Délmagyarország, 2007. január (97. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-16 / 13. szám

SZOMBAT, 2007. JANUÁR 13. • MEGYEI TÜKÖR* 235 NEM SZÁMÍT A „NEM" A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a hazai matematikai versenyek dön­tőjében, olimpiai előkészítőn szinte csak a Szendrei ikrek képviselték a női nemet. Együtt, de külön-külön szakmai érdeklődési területet választva vé­geztek a szegedi egyetem matematikus szakán. Ágnes negyvenévesen, 1993-ban lett tudománya nagydoktora. Mária - férjével együtt három gyermeket nevelve, s családanyai feladatai teljesítése mellett - 1996-ban érte el a matematikatudomány doktora címet. A nővérek hasonló érdeklő­dését mutatja, hogy mindketten az SZTE TTK Matematikai Tanszékcsoport (Bolyai Intézet) Algebra és Számelmélet Tanszékének professzorai, de en­nek ellenére nem írtak közös cikket. Tehén, kutyapiszokkal Szóltam én már mútehénkéról, de az más volt. Akkori hírjárat szerint valahol Amerikában olyan szerkezetet találtak volna föl, amelyet meg lehet etetni friss füvekkel, esetleg abrakkal, min­denféle vitaminnal, és tejet adott volna, lói kinevettem ezt a gé­pezetet, bár nem tudom, a mostani tejek miként készülnek. Nem biztos, hogy valamennyi vállalná születési helyeként a te­hén tőgyét. Most másféle műtehénkéket termett az emberi lelemény. Talán nem üti le bakó a fejemet, ha ezért is elmosolyintom ma­gamat. A minap a rádió háromnegyed órát áldozott arra, hogy mű­anyagból domborított és csúcsosított tehénkéket raktak ki a szé­kesfőváros utcáira. Egyiket-másikat láttam is, képernyői közvetí­téssel, és aranyos bumfordiságuk, meg az erőszakolt esztelenségük rezegtette meg a rekeszizmomat. Azt időtlen idők óta hallom, hogy Budapest a legnagyobb magyar falu, de igazi tehenek már a falvak­ban is alig vannak. Méltó tehát a téma országos és nyíltszíni vitára. Az történt, hogy vandálok kezére és lába elé kerültek a jám­bornál is jámborabb jószágutánzatok, de ezt előre lehetett vol­na tudni. Nekik édesmindegy, szemeteskukákat borigatnak-e föl, vagy szobrokat rongálnak, törni, zúzni, fújás föstékkel meg­szentségteleníteni, eddig ér a zsenialitásuk. Előjöttek ezek a rémtettek is, és én se hiszem, hogy a régi gulásgyerek bunkós­botos vehemenciája dolgozott volna bennük. Es természetesen olyan ötletek is elöbugyborékoltak, hogy pásztorolni kellett vol­na a szabad ég alatt éjjel is, nappal is, valamennyit, külön-kü­lön. A nyájas hozzászólók egy része oltári blöffnek nevezte a kez­deményezést. Nem csatlakoztam lélekben se hozzájuk, de el se utasítottam gondolataikat. Ott van az a sok - egyre kevesebb ­fővárosi gyerek, leginkább csokireklámból ismeri a tehenet, esetleg lila változatban, hadd lássanak kétfejüeket is - amelyi­keknek az elején is fej van, meg a hátulján is -, meg kétfarúakat is. Tetszeni szokott mindig, ha gyereknevelési szempontok jön­nek elő, de ez azért lehet marhaság is. Az értük lelkesedő másik részben olyan szalajtós is termett, aki azt mondta, azért is idő­szerű volt együtt lépnünk a fejlett nyugattal, mert családi vonu­lásokkal sorba vizitálván a teheneket, rájöhetünk, mennyire te­le van kutyapiszokkal a város. Ekkora csavarnak tapsolnom kell. Hogyne örülnék, ha a kör­nyezetnemesítő előbbiek mellé a hétköznapi környezetvédők is fölsorakoztak. Lehet nézni a megyandálosított tehénkéket elöl­ről is, hátulról is, alulról is, fölülről is, jobbról is, balról is, és lám, mindegyik más nézetet eredményez. Ennél nagyobb ágyú­val még verebekre se lőttek. És ennél messzebb talán soha nem juthattunk a normális észtől - de ezt csak én gondoltam hozzá. Akár országos vetélkedőt rendeztek volna, hogy szakemberek közreműködésével eldönthessék, ki ma a legnagyobb marha Magyarországon. Száz üres zacskót adtam volna a győztesnek, kutyagumi gyűjtögetésére. Nagy szerencsénk, hogy a művészet örök. Állítólag. H. D. A nagy Szeged e-könyv Tápai Csaba multimédiás vállalkozó a vendége a csütörtökön, a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamaránál 14 órakor kez­dődő reklámklubnak. Ezen a vállalkozó mint a Szeged DVD szer­kesztője mutatkozik be, s egyben elindítja a nagy e-könyv progra­mot, a „papírkönyvek" elektronikus változatainak versengését. A fehér mágia kellékei: szenteltvíz és angyalgyertya Európa főboszorkánya lett a szegedi tenyérjós Szegedi Erikát már kétszer is megválasztották magyar­országi főboszorkánynak. A szegedi hölgy 2004-ben és 2005-ben érdemelte ki a titulust. Tavaly csak azért nem nyert, mert föloszlott a hazai boszorkányszövet­ség. Erika külföldön kárpótolta magát: Amszterdam­ból elhozta az európai főboszorkány címet. Magyarország legjobb tenyérjósai, látnokai és jósnői minden évben megmérkőznek egymással, hogy el­döntsék: melyikük hazánk főboszorkánya. 2004-ben és 2005-ben is Szegedi Erika bizonyult a legjobbnak. A szegedi tenyérelemző tavaly nem védhette meg a cí­mét, mert föloszlott a hazai boszorkányszövetség. Eri­ka - hazánk képviselőjeként - így külföldi versenyen próbált szerencsét. Nem kis sikerrel, hiszen Hollan­diában kiérdemelte az Európa főboszorkánya címet. Az amszterdami viadalra 36 országból érkeztek a bo­szorkányok, hogy az öt napon keresztül tartó versenyen összemérjék tudásukat. A jelöltek héttagú, szakavatott zsűri előtt mutatták be tudományukat egy színházte­remben. Csillagászok, asztrológusok és grafológusok fi­gyelték a versenyzők boszorkányságait. A zsűri a közön­ségből választott médiumokat, nekik kellett jósolniuk a boszorkányoknak. Az egyik leghatásosabb bemutatót Erika rögtönözte, aki tolmács segítségével egy fiatal új­ságíró tenyeréből olvasott. A múlt feltárása tökéletesen sikerült, hiszen a szegedi boszorka elmondta, hogy a fia­tal férfi egy autóbalesetben elveszítette hároméves test­vérét, hogy esküvő előtt áll (két hét múlva nősült), és hogy az extrém sportokat kedveü. A holland újságíró szinte remegett: kért egy pohár vizet, majd nagyokat nyelve megerősítette Erika szavait. - Egy oklevelet, egy emlékszalagot és egy koronát kaptam az első helyért. Nagyon büszke vagyok rá, de már készülök a következő, áprilisi versenyre - mondta el a főboszorka. Erika szenteltvízzel és angyalgyertyák­kal dolgozik. Fekete mágiával nem foglalkozik, „fehér" boszorkánynak vallja magát. - A jóslás egy része pszi­chológiai ismereteken alapszik, a médium hite nélkül nehezen működik. Grafológiai szakképesítésem van, számmisztikát is tanultam, így a születési dátumból is tudok jósolni - mondta el a boszi. Ha üstöket nem is, azért főzeteket még ma is használnak a boszorkányok. - Epegörcs ellen macskafüvet keverek össze fekete retek­kel, amit fahéjjal szórok meg. Feszültség ellen sárgarépa fózetet javaslok az A-vitamin miatt. A két zöldségből ké­szült főzetbe négy csepp teafaolajat kell csöpögtetni ­osztotta meg velünk két speciábs receptjét az asszony. A beszélgetésünk végén egy angyali kislány, Patrícia toppant be a szobába. Erika hetedik, legkisebb gyerme­ke. - Mi leszel, ha nagy leszel? - tudakoltuk a kislány­tól. - Állatorvos - vágta rá komolyan. És azon már nem is csodálkoztunk, hogy Patrícia kedvenc foglalatossága a lovaglás és a sakkozás. És hogy ezt bizonyítsa, átsza­ladt egy másik szobába. Két sakkéremmel a kezében tért vissza. Mi nem tudtunk olvasni a tenyeréből, de biztosra vesszük: állatorvos lesz. HORVÁTH LEVENTE Szegedi Erika grafológiát és számmisztikát is tanult Fotó: Schmidt Andrea PARKAPCSOLAT-EROSITO VARAZSLAT A szerelem fellángolásához vörös rózsákra és piros, ember alakú gyertyákra van szükség. A gyertyát alulról ki kell fúrni, és saját, valamint szerelmünk nevével, születési dátummal egy papírra felírva bele kell helyezni a gyertya üregébe. Növekvő holdtól teleholdig 21 na­pon keresztül egy-egy gyertyát kell elégetnünk. A 21 rózsát pedig a jósnőhöz kell elvinni. A Szendrei-féle képlet: 1+2 matematikus A Szendrei név jól cseng ma­tematikus körökben. A gyűrű­elmclettel foglalkozó Szendrei János nevét azért is ismerik a természettudomány iránt ér­deklődők, mert négy gyermeke közül három boldogulása is a matematikához kötődik, sőt ikerlányai, a Szegedi Tudo­mányegyetem Algebra és Szám­elmélet Tanszékén kutató és ok­tató Ágnes és Mária a mate­matikatudomány professzorai. - „Erős fiúra" számított a szü­lész, ikerlányoknak örültünk a feleségemmel első gyermekál­dásként - meséli Szendrei fá­nos, aki 1950-ben végzett a sze­gedi egyetem matematika-fizi­ka szakán. Később még két gyer­meke született a matematikus férj és bölcsész feleség alkotta házaspárnak. - Nem volt olyan elképzelésem, hogy bármelyi­kükre is ráerőltessem, amivel én foglalkozom. Inkább azt néz­tük a feleségemmel, melyik gye­rek milyen érdeklődésű, mivel szeret foglalkozni. - Hézagtala­nul meg lehet tanulni az iskolai tananyagot. Számomra ezt bizo­nyították ikerlányaink. Iskolás­ként is nagyon szorgalmasan készültek, minden feladatot megoldottak, de soha nem lép­tek addig tovább, amíg mindent meg nem éltettek a tananyagból - néz szeretettel professzorasz­szony lányaira a matematikus apa. - Gyuri fiam is jól szerepelt a különböző matematikai verse­nyeken, s a műegyetem elvégzé­se óta rendszerszervezőként, in­formatikusként dolgozik. Vi­szont harmadik lányunkról már általános iskolában kiderült, hogy nincs érzéke a matemati­kához, s bár fizika tagozatos osztályban érettségizett, végül algebra IH Az egyiptomiak, a babiloniak is is­merték az első és másodfokú egyenletek megoldásának módsze­rét A harmad- és negyedfokú egyenletek általános megoldási képlete a XVI. századi gondolkodók eredménye. A XIX. században, az ötödfokú egyenletek megoldhatat­lanságának bizonyítása kapcsán ki­alakult modern algebra a különböző struktúrák (például csoport, gyűrű, test) vizsgálatával foglalkozik. Ez az, ami „egy halmazba tereli" a há­rom Szendreil na - véli a módszertani témájú cikkek szerzőjeként is ismert Szendrei János. A matematika szépsége Mária szerint a felfede­zés öröme. A problémák megol­dásán kívül ez abban is áll, hogy közben újabb kérdésekkel szem­besülhetünk, s így összekapcsol­hatunk egymástól látszólag távo­li területeket - fűzi tovább a gon­dolatot Ágnes. Eközben elsősor­ban csak saját gondolkodási ké­pességünkre hagyatkozunk, ezért szokás azt mondani, hogy e tudomány műveléséhez elegen­dő papír és ceruza. Természete­sen nem árt a könyvtár és a szak­mai kapcsolatrendszer. Mind­hárman munkájuk szépségei kö­zé sorolják, hogy a megszerzett tudást továbbadhatják a tanítvá­nyoknak. Ú1SZÁSZI ILONA ének-népművelés szakon szer­zett diplomát. - Élményt jelenthet egy-egy matematikai probléma megoldá­sa. Ezt minden diák megtapasz­talhatja, ha jó kezekbe kerül - vé­li Szendrei tanár úr, akinek iker­lányait gimnáziumban az egyko­ri évfolyamtárs, a kiváló Hajnal Imre tanította. De a tehetség­gondozásnak bevált módszere a Középiskolai Matematikai La­pokban megjelenő, a diákok agy­tekervényeit megmozgató újabb és újabb feladatsor. - Nem emlékszem, hogy édes­apám valaha is segített volna a matematikai lapok feladványai­nak megoldásában. Viszont a bi­zonyítás szövegezéséhez sok jó tanácsot adott - idézi az apa és lányai közötti szakmai kapcsolat első példáit Mária. Az egyetem­hez tartozó Ságvári gimnázium matematika-fizika tagozatos osztályába járó ikerpár egymás­sal versengve, egymást is ösztö­nözve sorra oldotta meg a „mat­lapok" feladatsorait. - A feladatokon egymástól füg­getlenül dolgoztunk, de annyit el­árultunk egymásnak, hogy ki me­lyik feladatot oldotta meg - segít elképzelni a helyzetet Ágnes. - „Matematikául" írni Rédei professzor asszisztenseként ta­nultam meg, többek között, ami­kor az azóta több nyelvre is lefor­dított Algebra című alapkönyve kéziratát átnézve beírtam a kép­leteket - meséli Szendrei tanár úr, aki később a szegedi tanár­képző főiskola matematika tan­székét vezette. - A matematikai feladatok megoldása fejleszti a gondolko­dást. A megoldáson gondolkodva sok összefüggés, kapcsolatok egész rendszere fedezhető föl. Ez a matematika mindennapi élet számára megfogalmazható hasz­Szendrei Mária, az édesapa, Szendrei János és Szendrei Ágnes Fotó: Segesvári Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom