Délmagyarország, 2007. január (97. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-27 / 23. szám

12 SZIESZTA 2007. január 27., szombat JUBILEUMI KIÁLLÍTÁSSAL ÜNNEPEL A SZEGEDI KASS GALÉRIÁBAN A 15 ÉVES SZÖG-ART MŰVÉSZETI EGYESÜLET A szőke ciklon és a heilbronni sörözés Tizenöt évvel ezelőtt független szellemi műhelyként alapította meg tizen­egy neves Szegedhez kötődő képzőművész a Szög-Art Művészeti Egyesüle­tet A civil szervezet mára kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerrel ren­delkezik, tagjai kiállításokkal jelentkeztek Németország, Franciaország, Lengyelország és Románia több városában. Noha nem sorolható egyetlen irányzathoz az azóta számos taggal bővült csoportosulás, mégis összetart­ja a tagokat a barátság és a sok közös élmény. A Szög-Art jubileumi tárlata március közepéig látható a Kass Galériában - a vemiszázson begyűjtött véleményekből, értékelésekből és szórakoztató történetekből mint apró mozaikkockákból próbáltunk összerakni egy szines képet. - A művészet a rendszerváltozással megszabadult azoktól a ballasztoktól, amelyek a korábbi évtizedekben jelle­mezték a kultúrpolitikát. A Szög-Art egy kis parittyás Dávid. Fontos, hogy kisugárzó ereje ne csak a város polgá­raira, hanem országos, sőt nemzetközi szinten is hasson - hangsúlyozza Pa­taki Ferenc festőművész, a kortárs sze­gedi piktúra emblematikus alakja. - A mai képzőművészet olyan tág határok között mozog, hogy egy ilyen szerve­zetben nem lehet kizárólagos egyetlen irányzat, stílus. A konkrét, ábrázoló, fi­gurális művektől a kevésbé láttató, in­kább gondolatébresztő munkákig egy­más mellett élhetnek a legkülönbö­zőbb alkotások. A kortárs művészek­nek az állandó párbeszéd a legfonto­sabb feladatuk. Ezt a mentalitást ér­zem az egyesületben, ezért szeretek a Szög-Art tagja lenni. Megnyitotta a kapukat - A képzőművészek lába alól kihúz­ták a talajt, a Szög-Art az egyre inkább beszűkülő lehetőségek idején is lehe­tőséget biztosít a megmutatkozásra. Aranyi Sándor áldozatos és űthenger­szerű szervezőmunkája megnyitotta előttünk a kapukat nemcsak idehaza, hanem külföldön is - summázza véle­ményét az egyik legprogresszívebb szegedi szobrászművész, Popovics Lő­rinc, aki arra is emlékeztet: a rangos budapesti Vigadó Galériában a vidéki egyesületek közül a Szög-Art volt az el­ső és egyetlen, amely önálló tárlattal tudott bemutatkozni. -A Szög-Art a kortárs szegedi képző­művészet talán legjelentősebb egyéni­ségeit tömöríti. A huszonegy tag kö­zött - sajnos Dér István és Fischer Ernő már nincsenek velünk - festőtől a gra­Alapítók és csatlakozók A Szög-Artot 1991-ben a kö­vetkező művészek alapították: Ara­nyi Sándor, Dér István, Nóvák And­rás, Sinkó János és Zombori László festőművész, Eszik Alajos grafikus, Farkas Pál, Fritz Mihály, Kalmár Márton, Lapis András, Szathmáry Gyöngyi szobrász. Később csat­lakozott az egyesülethez: Fischer Ernő, Lázár Pál és Pataki Ferenc festőművész (1993-94), Lóránt Já­nos festőművész és Kovács Keve üvegtervező-grafikus (1996), Kass János grafikus (1997), Popovics Lőrinc szobrász (2002), Darázs Jó­zsef és Sejben Lajos képzőművész, Henn László festőművész (2005). fikuson és szobrászon át az iparművé­szig sokféle alkatú, stílusú, világszem­léletű alkotó akad. Nehéz így közös ne­vezőre hozni őket, nincs is szellemi kö­zös nevező, a megalakuláskor a barát­ság volt a legfontosabb kapocs. Egy művészcsoport életében 15 év hosszú időnek számít, kívánom, hogy még so­káig dolgozzanak együtt - értékel Ná­tyi Róbert művészettörténész, aki a ké­szülő jubileumi katalógus bevezető ta­nulmányát is jegyzi. Egészséges lépés Szuromi Pál művészeti író kritikáját sem rejti véka alá: - A Szög-Art megte­remtése a kilencvenes évek elején egészséges lépés volt, mert a korábbi évtizedekben a szegedi művészcso­port szinte mostohagyermekként a vá­sárhelyiek mellett működött. Mára A Szög-Art tagjai soportképhez készülődve a Kass Galériában. Elöl ülnek: Sejben Lajos, Aranyi Sándor, Lapis András; mögöttük ülnek: Kass János és Novak András; az állók, balról jobbra: Eszik Alajos, Darázs József, Sinkó János, Szathmáry Gyöngyi, Pataki Ferenc, Kovács Keve, Lázár Pál, Zombori László, Fritz Mihály és Farkas Pál Farkas Pál Balerina című kisplasztikája FOTÓK: FRANK YVETTE önállóbb arculatuk lett a szegedi alko­tóknak. Az a fajta szakmai igényesség azonban, ami eleinte megvolt, mára feloldódott. Minősítésnek, válogatás­nak kellene megelőznie a bemutatko­zó kiállításokat. Érdemleges, szakmai, baráti disputát kellene folytatni a telje­sítményekről. A fiatal generációk kép­viselői nincsenek jelen, érdemes lenne frissíteni a tagságot. A kiállításokon in­kább a középgeneráció, azaz Popovics Lőrinc, Darázs József és Sejben Lajos jelentkezik progresszív munkákkal. A Reök-palota és szelleme - A Szög-Art minden tagja más és más, ebből a színes szőttesből jön lét­re egy laza konglomerátum, amely olyan, mint a természet: burjánzik, virágzik, vibrál. Annyiféle áramlatot, alkotói fölfogást képvisel - óriási do­log, hogy másfél évtizeden át fenn­maradt. Összetartó oszlopa Aranyi Sándor, akinek zseniális szervezőké­pességével Németországtól Francia­országon át Dél-Amerikáig sikerült kapcsolatokat kiépítenie jelentős ál­lami támogatás nélkül is - mondja az egyesület legtekintélyesebb tagja, a világhírű grafikusművész, a város Kossuth-díjas díszpolgára, Kass Já­nos, aki arra bíztat: Szegeden a Buday György nevével fémjelezhető képző­művészeti hagyományokra kellene építeni. - Ha van kiút, kibontakozás, akkor az a Temesvár-Arad-Szabad­ka-Újvidék eurorégión keresztül ve­zet. Kíváncsian várom a felújított Reök-palota megnyitását, amelynek Aranyi Sándor vezette az autót, amikora Szög-Art tagjai a németországi Heilbronn­ba mentek kiállításra, és egy kölcsön Ford Transittal szállították a képeket. Székesfe­hérvár felé a jobb első kerék defektet ka­pott. Szerették volna kicserélni, de nem találtak a kocsiban emelőt Ahogy tehe­tetlenül várakoztak az út szélén, egyszer csak megállt mögöttük egy kamion, és ki­szállt belőle egy szőke bombázó - hófehér overallban. Odalibbent a meglepett mű­vészekhez és megkérdezte: „Miben tudok segíteni?" Amikor meghallotta, mi a prob­léma, rögtön hozta az olajos emelőjét, le­térdelt, és az ámulattól szóhoz sem jutó festők, szobrászok előtt pillanatok alatt felrakta a pótkereket. Amikor kiderült, hogy kicsit kisebb a pótkerék, mint kelle­ne, a szőke ciklon sajnálkozva mondta: szívesen segítene, akár Heilbronnba is el­vinné a kompániát, de sajnos a kamionjá­val nem lépheti át a határt. Művészeink köszönetet mondtak a segítségért és el­búcsúztak. Óvatos tempóban eldöcögtek az első benzinkútig. A jó tündér kamionja is ott állt a parkolóban, gondolták, hálából három emeletét szellemmel is meg kellene majd pakolni, kevés pusztán az architektúra. Ehhez kapcsolódik az egyesületi el­nök, Aranyi Sándor mondandója is: ­Annak idején mi lobbiztuk ki, hogy a Reök-palotában legyen Szeged képtá­ra. Mostanra világossá vált számunk­ra, hogy a város vezetése a szabadtérit működtető kht.-ra bízza a felújított épület üzemeltetését. Ezt nem tartjuk eleve rossz megoldásnak, ha megfele­lő szakmai vezetést rendelnek mellé. dezni, miért ne lehetne a felújított pa­lotában a város legrangosabb képző­művészeti rendezvényével avatni az űj képtárat? Felajánlottam, hogy akár a rajz tanszéki galéria paravánjait, posztamenseit is kölcsön adjuk erre a célra. Úgy gondolom, méltóbb lenne, ha a magyar képzőművészek országos seregszemléjével nyitnánk, mintha idehoznának valami nagy durranást. Két héten belül összehívjuk a MAOE szegedi tagságát, hogy a kht. és a város vezetése ismertesse velünk az elkép­Farkas Pál és Aranyi Sándor Pataki Ferenc köszöntőjét hallgatja A képzőművészeti programok össze­állításához szakmai társadalmi kura­tórium felállítását javasoltuk, remé­lem, elfogadják a kezdeményezésün­ket. A legnagyobb aggodalmunk az, hogy hiába adják át a palotát már má­jus végén, a júliusban megnyíló szege­di nyári tárlatot még nem ott akarják megrendezni. Ha lehetett a romokban heverő Kass Szállóban kiállítást ren­Sztorik az úton meghívják egy kávéra. Farkas Pál szobrász ment el érte. Amikor odaért a kamionhoz, az overallos szókét nem találta, viszont nyitva volt a járgány hátsó ajtaja. Bené­zett. Legnagyobb meglepetésére egy pa­rádésan berendezett komplett hálószobát látott. Kiderült, hogy egy utazó örömlány­tól kaptak segítséget. A heilbronni kirándulás további megle­petéseket is tartogatott: a végcél előtt öt­száz méterrel egy forgalmas keresztező­désben hatalmas zökkenéssel megállt a Ford Transit. Eltört az első kerék egyik gömbcsuklója. Szerencsére épp jöttek a vendéglátók, és rögtön intézkedtek. Öt percen belül megjelent egy „műtőkocsi", azaz egy műszerekkel, szerszámokkal, gé­pekkel tökéletesen felszerelt szerelőmű­hely. Gyorsan beszerezték a szükséges al­katrészeket és a helyszínen villámgyorsan megjavították az autót Csak az alkatré­szeket kellett kifizetni, a munkadíjra azt mondták: az a cég ajándéka. A kiállítás nagy sikerű megnyitója után Aranyi Sán­zeléseit. Ettől függ, hogy a tervek mel­lé tudunk-e állni, vagy kénytelenek le­szünk a magunk elképzeléseit keresz­tülvinni. Ha szükség lesz rá, a Szög-Art akár olyan országos visszhangot kivál­tó akcióra is kész, mint amilyet a Hor­váth Mihály utcai képtár bezárásakor szerveztünk, amikor leakasztottuk a falról a képeinket és távoztunk. HOLLÓSI ZSOLT dor, a társaság sofőrje sóvárogva nézte, a többiek hogyan kortyolják a finom pezsgő­ket, borokat. Ő még nem lazíthatott, mert a harminc kilométerre lévő szálláshelyük­re neki kellett hazafuvaroznia a többieket. A szállásadó házigazda azzal vigasztalta: ne búsuljon, majd otthon jól besöröznek. Amikor hazaértek, kiderült összesen há­rom üveg sör van a hűtőben. A házigazda a négy magyar vendégének kettőt felbon­tott, a harmadikat visszatette a hűtőbe és Guten Nacht!-ot kívánt. Művészeink döb­benten nézték: ez volt a nagy sörözés? Felkerekedtek kocsmát keresni, de 25 ki­lométeres körzetben, minden falu minden vendéglátóhelye és üzlete már zárva volt. A többiek megszánták Aranyi mestert, és javasolták, menjenek inkább haza, ma­radt még egy üveg sör, az mind az övé le­het. Aranyi tanár úr szomjasan kinyitotta a hűtőt, és nem akart hinni a szemének: nem volt benne a sör. Az üres üveg ott ár­válkodott mellette. A házigazda közben megitta. A heilbronni sörözésből okulva azóta csak munícióval felszerelkezve in­dulnak útnak a szegedi képzőművészek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom