Délmagyarország, 2007. február (97. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-13 / 37. szám

CSÜTÖRTÖK, 2007. FEBRUÁR 15. • MEGYEI TÜKÖR7 Ma már nem szokatlan látvány Nagylakon a román rendszámú autó AZ OLCSÓ A KAPÓS - A határtól nem túl messzi falvak szinte mindegyikére jellemző, hogy az utóbbi néhány évben megjelentek a romániai vevők, Makón viszont csak mutatóba lehet látni román tulajdonú otthont - mondja Rácz Dóra makói ingatlanközvetítő és értékbecslő. Főként az egy-két millióba kerülő, elhanyagolt, felújításra szoruló parasztházak után érdeklődnek. Szerinte csak ezekre lehet igaz, hogy olcsó a románoknak, az igényesebb, nagyobb házakra már nemigen van pénzük. Úgy tudja, vesznek ingatlant befektetési céllal és áttelepedési szándékkal is, igaz, ő személyesen ismer egy olyan ápolónőt, aki néhány évi itt-tartózkodás után most árulja a házát, és arra készül, hogy az édesanyjával visszaköltözik a határ túloldalára. ezer euró (2,5-3,5 millió forint) egy ház, a romániai Nagylakon viszont 20-25 ezer euró (5-7 millió forint). Egy másik, ugyancsak pár hete gazdát cserélt házat a Felszabadulás utcában találunk meg igaz, lezárva, üresen. Úgy hírlik, diplomás ember, az aradi egyetem dékánja vette meg. A szomszédban lakó Pipicz Sándor már látta öt, de nem beszélt még vele. Ezen persze nem csodálkozik. Mint mondja, a legtöbb házat vásárló romániai afféle befektetésnek vásárol a faluban házat van, aki egyszerre többet is. Megveszik, aztán lakatot tesznek rá, Fotó: Segesvári Csaba és felé sem néznek. Azt is beszélik, gazdáik arra tartogatják az ingatlanokat, hogy majd kiadják a Románia távolabbi részéből Magyarországra munka reményében érkező családoknak. Hogy így lesz-e, nem tudni - ez egyelőre még nem jellemző. Kihalnak a lakók Pipicz Sándor azt mondja, nem örül az ilyen szomszédságnak, a mellette üresen álló háznak bár, teszi hozzá, ezeket többnyire éppen azért adják el, mert a tulajdonos sem akar benne lakni. Az öregek kihalnak belőlük, a fiatalok pedig máshol keresik a boldogulást. Azok a romániaiak viszont, akik lakják is a megvásárolt házat, beilleszkedtek, velünk nincs semmi bajunk mondja a nagylaki férfi. SZABÓ IMRE Őszinte pálfordulás 1 Mondjam, ne mondjam 7 Akik ismernek, úgyis tudják, elmondom. Nem először, de oka van az ismétlésnek. Minisztériumi főosztályvezető volt akkor még csak az a valaki, akiből két kurzusban is pénzügyminiszter lett később. Küszöbön volt már az új adórendszer, összehívták az újságírókat, hogy méltóképpen beharangozzák. Balatonszéplakon, a sajtó munkatársainak üdülőjében gyűltünk össze, istenáldotta szép szeptemberben. Olyan meleg volt a vénasszonyok nyara, alkonyatban fürödhettünk is még. Ha jól emlékszem, írtam is - a fürdésről. Az Orionnak elkeresztelt monumentális presszóban zajlott fejünk tágítása, de nem vitt rá a lélek, hogy arról is szóljak. Konok elvem volt akkor is már, a botorságokat meghagytam másnak. Az épülésünkre küldött valaki nevét azóta se írom le, legföljebb becézni szoktam, néminemű rövidital mértékegységeként. Aki akarja, Tnost is kitalálhatja. Arról szólt az ige, milyen jó lesz nekünk. A legfejlettebb országok adókivetési és beszedési tapasztalatait vesszük át. Azt hiszem, a svédekéből merítettünk legtöbbet, paródiák is születtek ebből, jóval később, mert etióp fizetéseket emlegettek hozzá. Azt akarom csak mondani, úgy zajlott ez is, ahogy lenni szokott: az újságírók egyik fele - bocsánat a póriasságért - tövig benyalt az előadónak, a másik meg támasznak hányta a lábát. Könnyű kitalálni, melyik felébe tartoztam én. A miniszteriális főember arról beszélt, mekkora nagy örömmel fizetik majd be az emberek az adójukat. Ahogy a század elején - a múlt századról volt szó! - a virilisek büszkék voltak rá, hogy ők virilisek, ugyanúgy büszkék lesznek azok, akik többet fizethetnek. Ha elevenbe repesztettek volna, akkor se tudtam volna elképzelni ekkora örömöt. Es mit mondtam én 7 Soha nem éreztem magamat aprópénzben se szakértőnek, az új adóról pedig azt se átallottam mondani, az ország sírba eresztő kötele lesz. Logikám is póriasan egyszerű volt. Mi, akik bérből élünk, fizetési jegyzékünkkel oda vagyunk láncolva minden rendszerhez, a nagykutyák azonban kifürdik magukat. Erre jött kioktató nyájassággal a virilisek példázata. És az a megjegyzés, hogy nem értek én ehhez. Egyszer volt, régen volt, talán igaz se volt, mondaná, aki mesének veszi. Vegye elő legjózanabb ítélőképességét akárki, és döntse el, kinek lett igaza. Azért hozom elő jó húsz év múltán is, mert a minap tulajdon szájából olyasmit hallottam, majdnem leszédültem a székről. Pontosan idézni nem tudom, hiszen váratlanul ért, mintha azt mondta volna ugyanaz a nagy zseni, legnagyobb bajunk, hogy kétmiüióan fizetjük az adónkat, és egymillió kibújik alóla. Számokat akkor természetesen szóba se hoztam, és most se tudnám ennyire pontosan meghatározni, csak az jutott eszembe, mintha hozzá nem értésemben ilyesmit mondtam volna én is. Tanultam Bibliát gyerekkoromban, a damaszkuszi úton járó Saulból lett Pál apostol pálfordulása jött elő megint bennem. Neki húsz évnél is több kellett a megtéréshez 7 Ha őszinte egyáltalán. H. D. Martfűn raboltak Letartóztatták azt a két szegedi férfit, aki a múlt hét végén azért ment Martfűre, hogy lakásokat törjön fel. Összesen háromszor próbálkoztak: az első lakás teljesen üres volt, a másik helyről mindössze ezer forinttal távoztak. A harmadik lakásban azonban a tulajdonost is ott találták, így menekülőre fogták a dolgot. Eközben érkezett haza az egyik sértett, aki miután látta, hogy betörtek a lakásába, elindult szétnézni a környéken, és egy furcsán viselkedő ismeretlenre lett figyelmes. Erről értesítette a rendőrséget is, akik ellenőrizték a férfit, és a kocsiját is átvizsgálták. Ebből kiderült, mivel is foglalatoskodott a két férfi az elmúlt órákban. Az egyik elkövetőt ráadásul korábban ötven betöréses lopás miatt már börtönbe is zárták: idén januárban szabadult feltételesen. Néhányan áttelepülnek, mások befektetésként keresik az olcsó ingatlant Románok vásárolnak házat Bár az elmúlt években is jellemző volt, hogy a Makó környéki falvakban román állampolgárok vásárolnak házat, Románia uniós csatlakozása óta különösen élénk az érdeklődés a határon túlról. Nagylakon például csak az elmúlt pár hétben négy házat vettek meg. Az ok: itt jóval olcsóbbak az ingatlanok, mint odaát és most már útlevél sem kell az átjáráshoz. Nagylaknak nem csupán határátkelője, de közvetlenül a határ túloldalán testvértelepülése is van. Talán ezzel magyarázható, hogy a makói térség falvai közül itt a legnagyobb az érdeklődés Romániából az eladó házak iránt. Az ugyancsak átkelővel rendelkező Kiszomboron például szintén van több román tulajdonban lévő ház, de azokat régebben vásárolták. Nagylakon viszont - információink szerint csak az elmúlt pár hét alatt négy házat vásároltak román állampolgárok. Irtják a dzsumbujt Az egyiket a Rózsa utcában találtuk meg. Úgy tűnt, szerencsénk van: a nyitott kapu előtt román rendszámú autó áll, az udvaron irtják a dzsumbujt. Aztán kiderül, mégsem beszélhetünk a gazdával, csak a kissé lepusztult ház új tulajdonosának egyik ismerősével, aki szívességből segít rendet tenni. Beszédes ugyan, de a fotózást nem engedi, és a nevét sem árulja el. Neki egyébként már hét éve van háza a magyarországi Nagylakon. Még tyúkokat is tart az udvarban, és azt mondja, mivel odaát lakótelepi lakásban lakik, a nyarat szinte teljes egészében itt tölti és örül, hogy most már útlevél nélkül járhat át. - Nem gondoltam volna, hogy egyszer házat fogok venni Magyarországon - mondja a hatvanesztendős, egyébként éppen munka nélküli férfi. Feléért lehet vásárolni A Rózsa utcai ház tulajdonosáról annyit tudunk meg: egy Bukarest közelében élő, építőiparban érdekelt üzletember, aki gyakran utazik Németországba, és afféle pihenőhelyként lesz szüksége a nagylaki házra, amely évekig üresen állt. Hogy miért itt vett, és nem a túloldalon, arra egyszerű a magyarázat: itt 11-12 A Vásárhelyi-terv megvalósításában is segít az ökológia - Hangyaszorgalommal kutat Gallé professzor A Tisza hullámaitól a dühöngő tengeri viharig Gallé László professzor a hangyák társadalmának és a Tisza kutatásának szentelte az életét Fotó: Karnok Csaba Hogyan kerülhet hangyakutató tengeri viharba? Miképp segíthet néhány kólásüveg abban, hogy az ember ne késsen le az akadémiai díjátadásról? E kérdésekre is válaszol Gallé László ökológus professzor, aki egész életét az élővilág, elsősorban a hangyák társadalma, illetve a Tisza kutatásának szentelte. A közelmúltban adta át a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) ökológia tanszékének vezetését utódjának Gallé László. Meghatározó személyiség, megye-, országszerte, s nemzetközileg egyaránt. Pályafutásáról beszél. Tisza-kutató is kerülhet tengeri viharba. Gallé László professzorral ez a következőképpen történt: egy dél-törökországi szigetre evezett be egy apró lélekvesztőn, hogy éjszakára ott maradjon és tudományos méréseket végezzen, ezúttal épp a hangyák társadalmával kapcsolatban. - Éjjel azonban jött egy óriási vihar, a szigetet el kellett hagyni és visszaevezni a partra, teljes sötétségben, többméteres hullámok között, szemüvegesen - emlékszik vissza. Az sem volt semmi, amikor szintén a dél-török tengeren, az expedíció egyik résztvevőjét megszúrta a világ legmérgezőbb hala, a kőhal, illetve a skorpióhal, és kórházba kellett vele száguldani, különben ott hal meg. És az sem volt mindennapi, mikor pénteken még javításra váró kocsival vesztegelt a csapat valahol Törökországban - az autóba előzőleg belerohant egy kamion -, de Gallé professzornak hétfőn reggel akadémiai díjat kellett átvennie Budapesten. S közbül volt még Jugoszlávia, ahol akkoriban nem lehetett üzemanyagot kapni. Csak az előzőleg kólásüvegekben tartalékolt benzin segítségével sikerült keresztüljutni az országon és odaérni a díjátadásra... Persze a kutató munkájának nem a megpróbáltatások sora a lényege, ezek csupán mellékkörülmények. Gallé László gyermekkora óta biológusnak készült - első ismeretterjesztő cikke általános iskolás korában jelent meg tudományos szakfolyóiratban. Egyetemi hallgatóként már angolul és németül publikált. Egyébként biológusdinasztia sarja - gyermekei már a negyedik generációt képviselik. Bár madarászként kezdte - gyermekként fészekből kiesett vércsét, sólymot tartott -, érdeklődése nemsokára a rovarvilág, főleg a hangyák felé fordult, s egyáltalán, mindenre kiterjedt, ami csak él és mozog, illetve nem mozog. Hiszen az ökológia az élőlények és környezetük egymásra hatásának tudománya. Valaha úgy tudtuk, Magyarországon hatvanegynéhány hangyafaj fordul elő, ez a szám azonban mára Gallé László több évtizedes kutatómunkájának és tanítványai tevékenységének köszönhetően bő százötvenre nőtt. Az ökológus sokszor meghökkentő dolgokat derít ki. Bugacon kísérletet végeztek azzal kapcsolatban, miként tud regenerálódni a természetes növényzet különböző káros behatások után. Egy helyről eltávolították a felső talajréteget, egy másik helyen pedig műtrágyázást végeztek. Nagy meglepetésre az derült ki: az a terület, ahonnan eltávolították a talajréteget, jóval gyorsabban újul meg, mint az, amit jól megműtrágyáznak. E példa mutatja: egyes emberi behatások sokkal jobban ártanak az élővilágnak, mint sejtenénk mutat rá a professzor. Az ökológia tehát hasznosítható tudomány. A továbbfejlesztett Vásárhelyi-tervvel kapcsolatban például rengeteget dolgoztak Gallé Lászlóék a Tisza-kutatás keretében - és minden bizonnyal több döntést sikerül pozitívan befolyásolni. Csongrád megyében többek között a saséri rezervátum erdőterülete kerülheti el előzetes kutatómunkájuk nyomán a károsodást. És a dóci vésztározó is megvalósítható úgy, hogy az árvízvédelemhez csodálatos vízi élővilág, és üdülő- és horgászparadicsom is társuljon. F.CS. SZUPERORGANIZMUS? Egyes - némelyek által ma is emlegetett - nézetek szerint egy adott hangyakolónia „szuperorganizmusként'' is fölfogható, mely bizonyos mértékig olyan, mint egyetlen, magasabb rendű élőlény. Mint ahogy az egyes embernek a különböző sejtjei, szervei különböző munkákat végeznek - a hangyakolónia egyedei, csoportjai különböző munkák végzésére specializálódtak. S mindez együtt a kolónia egészének megmaradását segíti elő - mint ahogy az emberi sejtek, szervek munkája az emberét.