Délmagyarország, 2007. január (97. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-05 / 4. szám

10 DÉLMADÁR 2007. január 5., péntek Bűn az élet A megérdemelt pihenés Pajzán esetek w 1 • 1 v 11 § • ír r W SZEGED, lAlf 9C Tisza L krt. 40. LIK Ili Vd dl Fekete sas u. 22. W w m Cora Áruház üzletsor llmliiiezővásárhel). Szántó Kovács János u. 4. Telefon: (62) 242-.Í77 SPOÍI JAIFK AlANOfK ywuubi Két rendőr megy az utcán. Megéheznek. így szól az egyik: - Te, én átmegyek a másik oldalra enni. - Miért? - Mert tegnap voltam fog­orvosnál, és azt mondta, hogy a másik oldalon egyek. - Hé, kisasszony, mennyiért adna egy csókot? - Ezerért. - Nem adná lejjebb? - Dehogynem, ötezerért! Egy férfi az orvosnak: - Doktor úr, arra gondol­tam, hogy sterilizáltatni kel­lene magam. - De uram, ez nagyon sú­lyos döntés. Megkérdezte er­ről a feleségét és a gyerekeit? - Igen, 16:3 arányban he­lyeslik. - Bíró úr, én nem részeg voltam, csak ittas. - Ebben az esetben nem egy hónapra ítélem el, csak har­minc napra. Ki ne mondja még egyszer, hogy boldog új évet, mert úgy szájon vágom, hogy holnaptól a met­szőfogaival vakargathatja az összes törött bordáját - lökte föl székestől Smúz aput Snájdig Pepi a Zsibbadt brigádvezetőről elnevezett kisvendéglő nagy ricsajában. A bent viháncoló népek éppen azon szorgoskodtak, hogy a 2007-es esztendő második napját vidámsággal töltsék. - Aztán elárulná, mielőtt még magára bontok két asztalt, miért olyan durva, mint a drótkeféből szőtt pokróc? - vágta Snájdighoz az új élet új mondatát Minek Dönci. - Hát csak azért, mert egy olyan napon nekem senki ne magyarázzon boldog új esztendőről, amikor rá kell döbbennem: ebben az évben csak azért élek, hogy megélni tudjak - harsogta a nem igazán könnyen érthető mondatot Snájdig. Ám Pepi nem sokáig hagyta kétségek, meg rozzant széklábak között fetrengeni a népes hallgató­ságot, s már kérdezte is: - Felfogták egyáltalán, 2007-ben tulajdon­képpen csak azért járunk munkába, hogy ki tudjuk fizetni a mindennapok költségeit? - ráncosodott a rémület Snájdigon, s olyan felsorolásba kezdett, aminek elejét még néhányan bizakodó mosollyal, no meg némi ételmaradékkal az arcukon hall­gatták. Ám mire a végére ért, lett olyan fagyos a csönd a Zsibiben, hogy Józsi csapos jégpályát nyithatott néhány környékben lakó, hányatott sorsú, de mozgásigényéről elhíresült iskolakerülő gyerkőcnek. - Egyelőre a kedvezményekről szó ne essék, csupán a puszta tényekkel szembesüljenek. Ja­nuár elsejétől a gáz árát 70 százalékkal, a távhőjét, mondhatjuk panelfűtésnek is, 55 szá­zalékkal emelik. A vonaton utazás egyelőre csak 16 százalékkal lesz drágább, de pár hónap múlva ezt egy újabb, 17 százalékos emelés követi. Emellett a távolsági buszjegy 10 százalékos emelése kismiska, mint ahogy a szintén 10 százalékkal emelt csatornadíj is, bár ugyanezt a leminősítő véleményt már nem eszközölném a szemétszállítás 18 százalékos emelése esetén ­folyt a szó Snájdig szájából, egy időben a szemét elhagyó könnycseppekkel. - Persze drágább lett a gyógyszer is, több pénzért viszi el a posta a levelünket, jócskán megemelik a lakbért, a tömegközlekedés diját, a parkolási díj se csökken, naná. Míg a bankok, szegények arra kényszerülnek, hogy a szolgál­tatásaik árát emeljék - zárta felsorolását Snájdig. Hogy Plüss Eta a várható élelmiszer emelését cifrázhassa, mert - mint Etus mondta - azt csak nem hiszi senki, hogy az energia árának emelése mellett szótlanul elmennek a gyárak meg a termelők. - Én a fent megnevezett gyárakról és termelőkről nem tudok nyilatkozni, de azt kérném: menjenek el szótlanul mindazok ebből a vidámra tervezett kocsmából, akik ezek után is csak rossz hírt tudnak közölni - csapott az asztalra Belami, aki szerette volna irtózatosan optimistán kezdeni az új esztendőt, de valahogy nem akart sikerülni neki. - Csak szembesüljön a tényekkel, könnyebb lesz az élete, ha a realitások talaján áll - hörgött ekkor Ló Elek bele Belami arcába, s azt harsogta: ilyen mértékű áremelésre talán még egyszer sem volt példa, mióta ő megkezdte a kapitalizmus alap­jainak a lerakását. Na, ez azért már felhergelt néhány közömbösnek tekinthető Zsibi-lakót is, és a kocsma sarkából, valamint józan megfontolásból rögvest elkezdték magyarázni a kedvezmények rendszerét. Ám olyan nagy fába vágták a fejszéjüket, hogy már az első körmondat rátekeredett a nyelvükre. Cink Enikő ugyan próbálkozott egy heveny fejszámolással, de ót annyira lekötötte az egyetemi tandíj bevezetése az ingyenes oktatásban, hogy a diákutazási ked­vezmény szigorftása miatt már sírni sem tudott. - Még csak azt szeretném mondani, hogy nőtt a pénzbeli egészségbiztosítási járulék és a mun­kavállalói járulék mértéke is - hallatta a szavát Minek Dönci kényszervállalkozó. Először meg­tapsolták: végre egy jó hír a növekedésről! Majd amikor kiderült: ez a fizetés 3 és fél százalékos csökkenését jelenti - na, ne mán! - sikított Cink Enikő a pult mellől. Egy-két fejszámoló közölte is a végeredményt. Szerintük, ha beszámítjuk, hogy mennyi lesz az infláció, plusz azt, hogy egy csomó cégnél nullával egyenlő a fizetésemelés, akkor szépen visszacsüccsenünk a két-három évvel ezelőtti reálbérre. - De végül is mit akart mondani Snájdig a re­zsiköltségekről? - ébredt fel szilveszteri mámorá­ból Bika Jenő, hogy aztán két nagy pofon ered­ményeként visszaaludjon, s szép, kövér, de legin­kább vágtató magyar gazdaságról álmodjon. BÁTYI ZOLTÁN - Vádlott, miért ad elő ne­kem ma a történtekről a teg­napitól teljesen eltérő törté­netet? - Azért, bíró úr, mert a tegnapit nem hitte el­Vagány csávó megy a ba­rátnőjével az utcán éjszaka. A lány meglát egy üzletet, ahol bundákat árulnak. - Jaj, de szép bundák! Úgy szeretnék egyet! A fickó fog egy téglát, és betöri a kirakatot. Kiveszi a kabátot és odaadja a lány­nak. Mennek tovább, majd egy Mercedes-kereskedés előtt a barátnő újra megszó­lal: - Jaj, de szép autók. Majd meghalok egy ilyenért! Vegyél nekem egyet! Erre a fickó: - Na, vegyél már vissza! Mit gondolsz, lopom én a téglát? Bíró: - A következő sze­mélyt, aki megszakítja a tár­gyalást, hazaküldöm! Fogoly: - Hurrá! Két szkinhed megy az utcán. Szembejön velük két ember. Az egyik szkinhed azt mondja a másiknak: - Dobjunk fel egy érmét, ha fej, akkor szétverjük őket, ha írás, akkor össze. Az egyik börtönőr a má­sikhoz: - Képzelje, a 152-esből megszökött az éjjel valaki. - Na, hála istennek, már három éjjel nem aludtam a fűrészelése miatt! A nemzetközi gyors első osz­tályú fülkéjében egyetlen utas ül. Hirtelen felpattan az ajtó, s egy fegyveres, álarcos gengsz­ter lép be: - Gyerünk, adja ide a pén­zét! - parancsol az utasra. - De tisztelt rabló úr, nekem egy vasam sincs! - Akkor miért reszket? - Mert azt hittem, hogy a kalauz jön. Ugyanis jegyem sincs. Belami rezsiköltsége Ha felmegy a gáz ára Béla bácsinak telefonálnak: - Ön megnyerheti a főnye­reményt, az 1 millió forintot, ha az első kérdésemre nem­mel válaszol. Készen áll? - Igen! A Napkirály udvarában együtt sétált a híres francia marsall, Saxoniai Móric és Pompadour márkiné, a király metresze a hársfák alatt. Éppen arra tartott az éles eszű és nyelvű Freron, aki így szólt a barátaihoz: - Nézzétek! Ott megy a király kardja és hüvelye. A vidéki laktanyában állo­másozó kapitánynak távirat érkezik: menyasszonya a dél­utáni gyorssal látogatásra jön. A kapitány szól a csicskásá­nak: - Józsi, fogd be a lovat a hintóba, jön a menyasszo­nyom, megyünk az állomásra. Az állomáson a kapitány le­száll a hintóról, és látja, hogy a lónak a hasa alatt igencsak ágaskodik az a darabja, ame­lyet a szitkozódások során gyakran szoktak emlegetni. - Józsi, az ég áldjon, csinálj valamit, mert mindjárt meg­érkezik a kisasszony, és mit szól, ha meglátja? A legény leugrik a hintóról, és a ló farára csap. - Teszed el rögtön, te disz­nó! Nem te kaptad a táviratot, hanem a kapitány úr! A fiú, az apa és a nagyapa Párizsba utazik. Mindegyikük külön-külön szervez magának programot, és nagyon kelle­mesen érzik magukat. Másnap kiértékelik az élményeiket. Azt mondja a húszéves unoka: - Hogy ezek a párizsi nők milyen tüzesek! Rávágja erre az apa: - És milyen szenvedélyesek! Mire a nagypapa elrévedve: - És milyen türelmesek! Egy fiatal fiú eltéved a sűrű erdőben. Napokig bolyong, mígnem találkozik egy bor­zasztóan vén, iszonyatosan csúnya anyókával. - Szervusz, fiam - üdvözli a vénasszony. - Én egy elvará­zsolt királylány vagyok, csodás idomokkal. Ha magadévá te­szel, visszaváltozom szép, fia­tal szexbombává, és attól kezdve azt csinálhatsz velem, amit akarsz. A vénasszony meglehető­sen visszataszító volt, de a lehetőség igen vonzó. A fiú legyűrte magában az un­dort, és ha nehezen is, de megtette, amit a szipirtyó kért. El is aludt rögtön, ügy kifáradt. Amikor felébredt, ugyanaz a csűf, vén csorosz­lya feküdt mellette, akit né­hány órával korábban ma­gáévá tett. - Hé, te! - ébresztgette az öregasszonyt. - Azt ígérted, hogy gyönyörű szexbombává változol! - Hány éves vagy te, fiam? - Hűsz. - Na, ez szép! Húszéves vagy, és még mindig hiszel a me­sékben? Mária Terézia udvarában farsangi bál van. Az egyik testőr nem ismerve fel a hát­tal álló császárnőt, jó han­gulatában nagyot csap az uralkodó fenekére. Hátrafor­dul a császárnő, és a testőr egy pillanatig ijedten mered rá. De feltalálja magát: - Felség, ha a szíve is olyan kemény, mint a feneke, akkor el vagyok veszve. Ifjű pár vonatozik valahol a svájci Alpokban, ahol alagút alagutat követ. A szerelvény egy hosszú alagúton halad keresztül, legalább hűsz perc, amíg kiérnek a vakító fényre. Azt mondja az ifjű férj: - Ha tudtam volna, hogy ennyi ideig leszünk bent az alagútban, szeretkezhettünk volna. Mire az asszonyka csodál­kozva: - Hát nem te voltál? Ifjú pár az alagútban

Next

/
Oldalképek
Tartalom