tavaly elhunyt népszerű operaénekest, Gregor Józsefet. A 120x100 centiméter méretű olajkép fény­képszerű hitelességgel ábrázolja az ereje tel­jében mókázó művészt. Januárban 200 ezer forintos kikiáltási árról indult a licit, hama­rosan egy kilétét felfedni nem kívánó, isme­retlen szegedi licitáló egymillió forintos aján­latot tett, és ezzel szinte az utolsó pillanatig úgy tűnt, övé lehet a festmény. Azonban né­hány órával az árverés hétfő éjféli befejezése előtt egy pesti cég 50 ezer forinttal növelte a tétet, és ezzel elnyerte a képet. - Elsősorban a művész úr iránti tiszteletből licitáltunk a Gregor Józsefet ábrázoló fest­ményre. Nagy örömünkre szolgált az is, hogy a befolyó összeget jótékony célra, a budapesti Heim Pál Gyermekkórház javára ajánlotta fel az árverés szervezője. Több tárgy került már hozzánk licitálással, és mindig nemes célokat szolgáltunk az adományozott összeg­gel. Ez a különleges festmény méltó helyre kerül, Kőbánya szívében épülő lakóparkunk reprezentatív irodaházában helyezzük el ­mondta tegnap Tamás Annamária, az árve­rés győztese, a budapesti Tara Ingatlanfej­lesztő Kft. ügyvezető igazgatója. - Örülök, hogy ilyen szép összeget adtak a festményért, de kicsit sajnálom, hogy nem a szegedi licitálóé lett a kép, mert akkor a vá­rosba kerülhetett volna. Az illető ugyanis nagy tisztelője volt Jóskának, szurkoltam is, hogy ő legyen a győztes - árulta el tegnap Gregorné dr. Takács Mária. A művész özve­gye kedves gesztusnak tartja, hogy sokan sze­retettel ápolják férje emlékét. Megtisztelő­nek tartja az is, hogy a neves szekszárdi bo­rász, Dúzsi Tamás kiváló merlot-ját - amit a basszista is nagyon szeretett - Gregor József emlékére palackozta. H.ZS. Gregor József az őt Falstaffként ábrázoló olajfestmény előtt Fotó: DM/DV SZAVAY ISTVÁN Stefánia 10. Egykoron az ország legszebb sajtóháza volt. Most csüg­getegen hullik a vakolat a csöndben málladozó falakról. A jobb idők­re már csak a kapu feletti tábla emlékeztet: Délmagyarország. A tavalyi tavasz óta üresen áll a szellempalota. Es egy üres épü­let a legfontosabbat, a lelkét veszti el. Létének célját, azt, hogy otthont adjon a benne zajló életnek, hogy kisugározza a benne születő gondolatokat. Nézem a zárt kaput, melyen - sosem feledem - majd négy évtize­de, 1969. január 2-án léptem he először alkalmazottként, a Délma­gyar újságíró gyakornokaként, ló emberek közé érkeztem, most holt kollégák árnya kísért a csöndesen roskadozó épület falainál. Emléke­imből előbukkan a mindeneknél emberségesebb főszerkesztő, E Nagy István, akinek szinte mindig sikerült fnegvédenie a szerkesztő­séget, melynek eredményeként a Délmagyar a korban az egyik leg­szabadabb napilap lehetett. A literátus újságíró és főszerkesztő-he­lyettes, Sz. Simon István, aki mellett fokozatosan liberalizálódhatott a lap a hetvenes-nyolcvanas években. Vagy a nagy tudású Ökrös László, a kor kiváló kulturális újságírója, aki Pesten fejezte be pályá­ját, akárcsak Matkó István, a gazdasági rovatból. És a szürke-fényte­len ablakok mögül most is hallani vélem Akácz Laci fumlyájának hangját, aki szintén fővárosi zsurnalisztaként távozott e világból. Mára emlékek csupán. Kevesek emlékei. Rájuk, sok tízezer megírt sorukra és a régi Sajtóházban készített lapra, az ország egyik legjobb hangulatú szerkesztőségére, melynek otthona volt e ház, már csak sárguló lappéldányok emlékeztetnek archívumunkban vagy a So­mogyi-könyvtárban. Nézem az üres palotát, az árnyaknak ezt a házát, és várom, hogy végre föltámadjon. Mert hiszek abban, hogy akkor majd belőlük is föltámad valami. Úgy sejtem, ha majd újra élet tölti be a házat, ók is folytatódnak... Valahogyan. Az tán csak balga remény, hogy a megújult homlokzaton egyszer majd egy kis tábla is hirdeti a nevü­ket. Végtére abban a korban a lelkük egy volt a városéval. Melyet akkor is szerettek, ha e szeretet sokszor nem volt kölcsönös. Védett épületek A rendőrség budapesti, Téve ut­cai épülete elleni fegyveres tá­madásnak Csongrád megyében nincsenek látható következmé­nyei, de ez nem azt jelenti, hogy az épületek védtelenek. MUNKATÁRSUNKTÓL - Csongrád megyében a külső szemlélődő által is érzékelhető rendkívüli intézkedések beveze­tésére nem került sor - nyilat­kozta lapunknak dr. Németh Károly ezredes. A Csongrád Me­gyei Rendőr-főkapitányság köz­biztonsági igazgatója arra a kér­désre, hogy a megyében megszi­gorították-e a rendőrségi és egyéb állami vagy önkormányzati épü­letek védelmét azt válaszolta, a kiemelt rendőrségi és más objek­tumok őrzésére vonatkozó belső rezsimintézkedések (belépteté­sek - a szerk.) kerültek megszi­gorításra, fokozott ellenőrzésre és végrehajtásra. - A szegedi önkormányzat, mint ahogy eddig is, ezután is gondoskodik a polgármesteri hi­vatal és az önkormányzati in­tézmények megfelelő védelmé­ről - tájékoztatta lapunkat Mó­zes Ervin jegyző. A Csongrád Megyei Önkormányzat nem változtat a jelenlegi biztonsági intézkedéseken - mondta Péter Árpád szóvivő. A Szegedi Tudományegyetem sem tervez változtatásokat. Trá­ser Ferenc gazdasági és műszaki igazgató elmondta, meggyőződé­se, hogy az állandó járőrszolgálat és a beléptetési rendszerek meg­felelő védelmet garantálnak az egyetem épületeinek. Nincs közünk a brit baromfivészhez A magyar állat-egészségügyi hatóságok vizsgálata alapján - a jelenleg rendelkezésre álló információk szerint - mégsem Ma­gyarországról került a madárinfluenza kórokozója Angliába. MUNKATÁRSUNKTÓL Süth Miklós országos főállator­vos közölte: a magyar ál­lat-egészségügyi hatóságok meg­vizsgálták az Angliába, Bemard Matthews baromficégének ba­romfiterméket szállító cégek áruforgalmát, a múlt év novem­bere és ez év februárja között. Ki­derült, Magyarországról élő álla­tot nem szállítottak a szigetor­szágba, csupán hőkezelt, nyers panírozott baromfiterméket, il­letve pulykamellfilét. A magyar főállatorvos cáfolta azt az angol sajtóban megjelent állítást is, miszerint közös vágó­hídon vágták volna Magyaror­szágon a madárinfluenza által megfertőzött libákat és az Ang­liába került pulykákat. Süth Miklós határozottan visszautasí­totta azt az állítást is, hogy a Ber­nard Matthews üzeme által fel­dolgozott pulykahúsból Magyar­országon a SáGa Foods egyik üzemében virslit készítettek, amit Magyarországon, Németor­szágban és Olaszországban is ér­tékesítettek. Süth ugyanakkor elismerte, hogy Magyarországra érkezett élő állat Angliából, de az nem Bemard Matthews cégétől szár­mazott. Bemard Matthews vál­lalkozása keltető tojást szállított Magyarországra, ám azokat He­ves megyében, Egerben keltették, nem pedig a fertőzött területe­ken. A főállatorvos kitért arra is, hogy a SáGa Foods által feldolgo­zott baromfi az ország nyugati részéből származik, nem abból a körzetből, ahol a madárinfluen­zát azonosították. Süth Miklós szerint mindezek alapján nagy bizonyossággal kizárható, hogy Magyarországról került volna a madárinfluenza kórokozója Ang­liába. AZ UNI0 ELEGEDETT. LONDON CÁFOL Az unió elégedett azokkal a ma­dárinfluenzával kapcsolatban vég­zett magyar vizsgálatokkal, kézél­te Philip Todd a bizottság szóvivő­je. Ugyanakkor Londonban a he­lyettes brit főállatorvos „igen ma­gas szintű hasonlóságot" állapí­tott meg a keddre elkészült hiva­talos vizsgálatában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom