Délmagyarország, 2007. február (97. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-12 / 36. szám

6 "MEGYEI TÜKÖR" HÉTFŐ, 2007. FEBRUÁR 12. Vastapsos siker; jó buli A kaktusz virága a nagyszínházban Kell nekünk ez a szerelem Szilágyi Annamária Stephanie és Kovács István Julién szerepében Fotó: Segesvári Csaba A közönség zabálja, így tuti kasszasiker lesz A kaktusz virága, amit pénteken este vastapsos sikerrel mutattak be Bal )ózscf rendezésében a nagyszínházban. „Nem azér' jövök a színházba, nem azér' fizetek a jegyér', hogy három órát szenvedjek. Szórakozni akarok!" - hallottam a pénteki premierről távozóban egy középkorú, felékszerezett hölgytől, aki elégedetten mondta a társainak: ilyen darabokat kellene játszani, ez kell a szegedi közönségnek. Hogy ez is kell, azt bizonyította a siker: voltak, akik a fináléban együtt énekelték a szereplőkkel a legnagyobb slágert, a Jamaicai trombitást. A kaktusz virága 1964-ben Párizsból indulva hódította meg a világot, sokunk kedvencei közé tartozik a belőle készült nevezetes filmváltozat is. Pierre Barillet és Jean Pierre Grédy remek bulvárvígjátékát Nádas Gábor és Szenes Iván örökzöld dalai segítettek idehaza sikerre vinni. A Bal József rendezte szegedi előadás biztos lábakon áll. Először is: kitűnő a szereplőgárda. Ha Szilágyi Annamária kicsit nyersebb, direktebb is, mint a titokzatosan finom, utánozhatatlan eleganciájú Ingrid Bergman a filmben, igazából okosan és hatásosan építi fel a mogorva, katonásan fegyelmezett aszszisztensnőből szerelmes asszonnyá, érzéki démonná változó Stephanie figuráját. A színtelen bábból varázslatos pillangóvá vedléshez láthatóan sokat segített Molnár Zsuzsa jelmeztervező nagyszerű ruháival. Szilágyi Annamáriának a vérében van a dzsessz, dögösen, fergetegesen énekli a Jamaicai trombitást. * A fináléra mámoros bulihangulat kerekedett, a háromórányi felhőtlen, habkönnyű szórakozásért vastapssal fizetett a hálás publikum. Meglepetés Antónia szerepében I'app Gabriella, akit sohasem láttam még ennyire sokszínűnek, könnyednek, remekül táncolt és énekelt. Igort, az ablakon közlekedő szomszédot Mátyássy Szabolcs adta sok humorral. Ahogy a régi sláger mondja: egy tisztes őszes halánték, a nő számára ajándék - Julién, az agglegény fogorvos szerepében Kovács István alapból hozza ezt a szívtipró karaktert, de mintha kicsit lámpalázas, zavart lett volna a bemutatón. A szegedi színészek nagyon érzik a könnyed bulvárstílust, roppant mulatságos és karakteres Janik László a léhűtő Norbert, Rácz Tibor pedig a foghúzástól rettegő Cochet úr szerepében. Mivel kevés az operaelőadás, domináns színfoltként sorra tűnnek fel az operisták a prózai tagozat produkcióiban is. Vajda Júlia mindent tud, erős kisugárzással rendelkezik, így az éjszakai mulató búgó hangú énekes sztárjaként hangsúlyosan van jelen. A díszletet is tervező Molnár Zsuzsa a félig süllyesztett zenekari árokba tette a lokál asztalait, az ötletes színpadkép is segítette a játékot. A kisebb szerepekben Varga T. Zsuzsa és Bokor Noémi is hozzájárultak a sikerhez - mint ahogyan az élő zenekar is. Koczka Ferenc ügyvezető igazgató bárzongoristaként is megélne, az általa vezetett együttes - Kovács Gábor, Tóth-Bagi Csaba, Koszti Sándor, Szabácsi Tibor, Csizmadia László - a színpad hátterében felépített emelvényről játszva fergeteges hangulatot teremtett. A fináléra mámoros bulihangulat kerekedett, a háromórányi felhőtlen, habkönnyű szórakozásért vastapssal fizetett a hálás publikum. HOLLÓSI ZSOLT Párja a krumplilevesnek „Fölös számban " készülök fogyasztani a magyar helyesírás macskakörmeit, és még bocsánatot se kérek érte. Lehet, hogy két körömmel szednék ki érte szemeimet, mert egyszerre két politikai oldalnak szolgálni vagy ártani egyre megy. Szólásszabadság van, azt mondhatsz, amit akarsz, de ha nem úgy szólsz, ahogy mi szeretnénk, szemed bánja, nyelved bánja, zászlórúddal vagy gumibottal veregetünk, és a szádat is beragasztjuk. Most egy kicsit szalonképtelenebb dolgokról is szó lesz. Ősztől kezdve a folyamatos tavasz idejét éljük, a tavasz pedig a kertészkedés évszaka is. Az egyik frakció, elunva az ülésteremből való folyamatos kivonulásokat, másként gondolta „lazítani a munkafegyelmet". „Rendkívüli frakcióülésnek" álcázták összejövetelüket, amelyre meghívták az európai parlamenti képviselőket is. Elökapkodták hazulról hozott, mondhatnám „előmelegített" franciakulcsaikat, és társadalmi munkában, régen kommunista szombatnak nevezett lendületes hórukkal pénteken lebontották a Parlament előtti kerítést. Mert száz nap elteltével folyamatosan sérti az emberek gyülekezési jogát, a szólásszabadságot, és a jó Isten tudja, mit még. A rendőrök a „mentelmi jog" hamis látszatától megszédülve tűrték, aztán szépen „visszakordonozták" az egészet. Hogy a kétszeres „feketemunkát" hogyan viseli el az adóhivatal, arról még nem lehet tudni semmit. A szólásszabadságról néhány kajla gondolat azonnal eszembe jut. Vezérpolitikusunk szájából keresetlenül jött elő annakidején a szózat, valahogy így: „A krumplileves legyen krumplileves!" A mozgalomból kikopni készülő másik politikusunk meg imígyen szólta el magát a „Szólás szabadsága" föliratot viselő televíziós műsorban: „a vizelési nálunk vizelésnek szokták mondani". Ahogy a krumplileves bevonult a parlamenti aranyköpések tárházába, fölehetően a kényszerítő „vizelési" ingernek is ott lesz a helye, ahogy ott van már a „patakvér" is, mega „monnnnyon le!" is. Megeshet, hogy akkor is előkerül valahol a ládafiából csöppnyi kis írásom, amikor már nem értenek meg belőle mindent, szíves engedelmükkel most csak a „vizelést" részletezném. Nem merem ide idézni a magukat „elgaloppírozó" politikusok „csőcselék" szavát, inkább a gyülekezési szabadság és a szólásszabadság álcája mögé bújó furcsa gyülekezetet mondok, amely Kossuth téri kempingezésbe kezdett. Sátrakat vert, „gulyáságyúkat" is bevetett, talán a cipőfűzőtől kezdve a gatyamadzagig mindent árult, ott „félmeztelenkedett" tisztálkcxlást mímelve az Isten szabad ege alatt, és mi mást tehetett volna, világszép Parlamentünket szorító szükségből „körül húgyos" épületté változtatta. Kemény rendőri „attakkal" kiszorították őket a térről, mondván, legalább „vizelni" menjenek haza. Szeretem a politikai finomságokat. Ahogy a tehén törüli szájon „lucskos farkával" a fejőgulyást, úgy kell ezt megtenni. A föntebb való időkben egyik külföldi követségét pórias egyszerűséggel „körülürülte " egy csapat „maoista" kínai. Ritkán vonul be a letolt gatya és meztelen ülep a politika eszköztárába, a „szuperelőkelő" felelet lepett meg legjobban. Reggelre kelvén „minden nagy rakásra" apró Mao-képet tűztek a követségek. Ezt a szentségtörést nem tudván elviselni, a „támadók", kidörgölvén szemeikből az éjszakai csipát, maguk takarítottak el mindent. Nekünk nincsenek már elegánsan szájon törülő teheneink, a kerítést találták legmegfelelőbbnek. A KISZ-es korában „Kekecnek" becézett főember fogta magát, franciakulcsokkal és méretes csavarkulcsokkal fölszerelt frakciótársai élén rohamozta meg a szívet-lelket szomorító alkotmányt, az „alkotmányos rend" helyreállítása orvén. Na, ezt vitatták éppen a televízióban, „négypárti" nyilvánosságban, amikor egyikük, szintén az „ellenzéki oldalról", éppen a „jobboldal" szétforgácsolását rótta föl a másik ellenzékinek. És ekkor csúszott ki a pohtikusok közötti „humorverseny győztese" címre méltán pályázó, egyébként búcsúzni készülő frakcióvezető szájából a „krumplileves " méltó párja, valahogy így: „nálunk a vizelést vizelésnek mondják." Sok más aranyköpése mellett őrizze történelmi patináját a tisztes utókor. H. D. Mindentudás Egyeteme - Szeged: Szabó Gábor akadémikus Műszaki képzés és gazdasági fejlődés Miért stratégiai kérdés a Szegedi Hidományegyetem (SZTE) életében, hogy megizmosodik-e a Tisza-parton a műszaki képzés? A régió mikor kerülhet stabil fejlődési pályára? E kérdésekre is válaszol a Mindentudás Egyeteme - Szeged sorozatnak e félévet nyitó előadásán Szabó Gábor akadémikus, az egyetem fizikus tanszékcsoportja optikai és kvantumelektronikai tanszékét vezető professzor. MINDENTUDÁS MUNKATÁRSUNKTÓL - A világ élenjáró országaiban a gazdasági fejlődés 60-S0 százalékban az innovációra vezethető viszsza. Ezért aligha meglepő az, hogy az utóbbi években világszerte nagy figyelem fordul az innováció egyik legfontosabb erőforrása, a műszaki-természettudományos szakemberképzés felé mondja Szatx') Gábor akadémikus. A tudomány Tisza-parti fellegvárában a műszaki képzés koordinálására 2003-ban létrejött a Műszaki és Anyagtudományi Intézet, majd 2004 őszén az SZTE tanácsa elfogadta a műszaki képzés fejlesztésének stratégiáját. - A korábbi elemzések egyértelműen megmutatták, hogy a régió csak akkor kerülhet stabil fejlődési pályára, ha tudásintenzív iparágakra koncentrál. Ennek alapján érthető, hogy a műszaki képzés fejlesztése a biopolisz pólusprogramban is fontos elemként jelent meg Magyar •Tudományos Magyar .... Telekom Akadémia Magyar .... Telekom S 7. F. G F. D hangsúlyozza az akadémikus, aki előadásában megvizsgálja a műszaki képzés fejlesztésének nemzetközi összefüggéseit, helyét az SZTE stratégiájában, illetve kapcsolódását a régió gazdasági fejlesztéséhez és a pólusprogramhoz. A Mindentudás Egyeteme - Szeged előadása szerdán 18 órakor kezdődik Szegeden az egyetemi JATIK kongresszusi termében (Ady tér 10.). Ez - felvételről - pénteken és vasárnap este fél nyolctól látható a Városi Televízió Szeged műsorán. A Mindentudás Egyeteme a Magyar Tudományos Akadémia tudományos vezetésével és a Magyar Telekom társadalmi szerepvállalásával jött létre. A hónap könyve: Van Gogh, a különc Óriási érdeklődés kíséri a budapesti Szépművészeti Múzeum Van Gogh-kiállítását. A holland festő alkotásai március 20-áig láthatók, életének megismeréséhez ajánl olvasnivalót a Somogyi-könyvtár Ingó Walter és Rainer Metzger tollából. MUNKATÁRSUNKTÓL „Két szék. Mindkettő betölti a festmény felületét. Elfordítva állnak, érintik a vászon szélét, monumentálisak, s mintha hívogatnának: „Foglaljon helyet." Egyikükben sem ül senki. Az ülőkéken elhelyezett néhány tárgy gazdájára vár." Ezekkel a meglepően egyszerű mondatokkal kezdődik a Vincent Van Goghról szóló életrajz. A német szerzők, Ingó Walter és Rainer Metzger már a bevezetőben megfogalmazzák, hogy a gazdagon illusztrált kötetet az érdeklődő nagyközönségnek szánják. A művészi életrajz vizuális élmény és lebilincselő olvasmány. Már a fejezetcímek azt érzékeltetik, hogy az élettörténet összefonódik a művek bemutatásával. Apróbb-hosszabb történetekből ismerhetjük meg a holland festő zaklatott életét, személyiségét. Megtudjuk, hogy egy szerencsétlen szerelmi ügynek köszönhetően a családja és ismerősei megszakították Van Goghgal a kapcsolatot. Egyedül öccse tartott ki mellette, leveleik közül több mint hatszáz fennmaradt. A Van Gogh, a festői életmű című kötetből értelmezést nyer az alkotó sajátos jelképrendszere a székekkel, cipőkkel, pipákkal. A képek kemény akaratáról és komoly hivatástudatáról vallanak. Nem ismerte a kompromisszumot, pályája a szenvedés szélsőséges állapotait sűrítette. Az impresszionisták nem ismerték el, sőt kinevették. Nem véletlen, hogy az életrajzírók magyarázata szerint a különös egyéniségű, mégis kora többi zsenijével rokon gondolkodású festő képei közvetlenül váltanak ki érzelmeket. Azért hatásosak, mert alkotójukat szenvedélyesen érdekelte az ember és a természet. Talán ez a magyarázat arra is, hogy csak halála után ismerték el. Nem telt bele hűsz éve sem, és már az expresszionizmus előfutáraként tisztelték. Hagyatéka 850 festményből és közel ugyanennyi rajzból áll, ám műveinek nagy része megsemmisült.